Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-29 / 52. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 29, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 9S® E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre S9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Uronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelö Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő I Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelö. I.os Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelö Ügyvezető: Rosner Sán.tor Lesz-e adócsökkentés 1956-ban? Január havában ismét összeül a kongresszus és tárgyalni fogja az elnöki üzenetekben beter­jesztett költségvetést az 1956-57-iki esztendőre. A költségvetéstől, illetve a kongresszus határo­zatától függ, hogy lesz-e adóleszállitás vagy nem az átlagos polgár számára. Itt a legfőbb ideje, hogy könnyítsenek az adó­fizető kisember terhein. A Big Business már annyi adókedvezményt kapott, hogy profitjaik, miként a lapokban nap nap után olvashatjuk, felülmúlnak minden eddigit. Az adótörvények úgy vannak elkészítve, hogy az óriásvállalatok, amelyek százmilliós profitot csinálnak, százmil­liókat tarthatnak meg extra profitban különbö­ző kibúvók révén. De millió számra vannak olyan dolgozók, akiknek heti 50-60 dollár jöve­delem után évi 4-500 dollár adót kell fizetniük! Ezek figyelembevételével az AFL-CIO kon­venció a következőket állapította meg mint az amerikai munkásság minimális követeléseit az adók kérdésében: 1. Felemelni a 600 dolláros adómentességi ha­tárt személyenkint. 2. Leszállítani a 20 százalékos adókivetést az első 2000 dollár után. 3. Fenntartani a jelenlegi 52 százalékos adót a részvénytársasági jövedelmeken. (Tavaly a kong­resszus nagy kegyesen 47 százalékra szállította azt le, ami több száz millió dollár ajándékot je­lent a leggazdagabb vállalatoknak!) 4. Betömni azokat a réseket az adózási törvé­nyeken, amelyeken keresztül a nagy cégek óriá­si összegeket vonnak ki adózás alól és tolják e terheket azokra, akik legkevésbé képesek az adó- scá.si terheket viselni — a bérmunkásokra. fi KARÁCSONYI LAPSZÁMUNKRÓL Úgy érezzük magyarázattal tartozunk olvasó­inknak karácsonyi számunk terjedelmét illetőleg. Előzetes bejelentéseinkben céloztunk arra, hogy ünnepi lapszámunk a rendesnél terjedelmesebb lesz. Kiadóhivatalunk és szerkesztőségünk való­ban egy 24 oldalas karácsonyi lapszámra készült fel. Miként olvasóink tudják, lapunk rendes körül­mények között 16 oldal összeterjedelemben és pe­dig kétszer 8 oldalon jelenik meg. A lapot azért nem nyomtatjuk egyszerre 16 oldalon, mert nyo­mógépünk, bár teljesítőképessége 16 oldal, bi­zonyos technikai akadályok miatt az utóbbi évek­ben csak 8 oldalt volt képes egyszerre kiadni. Karácsony előtt jónéhánv héttel egy műszaki szakértőt hívtunk be, azzal a megbízással, hogy szerelje át a gépet 12 oldal nyomására. Úgy ter­veztük ugyanis, hogy karácsonyi lapszámunkat kétszer 12 oldal terjedelemben adjuk ki. A gé­pész megígérte, hogy a nyomógép a karácsony előtti héten kész lesz 12 oldal nyomására. Saj­nos, ez nem következett be. Mindezeken felül a 12 oldal szélességű újságpapír leszállítása is ké­sett, mert a papimagykereskedők mostanában az ily rendeléseket 4—6 heti késéssel teljesitik. így aztán annak ellenére, hogy nyomdánk már be­tördelte az első 12 oldalt, át kellett dolgozni az egész lapszámot a régi kétszer 8 oldal terjede­lemre. Amikor olvasóink elnézését kérjük az Ígéret be nem