Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-29 / 52. szám

December 29, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A vén cigány Irta: Vörösmarty Mihály (Vörösmarty — Csokonai, Kisfaludy után, mint Arany és Petőfi kortársa — a magyar nemzeti érzel­mi és elbeszélő költészet kimagasló úttörője és fej­lesztője. Világos után Bajzával bujdosott, ekkor irta “Emlékkönyvbe" című versét. 1850 végén önként je­lentkezett és kegyelmet kapott, Sok egyéb között, hi­res verse a “Fóti dal” és a Nyéken, halála előtti év­ben irt “A vén cigány”, mely egy “igazi ünnep” — békés és szabad világ reményével végződik.) Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral. Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen mint a jégverése, Odalett az emberek vetése — Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral. Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sir és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vádat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul ltot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Kié volt ez elfojtott sóhajtás, Mi üvölt, sir e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog, mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, őrült lélek? Vert hadak vagy vakmerő remények Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Mintha újra hallanék a pusztán A lázadt ember vad keserveit. Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prométheusz halhatatlan kínját. Húzd. ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyütt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! A vak csillag, ez a nyomorított föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, És hadd jöjjön el Noé bárkája. Mely egv uj világot zár magába. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, ” lesz a nyütt vonóbul bot; pohár tele búval, borral, cigány, ne gondolj a gonddal! de mégse. — hagyj békét a húrnak, egyszer ünnep a világon; ■fárad a vész haragja, "érzik a csatákon, , újra lelkesedve, oenne kedve, újra a vonót, on homlokod.-z öröm borával, a világ gondjával. 1854) 12 éves Mrs. E. Go- 39 éves férjét vesztek ösz- porkchop­13 ELSŐ BESZÁMOLÓ A MINDENTUDÓ KALENDÁRIUMRÓL minden évben, az uj Magyarországról szóló be­számoló, írásban és képben. Az egyik cikket Gyet- vay Jánosunk irta. Számos riport vet fényt szü­lőhazánk fejlődésének legújabb szakaszára. E tanulmányok közül kiemelkedik “A magyar mű­vészetek rövid története” cimü: ez valóságos re­mekmű, melyet illusztrációk díszítenek. A tudományos ismeretterjestző és összefog­laló cikkek közt olyanokat talál az olvasó, mint a nagy angol szociológus és régész V. Gordon Childe munkája: “Fejlődés a természetben és a társadalomban”, “A magyar nyelv eredete” Ha­lász Zoltántól, egy tanulmány a vallásos hiedel­mek történetéről, “Az állatok szelemi világa’". “A négyezeréves kultúra földjén” (a kínaiakról szól). Rachel L. Carlson tanulmánya “A titok­zatos tengerről.’. És majdnem elfeledkeztem róla pedig én Ír­tam:: “Az 1955-ös eszetendő világpolitikai törté­nete” és “Az amerikai munkásmozgalom főbb mozzanatai 1955-ben” cimü cikkeket. De még ezzel sem mondtunk el mindent. A naptár nagy értékei közé tartozik a “Kis enciklo­pédia nagy emberekről”, Geréb Józseftől valamint “A mérés története” és “Mértékrendszerek” Azt hiszem nem túlzók, ha azt állítom, hogy valósággal lélegzetelállító anyagot hordtunk egy­be eben a “Mindentudó Kalendárium-ban. Nem adhattuk volna fényesebb bizonyítékát annak, hogy ehhez a kulturteljesitményhez képest el­törpül az amerikai magyarság összes csoportjai­nak színvonala és hogy a haladószellemii mun­kásság kultúrája méltán áll az első helyen. Mindez betetőzéséül hozzájárul, hogy techni­kailag is sikerült munka ez. Szép finom fehér pa­pirosra van nyomva, gyönyörű illusztrációk és képek kisérik az egész anyagot elejétől végig. Még a hirdetésekkel is csínján bántunk, hogy mi­nél több hely maradjon az olvasmányos anyag számára. Szép színes, modern címlapját a nagy amerikai-magyar művész, Gellért Hugó készítet­te. A szerkesztése és összeállítása Deák Zoltán érdeme. És amikor olvasóink kezükbe veszik a kész mun­kát, (és remélhetőleg megelégedéssel és okulással böngészik majd át,) aligha sejthetik azt a rop­pant, idegölő tevékenységet, amely létrehozta: a nyomdászok fáradhatatlan igyekezetét; az éjt- napot igénybevevő erőfeszítést, hogy szerény eszközeinkhez mérten olyan eredményt hozzunk létre, amelyre büszkén tekinthet fel a haladé amerikai magyarság. I)r. Pogány Iíéla siszta korszakban az emberiség ellenségeinek egyik szörnyű poklát, a buehenwaldi koncentrá­ciós tábort rejtegette. Buchenwaldban önkéntes társadalmi munká­sok építik a német nemzet kegyeletének monu­mentális emlékművét. A felszabadulás előtti na­pokban legyilkolt ötvenhatezer német, szovjet, francia, lengyel, jugoszláv, magyar, csehszlovák, bolgár és más nemzetiségű hazafi három tömeg­sírja körül épül az emlékmű. A sírokat huszon­két méter széles ut köti össze, “a nemzetek út­ja”, s rajta tizennyolc ötméteres oszlop hirdeti majd ama nemzetek nevét, amelyeknek fiai itt végezték harcos életüket, A Weimarból Stadten- be vezető ut torkolatánál kezdődik a kétszázöt­ven méteres ut, egykor a kálvária útja. A hatal­mas épitménv, a művészi dombormüvekkel öve­zett ünnepi tér és az ötvennégy méternyi, ha- rangos “Szabadság-torony” elfedi majd a múlt szégyenét és gyalázatát, Esténként tábortűz mel­lett erről beszélgetnek itt az építők, s ezt mondta el nekünk egyszerű szavakkal Gerhardt Schütz, a fiatal weimari lakatos, Peter Bernhardt, az erfurti ifjúmunkás és Bruno Kremser, a tagba­szakadt negyvenhárom éves kőműves, aki mi­közben karjával Weimar felé mutatott, halkan igy szólt: — A háborút végigszenvedtem, sokat láttam, tapasztaltam. Nagyon átérzem, mi tör­tént itt. Odaátról, nyugatról is sokan jönnek ide dolgozni. Gyakran beszélgetünk velük is ezek­ről a dolgokról. Iszonyodva gondolunk arra, hogy Weimar mellett Buchenwald létezhetett. Mi va­lamennyien a Goethe és Schiller emlékét őrző múlt folytatói akarunk lenni uj, békeszerető, sza­bad hazát akarunk teremteni a németeknek. A vendégek, akik nyitott szemekkel járnak a a Német Demokratikus Köztársaságban, egy pil­lanatra sem kételkedhetnek Kremser kőműves és társai szavában. Vadász Ferenc ’ *** "" Á •• Wa ” **& •** “ »»A ” "«a ” “Vsa" ” *** " »*» “ " Va" Műit, jelen és jövő Goethe városában — Riport a Német Demokratikus Köztársaságból. 1 Csodálatos színekkel pompázik Weimarban az ősz. A házakat rozsdás vörösen fogja körül a vadszőlő, de. a hatalmas park még élénkzöld, mint­ha tavasz volna. Itt élt a Fauszt, az Egmont, a Werther halhatatlan költője, itt áll a ház, ahol Johann Wolfgang Goethe munkálkodott a kultú­ra és az emberiség üdvére. A látogatók megha- tottan nézik a sok ezer kötetes könyvtárat, a szobrokat, a festményeket, a ház bútorait, ki­tüntetéseit, tizennyolcezer darabból álló kőzet- gyűjteményét és a nagy órát, amelyben ma is tizenkettőn áll a mutató. A költő