Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-15 / 50. szám

December 15, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 A MAGYAR NÉP TÖRTÉNETE (Folytatás) Az aranybulla a magyar “Magna Carta” A pápa beavatkozására lehet visszavezetni azt a tényt is, hogy 1231-ben, a második aranybulla már nem beszél sem a tized pénzben való szedésének tilalmáról, sem az el­lenállási jogról. Ehelyett az esztergomi érseket ruházza fel a király kiközösítésének jogával, ha ígéreteit nem tartaná meg. A harmincas évek jelentik az egyház, a pápaság hatal­mának tetőpontját Magyarországon. Nemsokára sor is kerül a kiátkozás “jogának” érvényesítésére: 1232-ben az érsek nemcsak a királyt, hanem az egész országot kiközösítette, mert az izmaeliták és a zsidók még mindig királyi jövedel­meket béreltek s emiatt az egyház sok jövedelemtől elesett. A kiátkozás hátterét az 1233-ban megkötött beregi egyez­mény világítja meg. Ebben II. András esküvel kötelezi ma­gát a pápának arra, hogy izmaelitát többé nem tesz meg semmi tisztségre, majd részletesen kifejti, hogy milyen kárpótlást kap az egyház a sóértékesités eddigi bérleti rend­szere miatt elmaradt jövedelmei fejében és a jövőben ho­gyan részesedik a sóértékesités hasznából. Az idegengyűlölet szitása, a kereszténység védelmének jelszava mögött tehát kézzelfogható anyagi érdekek húzód­tak meg: a pápa és az esztergomi érsek a sóértékesités jö­vedelmében való részesedés kedvéért vetette egyházi átok alá egész Magyarországot. II. András kora a pápaság gazdasági és politikai befo­lyásának csúcspontja volt, mely Magyarország számára gaz­dasági és politikai kiszolgáltatottságot jelentett. A római pápák később is sokszor megpróbáltak beavatkozni a ma­gyar politikai életbe, megpróbálták szembefordítani vallási ürüggyel a magyar népet a szomszéd népekkel. A pápai be­avatkozás legtöbbször bajt, veszedelmet, elnyomást jelen­tett a magyarságra. IV. BÉLA ~i »"TKf WASS ALBERT 1$ AZ ELEFÁNTCSONTTOROHY IV. Béla (1235—1270) már apja életében, mint “ifjabb király” megpróbált a maga országrészében gátat vetni a feudális szétdarabolódás folyamatának. A központi hatalmat régi alapjaira, a királyi birtok túl­súlyára próbálta visszahelyezni. A magyar feudalizmus fej­lődése azonban már túlhaladt ezen a fokon: ugyanakkor a központi hatalom megszilárdításának uj feltételei, uj alap­jai még nem fejlődtek ki. A király kísérlete még átmeneti­leg is csak akkor sikerülhetett, ha a feudális anarchia erői ellen egy, a magyarországi feudális társadalmon kívül álló erőre támaszkodhatik. Ezt az erőt vélte megtalálni IV. Béla a kunok betelepítésével. A nomád kunok a mongolok (tatá­rok) elől menekülve kértek bebocsátást az országba. Betele­pítésüket a honvédelmi szempont is indokolta. Az Ázsiából Európába törő mongoloktól már két évtizede az orosz nép hősies küzdelme védte meg Nyugat-Európát is, hazánkat is. II. András céltalan orosz hadjárataival semmi eredményt nem ért el, viszont meggyengítette az orosz fejedelemségek ellenállóképességét s megnehezítette az orosz-magyar össze­fogást a mongolok ellen. A harmincas évek végén a mongol terjeszkedés már Magyarországot fenyegette. 1240-ben el­esett Kiev. Ezzel leomlott az a bástya, mely addig oly sok­szor védte meg hazánkat a pusztai népek betörésétől. A kievi és halicsi fejedelmek Magyarországra menekültek. A fenyegető külső veszély elleni eredményes védekezés érdeke még sürgetőbben vetette fel a királyi hatalom meg­szilárdításának kérdését. A TATÁRJÁRÁS A betelepítés idején a kunok társadalma a bomló őskö­zösség, katonai demokrácia állapotában volt. Életmódjuk, harcmodoruk hasonlított a honfoglaláskori magyarságéhoz, valamint a mongol támadókéhoz. Ezért látott bennük IV. Béla alkalmas szövetségest, kifelé a mongolok, befelé a ma­gyar feudális urak ellen. De ugyancsak ez zúdította a ma­gyar urak dühét is a kunokra. Egyfelől látták, hogy a ki­rály a kunokra támaszkodva akarja hatalmukat korlátozni, másfelől a kun pásztorok nemigen tartották tiszteletben a ' nagyurak birtokait. Kóborló nyájaikkal sok kárt okoztak a földművelő parasztságnak is. A feudális uraknak csakhamar sikerült általános gyűlöletet szitaniok a kunok és az őket támogató király ellen. Elterjesztették azt az alaptalan hirt, hogy a kunok a tatárok kémei és a király azért hívta be őket, mert el akarja adni az országot a tatároknak. 