Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-08 / 49. szám
Egyes szám ára 15 cent ^ L 'V J OKIN, i\. x. Thursday, December 8, 1955 Entered as Second Class Matter December 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. MEXIKÓ - KISSÉ KÖZELEBBRŐL I \1 Times érdekes be ismerése Irta: KONRÁD LÁSZLÓ Nemrég egyik munkástársuk elkerült Mexikó "eldugott határvárosába Tijuanába és színes írásban számolt be úti élményeiről. Elmesélte mint találkozott a turistáknak szánt, lim-lomokkal telt bazárok előtt, egv honfitárssal; egy “bujdosó kuruccal”. Azután, eltérőleg a turisták szokásaitól, elmei észkedett a külvárosba is, ahol rossz illatot, piszkot és sivár nyomorúságot látott: Hogy “bujdosó kurucokat” vagy mé • inkább “lebzselő labancokat” lásson, úgy gondolom, hogy a cikkírónak ezekért nem kellett a szomszédba leruc-! canni. Találhat ezekből bőven New Yorkban is. De ahogy a mexikói szegénynegyedet felvázolta, valóban találó képet adott az itteni tömegnyomorról. Természetesen, egy “yen pillanatfelvétel nagyon keveset mutathat abból a hatalmas, kétmillió négyzetkilométernyi Mexikóból, melynek határát két óceán is mossa. Még kevesebbet abból a harmincmilliós népből, mely kissé közelebbiül szemlélve, a legváltozatosabb társadalmi rétegező- dcsben, bámulatosan gyors fejlődést mutat föl. Tulfejlődött kapitalista országokból jött látogatónak, a mexikói külváros nyilvánvalóan elmaradott piszkos falunak tűnhetik föl. Pedig milyen gyors iramban jutott el a primitiv mexikói lakosság ehhez a szintig is... Alig másfél évszázada csupán, hogy lerázta magáról véres felkeléssel a spanyol gyarmati elnyomás igáját. De a nemze i “függetlenség” elnyerése, nem mentesítette attól, hogy céltáblája legyen a legkülönbözőbb imperialista törekvéseknek. Mint mézre a legyek csaptak le a természeti kincsekben gazdag országra, angol, francia és — nem utolsónak Wal Street imperialista rablói. Tö’ób mint egy évszázadon át szívták ki Mexikó dolgozóinak életerejét. így meg lehet érteni a külvárosok piszkát és a tömegnvomoruságot. Való igaz, hogy ezelőtt pontosan 45 évvel, elemi erővel feltörő, mélyreható népi forradalom alapjában megrendítette az addigi feudális diktatúrát, szabadkezet adva egyidejűleg ahhoz, hogy az ország fokozatosan visszaszerezze életlehetőségeit a rabló nemzetközi imperialista csoportoktól. Ennek a forradalomnak ere'dménye lett az a földreform, mely — ha nerrf is tökéletes formában —- szétdarabolt hatalmas nagybirtokokat s földhöz juttatott, egyéni kisbirtok, sok helyt sajátságos mexikói közbirtok — az úgynevezett “ejido” — formájában milliónyi, eladdig nincstelen parasztot. Ugyanez a népi forradalom biztosította a lehetőséget további fejlődéshez. Alkotmányt, általános politikai szabadságjogokat, kötelező népoktatást iktatott törvénybe; elválasztotta az addig mindenható katolikus egyházat az államtól. Egyszóval alapot adott ahhoz, hogy a dolgozó tömegek további harccal, maguknak emberhez' méltóbb életmódot kiépíthessenek. Hogy ezt mind máig a mexikói tömegek nélkülözik, hogy a lakáshiány; egészségügyi fogyatékosságok, a tömegnyomor ma is az ország rákfenéi, mind ez az évszázados gyarmati majd imperialista elnyomás következményei. Mert annak cracára, hogy a fővárosban gombamódra nőnek felhőkarcolók, egész uj, a modern technika minden vívmányával dicsekvő villanegyedek, a külvárosok proletár utcái, elmaradott falu képét mutatják. A lakáshiány a fővárosban mind fenyegetőbb, mert az “amerikai” ütemü ipaiosodás a legutóbbi évtizedben majd háromszorosára: 3 millióra duzzasztotta fel Mexico City lakosságát. Annak dacára, hogy a mexikói építőművészet a világméretekben is az j élre került, legutóbbi hivatalos megállapítás szerint az