Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-01 / 48. szám
I AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 1, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $9 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre S9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelö. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1145 S. St. Andrews P.l — Pacier Flórián, lapkezelö Ügyvezető: Rosner Sándor ’83 ki el« köszöneté Az elnök jelenleg Gettysburgban levő hivatalából a következő közlemény érkezett lapunk szerkesztőjéhez, Deák Zoltánhoz: “I assure you that your thoughtfulness in pending me good wishes during my illness has meant a great deal to me. I am deeply grateful for your kind message. Dwight D. Eisenhower” Lapunk szerkesztősége és olvasótábora további jókívánságairól biztosítja Eisenhower elnököt s reméli teljes felépülését. Az útlevél megtagadását meg kell okolni Luther W. Youngdahl szövetségi biró nagy horderejű kijelentést tett legutóbbi döntésében az útlevelek megtagadásának kérdésében. Döntésében azt mondja, hogy a State Department- nek nyilvánosságra kell hozni azt az értesülést, amelyre egy útlevél kiadásának megtagadásánál a döntését alapítja. Mondott azonban a biró egyebeket is. Véleményében hangsúlyozza, hogy “jóvátehetetlen kárt” okozott azoknak az információknak felhasználása, amelyeket “titkos besúgók és homályban settenkedő pletykahordók szolgáltatnak, akiknek kilétét és tanúvallomását bizalmas irattárakban tartják lelakatolva.” Lesújtó ereje Youngdahl biró véleményének különösen a következő szakaszban található: “Amikor a kormány bármely ágazatának cselekedete olyan alapra támaszkodik, amely az alapos megvizsgálás eló'l és gyakorlati ellenőrzés nélkül rejtve marad, akkor elhintik az önkényes és felelőtlen kormány magvait.” Ezeknek a megszívlelendő kijelentéseknek még nagy-nagy visszhangja lesz. Youngdahl szövetségi biró egyébként azonos azzal a bíróval, aki Owen I.attimore egyetemi tanárt felmentette, miután McCarthyék éveken keresztül hamis vádakkal üldözték. Youngdahl elrendelte, hogy a State Department húsz napon belül hallgassa meg Leonard B. Boudin newyorki ügyvédet. Boudintől ugyanis megtagadták az útlevelet azon az alapon, hogy állítólagos bizonyítékok vannak ellene, amelyek a kommunizmushoz fűződő kapcsolataira vonatkoznak. A bírói rendelet kimondja, hogy “az ut- levélosztálvnak határozatát a feljegyzésekben foglalt bizonyítékokkal kell igazolni.” Boudin képviselte dr. Otto Nathant, dr. Albert Finstein végrendelete végrehajtóját, az év elején ugyancsak útlevél-ügyben. Dr. Nathantól is megtagadták az útlevelet állítólagos kommunista kapcsolataiért a múltban. Dr. Nathan ügyében a szövetségi fellebbezési törvényszék elrendelte “félig-meddig jogi” kihallgatását az útleveléért benyújtott kérvénye ügyében, amelynek végén - atban meg is kapta. A meghallgatás természeté azonban nem határozták meg szabatosan s így ez a kérdés megoldatlan maradt. Remélhetőleg most alaposabban fogják tisztázni a kérdést. KIÁLTÁS A PUSZTÁBA? Lewis Mumford, a hires amerikai filozófus, publiciszta, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó könyvek hosszú sorának szerzője (The Brown Decades, Technics and Civilization, The Culture of Cities stb.) a “New Republic” egyik szerkesztő munkatársa, aki mind amerikai, mind külföldi egyetemeken számos előadást tartott köz- gazdasági és szociológiai kérdésekről, egy szóval a közvélemény szellemi irányításának egyik jól ismert és nagy tekintélynek örvendő tagja, fel- tünéstkeltő levelet irt a “N. Y. Times”-hoz az atomfegyverek használata ellen. A levél megírása előtt nemrég jelent meg az .