1241 tavaszán a tatárok betörtek az országba. A király hiába hordoztatta körül ősi szokás szerint a veszély jeléül a véres kardot, az urak nem mozdultak. A portyázó mongol előőrsök Vácig, sőt Pestig is eljutottak. (Folytatás) i: Rétesház és cukrászda \ 1 1737 Third Ave., New York, N. Y. (a 81. St. sarkán) j Telefon: BU 8-0660 és BU 8-0670 • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • L Este 8.30-ig nyitva van Az Uj Hungária c. fasisz­ta emigrációs újság egyik múltkori száma ismertette Wass Albert hajdani magyar iró válaszát egy Kisj ókai Er­zsébet nevű hölgy cikkére. Wass az Emigrációs iró és a közönség cimü müvében szent harcra hiv fel a haladó eszmék ellen, s egyebek közt így ir: “Isteni parancsot töltött be Kisj ókai Erzsébet, amikor a Belgiumi Magyar Közlöny no­vemberi számában nyílt levél­lel fordult a magyar Írók­hoz. .. Igaza van Kisjókai Erzsé- i betnek, s minden sorával . egyet értek, csak egyetlenegy kifejezését szeretnem tőle el­térően magyarázni. Az én ta­pasztalatom az, hogy ma nem az író vonul vissza az elefánt­csonttoronyba, hanem a ma­gyar emigrációban az elefánt­csonttorony neve: közönség­hiány! Nem olyan régen történt, hogy magyar honfitársaim meghívására több mint 3000 kilométert utaztam abból a célból, hogy felolvassak ne­kik egy elbeszélést. Az ut há­rom napba és egy rakás pénz­be került, több mint ötszáz ember volt jelen az estén, könnyező szemekkel megtap­soltak, aztán kifizették a te­rembért, a villanyszámlát, a takaritóembert.... és haza­mentünk. A takaritóember 5 dollárt kapott, az iró semmit. A drága, könnyező közönség­nek eszébe sem jutott, hogy az iró is a munkások sorába tartozik és árut próbál elad­ni ... Sajnos, az Úristen a tehet­ség mellé gyomrot is adott az írónak, amit nem jó sokáig üresen hagyni. Azonkiviil ci­pő is kell, villany- és gáz­számla, gyerekek neveltetése. Mit tehet az iró? Kitanulja ő is a villanyszerelést. És mi­vel nem ér rá könyvet írni többé, a közönség megnehez­tel reá és elefánbcsonttor- nyot emleget... A közönség hűtlen lett a könyvhöz. Az irodalom helyét ma rádió, televízió és film­színház tölti be, na meg az “izgalom-füzetek”. S az iró. angol, francia, német, spa­nyol, mindegy, hogy milyen nyelvű, lassan átállot? a rá­dió, film és televízió mellé.. S a közönségnek ez kell, mi­vel erre gondolkodás nélkül adja a pénzt. Az izgalom-gyá­rost, annak munkásait és vi- géceit megfizeti, akár a do­hánygyárost. De komoly gon­dolatokra nincsen pénze. író­nak lenni a szó régi, nemes értelmében ma körülbelül annyi, mintha valaki kőbal­tát próbálna árulni az utcán. A magyar iró előtt tehát két ut maradt nyitva. Az egyik: visszaváltozni közép­kori remetévé, aki gyökerek­ből él, vadbőrökkel takarózik és kőbe vési a maga látomá­sait, mert a papir és irógép- pénzbe kerül. A másik: meg­hajolni a közönség akarata- előtt. Ez utóbbi esetben a ma­gyar iró vagy magtanulja az idegen ország nyelvét tökéle­tesen és azon a nyelven pró­bálja értékesíteni áruját, vagy, aanint már előbb mond­tam, kitanulja a villanyszere­lés magas művészetét... Az idegen nyelven való irás persze rengeteg csalódást és meglepetést rejteget magá­ban. Az Adjátok vissza a he­gyeimet angol fordításával immáron három esztendeje házalok eredménytelenül az amerikai kiadóknál, s csak az vigasztal, hogy ezek a kiadók még soha hírét sem hallot­ták Knut Hamsunnak, avagy Jan(?) Gionónak. Viszont itt a házam mögötti kis tóban nem olyan régen egy nagy­mama leült horgászni, 's hal helyett egy másfélméteres aligátor akadt volt a horgára. K iá Hozására odaszaladtam, elkattintottam néhány fény­képet, elvágtam bicskámmal a zsineget a nagymama s az aligátor között, s Írtam az esetről egy négyhasábos cik­ket angolul. Ezzel, s