or-; szág lakosságának több mint a fele: 15 millió ma is kezdetleges vályog viskókban v-gv fából összetákolt karakókban él. Egy másik hivatalos megállapítás szerint: az összlakosságnak csak egy tizede, hárommillió jön tekintetbe, mint cipő, vagy lábbeli fogyasztó. Megdöbbentő adatok ezek a mexikói tömegnvomoruságot illetőleg. De nekünk valóban nem kell nagyon messze visszagondolnunk összehasonításért. A levitézlett horthy-korszakban, a “3 millió koldus”: a kubikosok és zsellérek háztartásában nagyobbrészt csak egv pár csizma ha jutott egy-egv családra, mit felváltva vDel- gettek télviz idején. Itt. Mexikóban a borzalmas tömegnvo- mort enyhíti a kedvező éghajlat, hiszen a tél itt ismeretlen fogalom az ország legnagyobb részében. Egy másik lehetőség összehasonlítani az itteni nyomorúságot a “régi jó magyar időkkel”, a milliónyi mexikói “braszeró”-vándormunkás elszegődése, alkalmi munkákra a szomszédos Egyesült .Államokba. Mint annakidején Magyarországon arató- és cséplőmunkákra tízezrével ‘szegődtettek’ el, olcsó, mert éhező felvidéki szláv vagv román alkalmi munkásokat, éppenugy Texasban, Kaliforniában, szervezetlen, kisigényű mexikói “braszerók- 1 al” töretik le. a szervezett amerikai farmmunkások béreit. A kapitalista kizsákmányolás módszereiben is nemzetközi < Folytatás a 8-ik oldalon) j A “vasfüggöny” mögött sok diplomatának, köztük sok amerikainak, az a meggyőződése, hogy megérett az idő, hogy USA megváltoztassa taktikáját és magatartását a népi demokráciákkal szemben. így kezdi jelentését a “N. Y. Times” külföldi tudósi tó- J ja, Jack Raymond, aki miután tizhetes körutazást tett j Magyarországon, Romániá j ban, Csehszlovákiában és. Lengyelországban, Berlinbe érkezett és jelenleg onnan höldi cikkeit. Az egyik vasárnap jelent meg, a másik! hétfőn. A bejárt országokban! nemcsak helybeliekkel és külföldi diplomatákkal, hanem a 1 hivatalos amerikai közegekkel is szoros érintkezésben állt, ennélfogva beszámolója a “N. Y. Times” hasábjain sok tekintetben helvtálló megállapításai miatt érdekes. Ámbár azt állítja, amit a nvugati hatalmak mindig is szerettek hangoztatni, hogy a népi demokráciák kormányait" a népeik többsége nem támogatja, az alábbi részletekből mindjárt kifog derülni, hogy a valóságban ennek egészen más színezete van. A tényt ugyanis ő sem tagadhatja el. hogy az utóbbi időben, értesülései szerint a helvzet más a “vasfüggöny” mögött, a gazdasági viszonyok megjavultak s az emberek kevesebb zaklatásnak vannak kitéve a rendőrség ellenőrzése részéről. Jack Ravmond hangod vo-'- za, hogy a néni demokráciák kormányai ogvré több külföldinek engedik meg, hogy beutazzák országaikat, ögvhmi a nyugattal való kulturális kapcsolatok széles skáláját igyekeznek kiépíteni Sok diplomatának az a v ipménvp. hogv er,eket a-7 a' ba’makat meg kellene ragad.- ni. Bokán közülük azt mondták neki, hogy kdil"n"sen az Egyesült Államoknak kell°- n? minél több személyt átküldeni a népi. demokráciákba, kiállításokat kellene rendezniük ez országok nemzetközi vásárain és a különféle összejöveteleiken részt kellene venniük. Kritizálják az ‘Amerika Hangját* Széles körökben hallotta a tudósitó az “Amerika Hangja” és a Radio Free Europe ellen felhozott kritikákat. “Azt mondták neki, hogy a rövidhullámú leadások anyaga ‘nevetséges’ és tendenciózus (elfogult) és csak arra szolgál, hogy aláássa a nép véleményét az Egyesült Államokról.” A tudósitó úgy tudja, hogy a zavarások ellenére sokan hallgatják ezeket a leadásokat. . A magunk részéről hozzátehetjük, hogy ez a megjegyzés arra vall, hogy minél többen hallgatják, annál több ember szemében járatják le USA tekintélyét. Ugylátszik, hogy a Nadányi Pál-félék, az itteniek meg a szökevény magyar Írók, akik