Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-22 / 51. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 22, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., IÍ3Ö E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada §7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre S9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Uronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő j Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő 1. Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelő. I,os Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezeló ügyvezető: Rosner Sándor C-- — 1 ---- — ■ ■■ ■; FORDULATOK AZ UN-BEN Drámai gyorsasággal követték egymást az események a múlt hét derekán az Egyesült Nemietekben. A legfontosabb eredmény számunkra az volt, hogy szülőhazánkat, Magyarországot, felvették az Egyesült Nemzetekbe. Múlt heti vezércikkünket az események csúcspontján irtuk, abban az időpontban, amikor minden azon fordult meg, hogy élni fog-e vétójogával a nacionalista Kina vagy sem. Minden reményünk az volt, bogy Csang Kaj-sekék nem mernek ujjat huzni a világ közvéleményével, sem az Egyesült Nemzetek túlnyomó többségével. Lapzárta előtt kaptuk múlt héten az értesítést, hogy Csang Káj- sekék megvétózták a 18 uj tag felvételére vonatkozó “esomag”legyezménvt s ezzel az uj tagállamok felvételéhez fűzött remények füstbemenni látszottak. Ezért irtuk a vezércikk elé a lehangoló hírről szóló jelentést. Szerda délutánra lapunk elkészült és ment a postára, amikor újabb, váratlan fordulat történt a UN-ben. A szovjet, amely a viták folyamán hajthatatlanul kötötte magát, hogy élni fog vétójogával, ha mind az öt szocialista országot, beleértve Külső Mongóliát, nem veszik fel a többi tizenhárom nem-kommunista országgal egyetemben, igen helyesen arra a következtetésre jutott, hogy belenyugszik Külső Mongólia kihagyásába és csak Japán felvételét vétózza meg. így történt, hogy az eredeti 18 tag helyett csak 16 jutott be, de mégiscsak bejutott! így néz ki a dolog fővonásokban és kívülről tekintve. Vizsgáljuk meg most, milyen látványt nyújt a helyzet belülről nézve. A dullesi diplomácia egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el a dolgok ilyetén alakulásával, ezt ma már az egész nagysajtó bevallja az országban. Miért kudarc? Azért, mert elsősorban Washington éppenséggel Japán felvételét tekintette a legfontosabbnak az egész tagfelvételi folyamatban és éppen ez a fő ütőkártyája, Japán, maradt ki a UN-ből. Másodszor Dulleséknak — noha USA bejelentette semlegességét és azt, hogy a szavalástól tartózkodni fog, hogy ezzel hitesse el a világgal, hogy óriási befolyása ellenére, tiszteletben tartja a UN többségének akaratát — Dulleséknak egyáltalán nem volt Ínyére, hogy szocialista országokat engedjenek be a UN-be. Mindenki sejtette, hogy Csang Káj-sekék csak színfalak mögötti washingtoni biztatásra merték megvétózni a “csomag-egyezményt”, máskülönben nem tette volna kockára jövőévi tagságát. Csang Káj- sek tehát ez esetben Lodge amerikai fődelegátus által képviselt érdekek bábja, álszereplő, stróman volt. Lodge elszámitóttá és a saját maga által felállított csapdába szavaztatta be magát. Csang Sáj-sekékkel azért vétóztatták meg a “csomag”- •gyezményt, hogy a szocialista országok felvéte- ét megakadályozzák és a gyűlöletet a szovjetre mritsák, őt okolván a “csomag”-egyezmény meg- íuktatásáért, amiért egy olyan jelentéktelennek »eállitott kis ország