a fény­képekkel több pénzt keres­tem, mint összes magyar nyelvű könyveimmel együtvé- ve az emigrációban. Ez tehát az elefántcsontto­rony helyzete. Az elefánt­csonttoronyé, amiben jelen esetben nem az iró, hanem a közönség lakik. Sötét szomo­rú kép, de nem annyira az iró. mint a közönség részére, -ppo.n jtfAüem e sO zy mat nem kell félteni. Éz a törmelékmagyarság, aki él ma még, elvész, felszívódik, nyoma sem marad. De évtize­dek múltán majd itt-ott, ré­gi ládákból, ócska padlások­ról előkerülnek az igazi nagy kéziratok.. . mihelyt megérik az idő ,.. Kevesebb lesz az irás. De ami lesz, az nagy lesz, és eget ostromló, leszűrt óbor, istenek itala. Mert elhi- vatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet még barlangok mélyébe se, televí­ziók izzólámpái alá se. Ha igazán iró az iró, és Isten gondolata feszíti belülről: a gondolat könyvvé lesz előbb- utóbb. Mindössze a statiszti­kai adatokban lesz egy kis különbség a tegnap és holnap között. Historikusok igy ve­tik papírra majd a ma élő, de csak holnap érvényesülő irók adatait: “Foglalkozása: utca­seprő. Élete müve: uj magyar irodalom.” Eddig Wass Albert. Nem tudtam ellenőrizni, hogy Kisjókai Erzsébet való­ban “isteni parancsot” töl­tött-e be, amikor a Belgiumi Közlönybe levelét megírta, és keserű könnyeivel az egész emigrációt telesirta. Nem lé­vén kellően jártas a teológiá­ban, azt sem tudom, hogyan megy az ilyesmi: felhivják- e raportra az égbe Erzsébet asszonyt, vagy az Isten vala­melyik földi helytartója adja ki a levélirási ordrét. Ilyen messziről azt sem lehetett megállapítani, hogy Wass Al- j bertet valóban “az Isten gon-j dolata feszíti belülről”, vagy csupán az Ur által adomá nyozott gyomor panaszai ko­rognak idáig. A dolog teoló­giai részéhez tehát érdemben nem szólhatok hozzá. Ahhoz sincs jogom, hogy e magasröptű vita irodalmi vo­natkozásaiba csak úgy ukk- mukkfukk bele kotyogjak. Wass Albert legsikeresebb müvét ugyanis, az aligátoros nagymamáról szóló fotográ­fiáit ésa négyhasábos hősi eposzt nem ismerem. Egyéb­ként sincsenek kellő tapaszta­lataim az aligátorok horgá­szatában, hiszen—a hazaáru­ló írókkal ellentétben, akik­ből annak idején exportálni is tudtunk — ezekből a de­rék és rokonszenves állatok­ból behozatalra szorulunk, így tehát kénytelen vagyok Wass Albertiéi megelégedni. S mondhatom, meg lehetek elégedve. Tetszik az a harcos és nagyvonalú optimizmus, amellyel könnyedén napirend­re tér a “törmelékmagyar- ság” nyomtalan eltűnése fe­lett. Egy legyintés és volt nincs ez a törmelékmagyar­ság ! Micsoda vigasz ez a kor- gógyomru remetének: holnap, holnapután kivesznek a vil­lanyszerelők. és “takaritóem- berek”, több ennivaló jut az Írónak, akit az ur — a jelek szerint — mindenesetre na­gyobb gyomorral áldott meg, mint tehetséggel. Neim meg­vetendő az a valóban közép­kori remetékhez illő szerény­ség sem, amellyel megálla­pítja, hogy villanyszerelés és utcaseprés közben alkotott müve nagy lesz, “eget ost­romló, leszűrt óbor”. Szép, határozottan szép kilátások. Képzeljük el Wass Albertet, amint vadbőrökbe bújva és gyökereket rágcsálva az éj sötétjében kőbe vési látomá­sait, és közben ezzel a fur­csa, leszűrt óborral úgy is­tenigazában megostromolja az eget. Az ostromot ugyan nem egészen értem, de a bor vitán felül találó: szomjas j iró borral álmodik. # Ha rajtam állna, ki is utal­nék Wass Albertnek egy ku­pica óbort. Megérdemelné. Az emigrációs irók és a közönség cimü Írása ugyanis még az aligátor-eposznál is nagyobb isikért ért el: igaz, hogy fény­képek nélkül, de mégiscsak hétszázezer példányban nyo­mattuk ki. Wass Albert el- ! mondhatja, hogy ellenségei jobban megbecsülik Írását, mint amerikai barátjai, akik nemcsak Knut Hamsunnak, hanem — példátlan müvelet- lenség — még magának Wass Albertnek a nevét sem isme­rik és nem méltatják müveit. (Folytatás a 16-ik oldalon) AVENEL AUTO BODY REPAIRS 1 \ »enel. New Jersey 'íR SHOP. — Body- és A?r iavitások * WELDING «PRAYING BRAZING Tel.: RAhway 7-1487

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents