Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-04 / 31. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 4, 1955 Szovjet földművesek Iowában A szovjet és amerikai gazdászok a béke nevében barátkoznak Az elmúlt két hét során az iowaiak bebizonyították jóhi­szeműségüket, amikor annak idején azt indítványozták, hogy amerikai és szovjet gaz­dászok tegyenek egymásnál kölcsönös látogatásokat me­zőgazdasági módszereik ala­pos tanulmányozására. Ez az indítvány ina-valósult és je­lenleg vidáman és nagy siker jegyében fv,yn. k a kó!cS"iu's látogatások, t; y részt in A me nkában, má.'részt ott, a .Szov­jetunióban. A tizenkét szovjet látoga­tó a legszivélyesebb fogadta­tásban részesült, amerre csak járt a sertés- és kukoricater­melő vidéken. És hasonló fo­gadtatás várja őket, amikor még nyugatabbra ménnek a szarvasmarhát és búzát ter­melő vidékekre. “Igazi öröm volt számunk­ra ez a látogatás”, mondta egy Jefferson, Ia.-i gazdász- asszony, Mrs. J. A. Shriver. A falusi nép és a farmerek nevében üdvözölte a látogató­kat. A községben 4,000 lélek él. Meleg kézszoritással üd­vözölték a látogatókat és ki­sérték őket a boltokban, aho­va vásárolni mentek. Izgatot­tan tolongtak körülöttük az emberek, hogy minél közelebb ről láthassák orosz vendégei­ket. Múlt kedden Laurens köze­lében, a látogatók Hafford, J. Tinius gazdász családjának vendégei voltak. És amikor autóbuszuk megérkezett Ti- niusék majorságához, már 300 szomszéd sereglett össze fogadhatásukra. Az egyik, a 14 éves Harriet Vial, előlé­pett egy kézzel készített bőr- bugyellárissal és kecsesen át­nyújtotta ajándékba a szov­jet küldöttség egyik tagjá­nak, Nikoláj Gurevnek, aki­nek van egy éppenolyan idős fia, mint az amerikai kislány. “Örülünk, hogy vendégül láthatjuk önöket”, mondotta Tiniusné, “reméljük, hogy ez még barátságosabb magatar­tást fog teremteni az önök országa és a miénk között. A kéthetes iowai túrát mindenütt a még barátságo­sabb nemzetközi kapcsolatok­ra vetett hangsúly jellemez­te. A szovjet látogatók sok meghívást kaptak mindenfe­lé. Minthogy azonban nem állt elég idő a rendelkezésük­re, a küldöttség kisebb cso­portokra szakadozott, hogy a sok meghívásnak eleget tud­janak tenni. A Sioux City ke­reskedelmi kamarája olyany- nyira kívánta a vendégek lá­togatását, hogy Bourke B. Hickenlooper szenátorhoz for dúlt, segítsen a látogatás biztosításában. Még több békés vendégcse­re szelleme tűnt ki abból a számtalan javaslatból, hogy még több delegációt indítsa­nak egymás felé a két nagy országból. Helen LeBaron, az iowai állami kollégium dékán­ja, azt mondta, hogy “végte­lenül boldogok lennénk, ha orosz nőknek vagy közgazda- sági diákoknak delegációja jönne hozzánk látogatóba.” A ragyogó iowai vendég- szeretet melegében a szovjet csoport is megtett minden lehetőt, hogy “úgy csinálja­nak mindent, mint az iowai­ak”, amig Iowában időznek s elbűvölték vendéglátóikat ked vességükkel. Azzal kezdték a hetet, hogy elfogadták a meg hívást, hogy vegyenek részt a szép fehértornyu templom­ban tartott szertartáson Jef- fersonban. Végignézték és tőlük tel- ; hetőleg maguk is utánacsinál- j ták mindazt, ami kedves a középnyugati emberek szivé­nek, mint amilyen a “square dance”, a labdázás, a görög- j dinnyafalás, a miniatűr golfo- j zás, népdal éneklés, virsli­evés, stb. Andréj Sevcsenkó, a föld­művelés tudósa, hatalmasan megnyerte az iowaiak tetszé­sét azzal, hogy megtanult \ egy kis “beszédet” angolul és egyheti ottléte után a követ- ! kező szónoklatot tartotta: — j “Hello, barátaim! Itt va­gyunk. Goodbye, köszönjük I szépen.” I Egy másik orosz, Nikoláj ! Gurev, három gyermek aty- I ja, nagy sikert aratott Leo- j nard Hoffman farmján Iowa j Falls közelében, ahol egy éj- | szakát töltött. Hoffmanéknak I egy nyolcéves unokahuguk, | Bonnye, felbátorodva azon, hogy Gurev mennyire meg­csodálta kis cofjait, felku- szott az