ezektől az állomásoktól kapják megvesztegető ezüstjeiket, szol- galelküségük mohó nvalánk igyekezetével túllőttek a célon, túl jól igyekeztek megszolgálni az imperialista borravalókért s intellektuálU buzgalmukban előbb-utó b b tönkreteszik fogadott hazánk jóhirét. Minthogy az elitélő kritikák nemcsak Nadányiék- ra vonatkoznak, hanem atöb- bi nemzetiségi reakciósokra is, valamennyink felelősek a különben is silány propaganda lezüllesztésért. De folytassuk a beszámoló ismertetését. Jack Ravmond a cikke vége felé azt Írja, hogy “meghízható megfigyelője semmi bizonyítékát nem látják, hogy bármelyik nép- köztársaság belátható időn belül kiválna a szovjet tömbből. Ezt a felfogást vallják a ‘titóizmus’ vonzó ereje ellenére is. Ugyanakkor kevés hitelt adnak az ötletnek, hogy elégedetlen elemek megdönt- hetik kormányaikat. Az általános benyomás Kelet-Euró- Jpa nagy részében az, hogy a (■szocialista rendszerek valószínűleg még hosszú, hosszú ideig uralmon maradnak. Ezt a benyomást a megfigyelők még azzal támasztják alá, hogy a politikai és gazdasági nehézségek véget értek a keleteurópai államokban és további javulások várhatók. “A rendszer minemüsége a népi demokráciákban országonként más és más. De en■ pék az uralomnak ereje, valamint a lömbközi kapcsolatok i ereje a jelek szerint kiérde- , melte a nép és a megbízható külföldi megfigyelők többsé- j gének tiszteletét.” Tehát nemcsak a nép több- I Régének, hanem még a kiil- : földi diplomaták többségéneK ■ a szemében is tiszteletremél- I tóak a népi demokráciák rendszerei. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt nem mi mondjuk, hanem a N. Y. Times tudósítója. Már pedig ha ! ezek csak ennyit is elismernek, a valóság minden bizonnyal szebb, ők azonban tovább már nem mehetnek ; elismerésükben, ezt nekünk is be kell látnunk. Máskülön- i ben pedig jó érzéssel állapit- I juk meg, hogy lényegében ugyanazt mondják — végre — ők is, amit mi évek óta hirdetünk és jelentünk. BÉCS, dec. T. -— Magyarorszng elfogadta a meghívást arra bo»v mezőgazdasági szakértőket küldjön m Egyesült államokba a kukoricatermelés tanulmányozására. A buda- ne«U rádió szerint a közeljövőben háromtagú magyar delegáció indul Amerikába. Kruscsovék látogatása Indiában Szenzációs riportsorozatban számolt be a múlt héter a ‘N. "Y. Times” a két szov jet államférfi, Bulganin miniszterelnök, és Hruscsov párttitkár, indiai látogatásának befejező szakaszáról, a példátlan méretű és határtalan lelkesedés közben lezajlott kalkuttái tömeggytilés- ről és az elhangzott beszédekről. Az alábbiakban nagyjában a N. Y. Times riportjait követjük. Több mint 2,000,000 (indiai jelentések szerint 3 millió — Szerk.) bengáli gyűlt össze Kalkuttában Bulganin és Hruscsov üdvözlésére. A szovjet vezetők dialalutjukat a Dumdum-repülőtérről kezdték meg a város felé, kinyitható tetejű Mercedes-Benz- autón. Száz meg százezer zászlólengető bengáli között, valamint tizenkét diadalív alatt vonultak be. Amikor a város közepére értek, az éljenző tömeg áttörte a ren- ! lőrkordont, körülfogta az au- TAt és felkapaszkodtak, hogy I kezet szorítsanak a látogatókkal. Az ujjongó tömegből a rendőröknek kellett kiszabadítani a vendégeket s rendőrkocsin szállították őket a Kormánypalotába. Bulganin és Hruscsov el voltak készülve lelkes fogadtatásra, de az, amit láttak, mégis meglepetésként hatott rájuk. Eddigelé még ne.m fogadta , Indiában a szovjet vezetőket ■ ilyen nagyszabású tömeg. Kalkutta régi lakói azt mondják, hogy soha életükben nem láttak ehhez foghatót, mert sem Mohandas Ghandit, sem Nawaharlal Nehmt, sem az indiai függetlenség napját nem ünnepelték ennyire. »Folytatás a 4-ik ok...i <u) Hova, melle, AFL-CIO? 7-ik oldal Vol. IV. No. 49
