Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-04 / 31. szám

August 4, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ué(j I (evei írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Találkozás a hegytetőn “És hat nap múlva magához vévé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. . . Péter pe­dig megszólalván, monda Jézusnak: ‘Uram, jó nekünk itt lennünk'.” (Máté 17:1—4.» A genfi hegytetőn való találkozás igazi jelentőségét e pillanatban felmérni senki sem tudja — még talán a részt­vevők: a nagy négyek sem. . . Az ilyen óriási horderejű ta­nácskozások potenciális kihatását csak a történelem képes mérlegelni egy bizonyos idő eltelte után, a közvetett vagy közvetlen fejlemények világánál. Egy pár nappal a konfe­rencia lezajlása után, salamoni bölcsességgel és látnoki erő­vel felruházott ember legyen a talpán, aki ítéletet mer mon­dani a tárgyalások sikere vagy sikertelensége felett. Nagy- | fokú önhittségre vallana, ha valaki ma képesnek és hiva-1 tottnak tartaná magát arra, hogy akár kolosszális sikernek, akár pedig tragikus kudarcnak nyilvánítsa a minapi talál­kozást a hegytetőn. Csak évek, talán évtizedek múltán lehet majd tárgyilagosan megítélni, milyen jótékony vagy káros következményeket vont ez a példanélküli össszejövetel maga után— s talán még akkor sem lesz teljesen tiszta képünk felőle, hiszen a történelemtudósok nézetei — aszerint, hogy melyik oldal szemszögéből vizsgálják a történteket — hom­lokegyenest ellenkezni fognak.. . De ha a jelen pillanatban nincs is a birtokunkban egy pontos és megbízható mérőléc, amellyel a genfi tanácskozá­sok igazi értékét és hatását felmérhetnők, annyi fantáziával mégis csak rendelkezünk, hogy elképzelhessük: mi minden szépnek és jónak lehetne a kiindulópontja ez a világraszóló összejövetel: Mivel a Szovjet a tárgyalások során számos kérdésben meggyőzően demonstrálta igazi békevágyát és kézzelfog­ható bizonyítékokat nyújtott arra nézve, hogy a béke meg­valósítása érdekében messzemenő áldozatokról és kockáza­tokról sem riad vissza, ma már a legelvetemültebb háborús uszító sem képes a világ népeinek a szovjet béketörekvések becsületes őszinteségébe vetett hitét megrendíteni. Ez a tény önmagában véve is olyan légkört teremtett, amelyben a további részletkérdések alapos megtárgyalása messze ki­ható eredményekkel kecsegtet. Mivel a Nyugat — ha kelletlenül is — szemmellátható- lag beletörődött abba, hogy a szocializmusnak az a fajtája, amely a népi demokráciákban éli ki magát, nem egy tisza­virághoz hasonló, efemer jelenség, amelyet az első kedvezőt­len széljárás máról-holnapra elfujhat, hanem egy szilárd, megállapodott és folytonosan erősbödő életforma, amelynek további fennmaradása nem lehet többé kétséges, komoly re­mény van arra, hogy ezután a Kelettel való érintkezésében kerülni fogja azt a fennhéjázó, fölényeskedő, szándékosan provokáló és inzultáló hangot, amelynek fülsértő “zenéjét” az elmúlt tiz év folyamán alkalmunk volt “élvezni”, s tar­tózkodni fog attól a hívatlan prókátori szereptől, hogy állan­dóan erkölcsi itélöszéket tartson az uj demokráciák politikai gazdasági és társadalmi filozófiája felett. Talán arra is rá- iött a Nyugat, hogy a bírói széket csak tiszta tógával sza- >ad elfoglalni és — mi tagadás! — a Nyugat tógája nem alami makulátlan! Mivel a Szovjet — noha minden fontos kérdésben enge- 'ékenységet és barátságos magatartást tanúsított — egyál- alán nem úgy viselkedett, mint a sarokbaszoritott gyerkőc, (kinek három robusztus, felnőtt férfi kollektiv tekintélyé- i kell szembenézni, hanem — igazának és erejének tuda­tban — bátran, méltóságteljesen és öntudatosan nézett zembe a másik oldal három nagyhatalmával, a Nyugat most énvtelen ráeszmélni, hogy a Szovjet békepolitikája NEM (leiemből, NEM gyávaságból, NEM a jövőbe vetett hit iányából táplálkozik, hanem abból az egyenes, becsületes i józan elgondolásból, hogy az összemberiség számára sok­ai több áldás fakadhat két különböző rendszer békés gyüttéléséból. mint a két rendszer armageddoni összeütkö- íséböl, amely kietlen pusztasággá varázsolná ezt a föld­ekét . .. Ha ez a három alapvető feltétel adva van és a genfi ta- ácskozások során tapasztalt jóakarat tartósnak bizonyul, kkor semmi akadálya sem lehet annak, hogy: 1. A lázas fegyverkezés, amely már-már szédítő ará- yokat öltött, a minimálisra csökkenjen és az ilymódon meg- (karitott hatalmas összegeket az életszínvonal további eme- ■sére fordítsuk. 