“Air Affair”-ben egy “Az atombomba társadalmi következményei” címmel irt tanulmánya, és a National War Col- lege-ben, valamint a Newport Naval War College- ben mostanában előadásokat tartott rangidős tisztek számára az atombombáról, jeléül annak, hogy Mumford hivatalos helyeken is nagyrabe- csült gondolkodó s a kérdésnek nyilván egyik legtekintélyesebb szakértője. Felszólalása a “N. Y. Times” nyilvánossága előtt fontos adalék korunk történetéhez, ezért tartjuk mi is fontosnak az egész levél ismertetését olvasóink előtt. Mumford ma hatvan éves. Tisztelt Szerkesztőség! November 13-án két nevezetes cikket közöltek önök egymás mellett: Thomas E. Murray-nek a Fordham egyetem jogi fakultása előtt elmondott beszédét, amelyben azt indítványozza, hogy mutassuk be a világ uralkodó hatalmasságainak a thermonukleáris bombát, továbbá Hanson W. Baldwin, a lap katonai szakértőjének vitáját a hadsereg vegyészeti hadtestének jelentéséről. (A “Magyar Szó” mai számának más helyén megtalálhatja az olvasó Baldwin cikkének részletes ismertetését. — Szerk.) Murraynak az indítványa mögött rejlő indok becsületére válik, de olyan előfeltételen nyugszik, amely nem birja el a vizsgálatot: nevezetesen az, hogy a fizikai megrázkódtatás előidézné az annyira szükséges szellemi felébredést. Ha ez igaz volna, akkor a nukleáris bomba első katasztrofális robbanásának megfigyelői közül egyik sem folytatta volna tanulmányait és kísérleteit ilyen fegyverek további használatának terén. inkább arra a készségre van szükség, hogy szembenézzünk a tények erkölcsi következményeivel, amelyeket úgy Murray, mint Baldwin elismertek,: tények, amelyek közismertek, de nincsenek megvitatva, a legnagyobb mértékben elhorzasztó, de nagy nyájassággal tudomásul sem vett tények. Az előkészületek előfeltétele Az amerikai népnek több mint tiz éve volt, hogy megvizsgálja, amint Baldwin is teszi, azokat az észellenes előfeltételeket, amelyekre a képmutatóan ABC-háborunak nevezett, tömegirtásra irányuló készülődéseinket alapítottuk. Baldwin kijelentése, hogy “minden háború, amelyben bennefoglaltatik a korlátlan embermészárlás, — korlátlan téboly,” nem tévedés, amilyent a túlzás terén szoknak elkövetni: meztelen ténymegállapítás az. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió már elég bombát robbantott merő kísérletek gyanánt ahhoz, hogy megmérgezzék élelmiszereinket a . halálos strontium 90-nel és hogy annyira megfei’.- „tőzzék a levegőt, hogy sok élettudós és orvos már oktalanságnak, talán ténylegesen veszélyesnek tekinti. Hogy mi történne egy kiirtó háborúban, azt már csaknem fel sem tudja fogni a képzelet, ámbár a legnagyobb borzalmakat nem azok szenvednék végig, akik azonnal áldozatul esnének, hanem azok, akik egy időre továbbélnének egy halálraítélt és minden jelentését elvesztett világban. Hogy vitatják meg a kérdést vezetőink? Az ilyen kiirtásra készülődés nemcsak megmérgezi a nemzetközi érintkezést, hanem megbénítja az erkölcsi gondolkodást. Nem legcsekélyebb következménye az, hogy amint Baldwin rámutat, megcsufolják “az emberiség véleményének illő tiszteletbentartását.” Ha megengedjük politikai és katonai hatóságainknak, hogy ilyen észellenes fegyvereket készítsenek, még ha védelemből is, előre feladjuk legdrágább hagyományainkat és minden ügyet, amelyért érdemes volna harcolni; csakugyan, ezzel magáról emberiségünkről mondunk le. Vájjon vezetőink a szószéken, a sajtóban, a törvényhozásban és az egyetemen nélkíilözik-e a MARX ÉS A “KÉKVÉRŰÉI” Hogy Kari Marxnak mi volt a véleménye a társadalom “kékvérű” parazitáiról, a bárókról, grófokról és egyéb élősködőkről, azt nem szükséges részleteznünk és nem is volna éppensséggel újdonság. De