délben született és ugyancsak délben, abban a karosszékben halt meg, amelyet másfél évszázad múltán megillető- dötten érint jobbjával a látogató. Százan és százan jönnek Weimarba vasárnapo­kon és hétköznap a Német Demokratikus Köz­társaság városaiból, falvaiból és sokan Német­ország nyugati feléből, hogy tisztelegjenek a di­cső történelmi múlt ma is élő és ható nagysága előtt. A gazdag múlt örökbecsű kincseit őrzik a vá­ros múzeumai. Ám, nem kevésbé értékes most már a jelen sem, amely a jövő Németországán, a békeszerető nemetek jövőjén munkálkodik az ősi falak között. Jelentős uj gyárak épültek, s ezekben uj emberek dolgoznak. A Zeiss-müvek- nek működik itt egy üzeme, s több uj gyár van Thringsdorfban, Weimar külvárosában. A város uj intézményei: az építészeti főiskola és a mező- gazdasági szakiskola. Weimar gyáraiból és iskoláiból munkások, mérnökök, tanárok, diákok gyakran indulnak útnak a közeli Ettersbergre. Mit csinálnak ott? A múltat temetik. A hegy lankáin magas, kar­csú bükkfák hatalmas erdeje. Ez az erdő a fa- ; Minden esztendőben az a vagy hajtja a Ma- i gyár Szó”-t a kalendárium megszerkesztésénél, i hogy a kultúrának, a tudománynak, az irodalom- \ nak válogatott gyöngyszemeit tömörítse egybe 1 és kínálja fel olvasóinknak. Idén ez a törekvés és t ez a munka minden reményünkön felül sikerült. > Ebbe a 192 oldalas 1956-os Évkönyvbe sikerült í az ismereteknek olyan tömegét összesüriteni, ami túlszárnyalja minden korábbi eredményein- 1 két. Ha könyvalakban adtuk volna ki, egy 400- r 500 oldalas kötetben jelent volna meg, amely ( nemcsak egy évre, hanem egész életünkre szóló t kulturanyaggal gazdagította volna könyvtár un- I kát. r Már most az elején le kell szegeznünk, hogy a ‘ munkatársak érdemeinek kijáró elismerés mel- < lett elsősorban Geréb Józsefnek tartozunk hálá- z val, mert a naptár anyagának tekintélyes részét ö szolgáltatta eredeti Írások, fordítások, és más gyűjtött adatok formájában. Ki kell emelnünk dr. Morandini 1). Mihály egyetemi tanár Ein­steinről szóló tanulmányát, amely önmagában f véve is biztosította volna idei kiadványunk Jeg- magasabb szellemi színvonalát. Ott van Bódog András munkatársunk ragyogó Mozart-tanulmá- nya, amely uj megvilágításba helyezi a zseniális zeneszerző egyéniségét s korát. Eörsi Béla mun­katársunk kitűnő tanulmányt irt G. Bemard 1 Shawról, századunk legnagyobb szinmüirójáról. I A Mozart és Shaw értékeléséről szóló tanulmá- ; nyok jelentőségét fokozza, hogy mindketten 1 azon szellemóriások közül valók, akiknek ünnep- t lésére a Béke Világtanácsa felhívta a nagyközön- i ség figyelmét. 1 Olvashatunk még az Évkönyvben életrajzot Benjamin Franklinról ezt Geréb József irta, va- 1 lamint Bartók Béláról, akit halála tizedik évfor- 1 dulóján az egész világ ünnepel. Ezt Szabolcsi 1 Bence, az egyik legnagyobb élő magyar zenei - szaktekintély irta. És található a könyvben Já- J szai Maritól egy drámai érdekességben és erede- s tiségben utolérhetetlen tanulmány Petőfi színészi £ pályafutásáról. * A szépirodalmi részből csak a legnagyobbak é neveit említve, olvashatunk elbeszéléseket O’ Henry tői. (az amerikai Maupassant-tói),, John l Steinbecktől, Veres Pétertől, Gelléri Andor End- t rétül. ív* Farge-tól, Rákosi Viktortól. Egon Er- ] win Kischtől, Móricz Zsigmondtól, Heltai Jenő- r tői, és másoktól, akiknek felsorolása túlterhelné r e sorokat. ( És még távolról sem mondtunk el mindent. 1 Kalendáriumunk egyik idei főattrakciója, mint a

Next

/
Thumbnails
Contents