Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-29 / 52. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 29, 1955 Lakodalom Mágocson — Jönnek! Két kisfiú érkezik futva, hozza a hirt és dagasztja a sarat a kocsiuton. Mindenki a sarok felé fordul, de a gomolygó délutáni ködben nem látni még semmit. A vidámság azonban megelőzi a menetet, brammog a nagybőgő, cifrázza a hegedű, megtelik az utca friss nótával, rozmaring- illattal, magasra röppenő énekszóval. Mintha a falut körüldajkáló dombokról zúdulna le az öröm! Ujjujuujuj! Kinyílnak az ablakok, kitárulnak a kapuk; jönnek a lakodalmasok! Elől a vőfély, fehér virágcsokorral a kabátja hajtókáján, a nóta ütemére imbolygó literes üveggel a kezében. Az öreg Szi- veri József ő, a mindig tréfás kedvű 56 éves termelőszövetkezeti állatgondozó. Kalapja félrecsapva, mintha az külön mulatna. A virágcsokor mellé kitűzte a “kiváló dolgozó” jelvényt is. Mögötte a fiatal pár: Mészáros Károly a termelőszövetkezet fiatal traktorosa délcegen, talpig feketében és Dudás Mária, a “Rákosi” tsz könyvelője, karcsún, szendén, mirtusszal és hosszú fátyollal. Koszorúslányok és legények követik őket, nyomukban a násznép, traktorosok, termelőszövetkezeti tagok, rokonok, ismerősök, s a sor legvégén az örömszülők, összekapaszkodva. ‘ Káposzta, káposzta, csipkés annak a levele. ... ” — Jaj, de szép a kis Marika! — dicsérik a menyasszonyt az utcán kíváncsiskodók, de a menyasszony szégyenlősen lehajtja a fejét, föl pem nézne a világért sem. Csak a ház küszöbén, a Széchenyi utca 18. előtt, amikor előlép a vőfély és az uj asszony nevében elbúcsúzik apjától, anyjától, leány társai tói. Hozzájuk igy szól a rigmus: “Jó leánytársaim, itt kik jelen fr vagytok, fs szép koszorútokból ime most f. elválok.. ” Minden szó kedvesség, szivesség és vendégszeretet a lakodalmas házban. Dudás János öröm- apa tenyere olyan puha, mintha a szivével bélelte volna, pedig ez az izmos kéz vasfogók és kalapácsok nyelét markolja, ő a termelőszövetkezet kovácsa. Felesége a tálakat hordja, kinálgatja a vendégeket és figyeli öregesen, előrehajoló arccal, vajon izlik-e. — Ebből vegyen, kedves. No, ezt is kóstolja, ón csináltam. Ezt meg a lányom, a menyasszony. Ugye milyen omlós?. ... Olyan a tészta, mint a szava: omlós, foszlós, édes, ki tudna ellenállni a kinálgatásnak, a menyasszony szép szemének, bájos mosolyának. Mert az ő mosolya is ott van mindenütt, s érzi a vendég a szivében a melegséget, ha rá tekint. Hát még az udvaron! Mintha rózsaszínű alkony lenne, vagy inkább virradat, a boldogság hajnala. Pedig este van, őszi alkonyat. A lobogó tűz rőt fénye olvad a falakon, szétcsorog az udvaron, birkózik a köddel, s a szomszéd ház falán óriásra növeszti a tűz körül foglalatoskodó emberek árnyékát. — Jöjjön csak, nézze csak, van ám itt is látnivaló ! — invitál az öreg Fodor Istvánná nagy fő- s-őkanállal a kezében. Három asszony sürgölődik még körülötte, s a hentes, Göcze Ernő, egy hosz- rzu éles késsel. Két kondér lóg a tűz fölött, egyikben leves fő, a másikban disznópörkölt ro- tyog. Fűszerek és sülő húsok illata terjeng a levegőben, olyan sürü, hogy jóllakik az ember. Kiszáll az utcára is, odacsalja a környék kutyáit, szemük parázslik a tűz rájukvetődő fényében. Elnézem az öreg Fodomét, olyan áhítattal, ahogy az előbb a menyasszonyt néztem. A kondér mellett áll, fél kezét köténye alá dugja, bronzvörös az arca, s körülötte az ételek fehér, foszló párája. Szinte valószínűtlennek hat, a hangja is messziről érkezik, de ide tartozik a brummogó zenéhez, poharak koccanásához, fel-felbugyanó nevetéshez. — Aztán bele a sáfrányt, mert attól lesz sárga és Ízes a leves, lelkem. Teszünk bele jócskán zöldséget, répát, hagymát egészben, egy kis borsot, hej, Kati, hoztál-e erős paprikát? így, ked- veskéim. Adjátok csak. Hol az a bor? Öntsetek a pörköltre, ugv jó az. Maradt még az üvegben? Isszuk a maradékot a tűz mellett. S mi, akik Stt állunk, tudjuk már, hogy miért olyan izes minden falat. Nemcsak sáfrány, zöldség, hosszú metélt tészta van ám a levesben, s nemcsak vörösborral öntözik a pörköltet, benne van a szet«!ew*«g!«*í€*'«íe!etet€ecíeíftc«rs<s!e«r'sec«!5*4 — MAGYARORSZÁGI RIPORT — retet is. Azok iránt, akik ma kezdik az életüket, s azok iránt, akik eljöttek ide a faluból, de messze földről is, Szabolcsból, Tolnából, Pestről. “Rakjátok csak kedveskéim. . . tegyetek bele mindent....” Hozza az örömanya a teli üveget, a teli tálat. A konyha ablakához pisze gyerekorrok nyomódnak, mert bent is van látványosság. A kacsák, libák és más aprójószágok a kemencében sülnek, a hosszú asztalon, padokon aprósütemények tornyosulnak. Kiveszek egyet, sziv-alakut, ezt biztosan a menyasszony gyúrta és formálta. ■Érzem az izén, benne van a fiatalság, az életöröm, benne van a jövő, a családi boldogság ize. “A legvigabb nótát húzd szaporán hadd táncoljon a sok szép lány, aki most busul, fejéhez száll a pipám! ...” Az öreg Szivén hangja ez! Szétterpesztett lábbal áll a szoba közepén, kevélyen int a zenekar felé. Legszívesebben megölelném és megforgatnám az öreget. Olyan most minden, mint a színes pergő kép: szóba nóta, dobbannak a lábak. Bírjuk még? Lehet fokozni? Valaki megölel. Szíjártó János többszörösen kitüntetett sztahanovista traktoros- brigádvezető. Nem ismertem volna eddig? Dehogynem. őt és a többieket is, minden traktorost, Csiszár Lajost, aki a nyáron már kombájnt vezetett, Simon Imrét, aki cigarettával kínál mindenkit. Az öreg Dudást is, aki a tenyerét mutaja, két kemény kezét, s aztán vállonragad, együtt forgunk, zuhanunk, emelkedünk, majd leroskadunk az asztal végére. — Tudja — törli le a verejtéket az arcáról —, mi elsők voltunk a lányömmal, már 1949-ben. Tizennyolcán kezdtük akkor a szövetkezetben. Ma már hatszázon felül vagyunk. Nekünk, a lányommal együtt, a drága szép Marikámmal, több mint ezer munkaegységünk van. Tudja mit- jelent ez? Mutatja a tenyerét, megszorítom erősen, aztán én viszem őt, hogy megforgassam. Előbb őt, majd a koszorúslányokat, végül a menyasszonyt, később már a bőgőst is. Csak akkor marad abba Kalocsai parasztok subában «Hungarian peasants of Kalocsa, wearing sheepskin cloaks, called “suba”) a tánc, amikor az öreg Fodor tréfás rigmusokkal bemutatja a vendégseregnek az éthordókat. Jön a vacsora. “Ezen első tálban jó húslevest hoztam! Majd hogyha az elfogyott, hozok másik tálat, Szivemből kívánok széles, jó étvágyat!.. ” A húsleves mint az arany, a pörkölt leve mint a hajnal. Mosolyognak a tálakon a kacsák, a libák. csörrennek a kések, villák, bugyog az üvegekből a bor, tócsában áll az asztalokon. Minden tálhoz uj rigmus járja. Ki gondolná, hogy ilyen szépen fel tudja sorolni a tréfás mondásokat az öreg Fodor? Sűrűn nézünk a pohár fenekére. Talán ettől leszünk olyan őszinték? Ki tudja azt? Mindenki kinyitja a szivét, mindenkinek forró a tenyere. Esztendőkig nem tudnék meg ennyit róluk, mint most egy fél óra alatt. Gondjaikat, örömüket. Hej, de hagyjuk most a gondokat, beszéljünk csak vidám dolgokról, emberek! A tiz hold gyümölcsösről, amit a tavasszal telepítettek a “Rákosi” termelőszövetkezet tagjai. A közel harminc uj belépőről, akik közül vannak is itt néhányan. Beszéljünk a 40 forintos munkaegység-jövedelemről. Az ifjú párról. Ni csak, a menyasszony már levetette fehér ruháját, átöltözött pirosbabos menyecske ruhába. Az öreg Sziveri meg pántlikás szivart szi, s fölfelé fújja a füstöt. — Birjátok-e még fiaim? — harsan a traktorosok felé borízű hangja. — Ha a szántást birtuk éjjel-nappal, itt se vallunk szégyent, Jóska bácsi! Sir az örömanya? Nem a bánat könnyei ezek. Az öröm csalja szemébe a szikrázó drágaköveket. Egy anya könnye! Van ennél meginditóbb?Szóljon hát a zene. Felcsap a jókedv, mintha csaK most szakadna fel minden öröm a szivekből. A prímás féllábra áll, a bőgős forgatja nehéz hangszerét, a cimbalmos nekihevülten munkálkodik. — Hej, sose halunk meg! Ujjujjujjujju! Minden pereg, egybefolyik, kiárad a jókedv az utcára is. Szinte mozog az egész ház, táncolnak a poharak az asztalon. Leng, lobog, ujjong a nóta, rekedtre énekeltük magunkat, elzsibbadt a lábunk, az idősebbek abbahagyják, csak a fiatalok bírják tovább. — Ez itt az ő szobájuk! — tuszkol be az ajtón Dudásné. Megilletődve állok az ajtóban, megsimogatom a szememmel, majd a kezemmel is az uj bútort. Hálószobát, konyhabútort, edényeket, szőnyegeket és egy varrógépet kapott hozományba a menyasszony. A családi fészek boldog melegét árasztja felém a szoba minden sarka. A kép is a falon, a virágok az asztalon. A szülők, a fiatalok és a jóbarátok hordták össze, két kezük munkájával szerezték meg, nem is tanyázhat itt más, csak boldogság. Kint abbamarad a tánc, felsir a húr a vonó alatt: “Nem fuj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom . . ” De mi történt? Az öreg Sziveri szájában kialudt a szivar. Megropogtatja, nyúl a gyufa után, s közben az ablak felé tekint. Erre csak a zsebébe teszi a szivarvéget, s lassú mozdulattal leszedi kabátjáról a vőfélyi díszt. Előkeresi kalapját és feláll. — Virrad már, engem várnak — mondja bocsánatkérő mosollyal. Négyen-öten még szedelőzködnek. uj tagok is, akik ma kezdik az életet a termelőszövetkezetben. Állatgondozók, fogatosok, mert azoknak pirkadatkor már az állatok mellett a helyük. A zenekar és a vendégsereg kikiséri őket a kapu’’" Hó hullott, de már elolvadt, csak a tetőkör hérlik. Az öreg Sziveri ballag legelői, néha szafordul, táncoló mozdulatot tesz a kéz. Nyomában a többiek, a nóta és egy fiatal pát boldogsága kiséri őket. Illés Sándor AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM a trust- ellenes törvény alapján pert inditott a Safeway grocery cég ellen, mert az árháborút kezdett Texas és New Mexico államokban, hogy onnan kipusztitsa a független élelmiszer üzleteket.