kedvéért, mint Külső Mon- ólia, megakadályozta tizenhét ország bejutását UN-be, mintha bizony nem a nacionalista Kina, A “FELFORGATÓ” Mi történne, ha Krisztus ma megjelenne és beszélne napjaink nagy kérdéseiről, a mai helyzetnek megfelelően, miként beszélt a maga kora kérdéseiről az AKKORI viszonyoknak megfelelően? Éppúgy üldöznék, éppúgy megfeszítenék, miként 2000 évvel ezelőtt. Talán csak egy különbség lenne. Annakidején csak EGY JUDAS volt, ma a judások SEREGE mutatna rá ujjal és siettetné megfeszítését. “Elpusztul-e az egyház az alkalmazkodás rothadásától, vagy pedig kész lesz szolgálni korunkat még SZENVEDÉSEK árán is ?” C. A. Wells SANTIAGO-bóI Jelentik, hogy Chilében az utolsó 30 hónap alatt 28 kabinetváltozás volt. ★ SOHA se ítéljünk meg senkit nagyszerű képességeiért, hanem inkább azért, hogy hogyan és mire használja azokat. amely a látszat kedvéért csak Külső Mongólia felvételét vétózta meg, idézte volna elő a szovjet vétóját. A nagylapok kórusban a szovjetet okolták a “csomag”-egyezmény kudarcáért s a dullesi diplomácia nem győzte ócsárló jelzőit eléggé halmozni a szovjet ellen. Amikor a szovjet belement Külső Mongólia kihagyásába, de ennek fejében megvétóózta Japánt, Dullesék tehetetlenné váltak. Minthogy Lodge-ék folyton csak azt hangoztatták, hogy csupán Külső Mongólia ellen van kifogás, abba a helyzetbe került, hogy nem jöhetett elő a farbá- val, mondván, hogy hát akkor megvétózza a keleteurópai demokráciák felvételét is. Ez erkölcsileg és diplomáciailag ekkor már lehetetlen volt, hiszen előzőleg egyetlenegy szóval sem tiltakoztak ezek felvétele ellen. Azzal, hogy Külső Mongólia kiesett, megtörtént a nacionalista Kina és Lodge-ék kívánsága, utólagosan nem lehetett már újabb kívánságokkal előállni. így hát bejutott a négy népi demokrácia, kiesett Japán, és mindenek tetejében nemcsak az uj tagok haragudtak meg a nacinoalista Kínára, amely majdnem megakadályozta bejutásukat, hanem a UN többi tagállamai is. A nacionalista Kina, továbbá, annyira népszerűtlenné vált, hogy jövő évi kiesése a UN-ből minden valószínűség szerint megtörténik. Helyét akkor feltétlenül a népi Kina foglalná el, még ha ennek fejében Japánt is be kellene bocsátani az Egyesült Nemzetek soraiba. . A liberális “Nation” Dulles lemondását követeli e legújabb felsülés, valamint a Goa, indiai portugál gyarmmattal kapcsolatos roppant diplomáciai kudarc miatt. De Dulles kidobását követelni olyasmi, mint amikor a féltékeny férj a díványt akarja kidobatni a lakásból! Nem annyira Dullest kell kidobatni, hanem a hidegháborús, imperialista politikát! No de e kérdésről még sokat fogunk Írni a következő számainkban. Most csak minden jóakara- tu, békeszerető amerikai örömét fejezzük kzaii az Egyesült Nemzetek szervezete megerősödése — s mint magyarszármazásuak, szülőhazánk felvétele fölött. Hisszük és reméljük, hogy az Egyesült Nemzetek a jövőben még hatásosabban fogja tudni végezni áldásos munkáját. A pénzváltók kereszténysége Különös egy beszédet mondott a “szellemi ala— pitványok” második országos konferenciáján az U. S. kereskedelmi kamara igazgatósági elnöke, Clem D. Johnston. Sok vallási vezetőt fog zavarba hozni és másokat megdöbbenteni, hogy beszédében ilyen kimagasló helyen álló ember olyasmit állított, hogy a közgazdasági életben észlelt irányzat arra, mutat, hogy “a profitok kisebbednek”. Igenis ezt mondta és szemmelláthatólag nem tréfából mondta! Pedig hát őneki csak tudnia kell az igazságot! Vegyük elő és