váltásáért, reméljük egyetértenek velünk, hogy mi minden tőlünk telhetőt elkövettünk be­tartásáért. Rajta leszünk, hogy amilyen hamar csak lehet, jóvátegyük mulasztásunkat. Meany ur megfenyegeti Meany urat A “Vallásos Alapítványok” konferenciáján mondott beszédében, miként e lapszámunk más helyén erről bővebben beszámolunk, Meany, az AFL elnöke megfenyegetett minden liberálist, hogy vigyázzanak, nehogy “anti-antikommunis- ta” magatartást tanúsítsanak, szóval ne ellenez­zék a vörösfalókat — mert hát baj lesz, azaz őket is meggyanúsíthatják majd kommunistaság- gal. Ha Meany ur alaposabban meggondolná e kér­dést, igen érdekes dolgokra jönne rá. Köztudomású, hogy a kongresszusban ponto­san azok a képviselők és szenátorok a szervezett munkások legveszedelmesebb ellenségei, kik egy­ben a legnagyobb “antikommunisták”. Már most Meany urnák, mint az amerikai munkásmozgalom, az egyesített szakszervezetek fejének, harcolnia kell a munkásellenes törvény­hozók ellen. Másszóval ő is “anti-antikommunis- ta”, amikor a munkásság ellenségeivel áll szem­ben. Még megérhetjük ezekután azt az időt, amikor Meany, az antikommunista, ki fogja közösíteni a munkásmozgalomból Meanyt, az anti-antikom- munistát! Védekeznek a bevándoroltak védelmezői A bevándoroltak országos védelmi szervezete, az American Committee for Protection of For­eign Born, december 20-án kezdte meg védelmét a felforgató tevékenységeket ellenőrző bizottság előtt az igazságügyminisztérium azon rendelete ellen, hogy a szervezet mint kommunista front­szervezet jegyeztesse be magát. A Foreign Born-szervezet első tanúja Louise Pettimore Smith, diszelnök, a Wellesley-kollégi- um nyugalmazott bibliatörténeti professzora volt, akit éppen vallásos neveltetése és tudományos múltja vitt rá, hogy bekapcsolódjon a bevándo­roltak védelmi szervezete működésébe. Rajta ki­vid más tanuk is megjelentek délelőtt 10 órakor a Federal District Courthouse 110. számú tár­gyalótermében a Foley Square-en, New Yorkban, december 20-án. A hazugok leleplezése Tisztelt Szerkesztőség! Minden józaneszü ember, aki gyűlöli a hazu­gokat, jólesve vette tudomásul a Magyar Szó azon cikét, amelyben leleplezi a hivatalos hazu­gokat. A Népszava- Szabadság és egyébb “igazmon­dók”, akik megszokták az uralkodó osztály hulla­dékain való élést, ezért a hulladékokért hazud­jék a gondokkal küzködő embereknek a szi­várványt. Amióta az óhaza népe a saját kezébe vete sor­sa irányítását és amióta leseperte testéről az élősködők hadát, ezek az élősködők innen öltöge- tik nyelvüket az óhaza felé és próbálják lehazud­ni az uj Magyarországról a napsugarat. Higvjék el, hogy mi, itt a perifériákon élő gondolkodni tudó magyarok, már gyűlöljük a hazugokat, de inkább szégyeljiik azt, ahova ezek az újságíróknak titulált lakájok sülyedtek. A történelem majd mint elrettentő példákat fogja őket a jövő generáció elé állítani. Bizonyára a szerkesztőség figyelmét is meg­ragadta az a bűnös elhallgatás ahogy október 6 és Kossuth jelentőségét is elsikkasztották. Lap­jaik hasábjain minden jelentéktelen csicsergésről írnak, de arról, hogy mi hozta létre október ha­todikét, hogy ugyanazok a Hapsburgok akasz­tatták fel a legdicsőbb magyarokat, akik szá­mára egyesek ismét visszaohajtják Magyaror­szágot, ezt elhallgatják az “igazmondók”. Kérjük a szerkesztő munkástársakat, csak folytassák a hazudozók leleplezését, ezt kívánja minden jellemes ember. New Brunswicki olvasó í AHOGYAN ÉN LÁTOM - j \__________írja: EHN___________f Szegény