2. Az atomenergia — az emberiség tömeges kiirtása vett — az emberi tömegek boldogulásának a szolgálatába ttassák. 3. Ázsia leghatalmasabb népe: a kínai elfoglalhassa az vjtathatatlanul megillető vezetőhelyet az Egyesült Nem-1 Baljóslatú párhuzamosság William T. Evjue-nak, a : Wisconsin! Madisonban meg­jelentő liberális “Capital Times” szerkesztőjének, a wisconsini rádióállomásokon mondott beszédéből közöljük j az alábbi részleteket. Evjue állandóan hadakozik a kor­mányban észlelt korrupcióval és azokKal az erőkkel, ame­lyek aláásással fenyegetik a nép hagyományos szabadság- jogait. Visszatérünk-e a hooveriz- mushoz és a monopolkapita­lizmus féktelen és szabályo­zatlan rendszeréhez, amely a | huszas években dühöngött és ránkhozta a Hooveri pan­gást? Herbert Hoover, az az ember, aki Elnök volt, ami­kor az ország a történelmé­nek legszörnyübb pangásába zuhant, most ismét vissza­ment Washingtonba uj fel- magasztalásáért és uj meg­növekedésért. Éppen mosta­nában végezte be munkáját, mint t Hoover-bizottság fe­je, a kormány átszervezezé- sének tanulmányozására. Ja! ütést tett közzé, mely­ben azt ajánlja, hogy : árji nk vissza az A’közé a körülmé­nyek köze, amelyek a nagy depresszióim/ vezettek s a- melynek ő a jelképe több mint 20 éve. Az, hogy Hoo- vert visszahívják visszavo­nult.ságából és megadják ne­ki azt a tiszteletet, hogy ma­gas politikai ajánlatokat te­hessen, arra irányuló kísérlet, hogy újra életre keltsék a hooverizmust és visszatolják az országot ahhoz a zabolát­lan kapitalizmushoz és a mo­nopóliumok terjeszkedéséhez, amely a viharos huszas évek­ben dívott, amikor Harding, Coolidge és Hóover foglalta el a Fehér Házat. A nagytőke királysága Azokban az időkben a nagy­tőke azt tette, ami jól esett neki anélkül, hogy a kormány ) beleszólt volna ügyeibe. A newyorki részvénytőzsde, hol az emberek a vad bikaként i viharzó tőzsde szentélyében tartották szertartásaikat, volt az ország fővárosa. A hitel- be-vásárlás napirenden volt. Tudomást sem vettek a me­zőgazdaság egyre mélyülő válságáról. Washington csak utszéli állomás volt a Wall Streethez vezető utón és a : Fehér Ház lakóinak nem volt ? egyéb dolga, minthogy néha- néha kiadtak egy-egy nyilat­kozatot. mondván, hogy az ország a gazdasági fellendü­lésnek immár állandó fenn­síkjára érkezett el. A nagytőke szabadon uras- kodott, mivel a kormány azt az elvet követte, hogy az a legjobb kormány, amely a7 legkevésbé kormányoz és ami jó a nagytőkének, az jó az országinak is. Ennek kikerül- | hetetlen eredménye ma már — történelem. Az ország bé­nító pangás felé haladt. Hoo­ver tétlenül ült, miközben a munkanélküliek listája egyre | hosszabb lett újabb és újabb ! milliókkal és a kenyérért va­ló sorbaállók vonala is egy­re jobban megnyúlt. A far­mok és otthonok pusztulása I rekordverő magasságot ért el. Mialatt a munkanélküliek j az utcasarkokon felállították szánalmas standjaikat, Hoo­ver arról biztosította a nem- zetet, hogy a gazdasági fel­lendülés a küszöbön áll és nincs szükség a kormány cse­lekvésére. A nagytőkések, kik a tőzsdekrach előtt fenenagy I bizakodással ficánkoltak, pá­ni rettegésbe estek. Egyetlen kiút: a New Deal A nemzet, beleértve a nagy- J tőkéseket is, Franklin Roose­velt és a New Deal felé for­dult, mint Hoover semmite­vésével szemben az egyetlen alternatívához. Roosevelt, kit később “szocialistának” és “kommunistának” neveztek, látta a veszélyt, amely az amerikai tőkésrendszert fe­nyegeti. Konzervatív farme­rek fellázadtak Iowában, kát­ránnyal és tollal fenyegetve a bírákat, akik elrendelték farmok elárverezését. Roosevelt első tette az volt, hogy az embereknek munkát szerezzen, a farmereket meg­segítse és aztán hozzálátott, hogy visszaállítsa a