Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-29 / 52. szám
-r 1/t AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 29, 1955 CSALÁDI JELEN ET (Folytatás a 11-ik oldalról) pedig tudod, hogy szeretem az édességet meg a virágot. BODNÁR Mellesleg szólva, te is másként beszéltél, mielőtt elvettelek. Ha menni akartam valahová, kész voltál menni; de amikor otthon akartam maradni, szivesen otthon maradtál, pedig nálatok nem volt televízió sem, csak a rádiót hallgattuk és egész este fogtad a kezemet. Az akkor volt, most vége az udvarlásnak, vége a kézfogásnak. Az ember megnősül, hogy pihenni is legyen ideje. BODNÁRNÉ Persze, hogy fogtam a kezedet, mert nem akartam, hogy össze- vissza nyukálj, amint egyedül maradtunk a szobában.. . Most, ha egyedül vagyunk, bezzeg nem kell a kezedet fogni! BODNÁR Jól van, jól! Ne panaszkodj annyit, inkább készítsd a vacsorát. BODNÁRNÉ Látom, hogy e héten is csak a régi nótát fújod. Soha nem megyünk sehová, hacsak én nem gondoskodom valami szórakozásról. ... (Előveszi a telefont és tárcsázik) Halló, halló, te vagy Ilonka ?. . . Itt Erzsi beszél. Hogy vagytok?... örülök, hogy jól. Mi is megvagyunk... Hallgass ide, Ilonkám: a János kiment cigarettát venni, addig akarok veled beszélni, amig ő nincs itt... Ma, amikor hazajött, az első szava aa volt, hogy te “Erzsi, régen nem láttuk Ilonkáékat. őket szeretem a legjobban az összes ismerőseink közül. De jó lenne mielőbb látni őket megint!... Gondoltam felhívlak, amig ő elvan és mire hazajön, meglepem a jó hírrel, hogy elmegyünk hozzátok. Mit szólsz hozzá?.. Korán akartok lefeküdni ?... Lefekhettek korán, mi is korán jövünk haza, csak éppen látni akarunk egy kis időre. Szeretném nagyon, — a János kedvéért— Jó, jó. .. csókollak Erzsikém és úgy fél nyolc tájban ott leszünk. Korán megyünk és korán jövünk ... (Leteszi a kagylót és Jánoshoz) Nohát most készülhetsz öltözz át és hét órakor elindulunk. BODNÁR Az Ilonkáékihoz menni, ez is szórakozás?! Az én kedvemért akár sose lássam őket... (Kopogás az ajtón) Tessék bejönni. DÉVAINÉ (bejön) Jó estét Erzsi. Jó estét János. Örülök, hogy itthon találtalak. BODNÁRNÉ Gyere be Rózsi. Mi újság? DÉVAINÉ Az uram kiment cigarettáért, gondoltam § átszaladok hozzátok egy percre... Ami- j§ kor hazajött, az első szava az volt, hogy [jjj “te Rózsi, régen nem láttuk Erzsiéket, R pedig őket szeretem a legjobban az összes i» ismerősök között. Jó lenne látni őket ma i este...” Gondoltam meglepem őt a jó hir- $ rel, hogy amig el volt, te meghívtál ma §j estére. . . Szeretnék átjönni — a Karcsi | kedvéért... jjj BODNÁRNÉ Jaj, de sajnálom, aranyom, hogy nem | előbb jöttél. Itthon akartunk maradni, de * vagy öt perccel előbb hívtak fel régi ba- R rátáink és meghívtak ma estére... őszin- k tén szólva, nem akartunk menni, de any- k nyira kértek és ragaszkodtak hozzá, hogy § nem volt szivünk lemondani. Végül kény- j» telenek voltunk beleegyezni és megígér- | tűk, hogy fél nyolcra ott leszünk.. . | Mennyivel jobb lett volna itthon maradni jg veletek!... Annyi meghívásunk van, | hogy azt se tudjuk, hová menjünk elő- g szőr. Soha egy estét nem tudunk itthdn g tölteni... De talán egy más alkalommal, | nagyon fogunk örülni. . . DÉVAINÉ 1 Nekünk is majdnem minden estére van ki meghívásunk, mint nektek, de hozzátok k szívesebben jöttünk volna, mint másho- |j vá. .. No majd, legközelebb. Hát mulassa- % tok jól! | BODNÁRNÉ | Köszönöm Rózsikám majd legközelebb.. . g DÉVAINÉ (kifelé menet) jjj Jó éjszakát János! BODNÁR Jó éjszakát. Tisztelem a Karcsit. (Dévainé el) BODNÁRNÉ Még csak az kellett volna, hogy ezekkel I« az unalmas emberekkel töltsük a szombat | estét!... Soha senki nem hívja őket, — | nekem akar ő felvágni ?!..-. Megyek, el- | készítem a vacsorát, de süteményt nem 1 kapsz, mert az Ilonka jól süt, náluk min- * dig tele-eszed magad... Aztán gyorsan » elmosogatok, felöltözöm és megyünk... 8 Az Ilonkáék korán akarnak lefeküdni, N hát éjfélnél továb nem igen maradha- isi tunk... És János: ha jövő szombatra az § Ilonkáék akarnának hozzánk jönni, hát § majd azt mondjuk nekik, hogy már el | vagyunk ígérkezve... Két szombat egy- § másután sok lenne belőlük! gUHHBSsS L» sí [sí 'Sí sí st * sí •• 1 ÜNNEPELJE UJ ÉV ESTÉJÉT R kellemes baráti hangulatban A MAGYAR HÁZBAN !S? 2141 SOUTHERN BLVD. BRONX, N. Y. i 1955. dec 31-én, szombaton este I« >í 8 órai kezdettel R ZORI PÉTER CIGÁNYZENEKARA M i | Nyolc íogásos vacsora Finom magyar borok SS | Vacsora jegy ára $6.00 személyenként » Rezervál.isért hívja nappal L08-0290, esténként WE3-2522 Sí] HULLANAK A FALEVELEK . . . Hullanak a falevelek, elmúlik az életem, Még csak nem is voltam boldog, nem volt nekem kedvesem, Nem volt engem aki várjon, holdvilágos éjszakán . . . Nem volt aki mondja nekem, úgy szeretlek, kis babám. Nem susogták a fülembe, egy szerelmes éjszakán . . . Légy az enyém mindörökre, barna hajú kis leány. Elmúlik az élet, csendben, nem sirat' meg senkisem, Elpihent egy barna leány, kit nem értett meg senkisem... Papess Mária, Budapest ]lllll!lllllll!lllllll!lllllllllll!l!lllllllllll!lll!!!!ll!lllllllll!llll!llll!llll>lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllilllllllll]|l!llllllllllllll!!!l!l!llllllll!lll!llll!lllllllllllll!l!!l!llll!llii!ll!lllllllllll|| A MÁSOK PÉNZE A törvény maga is azt mondja a társadalombiztosításról, hogy az nem segély, nem könyör- adomány, hanem szabályszerű biztosítási kötvény alapján létesített kereskedelmi megállapodás, amelynek értelmében a munkás és a munkaadó közösen fizetik be a biztosítási dijakat a társa, dalombiztositó intézetnek, amely a biztosítottnak 65 éves korától fogva folyósítja a biztosítási összegeket. Ebben a megállapodásban semmiféle politikai vagy erkölcsi megszorítás nem foglaltatik benne. Most azonban furcsa eset történt. Alexander Bittelmantól, a KP 66 éves alkalmazottjától, aki börtönben ül, ahol eddig rendszeresen megkapta társadalombiztosítási havi illetményeit, egyszerre csak megvonták a biztosítási csekkeket. Bit- telman ezt a kis pénzt feleségéhez szokta juttatni, akinek semmiféle más jövedelme nincs. A társadalombiztosítási hivatal kijelentette, hogy a kommunista párt alkalmazottainak nincs jogo. sultságuk társadalombiztosításra. Ez nyilvánvalóan alkotmányellenes cselekedet és kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Feltűnő jelenség, hogy a kongresszus egyetlen tagja sem tiltakozott ez önkényes jogfosztás ellen s a nagy napilapok közül egyedül a liberális “N. Y. Post” emelte fel tiltakozó szavát. Semmi kétség, hogy ez a durva törvénytiprás a riemrégi politikai hisztéria utórezgése, az eretneküldözés középkori vadulásainak maradványa. Erről a közelmúlt időszakról maga Adlai Stevenson mondott nemrég elitélő, lesújtó szavakat, “dicstelen korszaknak” bélyegezve meg, “melyben számos hü és ártatlan polgárt igazságtalanul meghurcoltak.” Bittelman egész életében a marxizmus elméleti tudósa volt a KP szolgálatában. Béréből