Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-15 / 50. szám

December 15, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Munkásmozgalom EGYSÉGES LETT AZ AMERIKAI MUNKÁSMOZGALOM (Folytatás az első oldalról) TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM ÍRJA: Dr. Morandini D. Mihály egyetemi tanár LEHET-E IGAZI BÉKE? Meddig tart még a társadalmi balgaság? Mi­kor szűnik már meg a balga hit, hogy embereket emberölő-eszközökkel meg az egymástól félés gyilkos érzésének fenntartásával lehet jobb jö­vőre menteni? A csodálatos és egyre fokozódó társadalmi jólét lehetőségeit biztositó tudomá­nyos eszközök birtokában mikor fogunk már vé- vet vetni annak, hogy a tudomány legszebb vív­mányait háborúk előkészítésére és egy aránylag kicsiny, de kapzsi embercsoport társadalomelle­nes hasznának fokozására fordítjuk? Mikor egye­sül már az emberiség az éhezés és kihasználás kiküszöbölésére és az általános világjólét alap­jainak megteremtésére? Ha a szociális maradisággal szemben a tudo­mányos haladás nem volna oly nagyszerűen prog­resszív, mint amilyen, akkor megérthetnénk, hogy technikai eszközök hiányában az ember még nem képes világjólétet teremteni. De ami­kor minden szükséges eszköz bőven megvan ar­ra, hogy jólétet, anyagi és szellemi egyensúlyt és egy boldogan kooperáló világtái’sadalmat hoz­zunk létre, akkor az ember társadalmi balgasága, amely veszélyek előidézésére dorbézolja el a ter­mészet és az emberi szellem kincseit, kirívóan ötlik szemünkbe és veti fel a kinzó kérdést, hogy “Aliért ? Miért?” Miért hagyja az emberiség, hogy még ma is éhség, a bizonytalanságtól és öregkortól való ret­tegés, háborútól és bombától való félelem, elhá­rítható betegségekben való szenvedés és alacsony életszínvonal, valamint alacsonyra redukált kul­turális élet tartsa béklyóban a földnek sok népét ? Erre keres most feleletet az az előkészítő bi­zottság, amely reméli, hogy tisztán látó világel­mék részvételével és az egész világ nagyközönsé­gének bekapcsolásával tud x'övidesen összehozni egy oly nemzetközi fórumot,, amely habozás és kertelés nélkül tárja majd — kellő kutatás és megbeszélés után — mindnyájunk elé a mai el­képesztően balga társadalomvezetés “titkait”, amelyek valójában már régen nem titkok és me­lyek éppoly elavultak, mint az ezer és ezer évvel ezelőtt kőbevésett ékii-ások és a rajtuk alapuló imperialisztikus világbirodalmak. Az előkészítő csoport egy világbizottság létre­hozásán fáradozik. Egy “World Committee of Study and Initiative” megalapozásán dolgozunk. Ebbe a szervbe legalább száz világnagyságot — társadalmi vezetőt, tudóst, filozófust, írót, mű­vészt, kereskedelmi ;és ipari szervezőt, a munkás- ség érdekeinek képviselőit, stb., stb. — óhaj­tunk kutató és társadalmi jobbulásra serkentő munkára egyesíteni, úgyhogy eredményeiknek publikálásával (rádión, televízión, sajtón és gyű­léseken meg levelezésen át való ismertetésével) a világ népét is felhívhassuk arra, hogy vélemé­nyét mindenki és minden ox*szágban velünk le- vélileg közölhesse. Ez által oly hatalmas doku­mentumot óhajtunk pi’odukálni, amelyet a világ kormányai, amikor a munka befejeztével nyom­tatásban megkapják, nem hagyhatnak majd ész­i-evétlenül és a benne foglaltak alaján kénysze- ritva lesznek közös világjóléti akciókra. Nagyszabású és nem egyszerű tei'v ez," amely előtt az előkészítők állanak. Sok munkát, közpon­ti koordinálást, hozzáértést, bátorságot és helyes társadalmi meglátást igényel a keresztülvitel. Nagyjából azonban az alábbiakban foglalom ösz- sze a tervezett lépéseket, amelyeknek részletei- ről majd csak későbbi önálló cikkben vagy cik­kekben számolhatunk be, amint a munka előre­halad. A