lapozzuk át a napilapok bármelyikét: a pénzügyi oldalon mindenki megláthatja, hogy egyik iparvállalat után a másik minden eddigit túlszárnyaló profitokkal dolgozik. A “Business Week” nemrég idézte az egyik nagyiparos szavait, anélkül, hogy megnevezte volna, aki azt mondta, hogy annyit keres, “hogy szégyenli magát miatta”. Johnston elnök ur a Sheraton-Carlton holtelben beszélt, ahol még a gyertyatartókat is gyémántok díszítik. Johnston az ortodoxiát ( a hagyományokhoz minden áron való ragaszkodást) kritizálta úgy az üzleti, mint a vallásos életben. Azt mondta, hogy a keresztény vallás, úgy amint Jézus tanította, és az amerikai verseny-rendszer, “a mai világ két legforradalmibb ereje.” Ez persze áll a keresztény vallásra, de nyilvánvaló, hogy az, amit Jézus tanított, falra hányt borsó volt Johnstonnak, vagy annak, aki beszédét őhelyette megírta. Allna ez az amerikai üzletrendszerre is, ha ez nem roskadozna a szövetségi kedvezmények alatt, mely kedvezményeket az általános adófiztetők rovására kapják. Ez már országos szégyennek tűnik fel. Wright Patman texasi demokrata képviselő rámutatott, hogy a védelmi minisztérium másfélbillió dollárt kanalazott ki kutatási célokra: az összeg 95 százalékát a több mint 500 alkalmazottal biró nagyvállalatok kapták. Ugyanakkor í.ví is jó! tudhatja Johnson ur, hogy az elmúlt ót esztendőben óriási adóleiráso- kat engedtek meg a nagyvállalatoknak, s ezek a leírások több mint 32 billió dollárt tesznek ki. Ennek az összegnek hatvan százaléka leplezetlen adó-szubvenció, melyet a nagyközönség rovására adnak nekik, mert hiszen a nagyközönségnek kell pótolni ezt a hiányzó pénzt, hogy a kormány működhessen. Szerezzük csak be az Office of Defense Mobilisationtől az ilymódon javadalmazott nagyvállalatok listáját, fussunk végig a neveken és játszi könnyűséggel megállapíthatjuk, hogy egyetlen egy vállalatot sem lehetne azok közül “kis üzemnek” minősíteni. De még akkor is, ha mindezt a töméntelen pénzt a kis üzemeknek adnák oda, mi volna abban keresztényi vagy helyes, jogos? A kedvezmény nyilvánvalóan a keveseknek juttatott szubvenció a sokak kárára. Amikor Johnston “versengő szabadvállalat”-ról beszél, szavai konganak az ürességtől, mert mindaddig amig ilyen szubvenciók léteznek, a “versengő szabad vállalatok rendszeréről” nem is beszélhetünk. Olyan rendszerről szaval Johnston ur, amely csak a képzeletében létezik. Hogy lehet szabad egy vállalat, amely szubvenciót kap? Johnston kijelentette, hogy túlságosan sok keresztény tiszteli Jézust, de nem hajlandó gyakorolni a keresztény szeretetet. Ez is üresen kong olyan ember szájából, aki a bankárok és pénzkölcsönző cápák gyakorlatát védelmezi, akik manapság sok államban törvényesen számolhatnak fel 100 százalékos kamatot, és hajh bizony, teszik is! (The Churchman, 1955 december 15 ) EZELŐTT A NÉPSZAVÁT OLVASTA Tisztelt Szerkesztőségi Dec. 7-én megrendeltem a lapot, most megkaptam a lapot és a kalendáriumot a könyvvel együtt amelyet nagyon megköszönök Önöknek. Nagyon boldog vagyok, hogy 78_ik évemmel még magyar lapot olvashatok. A Magyar Népszavának éveken keresztül voltam olvasója, de mióta a becses lapjukat többször már elolvastam, igen megszerettem és azért rendeltem meg, mert nem szeretek potyaolvasó lenni. Azért nem Írok többet, mert már nehéz nekem az irás. Ezek után kívánok úgy a szerkesztőségnek, mint a lap olvasóinak kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket és újévet. Egy newjerseyi olvasó
