Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-15 / 50. szám
A AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 15, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Élőfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East*16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelö ügyvezető: Rosner Sándor VEGYÉK FEL MAGYARORSZÁGOT AZ EGYESÜLT NEMZETEKBE! (E vezércikkünket a UN Biztonsági Tanács keddi kedvezőtlen döntése előtt irtuk. Megállapításainkon e döntés nem változtat. Tovább is reméljük, hogy szülőhazánk és minden más érdemes állam előbb utóbb elfoglalhatja jogos helyét az Egyesült Nemzetek gyülekezetében. — Szerk.) Magyarország az elmúlt évtized során nem egyszer tett bizonyságot arról, hogy a UN-ben való tagságát minden tekintetben megérdemli. Szülőhazánk már évek óta aktiv részt vesz az Egyesült Nemzetek számos kulturális,' közgazda- sági albizottságában. Több százra tehető ama, más nemzetközi szervek száma, melyekben a magyar nép képviselői vállvetve dolgoznak más országok képviselőivel az egész emberiség érdekeit szolgáló ügyek előrevitelében, problémák megoldásában. Szülőhazánk népe a béke ügyéért való egységes kiállása révén tett és tesz tanúbizonyságot arról, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmánya legfontosabb feltételében, a béke szeretetében egyenrangú bármely más országgal. Ha szülőhazánk népének képviselői Wall Street és egyes elfajzott magyar renegátok aknamunkája révén eddig még nem vehetnek részt a nemzetek családja összejövetelein, a magyar nép fiai azért világraszóló teljesítményekkel hallatnak magukról. Ott, ahol sötét mesterkedések nem állták útját magyar népünk érvényesülésének, mint például az olimpiászon a magyar az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett MINDEN MÁS NÉPET megelőzve harmadik helyen szerepelt a népek barátságos versenyén! De az elsők között vannak a kultúra, a népjólét előmozdítása és mindenek- fölött a népek barátságának építése terén is. Politikai felfogástól függetlenül minden egyes amerikai magyarnak csak egyetlen közös vágya lehet, hogy szülőhazáját ott lássa a világ nemzeteinek szövetségében. Mindenkit mélyen áthat az a meggyőződés, hogy a UN leendő magyar tagjai kiválóságukkal csak emelni fogják az Egyesült Nemzetek színvonalát és hozzá járulnak, hogy a nemzetek e békés szervezete még teljesebben, még tökéletesebben valósítsa meg azokat az egész emberiség közös üdvét szolgáló magas célkitűzéseket, amelyek a UN megteremtését indokolttá tették. Most folynak a döntő tanácskozások a biztonsági tanácsban, amelyeknek kimenetelétől függ, hogy szülőhazánk megkapja méltó helyét a népek családjában. Tiszta szívből és a legmélyebb meggyőződéssel reméljük, hogy az Egyesült Nemzetek belső vajúdása ellenére a nemzetek képviselői a helyzet magaslatára fognak emelkedni s el fogják hárítani az útból azokat az akadályokat, amelyeket csak azok támasztanak, akiknek nem érdekük, hogy a világ nemzetei összhangban éljenek egymással. Mert nincs érv, amely megállná helyét a viták tüzében, hogy akadályul szolgáljon. Magyarország helye ott van az Egyesült Nemzetekben, Magyar- ország tettel és szóval, szívvel és lélekkel, nemzeti nagyságával és kultúrájával ezt á megtiszteltetést bőven megszolgálta. FONTOS ÉVFORDULÓ E héten van a BILL OF RIGHTS, alkotmányunk első tiz függelékének évfordulója (,1791 december 15.). Amikor Madison, az amerikai alkotmány egyik legfontosabb társszerzője, a tiz függeléknek beiktatását javasolta, igy érvelt: “A nép ama jelentékeny része, amely ellenezte az alkotmányt, azért volt ellene, mert nem volt benne gondoskodás jogaik kisemmizésének megakadályozására, nem