huszonhét tagú előkészítő bizottság, amely­nek én is tagja vagyok, csak a jövő év februárjá­ban lesz valószínűleg abban a helyzetben, hogy 250 kiváló embert a világ minden részéből a föld tái’sadalmi helyzetét megvizsgáló és kooperativ lépéseket kezdeményező világbizottságban való í'észvételre meghivja. Ezt megelőzőleg egy kisebb (hét tagú) előkészítő bizottság kezdte meg mű­ködését azzal a céllal, hogy a februárban vagy Uj hangok csendültek meg az amerikai élet e hatalmas hadseregében. Az uj hangok Walter Reuther és George Meany beszédeiből csendültek ki. Rövidre fogva a következő célokat hirdették meg: 1. Erélyesen ellenállást fognak kifejteni a “Ca- dillac-kormány” és politikája ellen. 2. Értésére adják a “Goldwa- ter-formuia” hirdetőinek, akik a munkásság politikai jogait kor­látozni akarják, hogy a válasz “még több politikai akció lesz.” 3. Kimondták, hogy az egy­séges munkásság még több súlyt fog vetni és még nagyobb eréllyel fogja vetni magát a pol­gári jogokért vívott harcba és figyelmeztetik a munkásmozgalmon belül dolgo­zó fajvédőket, hogy a faji türelmetlenség min­den maradványának el kell tűnni. 4. Nagy szervező kampányokra készülnek fel, a célokat majd a továbbiakban fogják kitűzni. 5. Gazdasági és törvényho­zási téren fel fogják emelni a munkások magasabb életstand­ardjáért vívott harc általános színvonalát, ki fogják küszö­bölni a Taft-Hartley-törvényt és a többi szakszervezetrob­bantó törvényeket is. Az elfogadott hatái-ozatok ugyan sok tekintetben hason­lítanak azokhoz, amelyeket az AFL- és CJO-konvenciókon szokták elfogadni, mindamellett ezek most uj jelentőséget kapnak, mei-t ezek most már az EGYSÉGES MUNKÁS­SÁG kifejeződései, nem pedig szokványos, köte- lességszerü megfogalmazások a látszat kedvéért. Zavarok a külpolitika körül A külpolitikai hatái-ozat dolgában már a kon­venció elején zavarok és ellentmondások nyilvá­nultak meg. Walter Reuther, aki a megelőző hé­ten már a CIO-konvención beszélt, kijelentette, hogy ő is, a CIO is, örömmel fogadták a legfel- sőfoku genfi konferencia eredményeit és hang­súlyozta, hogy a hidrogénbomba jelenlegi idősza­kában háború elképzelhetetlen s a békéhez vezető utat tárgyalások segítségével kell megtalálni. Ezt a kérdést azonban az AFL-CIO-konvenció meg­nyitásakor úgyszólván nem is érintette, talán az­ért, hogy a később beszélő Meany-re bízza, aki márciusban kezdődő világbizottság munkájának bevezetéseképpen tisztán az Egyesült Államok társadalmi vezetői közül (a kormányköröket ki­véve) hozzon össze egy legalább is száz tagú tes­tületet egy nyilvánosnak szánt nyilatkozat alá- irásái*a. A nyilatkozat a tényleges békét s világ- együttműködést forszírozza majd és a nagyhatal­mak, az Egyesült Nemzetek (U. N.) és a külön­böző nemzeti kormányok, valamint a világnak szociálisan gondolkozó nagy egyesületei elé (mint tudományos, irodalmi, nemzetközi munkási, művé szeti, vallásos stb. körei elé) lesz terjesztve akció végett. Ez a nyilatkozat a huszonhét előkészitő tudós, filozófus, vallási, kulturális és egyéb (nem-politikus) társadalmi vezető által aláirt és nagyhatású atompróbaellenes körlevél -sikeréből indul ki. Az előzetes körlevél alapján nagyszámú amerikai polgár kérte a UN-t és a US kormányát az atompróbák felfüggesztésére, amig a próba­robbanások sugárzásainak az élő emberre és a jövő nemzedékre való hatását tudományos kuta­tással megállapíthatták. Bár a próbák csak kis mértékben csökkentek, a körlevél és az azt kö­vetők figyelmét nagyon magára vonta az atom­próbákkal kapcsolatban és sok kormányembert ejtett erősen gondolkozóba. A januárra tervezett nyilatkozat a következő minimálisan szükséges pontok elérését sürgeti a