Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-15 / 50. szám
10 J--------------------------------------------------N . J^itetlen ^JamaS \ Négygirizdes Karácsonyi Mese Dióhéjban Egy öregebb kisasszonynak udvarolok. Nevezzük őt Pomonának. A legjobb szilvásgombócot ő főzi New Yorkban. Vannak férfiszivek, amelyeket lihegő szavak, pihegő keblek, libegő lábak, lengedező csípők... na, ebből elég; egyszóval, vannak férfiak, akikhez nem a szilvásgombócon keresztül lehet jutni. Az én szivem a gyomromon keresztül a tésztára reagál. Legalább is Pomo- nánál. 1951-ben vettem Pomonának karácsonyra egy pár csingi-lingi fülbevalót. Nagyot vettem, mert a kisasszonynak korához képest nagyok a fülei és a nagy többet takar. Pomonának nagyon tetszett az ajándék, különösen a doboz, a szinesraj- zu papiros és a rószaszinü szalag, amivel az át volt kötve és máslizva. A 'kibimbózott máslicso- kor a tetején úgy nézett ki, mintha egy könnyelmű cukrász egy kis pogácsára kalapnagyságu tejszínhabot épített volna. Akkora sikere volt az ajándékomnak, hogy Pomona azonnal eltette azt egy fióknak a legaljára, úgy skatulyástul és szalagostul és nem is vette azt elő 1952 decemberéig. Akkor, úgy, amint volt elküldte azt Mi- nának, a mostohatestvérének Perth Amboyba, akitől előző évben egy cifra-vacak karkötőt kapott, amit Ugyanúgy a ládafiókban viselt, mint az én fülbevalóimat. Ezt a karkötőt Pomona átcsomagolta és elküldte Clevelandba Marikának, Pomona Marikával és Irmával, egy másik jelenlegi vénkiszasszonnyal együtt garázdálkodott több, rpint egy negyed évszázaddal ezelőtt és a “Yorkvilli Három Muskatéros” néven voltak ös- meretesek a magyar kolóniában annak idején. Irmának egy egészen pici utazótáskát küldött, amiben egy fogkefe, fogkrém és egy hajkefén kívül nem is igen utazhat más műszer. Ezt a táskát Pomona előző évben Marikától kapta karácsonyra. 52-ben Marikától egy muzsikáló púderes dobozt kapott, amit Marika Minától kapót ölben. Pomona Minától az évre egy aranyosba rámázott Clark Gabla portrét kapott, ami nem festve volt, hanem lepkeszárnyakból volt kirakva. Irmától egy brosstűt kapott, valódi kék és piros üveggel. Tőlem ismét csak egy nagy csingi-lingit kapott a füleire, amit ismét eltett, hogy majd a következő karácsonykor azt Irmának küldje. 53-ban a muzsikálódobozt elküldte Minának és a Clark Gablet Marikának. így keverték a lányok az ajándékokat minden évben, mig elvégre‘minden kombinációnak van egy határa; tavaly karácsonyra a lányok, közöttük az én Pomonám is, visszakapták azt, amivel kezdték ezt a körbe — körbét. Az én nőm az én három pár fülbevalómmal volt kénytelen beérkezni. Pomona az idén. már novemberben megmondta, hogyha ismét fülbevalót veszek neki nem csinál több szilvásgombócot nekem. így történt, hogy a múlt héten beszaladtam a Macy-hez és vettem Pomonának egy kalapot. Az eladó kisasszony először azon csodálkozott, hogy férfilétemre női kalapot veszek, aztán meg azon is csodálkozott, hogy az első kézügybe akadt kalapra mutattam, hogy azt akarom. Meg se néztem sem a stílust, sem a szint, csak azt a kis cédulát olvastam el, amelyre az a kalapka ára volt nyomtatva. (By the way, a cédula majdnem nagyobb volt, mint a kalap, ha ugyanazt a 'korcsot annak lehet nevezni.) Elkezdett a kisasszony foggatni, hogy mekkora a nőm feje, hogy magas-e, vagy alacsony, hogy fiatal-e vagy isten bocsáss, öreg-e ? Hogy barna-e, vagy szőke ? Végül kénytelen voltam neki megmondani, hogy ne gőzöljön, mindezek nem fontosak, hiszen Pomona igyis-ugyis ki fogja majd cserélni a kalapot és még majd jól jár a Mr. Macy, ha csak kétszer-háromszor fogja kicserélni. Ha statisztikus volnék, kiszámítanám, hogy I hány mérföldet utaztak a fülbevalók. New York- ! ból Clevelandba és vissza Perth Amboyba és visz- sza Pomonához. Mennyit utazhatott az utazó tás- ; lika és a Clark Gable és a muzsikáló puderos doboz? Hány darab emberi kéz kellett ezek kezelé- | séhez ? Mennyi munkaóra ? Csomagoló óra és pos- : ta óra és vasúti kezelés és bélyeg és papiros és szalag? Mennyi várakozási, sorbanállási idő fo- I gyott el a postákon? És mindezek eredménye, j hogy Pomona visszakapta az én három pár fülbevalómat és a lányok is, amint tudjuk... Ha pedig közgazdász is volnék, kimutathatnám, AMERIKAI MAGYAR SZÓ (KÖNYVSZEMLE) Irta: GERÉB JÓZSEF Gyors egymásutánban két olyan igen fontos könyvet olvastam át, amelyek szorosan összetartoznak, egymásnak, — hogy úgy mondjam, — kiegészítői dacára annak, hogy íróik, mint ég és föld, annyira ellentétes természetűek és jellegűek. Azért helyénvalónak tartom, hogy együttesen foglalkozzunk velük, mert igy teljesebb s tisztább képet kapunk azon tárgykörről, amit felölelnek. Az egyik könyvnek Írója, — HARVEY MATU- SOV—az erkölcsi züllöttség legalsóbb fokára sü- lyedt ember, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül vállalkozott arra, hogy még legjobb barátait, jótevőit is börtönbe juttassa azon judás dollárokért, amit a hamis tanúskodásért kapott. Saját bevallása szerint, végre annvira megundorodott saját magától, hogy az a “FALSE WITNESS" (Hamis tanú) cimü könyvének a megírására késztette. A másik könyv címe “The 13th Juror” (A 13 esküdt), szerzője STEVE NELSON, a jelenlegi szabadságtipró hisztéria egyik áldozatai, akire 20 évi börtönt szabott ki az osztálybiróság részben azért, hogy megfélemlítse azokat, akik az alkotmányos jogok eltiprását szóvá merik tenni, részben pedig azért, hogy a háborús hisztériát emeljék. Mert ez a háborús hisztéria igen kifizetővé vált egyesek részére és a lelkiismeretlen gonosz emberek egész serege igyekezett kihasználni az alkalmat egyéni érdekeik előmozdítására még ártatlan emberek bebörtönzésének árán is. Jó üzlet Ez a két könyv azért kiegészítői egymásnak, mert amíg a “Fals Witness” (Matusow) hiteles okmányokat mutat be annak bizonyítására, hogy pénzért, “judás tallérokért” miként vállalkoznak elvetemült emberek hamis tanutételre, miként tanítják be őket a magasabb állásra vágyó ügyészek, miként segítenek nekik a népszerűségre és szavazatokra pályázó politikusok és bírák; addig a “The 13th Juror” (Nelson) könyve bemutatja a sajtó által keltett hihetetlen méretű hisztériát, amelynek hatása alatt az esküdtek elítélik a vádlottakat bármilyen fantasztikus vádakra is, tekintet nélkül a bizonyítékok hiányára, és végre látjuk, hogy ezen hisztéria hatása alatt még a börtönőrök is milyen válogatott kegyetlenséggel bánnak a politikai foglyokkal. Matusow elmondja, hogy az erkölcstelen “be- sugás” és “árulkodás” meg a gonosz hamitanus kodás valóságos mesterséggé, iparrá feplődtek az utóbbi években. És mint minden iparágban, úgy ebben is egyesek nagyon kiváltak, nagy pénzeket kerestek, akikre a többiek irigységgel néztek. Matusow is irigykedve látta, hogy Louis Bu- denz, Whittaker Chambers, Elizabeth Bentley, Paul Crouch, Mat Cvetic s Herbert Philbrick, milyen nagy hírnévre tettek szert és milyen sokat, keresnek, mint azt az újságok jelentették, ő is szeretett volna sok pénzt keresni s azért jelentkezett az FBI-nál, ahol tárt karokkal fogadt ik s rövidesen ő is besúgó lett. Matusowt később az FBI koronatanúnak Ír sz nálta a kommunistaellenes pörökben; majd reszt- vett a Joe McCarthy szenátor hírhedt kihallgatásain is. Kommunista szakértő Terünk nem engedi, hogy sokat foglalkozzunk Matusow könyvével. Különben is a Magyar Szó már ismertette s hozott is idézeteket belőle. Itt tehát csak annyit Írunk meg róla, hogy Matusow —, a saját bevallása szerint, — dacára hiányos iskolázottságának, sekély tudásának, az amerikai kormány hivatalos KOMMUNISTA SZAKÉ tTöhogy mi volt a nemzetgazdasági erő, menny' > ben és minőségben és miegymásban, ami elpocsékolódott. Szerencsémre nem vagyok sem szorgalmatos statisztikus, sem logikus közgazdász, egy olyan pofa vagyok, akinek jól esik karácsonykor oktalanul, logikátlanul könnyelmüsködni Ezért minden barátomnak ily könnyelmű, oktalan, de boldog karácsonyt kívánok. December 15, 1955 'y~. V. ; a . -.