ölébe. Hoffmanék Gurevet autó­jukon a közeli Buckeyeba vit- ! ték és megállapodtak egy üz- j let előtt, ahol mindent lehet í kapni. Gurev rágógumit vá­lasztott magának. Aztán né- I hányfajta virágmagvat vásá- j rolt, de amikor pénztárcája után nyúlt, az üzlet tulajdo- j nosa, John Jackson, vissza- ■ tolta kezét és azt mondta, hogy fogadja ajándékba, j “emlékül Buckeve-ra.” A második héten is a lá­togatók közül kettő nagy él­vezettel vett részt egy dal­estélyen egy amerikai egylet­ben. Az oroszok elénekeltek néhány orosz balladát, az amerikaiak a magukét, aztán valamennyien együtt énekel­ték egy életkedvtől duzzadó diadaléneket Iowának “ahol a magas kukorica nő.” Az az egy-két csúnya inci­dens, ami előfordult, csak ar­ra volt jó, hogy még jobban hangsúlyozza a vendéglátók­kal való csaknem teljes össz­hangot. Reinbeckben egy Stanley nevű mccarthysta megjelent a Guy Stover farm­ján, kezében felirat: “Orosz­országban nincs szabadság.” Ami erre következett, azt legjobban Rev. Elmon Ward, a reinbecki unitárius temp­lom lelkésze maga mondta el: “Én vagyok Stoverék lelki- pásztora, mondotta, tudom, milyen keményen dolgoztak, hogy a látogatáshoz megte­gyék az előkészületeket és igy nem akartam, hogy bár­mi is foltot vessen erre a szép napra. Felkértem ezt az embert, távolítsa el plakát­ját. Amikor nem hallgatott a szép szóra, egyszerűen elvet­tem tőle.” A legtöbb tapsot az iowai­ak a delegáció jóképű vezető­jének, V. V. Mackevicsnek tartogatták. Ismételten úgy beszélt az a békéről, hogy megfogta a békeszerető iowai ak szivét. “Farmerek nem boldogul­nak akkor, amikor folytono­san félniük kell háborútól és inváziótól”, mondotta nekik. Ami pedig az amerikai far­mereket illeti Hawkeye vidé­kén keresztül-kasul, az ő ér­zéseiket legjobban az Asso­ciated Press egyik tudósítója foglalta össze, aki azt irta: “Egész Iowa szinte vallá­sos buzgalommal látott neki, hogy bebizonyítsa az oroszok­nak, hogy Iowa békét akar, hogy Iowa jó barátságban akar élni velük, hogy Iowa csak jóindulattal viseltetik az orosz nép iránt.” Mit csinálnak a USSR-ban látogató amerikai gazdászok? A N. Y. Times hétfői szá­mában Welles Hangen, Krasz- nodárból küldött tudósítását olvastuk. Eszerint julius Sí­én “az amerikai farm-delegá­ció végrehajtotta első pro- gramonkivüli berohanását az orosz vidékre. Lázadás volt ez a szovjet hivatalos köze- j gek által tervezett bankettek és szabályszerű látogatások programja ellen. “Az amerikaiak ‘felkelése’ ma a reggelinél tört ki, ami­kor az oroszok bejelentették, hogy a delegáció második na­pi programjára egy pezsgő­gyár meglátogatását tűzték. Több farmer kereken megta­gadta ennek az indítványnak teljesítését és szabadságot kért, hogy tetszése ízerint tekintse meg a gazdag kubá- ni mezőgazdasági vidéket.” A tudósitó szerint a vita húsz percig tartott “az eddigi ! ut folyamán tapasztalt leg- nyersebb tónusban”. A delegáció három tagja j meglátogatta a pezsgő-gyá­rat, kilenc pedig engedélyt kapott, hogy odamenjen, aho­va akar, ahol senki se várta BALJÓSLATÚ PÁRHUZAMOSSÁG (Folytatás a 3-ik oldalról) ra el akarják szakítani fékei­ket: azokat a rendszabályo­kat, amelyeket saját érde­kükben állítottak fel és visz- sza akarnak térni a hoover- izmus napjainak túlzásaihoz. A monopólium ismét oáváskodik A monopóliumok ma me­gint grasszálnak. A General FIGYELEM, LEHIGH VÖLGYE! Napjainkban sok szó esik a losangeiesi lapkonferenciáról. — Tudjuk, hogy azon nem tud mindenki résztvenni. De alkal­mat akarunk adni a Lehigh Völgyi olvasóknak, hogy ők is megtárgyalhassák lápunk ügye­it, hozzászólhassanak a kérdé­sekhez és javaslataikat előter­jeszthessék. Ezért augusztus 6-án, szomba­ton este 7 órai kezdettel kerü­leti lapkonferenciát tartunk a bethlehemi Munkás Otthonban. A Nők Világa olvasói is hivata­losak e konferenciára, ahol el­mondhatják észrevételeiket a Nők Világáról. A konferencia