voltak benne védőintézkedések, amelyekhez hozzá voltak szokva.” Mi sem mutatja a nemzet alapítóinak bölcsességét, mint az, hogy ilyen tisztán látták a szabadság-függelék szükségességét. Tudták, hogy történelmünk folyamán lesznek olyanok, akik különféle ürügyek alatt szeretnék majd korlátozni a szólás és sajtószabadságot. Tudták, hogy lesznek majd Trumanok, McCar- thyk, Brownellek, akik a haza érdekeinek hangoztatásával igyekeznek majd felszájkosarazni először a mindig népszerűtlen kisebbséget, aztán a többséget az egész népet. Az ilyenekre gondoltak az alapitó atyák, amikor beiktatták az alkotmány mellé a friz szabadság-biztosító függeléket. Nem csoda, hogy ma a hatalmon levők némelyike tudatos kampányt folytat a BILL OF RIGHTS aláásására. Ilyenek azok, akik gúnyosan “Fifth Amendment Communists” nek gúnyolják azokat, akik igénybeveszik szabadságlevelünk rendelkezéseit. De a BILL OF RIGHTS túléli támadásaikat és túl fogja élni mindazokat, akik fel merték emelni kezüket ellene. HARRIMAN AMBÍCIÓI Amikor a múlt tavasszal felavatták Harrimant kormányzónak, határozottan kijelentette, hogy élete legnagyobb ambíciója volt, hogy York kormányzója lehessen. Nincs is egyébb ambíciója, mondta, mint hogy rendbehozza New York állam elhanyagolt szénáját. Miután ezt a szép beszédet elmondta, néhány hétre rá fogta magát a kormányzó ur, és elutazott Írországba, Olaszországba, Angliába, Izrá- elbe' és még egy féltucat más országba. Amikor visszatért Albanyba, néhány hétig tett-vett a kormányzói palotában, aztán megint fogta magát és elment vadászni Louisianába,- Mississippibe, Georgiába. Miután az AFL-CIO alakuló konvenciója New Yorkban volt, igy hát kénytelen, kelletlen megint visszajött, hogy elmondhasson egy szónoklatot a nagy munkásszervezet előtt decemberben. A kormányzó ur már elfelejtette, hogy kit és mit szeretett májusban és nem csinál titkot belőle, hogy nem bánná, ha Amerika elnöke lehetne. Szónoklataiban már programmot is adott, amelyet e szavakkal lehet ismertetni: “Le Genffel”, Le a békés együttéléssel!” Az érdekes az, hogy bár elmúlt hetek folyamán Harriman ur tucatszámra vágta ki a végnélküli Szónoklatokat a békés együttélés.eszméje, ellen, a szavak áradatában nagvitóüveggel sem lehet találni egy elitélő szót az amerikai nép s különösen a néger nép szabadságjogainak egyre súlyosabb megsértései ellen itt Amerikában! A kormányzó ur nyilván nem óhajt együttélni az emberiség ama felével, amely a szocializmus útját választotta, de nagyon is akar együttélni a déli dixiekratákkal. Ezért hallgat a polgárjogok kérdéséről, amely anatéma a déli reakciósok szemében. Ezért hallgat decemberben arról, amiről oly sokat beszélt “májusban”. A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eorsi Béla A Legfelsőbb Törvényszék — 1954-ben — kijelentette, hogy a fehér és színes tanulók elkülönítése az iskolákban (segregation) nem egyezik az alkotmány szellemével. Az utóbbi hetekben az Államok Közötti (Interstate) Kereskedelmi Felügyelő Bizottság törvényellenesnek minősítette a faji szegregációt a közlekedési eszközökön — vasúton és autóbuszon, vagy várótermeikben. Mindez nagyon szépen hangzik és szeretnénk legalább egy várótermet vagy vasúti kocsit látni a zordon déli államokban, ahol nem különítik el a színeseket. Talán mi öregek is megérjük ezt egyszer. Reményre okot azonban nem a biztató törvé- vénykezési — vagy bírósági határozatok adnak, hanem a gazdasági követelmények. Az amerikai tömegtermelés egyik legfontosabb követelménye a fogyasztók vásárlási képességének emelkedése. A faji megkülönböztetés, évente 6 millió fogyasztási képesség kiesésére vezet. Erre a többlet fogyasztóképességre — melynek hiánya már a válság első vihar jeleiben mutatkozik — igen nagy szükség van. (A zsugorodó fogyasztóképességet a fogyasztási hitel hihetetlen emelkedése mutatja ma legjobban.) A fajok és kisebbségek elkülönítése a nyomortanyákon, a társadalomnak igen sok pénzébe kerül. Amerikai házakra kb. 5 ■ százalék ház és ingatlan adó van kivetve. A nyomortanyákat (slums) jelentő néger, mexikói stb. negyedek az egész városi egészségügyi, tűzvédelmi, rendőri és más kiadásainak felét emésztik fel. A nyomortanyák az amerikai városoknak kb. egy-ötödét képezik (területben). Ebben az egy-ötöd részben a városi lakosság egyharmada lakik. De a tüdővész különösen szereti az ilyen helyeket és a városban lakó tüdőbetegek három-ötödé a nyomortanyák lakói között található. A városi bűnözők és tűzvészek Szintén a nyomor-városrészben leggyakoribbak. Röviden a város költségvetésének közel felét ezekre a városrészekre kell fordítsa, mig bevételének egy-huszad része származik onnan. Sokan azt tartják, hogy a színesek úgysem tudnának jobb lakást megfizetni. Ezek igen naiv emberek. New York város közelében egy három tagozatú lakás (egy hálószoba) a néger lakónak heti $25-be kerül. A négerek lakbére jóval magasabb, mint fehéreké. Köztudomású, hogy a déli államokban fizetik legrosszabbul a tanítókat és iskoláik nincsenek az általános országos színvonalon. Egy alapos tanulmány kimutatta, hogy ennek oka főleg a faji elkülönítésben rejlik. Hárombillió dollárra lenne szükség az iskolák fenntartására és további 3—5 billió dollár segítséggel lehetne ezeket az iskolá-\ kát az országos színvonalra emelni. így hát a fehér gyermekek szenvedik meg a faji elkülönítést. ' ' V •• • &&& A szegregáció kihat a fiatalság testi és szellemi fejlődésére. A katonaság statisztikája szerint az ifjúság magas hányada szolgálatra alkalmatlan (szellemi és fizikai okokból). Az alkalmatlanok főleg azokból a helységekből jönnek, ahol legridegebben viszik keresztül a faji elkülönítést. Szinte hihetetlenek a számok, melyeket a szellemi elmaradottságról közöltek. A szegregáció a szellemileg elmaradottak 75 százalékát adta. Maguknak a déli fehéreknek kellene leginkább kíizdeniök a megkülönböztetés ellen. Siráky balszerencséje Nem Hinder Márton volt az első amerikai magyar, aki “részvényeket” árusított tájékozatlan egyszerű magyar dolgozóknak — részvényeket, amelyek idővel teljesen értéküket vesztették, nyomorba siilyesztve s megtakarított pénzüktől megfosztva becsületes magyarok százait — és nem ő volt az utolsó. A kanadai sajtó az elmúlt hetek folyamán sokat foglalkozott egy Siráki József nevű kalandor ügyével, aki a himleri nyomdokon haladva szintén értéktelennek bizonyult, “részvényeket” árusított magyar testvéreinek s ráadásul 2400 dollár erejéig meglopta saját cégét. A biró mielőtt három évi jól megérdemelt fegyházra ítélte ezt az alakot, a kanadai nyilasok büszkeségét, ezt a megjegyzést tette: “Saját fajtádat csaptad be. Aki ilyesmit tesz, az elfajzott, erkölcstelen gazember. Árulója vagy saját népednek.’ Hinder Márton ur, ur, köztudomásúlag teljesen becsületesen árusított részvényeket és igy, amidőn az ő részvényei értéktelenné váltak, őt be nem perelték, el nem ítélték és biró sem rótta meg.. Sőtí Érdemei elismeréseként kormányunk, úgy tudjuk, fontos megbízatásokat adott és ad ma is neki. <S> A mi kormányunk, az utóbbi években, nagy előszeretettel öleli magához a magyarság— úgy az óhazai, mint az itteni — által ki és megvetett személyiségeket. Talán, ha Siráky urat sorsa Amerikába és nem Kanadába vetette volna ma már talán ő is Hinder irodájában dolgozna vagy esetleg Na- dányiék mellett a Voice of America irodájában.