nagyhatalmak, kormányok és az Egyesült Nem­zetek részéről: (1) Fokozatos és végül teljes hadi leszerelést viszont beszédének központjába a genfi szellem ellen intézett támadást helyezte. Meany kétségbe vonta, hogy a genfi konferencia enyhítette vol­na a feszültségeket. A genfi konferenciát “az amerikai hit és a szovjet furfang gyermekének” nevezte. • A másfélezernyi delegátuson kívül még három­ezer pótdelegátus és vendég is jelen volt, akik dörgő tapssal meg-megszakitották a szónokokat, hogy tetszésüket fejezzék ki, csakhogy amikor külpolitikáról volt szó, hallgattak, de felzugott a taps, valahányszor a reakciót támadták. És valószínűleg akkor tört ki a legdübörgőbb taps, amikor Reuther a megnyitó beszédében azt köve­telte, hogy nagyobb eréllyel lépjenek fel a faji megkülönböztetés ellen. Meany azt fejtegette, hogy a munkásságot manapság a törvényhozási és politikai fronton provokálják a legjobban. A munkásságnak még hevesebb politikai akcióval kell válaszolni ezekre a kihívásokra. De, mondotta, nem tapasztal külö­nösebb érdeklődést sem egy munkáspárt létesí­tése, sem pedig “egy meglevő politikai párt át­vételére irányuló megmozdulás iránt.” Kételyek Nem lehet azt mondani, hogy az uj szövetség­ben minden a legnagyobb összhangban folyt le. A fuvarosok szakszervezetét csak egy hajszáll választotta el, hogy ki ne vonuljanak már az első napon, amint Dave Beck, a fuvarosmunkások ve- zére beismerte. Ennek oka az volt, hogy James Carey elutasította a fuvarosok szakszervezetének beolvadáséi kévényét. Beck egy külön sajtóérte­kezleten védelmezte az AFL-ből kizárt dokkmun­kásszakszervezettel, valamint a CIO-ból kizárt Mine, Mill and Smelter Workers szakszervezettel között kölcsönös segélynyújtási megállapodását. Más céhszei'ü szakszervezeti elemek ragaszkod­tak a szervezkedés céhszerü foi'májához. Sokat vitatkoztak a konvenció körül az uj “fel- sorakozás”-ról is, ami a fúzió következtében áll majd elő. Sok eddigi kapcsolat meg fog lazulni, másfelől viszont különösen kisebb szakszerveze­tek nyugtalankodtak autonómiájuk miatt, ame­lyet a nagyobb szakszervezetek fenyegetnek. Meany azonban már a megnyitásnál megnyugtat­ta őket, hogy az uj alkotmány lehetővé teszi élet- benmaradásukat. “Sok delegátus, kis és nagy szakszervezetek vezetői, sőt a munkásszövetség vezetőségi tagjai is, aggódtak némely est, mon­dotta. Érzik, hogy valami uj történik, de nem tudják, mi.” ő azonban meg van győződve, hogy az uj szövetség egységes marad. az egész világon (beleértve persze az atomfegy­verek gyártásnak és felhalmozásának megtiltá­sát is), 2. kölcsönös jóhiten alapuló és kompromisszu­mos nemzetközi megegyezések létesítését, ame­lyek egyúttal a kölcsönös bizalmatlanságot, félel­met és a bizonytalanság éi'zését is kiküszöböljék és 3. kormányok-közti és kormányokon kívüli nemzetközi bizottságok létesítését a világhelyzet tanulmányozására, valamint ajánlatok és kezde­ményezések fogalmazására, hogy ezáltal szak­tudással és tárgyilagos megbeszéléssel készitsék elő a 2-ik pontban említett megegyezések létre­hozásának lehetőségét. Az előkészitő bizottság reméli, hogy kezdemé­nyező lépései az emberiség fennmaradásának és békés fejlődésének ügyét hatásosan fogják szol­gálni és megerősítik a hasonló célokra mások ál­tal kezdeményezett tevékenységeket. OROSZORSZÁGBAN elkezdték egy uj 1,200 mile hosszúra tervezett vasútvonal építését. Az uj vasút a gabonatermelésben gazdag Kazakh- köztársaságot fogja összekötni az ország többi részével. ★ A NAGY városok közt a legfertőzöttebb leve­gő Detroitban van. Utána Chicago következik, a legutóbbi pollution test kimutatása szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents