Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-08 / 49. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 8, 1955. I SZÉLJEGYZETEK I Mit csináljunk a *puha háború-val? A nemrég Genfben lefolyt külügyminiszteri konferencia eredménytelenül végződött, mondják a hivatalos jelentések. Bár nagy reményekkel néztünk elébe ennek a konferenciának, a világ népei a háborús veszély és a hidegháború lidércnyomásától megszabadulva, nem várnak további konferenciákra, hanem valósággá teszik a barátságos együttélés Ígéretét. És ezt még egyes nyugati kormányok huzódozása és akadékoskodása se tudja feltartóztatni. Ebben a helyzetben aztán időszerű számadást vetni, hogy mivel tudunk mi, mivel tud Amerika a barátságos együttéléshez hozzájárulni, mit tudunk a világ haladásához, a világ népei jólétének emeléséhez nyújtani. Mert bizony a sok kifogásolható mellett van Amerikában sok követésre méltó és az emberiségre hasznos is. Itt vannak például az utolsó húsz év folyamán épített nagyszámú lakóház-telepek. Bőséges térrel, kertészettel és játszóterekkel körülvett házakban, modern, tűzbiztos, minden modern kényelemmel berendezett lakásokba, olcsó lakbérrel, költöztek be a régi nyomor-oduk lakosai, akik azelőtt alig láttak napsugarat szobáikban, hát még fákat és játszótereket ajtaik előtt. És ezeket mind közpénzekből építették és állami kezelésben tartják. Az országban mindenfelé építenek ilyenmódon kertvárosokat is, két-három emelet magas házakkal. Milyen szükség van más országokban olcsó és modern lakásokra ? Meg lehet mutatni azt is, hogy lehet kis családi házakat olcsón (aránylag olcsón) és gyorsan építeni. Büszkén mutathatjuk újabb iskoláinkat és kórházainkat is, azoknak szakszerűen és gyönyörűen kidolgozott szerkezetét és berendezését. Az iskolákat és kórházakat tervező építészek nem feledkeznek meg a legkisebb részletről se, hogy azok a legmodernebb követelményeknek meg tudjanak felelni. És ha már itt tartunk, nem szabad megfeledkezni az egyetemekről se. Az amerikai egyetemek nagyrésze nem emlékeztet az óhazai rideg egyetemi épületekre. Nagy területeken elszórt épületek csoportját látjuk itt, egymástól tágas pázsitokkal elválasztva. A diákság nagyrésze az egyetem területén lakik “dormi- tory”-kban és minden idejét a tanulásnak szentelheti (már amelyik azt teszi) és minden lehetőséget megtalál, hogy részt vegyen tudományos kutató munkában. Itt meg eljutunk egy másik kulturális teljesítményhez: a nyomdatechnika, a könyvnyomtatás s folyóiratok előállításához. Nem csak a tartalom színvonala, hanem a műszaki kiállítás szempontjából is óriási eredményeket ért el Amerika, úgy a szépirodalmi, mint a művészeti és a tudományos téren. A művészetnek minden terén van bőven mit mutatni, vannak festőművészeink, rajzolóink, szobrászaink, akik megállják helyüket más nemzetek művészei mellett. Vannak zenészeink, zenekaraink és zeneszerzőink, akiket büszkén küldhetünk nemzetközi turnékra. Még a mozimiivészét terén is tudunk nyújtani a világnak, még ha erről Hollywood idáig nem .sok tanúságot tett is. De meg van a képesség, meg vannak a színészek, hogy magas színvonalú, művészi értékű mozikat produkáljunk (ha a mozimágnások meg tudnának feledkezni egy kicsit a pénzvadászatról.) De feltétlenül nyújthatunk sokat a. világnak mozitechnika szempontjából. IPAR, TECHNIKA A kulturális értékek mellett ne mellőzzük el az ipari és műszaki vívmányok felemlitését. Megmutathatjuk a világnak ipari óriás-üzemeink megszervezését, amelyek lehetővé tették a modern tömeggyártási eljárásokat. így jutottunk hozzá lakásaink és konyháink nagyszerű felszereléséhez, villanyvasaló, hűtőszekrény, mosógép, keverőgép és a sok egyéb házi gép, ami a háziasszony munkáját emberibbé tette és mindnyájunk életét kellemesebbé. Hogy milyen rabszoíga- sá,r a háziasszony élete ezek nélkül (és igy élnek a háziasszonyok a világ legnagyobb részében) azt t—ak az tudja átérezni, aki Amerika után megpróbálna egyszerre a régi módon vezetni háztartást. így jutottunk olcsó rádióhoz és igy lesz majd még a televízió is jobb és olcsóbb. Am'ket itt elmondtunk, az mind való igaz, de sajnos nem a teljes kép. Tény az, hogy a szegény és a nem nagyon szegény lakosság túlnyomó többsége