után sörpártyt rendezünk a delegátusok tisz­teletére. Egy dollár ellenében büffé-lunch és kellő mennyiségű sör lesz felszolgálva. Kérjük a lapolvasókat, az Otthon tagjait és barátainkat, hogy minél na­gyobb számban jelenjenek meg. A konferenciát pontosan 7 órakor kezdjük meg, hogy le­gyen idő a sörpartyra és szóra­kozásra. A Lapbizottság MAS IS TANULHAT BELŐLE! KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVÄBB­őket és nem volt sem fogad­tatás se beszéd. Két kollek- tiv gazdaságot látogattak meg. A vita alatt állítólag egy iowai farmer azt mond­ta: “Két rend ruhát hoztam magammal, de csak egy gyomrot!” Több más farmer, aki túlsók pezsgőt és kaviárt fogyasztott, “helyeslőén nyö­gött.” Azt persze nem tudjuk, hogy csakugyan igy viselked­tek-e a farmerek, vagy pedig csak a tudósitó torzította el a beszámolót a régi hideghá­borús beállítottsággal. Való­színűbb, a Szovjetunióban is vidáman barátkoztak a far­merek és csak tréfálkozva panaszkodtak a vendégszere­tő orosz földművesek bőkezű­ségére. Közben pedig a szovjet far­merek már Nebraska gazda­társadalmát hódítják meg jó modorukkal. Motors, amely a napokban bejelentette, hogy részvénye­it három az egy arányban fel­vizezi és több mint 1 billió dolláros tiszta profitot hozó év elé néz, a nemzet egészsé­gének barométere lett, amint egyre jobban elmerül mono- póliumos helyzetében. Nem­rég azt hallottuk, hogy ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak is. Egyre több vállalat olvad egybe. A huszas évek ficán­koló pökhendisége már me­gint itt van. A hitelbe-vásár- lás és a családi házakért és egyebekért nyújtott hitel túl­szárnyalta már a 100 billió dolláros határvonalat is. A vadbikaként viharzó tőzsde­napok is újra beköszöntek. Újra szemtanúi lesziink-e an­nak az előjátéknak, amely egy újabb gazdasági össze­omlás előtt jár, amely aztán elpusztíthatja a kapitaliz­must? Amint a nagytőke a sze­métbe dobja azokat az óvin­tézkedéseket, amelyeket a közönség védelmére létesítet­tek a kapitalizmus túlkapá­sai ellen, nyilvánvalóvá lesz megint, hogy tőkés közössé­günk nélkülözi az előrelátást, hogy saját hosszúlejáratú ér­dekeit megvédje. Ámbár a kapitalizmus dicsőségéről be­szélnek, valójában csak az azonnali profitokkal törődnek és azok a visszaélések, ame­lyek ezekből származnak, a kapitalizmus legnagyobb ve­szedelmét jelentik. A kapitalizmus veszélyei A kapitalizmusnak is meg­vannak a maga veszélyei. Ha nem szabályozzák, gazdasági katasztrófát okozhat és el­pusztíthatja önmagát. Báto­rítja a profitdollár után való tülekedést és kiélezi a nye­részkedés szellemét, az em­berek fösvénységét és pénz- szomjuságát. A profit fel- magasztalásával gyengíti az etikai standardokat. Olyan könnyenérthető jel­szavak alatt, hogy “az üzlet — üzlet”, feláldozza az erköl­csi meggondolásokat a pro­fitszerzés kedvéért. Gyakran eredményez —- főleg nagyobb városainkban — szövetséget a bűnös elemek, a tőkés kö­zösségek és politikusok kö­zött. Megrontja a kormányt és a választásokat. Ha őrjön­gésében szabadon engedik, amint ez a huszas években történt, akkor saját pusztu­lásának magvait hintik el és a nemzetet romokba döntik. Ezt kérik sokan nagytőkése­ink közül ma is, amikor visz- sza akarnak térni a hoover- izmushoz. A MAGYAR TÁSASKÖR 1955 augusztus hó 12-én, pénteken este igen értékes kulturestét tart a GENFI NAGYHATALMI KONFERENCIÁRÓL a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard alatt. Előadó: DEÁK ZOLTÁN, ‘a Magyar Szó szerkesztője Előadás után kérdések Belépődíj nincs éshozzászólások! iiiiiiiiiimiimimimmmmmmmimmmmiimmimmmmmmmiiimm A Bronxi Női Csoport FRANKFURTER TÁRSAS ESTÉT — tart augusztus 17-én,HANf;u,,AT ~ szerdán este a Magyar Hazban, „ 2141 Southern Boulevard alatt a- Magyar Szó losangeiesi konferenciájára utazó newyorki 1 küldöttek tiszteletére. — Mindenkit szívesen látnak! —

Next

/
Thumbnails
Contents