Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-01 / 48. szám
December 1. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 ■ I Az események hátterében ! Tilos a megkülönböztetés államközi utasszállitásnál Az Interstate Commerce Commission, az államközi kereskedelmi bizottság, amely lé(esülése, 1887 óta, arra az alapra helyezkedett, hogy a néger utasok megkülönböztetése és elkülönítése “szétválasztott, de egyenlő” alapon rendjén van, véget vetett ennek a szokásnak most, hogy kimondta, hogy január 10-ig ennek a gyakorlatnak meg kell szűnnie. A döntést a kilenctagú bizottság egy különvéleményt hangoztató tag kivételével, hozta meg két panasszal kapcsolatban: az egyiket az országos négervédelmi szervezet, a másikat egy néger nő emelte, amiért azt követelték tőle, amikor egy északi államból átlépték egy déli állam határát, hogy hagyja el helyét és vonuljon hátra a négerek számára fenntartott helyre. A döntésben az ICC kimondta, hogy még a “szétválasztott, de egyenlő” előnyök szemmel- tartása mellett is zaklató az utasokra az elkülönítés. Itt tehát egy régi elv bukott meg. /Igaz, a döntés nem terjed ki az egyes déli államok határain belül utazók kérdésére az elkülönítés dolgában, de mivel itt is kétséges helyzetek állhatnak elő (valaki felszáll vagy leszáll egy déli államban, aki északi államba akar menni vagy onnan jön) s igy feltehető, hogy valamelyik vasúti vagy autóbusz-társaság a bíróság elé viszi a kérdést, ahol az iskolai elkülönítést kimondó legfelsőbb törvényszéki döntés után az utazásnál is véglegesen tisztázott helyzetet fognak teremteni. A demokraták kardcsörtelö választási kampány-nyitása Harriman kormányzó legutóbbi szereplése beszédeivel a nyilvánosság előtt, egyre élesebb körvonalakkal bontakoztatja ki a két nagypárt fegyvereit a jövő évi választási kampányokra. A demokraták könnyelműen átengedik a republikánus demagógia számára a tömegekre óriási hatást gyakorló két jelszót: a békét és a prosperitást, a maguk számára pedig egyre inkább a kardcsör- tetés demagógiáját készítik elő. Erre mutatnak Harriman beszédei. Amikor a demokrata tanácskozás két-három héttel ezelőtt Chicagóban lefolyt, Stevenson, aki bejelentette, hogy igényt tart az elnökjelöltségre, azt a kicsengő szólamot mondta, hogy “mérséklet a napjaink szelleme.” Harriman azonnal sajtóértekezletet hivott össze, ahol kijelentette: “Ilyen szó, hogy mérséklet, nincs a demokrata szótárban.” Aztán az ország nyugati részébe utazva, beszédeket mondott, támadva a republikánus kormány külpolitikáját. A hét végén C. Mennen Williams, michigani kormányzó, Harrison mögé állt és kijelentette, hogy “émelygést” kap a mérséklet hallatára. Harriman aztán Seattle-ban még jobban nekivadult. “Nagy kommunista győzelemnek nevezte” a júliusi legfelsőfokú genfi konferenciát és azzal “vádolta” a szovjetet, hogy “mézesmázos szavaival elérte a feszültségek csökkenését anélkül, hogy egyetlen lényeges ponton is engedett volna”. (Úgy hangzik ez, mintha Harriman azért sürgetné a feszültség fokozását, hogy ezzel a fogással engedményeket csikarjunk ki a szovjettől anélkül, hogy mi bármit engednénk.) Truman pedig azt mondta Seattle-ban, hogy “a genfi szellem egy büdös vasat sem ér,” majd hozzátette : “Harriman tudja mit beszél, ő tárgyalt az oroszokkal. Azok csak a nyers erőszakot értik meg.” így politizálnak a demokrata urak, amikor az ország népe mindenek előtt békét szeretne. Vájjon azon tanácskoznak-e a demokraták, hogyan nyerjék meg a választásokat, vagy azon, hogyan veszítsék el? UJ3B3 KiGERELLEf'ES SRÉHYLET MtSStSSIPPtBEH BELZONI, Miss. — Egy néger üzlettulajdonost, Gus Courts-ot, aki Mississippi Delta-megyéjében egykor polgárjogi harcokat vívott, “ismeretlen tettes” megsebesített üzletében. Kórházba szállították, ahol állapota jobbra fordult s a Mound Bavou-i kórház sebészfőorvosa szerint egy hét múlva el is hagyhatja a kórházat. A tettes autón érkezett és az üzlet ablaküvegén keresztül nagy golyóval, amilyent nagy vadászatokon használnak, rálőtt Courtusra, akinek felesége és egy vevője is bent tartózkodott az üzletben a merénylet idején. Courts az országos négervédelmi szervezet volt megyei vezetője és már korábban is • számos' zaklatásnak vetették alá, melynek során többizben foglalkozást kellett változtatnia, mert megélhetését lehetetlenné tették. A gyilkossági merénylet színhelye egy-két utcasarokkal távolabb fekszik annál a helynél, ahol hét hónappal ezelőtt Rév. George W. Lee-t, egy másik néger vezért, “ismeretlen tettesek” agyonlőttek, akiket a rendőrhatóságok szintén nem találtak meg eddig. Az ügyészség vezetője, Stanny Sanders, aki “erélyes nyomozást” ígért, ugyanaz, aki a níult hónapban a 14-éves Emmett Till elrablóinak és gyilkosainak ügyét terjesztette elő, mindkét vád alól felmentve őket. Roy Wilkins, a négervédelmi szervezet ügyvezető titkára, a Brownell igazságügyminiszterhez intézett levelében azt irta, hogy ez az újabb merénylet “beleillik az erőszak és gyilkosság Mississippiben követett mintaképébe, amelynek nyilt célja az, hogy a négereket megfosszák polgárjogaiktól.” A BAGDADI PAKTUM A politikai fércmüvek minden látható bélyegét magánviseli az Irákot, Iránt, Törökországot, Pakisztánt és Angliát magábanfoglaló bagdadi paktum, amellyel a Szovjetunió déli határa mentén fekvő államokat akarják “védőfalul” egybefüzni a szovjet ellen. Mert még lényeges amerikai katonai segítséggel sem remélhetik Dullesék a paktum tagjait elégséges erővel rendelkezőnek, hogy a szövetség szovjet nyomásra széjjel ne szakadjon. Most hát azzal vigasztalják magukat az imperialisták, Rogy ha másra, de legalább “lélektani” fegyvernek jó lesz. De még mint lélektani vagy politikai tényező sem állja meg a helyét, mert már megsemmisült azzal a ténnyel, hogy a szovjet az Egyiptommal való barátkozásával átugrotta ezt a “védőfalat”. Máskülönben pedig a cipruszi kérdés is megmutatja a bagdadi paktum gyengeségét. Cipruszban már a múlt héten kitört újabb zavargások következtében az angol csapatokat, amelyeknek gerincnek kellene lenniük a bagdadi, szovjetellenes felsorakozásban, Cipruszba kellett áttenni, minthogy London vészhelyzetet hirdetett ott ki. Lakói a Görögországgal való egyesülést követelik, a törököknek is fáj rá a foga, miközben Angliának van rá égető szüksége, lévén Anglia fontos hadibázisa a keleti Földközi-tengerben, kivált amióta Szuezből ki kellett vonulniá. A szovjet máris tiltakozott s kijelentette, hogy határait veszélyezteti az, hogy Irán lecsatlakozott a bagdadi paktumhoz. A szovjet azzal vádolja Iránt, hogy megszegte a Szovjetunióval kötött szerződésében vállalt kötelezettségeit és “ellentmondott a jószomszédi viszonyoknak”. Molotov szovjet külügyminiszter erélyes jegyzéket nyújtott át szombaton az iráni ügyvivőnek s az agresszív szándékok bélyegét sütötte a bagdadi paktumra, egyben a “lehetséges következményekért” járó felelősséget is Iránra hárította. A Szovjetunió 1921-ben egyezményt kötött Iránnal, melynek értelmében adóit helyzetben a szovjetnek joga van bevonulni Iránba. * iuíganügi és Irsssssov Indiában Az indiai és a szovjet lapok nap nap után elsőoldalas cikkekben és nagybetűs címek alatt számolnak be Bulganin és Kruscsev látogatásának részleteiről Indiában. A két szovjet államférfi a múlt héten szerdán és csütörtökön Bombayben gyárakat és iskolákat kerestek fel. Bombayben a textilmunkások sztrájkja folyt. Óriási tömegek, leírhatatlan lelkesedéssel fogadták a szovjet vehetőket. Pénteken Dél-Indiában jártak. Uj-Delhibe való visszatérésük előtt Kalkuttába is ellátogatnak. Visszamenet a Szovjetunióba Burmába és Afganisztánba mennek. A 200 milliós Szovjetunió és a 350 milliós India barátsága és gazdasági közeledése nagy nyugtalanságot vált ki a nyugati hatalmakban, főleg Washingtonban, ahol uj terveken törik a fejüket, hogyan verhetnének éket a szovjet és a semleges India közé. A szovjet hidrogénbomba A hét végén a Szovjetunió bejelentette a világnak, hogy “legnagyobb erejű” hidrogénbombáját kísérletképpen felrobbantotta. Nikita S. Kruscsov Indiában szombaton kijelentette, hogy a szovjet sohasem lesz az első ország, amely atom- vagy hidrogénbombát fog használni más népek ellen. Ez nem az első ilyen kijelentés a szovjet részéről. Előzőleg már úgy az Egyesült Nemzetek előtt, mint Genfben, felszólította a nyugati nagyhatalmakat, mondják ki a feltétel nélküli tilalmat mindenfajta nukleáris fegyver használata ellen szigorú ellenőrzés mellett, de ezt az inditványt a nyugati hatalmak következetesen elutasították, sőt még a tömegirtás fegyvereinek erkölcsi elítélésébe sem voltak hajlandók beleegyezni. A moszkvai jelentés a H-bom- bával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy szovjet terület felett “nagy magasságban” hajtották végre a kísérletet avégből, hogy minimálisra csökkentsék a rádioaktiv lecsapódások következményeit. A nagy magasságban történő robbanásnak az a magyarázata, hogy a föld vagy a tenger színén vagy annak közelében történő robbanás anyagoknak nagy mennyiségét szívja fel, amelyek rádioaktivvá válnak és száz meg száz mérföldnyire szóródnak szét, mielőtt mint lecsapódások lehullanának. Ezt a magyarázatot a szakértők helytállónak niondják. A “N.Y. Times” is közölte s hozzátette, hogy nagy magasságban a robbanás nem szívhat magába földi anyagokat. Ezt az alapelvet az Egyesült Államokban is jól ismerik és alkalmazták is akkor, amikor például kisebb atomfégyvereket próbáltak ki Nevadábgn. Az atomenergiabizottság bejelentette akkor, hogy a kísérletek magasságát fokozták avégoől, hogy csökkentsék a lecsapódásokkal járó veszélyeket. Másféle kísérlet volt az, amikor Bikininél a tenger színe felett vagy a viz alatt robbantottak nukleáris bombákat. Megint lelepleztek egy sajtéhazugságot Amikor Dulles fáradságot vett magának és elment Titóval tárgyalni Brioniba, sok mindent össze-visszafecsegtek a lapok, bennünket azonban legjobban az a jelentés érdekel itt, amelyre a tőkés nagylapok a legnagyobb hangsúlyt vetették. így többek közt a “N. Y. Daily News” a következő .szenzációhajszoló cimhirt közölte: “Free Satellites Dulles Tito Ask.” (Dulles s Tito azt követeli, hogy szabadítsák fel a csatlósállamokat. A hir annál nagyobb feltűnést keltett, mert közben folytak a genfi külügyminiszteri tárgyalások s a hírrel azt a benyomást akarták kelteni, mintha a a mostan tartott genfi tárgyalásokon erről a nagy kérdésről vitatkoznának . A keleeurópai politikai szökevények és csatlósaik kéjelegtek benne. Egy árva betű sem volt igaz a hírből. A legközönségesebb, legdurvább ferdítések egyike volt ez. Épp az ellenkezője történt. Brioniban Dulles tett egy kijelentést Tito beleegyezésével, amely a következőképpen hangzik: “Arra az együttes megállapodásra jutottunk, hogy szükséges elismerni a keleteurópai országok függetlenségének fontosságát, a külföld be nem avatkozását belső problémáikba és jogukat, hogy szabad akaratukból válasszák meg gazdasági és társadalmi rendjüket.” A belgrádi rádió a félreértések eloszlatására kijelentette, hogy Jugoszlávia követekezetesen vallotta “a kölcsönös tisztelet és belügyekbe nem avatkozás elveit”, s kifejtette, hogy Dulles csak elfogadta, ezt a szempontot, sőt, az a megfogalmazás, amelyet Tito is elfogadott a Dulles- el folytatott tárgyalásai után, csaknem szóról szóra azonos azzal, ami a szovjet-jugoszláv megállapodásban volt. ^ A hidropnhomba a logika s a jé Isién A múlt hét egyik napján Thomas Murray, az atomenergiabizottság egyik tagja bejelentette, hogy ol xnbombáink vannak, amelyek mindegyike 20 millió tonna dinamit erejével robban. Ez több mint a második világháborúban felrobbantott összes bombák és ágyúgolyók pusztító ereje^ Másnap’Stevenson beszédet mondott, amelyben azzal vádolta Eisenhower elnököt, hogy “csökkenti hadiberendezésünket.” Hogy aztán a logikát teljesen kikerekitsük és hogy a jó Isten se maradjon ki a dologból, ideiktatjuk Stevenson beszédének bevezető szavait: “Hála Istennek, hogy nem dörögnek az ágyuk 1’*