még mindig a régi nyomorúságos lakátokban lakik; tény, hogy az iskolásgyermekek iár a “N. Y. Times”-! is felforgatással vádolja J. J. Mahon buffaloi püspök John J. McMahon buffaloi püspök vasárnap, november 20-án, a “N. Y. Timest”-t “egy növekvő, veszélyes eszme fő előmozdítójának” nevezte és azzal vádolta, hogy felfogása “olyan fokra magasztalja az egyéni szabadságot, amelyet hazánk biztonságára nézve veszélyesnek kell tekintenünk”. Majd kijelentette, hogy Arthur Hays Sulzberger, a The Times elnöke és lapkiadója “készen áll arra, hogy csak azért kockáztassa biztonságunkat, hogy gyanúsított felforgatok szabadságát megőrizze.” McMahon püspök a St. Vincent de Paul-társa- ság és a buffaloi római katolikus egyházkerület rádió- s televizióhivatalának igazgatója. Beszédét a Niagara-egyetem megalapítása kilencvenkilen- cedik évfordulója alkalmával cerebrált mise keretében mondta el. A beszéd kiindulópontját Sulz- bergernek egy több mint egy évvel ezelőtti beszéde alkotta, melyet egy aranyéremmel járó valamilyen kitüntetés elfogadásánál tartott. Hogy a katolikus egyház görbe szemmel nézi a szabadságot, az nemigen fog meglepni senkit. A “N. Y. Times” ellen elhangzott dörgedelem annál nagyobb meglepetést kelt, mert a nagyhangú szónoki teljesítmény ellenére sem igaz. Ez a lap távolról sem száll síkra az egyéni szabadság mellett, amint a főpap szavaiból kitetszenék, hacsak nem a nagytőkés vállalatok és bankok egyéni szabadsága mellett. Azok pedig aligha veszélyeztetik USA biztonságát, legalább is abban az értelemben, ahogy a jámbor főpap azt szerette volna elhitetni. Ez a fajta támadás valószínűleg úgy hat a N. Y. Timesra, mintha hájjal keneget- nék. Mi pedig ezek után egyáltalán nem lennénk meglepve, ha azt hallanánk, hogy az a bizonyos newjerseyi hazzaffy vagy talán rendőrspicli, aki végigtarhálja a várost lapunk ellen agitálva, most arra is figyelmeztetné azokat, akikhez betolakszik, hogy “Isten őrizz, ne vegye kezébe a N. Y. Times-t sem, mert az is felforgató és kockáztatja USA nemzeti biztonságát!” HÁZIÚR a lakójához, aki már több hónapja nem fizetett házbért: “Nézze csak, ön tudja, hogy már mennyivel tartozik. Hogy a dolgot megköny- nyitsem, hajlandó vagyok a felét annak, amivel tartozik elfelejteni.” Lakó: “Ez kérem nagyszerű, én meg majd elfelejtem a másik felét, igy tényleg könnyebb lesz”. ★ JOHN HOLLISTER az idegen segélyek uj igazgatója, R. A. Taft szenátor társa volt egy jól jövedelmező ügyvédi irodában. Magas és ugyancsak jól fizető állásába azért nevezték ki, hogy a reakciós, izolationista Taft-árnyalatot a republikánus partban kibékítsék és megnyerjék azua támogatását az Eisenhower-csoport politikájához. Ez a terv visszafelé sült el. Ahelyett, hogy Mr. Hollister a Taft-csoportot nyerte volna meg az Eisenhower politika oldalára, mindig több Eisen- hower-hivet hódit el a még reakciósabb Taft-cso- port részére, ő a történelemben az egyedüli foreign aid director, aki meg akarja szüntetni, vagy legalább minél kisebbre vágni az idegen államok részére adott segélyt. Ez nem is lenne rossz az amerikai adófizetők részére, de ugyanakkor jellemzi, hogy mennyire dühöng az egyetértés a republikánus pártban. c egy jelentékeny része nem ezekbe az uj iskolákba jár, hanem a régi, elhanyagolt, leromlott iskolákba, sok köztük 50—80 éves épület, amelyek legtöbbje nélkülözi a ma már megkövetelt szükségleteket és túlzsúfolt osztályokba. Ingyenes közkórházaink még messze mögötte maradnak a szükségletnek, még sokkal többet kellene épiteni, hogy a szegény lakosság kellő kórházi ellátáshoz juthasson. Ha a lakosságnak egy jelentősebb i'észe engedhetné meg magának anyagilag, mint ma, hogy könyveket vásároljon, hogy színházba meg koncertekre járjon, bizony nagyon kevés lenne a könyv, a színház meg a hangversenyterem, ami rendelkezésre áll. Mindebből ma csak azért van elég, mert a lakosság legnagyobb részének nincs elég pénze, hogy ezeket a kultúra lukszusokat megfizesse. Mindezek dacára, a felsorolt jó dolgok megmutatják a világnak, hogy az amerikai nép szebb és jobb Amerikát tud teremteni, mint az a hamis kép, amit Amerika maga csinált “szószólói” keltenek. V. \ lllllllll!lllllllllllllllllllllll!lll!lll!llllllllllllll