őmaga és alkalmazója fizette be a társadalombiztosítási adót. öreg korára törvényes joga van az illetményekre, amint hogy egy magánbiztosító vállalatnál kötött biztosítás esetén joga volna. A társadalombiztosítási hivatal pénze nem a kormányé, azt nem a kormány fizeti a maga zsebéből, tehát akkor, amikor valamilyen ürüggyel megvonja, másnak a pénzét tartja meg. És ha egyszer a kormány bevezeti azt a rendszert, hogy a társadalombiztosítás folyósítását a biztosított politikai nézeteitől teszi függővé, akkor senki sem lehet többé biztos abban, hogy megkapja-e a neki járó összeget. Emlékszünk.e, hogy még csak nemrég is McCarthy az “árulók pártijának nevezte a — demokrata pártot! Idáig sülyedt volna illetékesek politikai szenvedélye? Mert hiszen közben nem is a rabot, hanem ártatlan, öreg feleségét fosztják meg utolsó, sovány falatjától. S amint a N. Y. Post Írja: az igazságtalanság annál is inkább feltűnő, mert a kommunistákat elismerik állampolgároknak s mint állampolgárok viselik is az adóztatás összes terheit, ugyanakkor “az állampolgárság minden áldásától megfosztják őket, kivéve az adófizetés, tői.” Bittelman az ügyvédje, Sacher utján, pörre vitte az ügyét. Ügye csak győzelemmel végződhet. A törvénytelenségnek'bukni kell. Lesújtó vélemény a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! Nekem úgy tűnik fel, hogy nincs a szerkesztőségben senki, aki tudná, hogyan kell egy jó naptárt készíteni. Egy jó naptár első kelléke, hogy legyen benne felvilágosítás naptári dolgokról, csillagászati adatok, statisztikák Amerikáról és az egész világról, címek, amelyekre az átlagos munkásnak szüksége van. Sajnos mindez h”T”' zik a “Mindentudó” kalendáriumból. S aztán a világ különböző országainak ’ sét, történelmüket az év folyamán. E gvarország fejlődésének ismertetése? kivagdalt cikk, az minden! Nincs az ich ban egy szó sem a bevándoroltak véd kérem ez már nem fontos kérdés’ egyesüléséről külön nagy cikk sincs benne. Számos jel mutatja, hogy a s a szerkesztő, ezt a naptárt is mint az előzőeket. Én már g> hogy egy naptárszerkesztő szervezni, vannak nekünl akik, ha rájukbiznák a felelőbb munkát tudná a fércmunkát. Itt küldő kém nem ér többet ar (A szerkesztős kritikáját azzr’ fogunk vá1 olvasók •.KJ! :i:: h x _'xx ?í :i >(>! :í íí sí :í sí sí ;í >í jí j; :í :::: :í ;í :::í :: >í :í :::: :i :i sí :í :í :í :í . -i ING VE BJÖRNSTAM: KOLOZSVÁR (Két évvel ezelőtt egy kiváló svéd költő: Ingve Björnstam látogatta meg Erdélyt. Kolozsvár szépsége és múltja versre ihlette Itt hozzuk azt magyar fordításban.) Megérintetted lelkemet, mikor megláttalak, Sok nemzedék s temérdek év látták száz vén falad. Óh, tudományok vára, te — hogy hódoljak neked? Lángra gyújtotta lelkemet ragyogó szellemed . . . Tündöklő, vidám ifjúság hordozza szép jövőd, Szeretem nézni életed, e forrót, lüktetőt. A dicső munka lángja ég, hol gépek zengenek S föléhajolnak gondosan teremtő emberek, Minden hang eggyé válik és beburkol lágyan itt — Elviszem — mint egy dallamot — Kolozsvár hangjait! S elviszem munkád sikerét, jövőd Ígéretét, Messziről jött barátod, im, csókkal hajol föléd . . . Mindennek, ami jó s mi szép, örök forrása vagy, Légy mindig ily szép, ily szerény — mindig ilyen maradj! Öt nap s öt éj óh, mily kevés — s hogy megszerettelek! Hozzád fűz, bárhol is leszek, a vágy s a szeretet! Lásd, elviszem emlékedet s mig élek, hordozom, És szétsugárzóm fényedet a messzi Északon . . . MARTON LILI fordítása