hogy Groucho Marxnak, a népszerű televíziós humoristánk is hasonlóan utálja őket — ez újdonság — még pedig kellemes újdonság. Groucho Marx múlt csütörtök esti programjára valami fiatal magyar “bárót” ráncigáltak elő valahonnan és ez a “kékvérű”, “arisztokrata” egy amerikai munkáslánnyal együtt vett részt a programon. Amikor a “Groucho” megtudta, hogy kivel áll szemben, sziporkázó humora minden eszközét alkalmazásba vette, hogy megvetését kifejezze. Megkérdezte, igaz-e, hogy a magyar arisztokraták bokázva szoktak kezet csókolni a hölgyeknek. Aztán felkérte, hogy mutassa meg, hogyan kell kezet csókolni — és ezt az amerikai gyárimunkás lányon mutatta be vele. De a program nagyobb részén rá se nézett és kérdéseinek túlnyomó többségét a munkáslányhoz intézte, nyilván igy fejezve ki undorát a parazita osztállyal szemben. Nem volnánk meglepve, ha a habsburgisták és a többi “achisztokchaták” beleértve magyar szövetséges és bizottmányos talpnyalóikat, tiltakoznának a program fenntartóinál, de nem hisszük, hogy tiltakozásukkal sokra mennének. A kékvérüeken mulató amerikaiak homéroszi kacaja mellett nyivákolásuk alig lesz hallgató. MICSODA A KA3U0S! TITKA? Tudtuk, hogy előbb utóbb be fog következni a nagy felfedezés: Marokkóban is azok a minden lében kanál, kommunisták .keserítik meg a szegény francia gyarmatosítók életét! R a hatból, Marokkó fővárosából érkező hir szerint a Riff hegységbeli felkelőket egy Kabucsi Mohamed nevű és Tizi Uzli községből származó marokkói kommunista vezeti. Ez az eset nemcsak azt bizonyítja, hogy a kommunisták mindenütt megzavarják a gyarmatosítók nyugodt emésztését, hanem tetejében iskolapéldája a — hálátlanságnak. Tudniillik a francia gyarmatosítók alkalmat adtak Kabucsi Mohamednek, hogy tanuljon ki egy jó szakmát, katonáskodást és azonkívül világkörüli kéjutazásra is küldték, el a világ túlsó oldalára, Indokinába, hogy ott harcoljon a szabad világért, azaz a marokkói francia nagybirtokosok és-a párisi börze urai emberi méltóságáért, — azok a minden-lében-kánál indokinai kommunisták ellen. Hát kérem, mit nem csinál a Kabucsi Indokínában? Foglyul engedte magát ejttetni! % amikor a franciák visszakapták a foglyaikat, akkor ez a Kabucsi Bertalan maga is beállt a franciák ellen küzdők sorába! A párisi börze szabadsághősei elkeseredten jelentik, hogy számos jel szerint a marokkói felkelőket — kommunisták vezetik! Nem érthetetlen ez? A franciák vagy ötven év óta tűzzel vassal igyekeznek rávenni azokat a marokkóiakat, hogy legyenek olyan szívesek és hagyják magukat a franciák által vezettetni és azok a megátalkodott marokkóiak nem engedik! De amikor előáll egy Kabucsi Mohammed Tizi Uzli faluból, hát egy-kettőre vezetni kezdi őket! Bizonyára általános agymosást végzett rajtuk Kabucsi de Tizi Ujdi! R. BUTLER, Anglia pénzügyminiszterét le fogják mondatni, mert elrendelte, hogy a házi bútorok után is adót kell fizetni. A rendelet már érvényben van és most Mr. Butiért föl fogják fokozni, esetleg egy nagyobb állásba a jól végzett munkáért. De olyan helyre ahol kisebb publicitása lesz. bátorságot, hogy megvitassák ezeket a kérdéseket és becsületesen megbirkózzanak az erkölcsi és politikai tényekkel, amint folytatólagos hallgatásuk, a kivételeknek egy szánalmas maroknyi kisebbségével, ezt magábanfoglalni látszik? Ha ágén, akkor ők is és hazánk is ott állnak, mint azok, akik saját magukat elítélték. Ha nem, akkor elérkezett az idő számukra, hogy emeljék fel hangjukat éppoly bátorsággal, amint Baldwin tette, és követeljék a kormány politikájának gyökeres megváltoztatását, hogy magas erkölcsi hitvallásunkkal összeegyeztessék. Lewis Mumford Amenia, N. Y., 1955 november 19.