asszony az utcán A szegény öreg asszony ott lakik valahol a kö­zelünkben. öreg asszony? Talán nem is olyan öreg: lehet 65 éves, lehet 55, de az is lehet, hogy csak 45 éves. Az biztos, hogy szegény. És a szegények rend­szerint öregebbek benyomását keltik... A szegény öreg asszonyt gyakran látom az ut­cán. Mindig valahol a közelünkben. A hóna alatt csomaggal, kezében szatyorral. Ruházata visel­tes, amilyen illik egy szegény asszonyhoz. Fején uraságoktól levetett kalap. Cipője sok kívánniva­lót hagy hátra. Amikor hűvös az idő, kabátot vi­sel ; kopottat, szegényeset. A szegény öreg asszony megy az utcán, a fal alatt vagy a járás szélén. A szeme állandóan kutat. A szemetes ládákba, a kitett dobozokba is belenéz. Olykor bele-, belenyúl, kivesz valamit, ami másnak már nem kellett és beledugja a sza­tyorba. Aztán megy tovább és kutat tovább. A kannákba kitett ételmaradékokat is alapo­san szemügyre veszi. Néha ott is talál valamit, amit érdemesnek tart a szatyorba dugni. Aztán megy tovább... Szegény ember a zálogházban Pál nap előtt autómmal véletlenül egy zálogház előtt álltam meg. Mielőtt kiléptem az utcára, ész­revettem, hogy az ajtóban szegényesen öltözött idős ember, hóna alatt csomaggal, alkuszik a zá­logház tulajdonosával. Az alku körülbelül igy hangzott: — Adjál két dollárt és újév után kiváltom. — Adok egy dollárt. —Megnézted és beláthatod, hogy egészen jó öltöny. Adjál legalább egy 75-öt. — Adok egy és egy kvódert. — Add meg az egy 75-öt, nagyon kell a pénz. — Egy és egy kvóder, egy centtel se többet. Business is business. A tulajdonos sarkon for­dult, bement az üzletbe és otthagyta az idős em­bert, aki szomorúan, tétovázva nézett utána. Aztán nekivágott az utcának, — biztosan egy másik zálogház felé, ahol talán több szerencsé­je lesz és mégis megkapja a dollár 75-öt. Vagy talán a két dollárt is! ★ Szegény öreg asszony, szegény öreg ember. Vájjon szerte ebben a nagy országban hányán vagytok, akik zálogházba viszitek egyetlen jó ruhátokat és szemetes ládákból, ételmaradékok­ból válogatjátok ki a mendennapi falatot? Vájjon tudjátok-e, szegények, öregek, hogy a világ leggazdagabb országában éltek, ahonnan milliókat és billiókat küldenek a világ sok részé­be? Vájjon tudjátok-e, hogy a jövő esztendőben 35 billió dollárt fogunk hadi felszerelésekre köl­teni? Tudjátok-e, hogy a General Motors az idén egy billiós hasznot fog elzsebelni. Tudjátok-e vajon, hogy ami jó a General Motors-nak, az jó az egész ország népének, tehát jó nektek is, öreg asszonyok, öreg emberek. . . Szegény ember, szegény asszony: vájjon van-e barát, rokon, ismerős, aki legalább egyszer egy évben kinyitja a szivét és az ajtaját és meghív benneteket meleg szobába, egy tál ételre? Szegény emberek, szegény öreg asszonyok, eb­ben az országban és szerte a nagy világban: min­denek előtt Nektek kívánunk boldog ujesztendőt! A MAGYAR TÖRTÉNELEM Tisztelt Szerkesztőség! Mért szűntek meg közölni a magyar nemzet történelmét? Valamenviünknek hiányos a ma­gyar történelem ismerete. Egy 32 éves fiatal­ember, akinek járatom a lapot az óhazába, azt kérdezi tőlem, hogv mi felel meg a valóságnak, az, amit ő tanult az iskolában a Horthyék ideje alatt, vagy amit a Magyar Szó ad. Mondanom se kell, megírtam neki, hogy a régi időben hami­sított formában tanították a népnek a történel­met. J. S. (A magyar nemzet történelmét rendszeresen közöljük. Egyszer hagytuk csak ki, anyagtorló­dás következtében — Szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents