Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-22 / 51. szám

December 22, 1955 Levél egy sztrájkoló kanadai munkástárstól Tisztelt Szerkesztőség! Mivel mi, a General Motors kanadai munkásai sztrájkba vagyunk már szept. 19. óta, nem igen tudtam eddig előfizetésemet rendezni. Mivel tu­dom, hogy a lap személyzete nem élhet meg a levegőből és a kaucsuk cigarettahamutárcák részvénycsalásával sem próbálkoznak az össze­gekhez jutni, amely a lap előállításához szüksé­ges, igy hát úgy gondoltam, hogy megcsalom magamat, illetve magunkat — ezen a feleségem és jómagam értendő. AMERIKAI MAGYAR SZÓ A union ad hetenként $12. t groceryre, azontúl ad tüzelőre, orvosra, vilanyszámlára, ahol szük­séges, igy hát hetenként $l-.t eléheztünk, hogy az előfizetés megújítása összejöjjön, ami sike­rült is, mert itt mellékelek $10-t előfizetésre és a megmaradó összegből küldjenek valami iro­dalmat. Igaz, már a természet jóvoltából a 63-ik élet­évemben járok, de bármennyire is legyen éveim száma, a Magyar Szót mindig élvezettel olvasom és olyan dolgokat tanultam, tanulok és fogok ta­nulni belőle, amit az itteni úgynevezett keresz­tény lapokban hiába keresnék. Azok legtöbbjé­ben kereszt és bombánál egyebet nem találnék. Olvastam a Magyar Szó nov. 17. számában, hogy Detroitban Hungarian Parkot számítanak felépíteni, főleg újonnan érkezett magyarok. Nem vagyok elrontója semmi jónak, azonban itt Kanadában szintén érkeztek vállalkozó szellemű magyarok és hozzá is láttak a magyar becsület tisztántartásához, celluloid hamutartó címen, ami azután bírósági teremben ért véget. Igazolásul ide mellékelek egy ujságkivágást az itteni angol nyelvű helyi lapból, kérem a szerkesztőséget hoz­za le okulásul a már ezerszer becapott munká­soknak. Ez a “honfitárs”, akiről szó van, magas képzettségű “úri ember”, tábornoki múlttal, aho­gyan hallottam és minél nagyobb a cim, a rang', annál nagyobb a zsebmetszés. Úgyszintén ajánlom annak a Guszti bácsinak is, akiről látom a Magyar Szóból, hogy szereti a nagy emberek jellemét dicsőíteni, hogy van mit dicsőiteni. A magyar dicsőséget itt azzal kezd­ték, hogy a becsületesen dolgozók által fáradsá­gosan felépített nyaralónkat, táncpavillont a föl­dig égették, lapunk, a Kanadai Magyar Munkás ügyvezetőjét félholtra verték. Az ide mellékelt bírósági ítélet tökéletesen ráillik ezen hős társa­ságra: “You are a traitor to your own people”,— “árulója vagy a saját népednek!” Ne haragudjanak, hogy talán hosszú és pana­szos a levelem, de szörnyen fáj tudnom azt, hogy nemzetem ennyi sok szemetet adott az emberi társadalomnak. Kovács János, Kanada KARÁCSONYI AJÁNLÁS Jézus születésének tényleges dátuma ismeret­len. Azt a napot, amelyet a világ ünnepel, önké­nyesen tűzték ki a nyugati keresztények a ne­gyedik század folyamán. Az év fordulópontja ez, egy uj év kezdete. Ilyenféle napot már azelőtt is ünnepeltek az ókori brittek és amikor a keresz­ténység eljutott hozzájuk is, továbbra is szent napnak tekintették, de már a Megváltó eljövete­lének tiszteletére. Ma a civilizáció szánalmasabb állapotban van, mint a régi rómaiak vagy kelták idejében, de ha őszinte vággyal akarjuk, az idei karácsonyt uj és életerősebb jelentéssel tölthetjük meg. Az alábbiakban elmondom, mit kell tennünk a cél érdekében. E cikk mondanivalója az. hogv csak nerv ha­ladhatunk egy valamennyiünk által áhított vi­lág felé, ha először is egyének vállalkoznak erre, akik hajlandók formálni és átformálni gondola­taikat és cselekedeteiket ebben az irányban. Másodszor: ezeknek a lépéseknek haladásra kell bírni közösségünket, a melyben élünk, az ország­részeket, a nemzetet és még messzebb, az egész világot. Harmadszor: az emberi lényeknek, el­sősorban a hívőknek a legfontosabb célkitűzésűk az, hogy krisztus eszményeit dolgozó napjaink valóságába ültessék át. PIPAFÜST MELLETT.. Ha igaz, amit az újságok Írnak, (sajnos nem mindig az) akkor a “Federal Trade Commission” lesújt azokra az üzelmekre, melyek hamis hirde­tésekkel csapják be a gyanútlan vásárlót. Egyes üzletek rendkívüli olcsó áron hirdetnek valamit, hogy azzal megragadják a közönség ér­deklődését, aztán drága árakon egészen más árut sóznak a vásárló nyakába. A Federal Trade Commission említ egy érdekes esetet, ahol egy szegény öreg asszonyt csaptak be egy 29.50 dolláros varrógép hirdetéssel. Mikor a nénike felhívta őket, hogy jöjjenek ki a gépet bemutatni, megjelent a nagystílű árusító, a var­rógép nélkül. Magával hozott egy rendelési blan­kettát. és megígérte a nőnek, hogy ő lesz az elsők egyike, akik megkapják a varrógépet, amint megérkezik. El is ment egy tiz dolláros előleggel. Néhány nap múlva, valóban érkezett is egy varrógép, az öreg asszony kipróbálta és látta, hogy az öltések akkorák és olyanok, mintha ege bakkecske ugrálta volna be őket. Természetesen felhívta a céget és elpanaszolta a bajt, mire új­ból megjelent a kellemes elárusító, hóna alatt egy jó géppel, melynek ára csekély 150 dollárra rúgott. A lefizetés erre a jó gépre csodálatoskép­pen éppen az az összeg volt, amit az olcsó gép áraként hirdettek. Szegény asszony megfizette a másik 19.50-et és még 120 dollár adóssággal esett a társaság kezébe. A Federal Trade Commission figyelmeztette ezeket a cégeket, hogy 5.000 dolláros büntetéssel fogja őket sújtani naponként, ha hasonló hirde­tésekkel elkapják őket. Bizony ez nagyszerű hir, mert a Federal Trade Commission valóban kitisztíthatná ezt a raketet, ha 5,000 dolláros bírsággal sújtaná ezeket a fele­lőtlen cégeket. Igaz, hogy az újságok második ol­Nézzük meg közelebbről, mit foglal ez magá­ban. A társadalom kórokozó baktériumait ki kell küszöbölni, még mielőtt erősebbek lesznek és na­gyobb károkat tesznek. Az egészséges irányzato­kat kell bátorítani. íme néhány pontosan meg­jelölt eset, amelyet gondos tanulmány tárgyává kell tenni: 1. Az uj kongresszus januári ülésszakának megnyitásakor egész biztosan ismét nagy nyo­mást fognak gyakorolni az általános hadköte­lezettség elfogadtatására valamilyen formában és nagyon valószínűen valami uj elnevezés alatt. Súlyos csapás lenne ez demokráciánk növekedé­sére hazánkban és mindenütt az egész világon. Fiataljaink úgy nőnének fel, mint a diszlépése- ket jól csináló katonák, testileg, lelkileg és szel­lemileg. Ez az elmúlt európai történelem hábo­rúskodó nemzeteinek utánzása lenne. Megbor­zongatná az egész világot, mert azt adná hírül, hogy a világ leghatalmasabb nemzete fizikai erő­vel szándékozik bánni a világgal barátságosság és tárgyalások helyett. Megállítaná a leszerelés irányában folyó jelenlegi megmozdulást. Irány­zatai a gyanakvás, a félelem, a gyűlölet, a káosz, a megsemmisülés felé vezetnének. , 2. Azonnali és erélyes figyelmet követel az a tény, hogy egy szabad ország szabad polgárai még mindig csak immel-ámmal nézik, hogy pol­gárjogaikat elveszik tőlük. Merész és pökhendi dalán megkezdhetné ezt naponta és folytathatná egészen a munkást kereső hírekig, mert annyi a hirdetési csalás az újságok hasábjain. Mindjárt kezdhetnék az autómotorjavitási hir­detéseknél. Teljes motorjavitást hirdetnek 138 dollárért, de mire az autó hazakerül a számla gyakran 400 dollárra emelkedik! Ott vannak a hires üzletek, melyek kétnadrá- gos öltönyöket hirdetnek 35 dollárért, még inget is adnak hozzá, sőt fizetik a Renóba való uta­zást is. “Siessen csak mindenki, .hogy elkerülje a nagy tömegeket”. . . Mire odaér a vásárló, már nincsen soha abból a hirdetett öltönyből hírmon­dó sem, csupán másszinü és másszámuból van még, ami sohasem jó a vevőnek. Oh, vannak elég szép öltönyök, amit fel lehet venni, de 65 dollár­nál kezdődnek, két nadrág nélkül. Az inget is el­felejtik és a jegyet megveheti Renóóba, csak hív­ja fel a repülőtársaságot, de vonattal is lehet menni, persze, ha fizeti a költségeket. Az FTC megvizsgálhatná az egészségügyi biz­tosításokat is, ha már itt tartunk. Volna ott ép­pen elég