bizalmat tőkés rendszerünkbe. Ennek érdekében szükséges volt, hogy olyan védelmi intézke­déseket tegyen, amelyek meg őriznek a tőkésrendszer túl­zásai, azon visszaélések ellen, amelyek a huszas években divatoztak s ha kordába nem szedik, elpusztították volna a kapitalizmust. Milliókat tettek tönkre oly 1 közüzemi kalózok, mint In- sull, Hobson és Foshay. akik­nek szerteágazó vállalatai összeomlottak. Elmosta azokat svindlis részvénykibocsátásaik felvize- zése. A közbizalom visszaállí­tására létesítette a New Deal a Security and Exchange Commissiont (részvény- és tőzsdebizottságot), hogy a köz érdekében szabályozza a részvényeket. Bankcsődök a bizalom sú­lyos elvesztését idéztei elő a bankrendszerrel szemben. A Federal Deposit Insuimnce Corporationt (a szövetségi betétbiztositó társaságot) az­ért állították fel, hogy visz- I szaadja a bankrendszerbe ve­tett bizalmat. A Home Own­ers Loan Corporation (a csa­ládi háztulajdonosok kölcsön- intézete) azért született meg, hogy *az otthonok elvesztését ; megakadályozza. Farmhitel- ! intézeteket alapítottak, hogy j a farmereket újra talpraállni segítsék. A kormány és a nép közötti társasviszony azért jött létre, hogy felemelje az j életstandardot olyan közintéz- ménvek révén, mint a REÁ i és a TV A. Mindennek az lett az ered­ménye, hogy visszaállt a bi­zalom a tőkésrendszerbe. Gá­tat vetettek a munkanélküli­ségnek, a farmerek ismét talpra álltak, a nagytőke ke­rekei pedig újra elkezdtek fo­rogni. Roosevelt, akit később ugyanazok a nagytőkések ne­veztek veszedelmes radikális­nak, akik könyörögtek neki, hogy mentse meg őket, meg­mentette a kapitalizmust. A New Deal miatt szűnt meg a Socialist Party,, amely a depressziós években a leg- ; nagyobb szavazatokat kapta. A kapitalizmus megmenekült és a New Deal alatt szerve­zett korlátok a nagyközönség érdekeinek védelmére vissza­hozták a nép számára a gaz­dasági fellendülést és a ma- I gas életstandardot. ! De most megint itt látjuk ugyanazokat a rövidlátó tő­kés érdekeltségeket, amelyek- , nek dühöngése a huszas évek- i ben csaknem elpusztította a kapitalizmust. Ezek most u.j- 1 (Folytatás a 4-ik oldalon) uuv vv/vi/vs, ****** ,JV* ~~~ ~ ~ ---------> ----------- -----­zetekben és hozzájárulhasson a béketörekvések további si­keréhez. 4. A kettévágott Németország egyesülhessen egy olyan európai biztonsági szervezet keretein belül, amely célkitűzé­seiben és rendeltetésében egész Európát képviseli és nem ismer egyik oldalt vagy másik oldalt... 5. A nemzetközi árucsere ismét helyreálljon és a béke megszilárdítását, valamint a résztvevő népek kölcsönös megsegítését előmozdítsa. 6. A háború, mint a nemzetközi konfliktusok “megoldá­sához” vezető eszköz, egyszersmindenkorra kiküszöböltessék. 7. Az egymástól mesterségesen izolált népek ismét fel­vehessék a normális érintkezést nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és kulturális szinten is, hiszen a közelebbi érint­kezés — mint azt megfigyelhettük Genfben is — lehetővé teszi azt, hogy egymást jobban megismerve, hamis előítéle­teinktől megszabaduljunk és téves nézeteinket korrigáljuk. Amennyire igaz az egyén életében, hogy jóakaratu és barát­ságos magatartást csak olyan embertársunk iránt tanúsít­hatunk, akit jól ismerünk, ugyanannyira igaz ez a nemzetek életében is. 8. Meginduljon a Kelet és Nyugat között a nemes ver­sengés a korábban leigázott — és ezért elmaradott — népek talpraállitásában. Hadd lássék meg, melyik rendszer különb, jótékonyabb, hathatósabb; melyik tud többet tenni — és gvorabban! — az összemberiség sorsának feljavításáért... Mindez bizony úgy hangzik, mint a bibliai millénium kezdete. . . Tulszép, tuljó ez a látomás a mi tragédiákhoz 1 szokott szemeinknek. De emlékezzünk!... Rövid egy-két ] esztendővel ezelőtt — ha szivünk mélyéből kívántuk is — nem mertünk hinni egy olyan hegytetőn való találkozásnak a lehetőségében, amilyennek csak néhány nappal ezelőtt vol-, tunk tanúi. . . A következő néhány év — egy ilyen biztató > kezdet után — még sokkal nagyobb meglepetéseket tartogat ( számunkra. ..

Next

/
Thumbnails
Contents