•* A; • - V. > A törvény nevében... JE lett, akinek szolgálatait nemcsak az FBI, az ügyészek és bírák, hanem nagy iparbárók, egyetemi igazgatók, városi polgármesterek, stb. vették igénybe. Matusow előbb élvezte ezt a “magas” szerepet, a markába röhögött, hogy mindenkit elbolondi- tott és csak azzal törődött, hogy mennyi pénzt tömnek a zsebébe. Később azonban, — mint ő maga írja, — megundorodott önmagától, megtagadta a tanuságtételeket és végre a vallomások terére lépett, ami e könyv megírásához vezetett. Annak a lélektani harcnak az ismertetése, ami ezen erkölcsi változáshoz vezette, már kiesik ezen szemle keretéből. Szadisták kezében Steve Nelson könyvében figyelemmel kisérjük azt a rendkívül bátor küzdelmet, amit ez a kiváló ember folytatott bebörtönzése ellen. A nagy terror következtében egyetlen ügyvéd sem merte elvállalni védelmét és igy saját magát védte dacára annak, hogy a két hónappal előbbi autóbaleset sebeit még ki sem heverte egészen. Megtudjuk a könyvből, hogy a magasabb fokú birói székre pályázó bizonyos Musmanno nevű bíró miként vette saját kezébe a rendőr, a vádló, a tanú és a biró szerepét, hogy az ítélet után a választóknak eldicsekedhessen: “Én tettem Nelsont 20 évre a hűvösre.” Ezzel szerzett magának elég szavazatot a megválasztásához. Leírja aztán Nelson azt a hátborzongató állapotot, amit a Blawnox börtönben talált, ahol a szadista őrök örömet találtak a foglyok kínzásában, de különösen élvezték a politikai foglyok bántalmazását. Nelson ezt látva, nagyon vigyázott, hogy fegyelemsértéssel ne adjon okot a bántalmazásra, ami mitsem használt, mert hamarosan az irodába vitték “Ítéletre”, mert állítólag egy dollárt adott a “stool-pigeon” szerepét betöltő egyik fogolynak, ami valami nagy bűnt jelentett. Az ítélkezés menete igy folyt le: NELSON: Miből adhattam volna én azt a dollárt, amikor a ruhámmal együtt elvettétek? BÖRTÖNFŐNÖK: Jól tudod te, hogy miből adtad! UELSON: És mikor adtam azt a dollárt? FŐNÖK: Jól tudod te, hogy mikor adtad! NELSON: És mikor adtam azt a dollárt ? FŐNÖK: Jól tudod te, hogy miért adtad! De elég, már úgyis sok időt pazaroltunk rád. Kilenc nap a veremben! GONOSZ ..RACKET” A tárgyalás és ítélkezés ily menete jellemzi az összes kommunista-ellenes porokét s mindazon porokét, amiket a háborús hisztéria hatása alatt folytattak azok ellen, akik alkotmányos jogaikra hivatkozni mertek. A “törvény nevében” száz és száz ártatlan embert hurcoltak meg, vonták meg tőlük a megélhetési lehetőséget, indítottak ellenük deportálási eljárást, vagy rakták őket börtönök vasrácsai mögé. Az Egyesült Államok története másik ilyen szégyenteljes korszakot nem tud felmutatni, noha nem ez az első eset, hogy a kiváltságos osztály a szabadságjogok eltiprásá- ra törekedett. Ebből a két könyvből nagyon tisztán láthatjuk, hogy a kommunista hajsza s az azzal kapcsolatos hisztéria nem egyéb, mint gonosz emberek üzlete, — “racket”, -— mint itt mondják, amelyeknek minél hamarabb véget kell vetnünk. Az ily gonosz “racket” egyetlen hatásos ellenszere a ublicitás. Ezt a publicitást szolgáltatja az itt említett két könyv. Nagyon ajánlatos lenne tehát, ha mindenki olvasná ezt a két könyvet. A Magyar Szó olvasói azzal szolgálhatják legjobban a szabadság ügyét ha ezen könyvek valamelyikét odaadják magyarul item beszélő családtagjaik, rokonaik és barátaiknak. Mert e lap olvasói kaptak elég információi arról a szörnyű merényletről, amit ma itt a szabadságjogok ellen intéztek, de ezen információkat szóval nem tudják továbbítani. Hadd beszéljen tehát helyettük ez a két könyv! Mindkettő megjelent olcsó kiadásban s mint‘tudom, megszerezhetők a Magyar Szó kiadóhivatala révén is. Most, a rettenetes üldöztetések idején a legkevesebb amit tehetünk, hogy nagy publicitást adunk annak, hogy mit is csinálnak most itt a törvény nevében. f A Magyar Szó jó újság, m Nincs benne, csak igazság!