kihágás, amit megtalálhatna. A hirdetés szerint havi hat dollárért minden buját, baját meggyógyítják, a feleségét és gyermekeit is ke­zelik, csak úgy jóindulatból, ha megveszi a biz­tosítást. Ezek legnagyobb része annyit ér beteg­ség esetén, mint a lyukas fillér. Orvosi vizit nin­csen benne, diagnózis, operáció, stb. mind üres­beszéd. Még jó, ha nem kérnek külön pénzt a címváltoztatásért is. Ne feledkezzünk meg a nagy kontraktorokról sem, akik bebeszélik bizonyos körzetek lakossá­gának, hogy építenek egy utat, vagy alagutat, ha megengedik, mely biztosan kétszeresre emeli bir­tokaik értékét. A baj csak ott van, hogy mikor megkezdték az építkezést, akkor mindig kiderül, hogy a kontraktor rosszul számított, valahol a Tanganyika tó környékén felemelték valamilyen fontos kellék árát, ami nélkül nem lehet kilinese­emberek rájöttek, hogy úgy szerezhetnek hírne­vet és fontos állásokat maguknak, ha polgáro­kat félamlitenek meg. Az orvoslást nem még több törvény hozásában találjuk, hanem abban, ha még több bátor polgár van az országban. Az alkotmánynak és különösen a Jogok Törvényé­nek, a Bill of Rightsnak, roppant nagy szüksége van barátokra. Legyen gondunk rá, kiket vá­lasztunk meg törvények hozatalára és azok ér­vényesítésére. Mindenkor szedjük össze bátorsá­gunkat és tiltakozzunk azon gazemberek erőfe­szítései ellen, akik a közönséget saját önző és go­nosz szándékaik elérése végett fölemlítik meg, mert szándékaiknak nemzetközi visszhangjuk támad. Ne engedjük, hogy rajtunk is úrrá vál­jon a hisztéria, amely mint sürü köd minden ol­dalról ránknehehezedik. Nem kell semmitől sem félni, csak a félelemtől. 3. A fiatalok számára, akik terveket készíte­nek jövőjükre, nagyszerű alkalom, hogy a nem­zetet és a világot a kereszténység utján vezetni segítsenek, az, ha diplomáciai pályára lépnek vagy állást szereznek maguknak az Egyesült Nemzetek tisztikarában. Ma ugyan nem ezek a, legbiztonságosabb munkahelyek. Csak a törek­vők és a bátrak pályázhatnak. Most pedig a legboldogabb karácsonyt kíván­juk mindenkinek. Legyen karácsonyuk vidám és buzduljanak fel nagy áldozathozásokra. J. W. Reed, “The Churchman” két csinálni, most már 3 milliócskával többe fog kerülni a nagy építkezés. A fentiek mindössze kis Ízelítők a sokféle hir­detési rákét példáiból. Maga az egész fegyverke­zés és muníció gyártás is hasonló; állandóaón az “orosz szöij.yeteg támadásán” alapszik és ezért fizet minden egyes munkás olyan szörnyű adót, amit levonnak fizetéséből. Ez az utóbbi fake “hirdetés” Amerika lakossá­gának eddig is már többszáz billió dollárját emésztette fel és ami igazán szomorú, hogy a kö­vetkező tiz generáció is fogja még terhét viselni — ha ugyan lesz még tiz generáció a földön. . . HOGY AZ OLAJNAK még nagyobb szaga van, mint gondoljuk, erre legjobb bizonyíték, hogy angol és amerikai olajérdekeltségek már fegyve­res erőt is használnak egymással szemben a. job­ban kifizetődő arab olaj-oázisok megszerzésére. Először csak megvesztegetésre megy a játszma, de most Londonból jön egy jelentés, amely úgy szól, hogy Britannia által támogatott haderők elkergették a Saudi Arábia-i haderőt Buraimi oázis környékéről. Antony Eden a képviselőház­ban kijelentette, hogy Saudi Arábia két katonát veszített mielőtt kikényszeritették őket az oázis­ról. Tudni kell, hogy Saudi Arábia pénzkedvelő királyát először az angolok vesztegették meg. Nem lehet tudni pontosan, hogy mennyi millióért. Majd mikor az “Aramco”, amerikai milliomosok társasága többet Ígért, akkor nekik adták az ara­bok a Buraimi oázison levő olaj kiaknázását. A dolog kissé zavaros, de annyi bizonyos, hogy an­gol védelem alatt levő arabok fegyveres harcban vannak olyan arab csoportokkal, akiket az ame­rikai tőke véd. • A HALADÁS PÁRTOLÓJA, • A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA ' “ ---------------------------\ Oíuaóóinh írjál? ... ^f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents