Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-01 / 48. szám
A magyarellenes rágalomgyár (12-ik oldal) Egyes szám ára 15 cent Vol IV. No. 48. NEW YORK, N. Y. - Thursday, December 1, 1955 Entered as Second Class Matter December 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. ÖREGEMBER MEGHAL A MAGANYBAH Amikor a deportálására vonatkozó parancsot elolvasta a 70 éves Thomas Dutton, Detroitban, szemét forró köny- nyek árasztották el, két kezével eltakarta arcát, melybe a kétségbeesés mély barázdákat vágott és elkeseredetten igv kiáltott fel: “Hagytak megöregedni, most meg el akarnak kergetni, hogy meghaljak!” 1909 óta él Detroitban, közel fél évszázada. Minden gyökere, érzelme, élete, ideköti. Amerikai születésű, szintén 70 éves feleségével, Margarettel él itt, s most hirtelen el akarják küldeni Angliába. “Öreg ember vagyok, akinek élete maholnap befejeződik. Nem is tudom, hol születtem, de életem legnagyobb részében amerikai voltam, ezzel a várossal, Detroittal nőttem fel, most íredig már túl öreg vagyok ahhoz, hogy uj életet kezdjek”, panaszolta. Nemzeti öngyilkosság vagy "nemzetvédelem” Pedig hát élete itt sem jelenti a földi boldogságot: hosszú évek óta gyötri a fájdalmas izületi gyulladás, helv- lyei-közzel még most is dolgozik, mint szobafestő, és havi 40 dollár 60 cent társadalombiztosítással tartja fenn magát. Ha lakbérére nincs is gondja, de a depresszió óta úgyszólván mindenét elvesztette. Ó, de keserves egy ilyen öregember élete! Nem tudja, hol született, szüleitől úgy hallotta, hogy ő Philadelphiában született, de lehet, hogy Angliában vagy Kanadában, nem tudja biztosan, csak arra emlékszik, hogy mint gyermek, Kanadában élt. De miért is akarják deportálni a szerencsétlent? A hatóságok két személy vallomására támaszkodnak, akik azt állították, emlékeznek hogy látták, kommunista gyűléseken a nagy depresszió idején. . . 1909-ben Windsorból jött Detroitira. Kanadában ökölvívó volt, de US-be érkezve az American Car & Foundry Co.-nál dolgozott, amig égy munkásbaleset következtében el nem vesztette hüvelykujját. Akkor egy’ barátja azt tanácsolta neki, hogy keressen munkát a detroiti vasúttársaságnál. a Southern Pacific elődjénél, ahol angolszármazásunak mondta magát, mert különben is azt hallotta, hogy szívesen vesznek fel angolszármazásu munkásokat. Öt évig dolgozott ott, mint vasúti munkás, de aztán elbocsátották, mert azt vallotta, hogy a város birtokában levő közlekedési rendszert jobbnak véli, mint a magánvállalatokét: “Ezért neveztek engem szocialistának”, mondta Tom Dutton. “De mit tudok én Angliáról most? Mit tudok én ott csinálni egyebet, mint hogy segély után lótok-futok, egy kis darabig élek, aztán meghalok.” Minthogy pénze nincs, feleségét sem tudná magával vinni. És az a 40 font, amennyinél több cókmókját nem engednék magával vinni, édeskevés. Dutton kérvényt nyújtott be egy kihallgatásért rendkívül szegénysége ügyében, de elutasították, mondván, hogy erre előbb kellett volna gondolnia, még mielőtt deportálási végzését megkapta... A nyomorúság modern éposza ez. Szívfacsaró arra gondolni, mi lett volna az öreggel, ha a detroiti bevándoroltak védelmi bizottsága és a “Detroit Free Press” nem áll ki védelmére. Ennek köszönheti, hogy ideiglenesen elhalasztották a deportálásának, vagyis kivégzésének végrehajtását. A detroiti lap többizben ismertette esetét s egy alkalommal azt kérdezte: “Vájjon nagyobb lesz-e az Egyesült Államok biztonsága. ha Duttont elszakítják feleségétől és Angliába expediái ják?” Ezenkívül barátai, szomszédai is megostromolták a bevándorlási hivatalt, hogy -kegyelmezzenek meg neki. Esete oly megrázó, annyira felrázta a közvéleményt, hogy telefonon interjuolták meg. több nemzetközi hírügynökség, köztük a Reuter utján és helyi rádiók is közvetítettek vele folytatott beszélgetéseket. Saul Grossman, a bevándoroltak védelmi bizottságának ügyvezető titkára, figyelmezteti a közönséget, hogy a deportálási haladékot nem lehet komolyan venni, mert bevált taktika az. a hatóság részéről, hogy megvárja, amig a közhangulat lecsillapodik, aztán váratlanul és gyorsan végrehajtja szándékát. Felszólítja tehát a közönséget, hogy adományaikat juttassák el a Michigan Committee for Protection of Foreign Born. 20“.‘5 Park Ave., Detroit 26, címre, hogy nyomtatványokkal és azok terjesztésével napirenden tarthassák a derék Dutton elszomorító esetét. Országos feltűnést keltett a I múlt héten Thomas E.-Mur- | ray atomenergiabizottsági tag J javaslata egy nagy nvil- ; vános hidrogénbombarobban- ! tásra vonatkozólag. E látvá- i nyosságra Mr. Murray ja- I vaslata szerint meghívtuk | volna a világ valamennyi kor- ■ mányának, beleértve a Szov- | jetuniót, képviselőjét. Ha ' | ezek meglátják a mi H-bom- i bánk robbantását, érvelt Mr. I Murray, akkor úgy visszari- .1 adnak, hogy senkinek nem i lesz'kedve atombombás hábo- . | rut kezdeni. .1 Az atomenergiabizotts á g . leszavazta Murray javaslatát. . Nem azért mert megijesztet- . te volna az oroszokat, hanem . azért, mert megijesztette volna a MI népünket. A döntések az atomháború kérdésében kezdettől fogva a , közvélemény kizárásával történték. Először azért, mert igy volt szükséges, később - katonai biztonsági okok miatt s végül a beidegződött szokás l és félelem következtében. Az atommag hasításának • első áldozata a demokratikus ; módszer volt. Az atombomba 1 készítését és Japánra való ; bedobását természetesen zárt ' ajtók mögött határozták el. A “felforgató lista A közszolgálati bizottság (Civil Service Comission) bevallotta, hogy titkos lajstromán 2.000,000 “felforgatás”- ra gyanús személyt tart nyilván. V külpolitika “átértékelése’ A kormány egyes vezető felszólították Dullest, hogv külpolitikánk fontos kérdéseit “értékelje át’’. (Enyhén fe- elősségre vonják Dironvár? külpolitikai baklövéseiért.) Ugvanilven körülménye) között történt a döntés a H bomba készítése ügyében is. Végül pedig azt, hogv az egész hadsereget és hadi- elméletünket az atombomba köré építik, szintén titokban határozták el a kormány legbelsőbb berkeiben, még csal a kongresszusnak sem adtak alkalmat, hogy hozzászóljon a döntéshez. A jelenleg Louisiana államban folyamatban levő hadgyakorlatok, melyeknek a “Sagebrush” jelszót adták, bizonyítják, hogy mily messzire haladtunk az, atombombára alapozott hadi elmélet terén. Eddig azt hitették el a- amerikai néppel, hogv atom és hidrogénbombáinkat csak “elijesztő” (deterrent) fegyverként torto'mtink. amelyek már létezésüknél fogva is segítenek a béke fenntartásában, mert elijesztik az “ag- reszorokat” ‘ attól, hogy há borút kezdjenek ellenünk vagy szövetségeseink ellen. Ha azonban mégis használnunk kell majd, akkor csak végső eszközként fogjuk alkalmazni és csak az Elnök utasítására. De most már a louisianai hadgyakorlatokon (miként Mark S. Watson, a Baltimore Sun riportere tudósításából kiderült,) egész katonai elméletünk, hadi-terveink. katonaságunk kiképzése az atomfegyverek KORÉ, illetve azokra van ALAr-----------------------------------x A nemrég lezajlott genfi konferencia után kialakul bel- és külpolitikai helyzet következtében különösén időszerűnek és fontosnak tartjuk I. F. Stone, a kiváló publicista j cikke egy részének közlését, i mely az “I. F. Stone Weekly” jiov. 28-iki számában jelent meg. A lap cime 301 E. Capitol, Washington 3, D. C. Előfizetési ára $5 egy évre.-—____________________ s POZVA! Bár az atomháború -;gyértelmű a nemzeti öngyil kossaggal és Valószín Meg ar- emberiség öngyilkosságával; a döntés már megtörtént: HA HÁBORÚ LESZ, ATOM ÉS HIDROGÉNBOMBA HÁBORÚ LESZ! Ép oly kevés bé kérték ki népünk vélemé nyét e döntésben, minthf diktatúrában élnénk! Minden megmozdulást amelynek az volt a célia rogy kikerülje e végzetes lépést, lehurrogtak, jött légyen az Moszkvából, Stockholmba vagy az amerikai nép köré . bői. Elérték azt, hogy mái magának a külpolitikánknál megvitatása is “hazaflatten ság”-nak tűnik fel. aki p'M; békéről beszél, az éppenséggel gyanús ember ett. Oly korszakban élűn! amidőn tábornokaink soh? nem mulasztják el, hogy beszédjükben ne hivatkozzanak r Jó Istenre és ne kérjék tá mogatását; amikor politikusaink állandóan erkölcsiség ről beszélnek, de amikor, a -plóságban valamonnvion a- uj bálvány, az ATOMBOMBA előtt hajlonganak, az ATOMBOMBA AZ UJ MOLOCH és a korlátlan erőbe vetett hit lett nemzeti vallásunk! A tény az, hogy úgy a Pentagon, mint a Külügyminisztérium retteg attól, hogy ívilvános vita esetleg megzavarhatja a hadsereg átala-' Utasára és a nép erkölcsi színvonala aláásására vonat-) kozó terveiket. E téren | ugyanis még korántsem ér- e] eUb'kat. „ bizonyíték erre a Gallup Intézet egyik' 1« legutób b i közvélemény vizsgálata, melyben a megkérdezettek 42 százaléka a béke kérdését nevezte meg a legfontosabb problémának ( a második legfontosabb kérdés, amely az amerikai népet a fenti vizsgálat szerint foglalkoztatja, a farmerválság, amely 8 százalékot kapott.) Ha tehát most egy nagy nyilvános H-bomba robbantást tartanánk a Csendes Óceánon, ahogy azt Mr. Murray javasolta, az nem ŐKET ijesztené meg elsősorban, hanem a MI NÉPÜNKET rázná talán fel a közönyéből. Ezért vétózta meg az atomenergiabízott s á g Mr. Murray javaslatát! A nyilvános vita elfojtása lehetővé tette azt, hogy kétes ideológiai “csapadék” fertőzze meg az amerikai nép lelkét ebben az egész kérdésben. A mindenre kapható sajtó támogatásával egy egész sereg elméletet vertek be a nép fejébe. Az első az volt, hogy ha nem lett volna atombombánk, akkor az oroszok elárasztották volna egész Európát a háború után. Ez igen kétséges, ha tekintetbe vesszük, hogy mily szörnyű vérveszteséget szenvedtek a háború folyamán és hogy mekkora fejfájást! jelentett volna nekik oly nagy, előrehaladott országok megszállása, mint a nyugateurópai országok. Mostan viszont az az uj “teória”, hogy a H-bombára azért van szükségünk, hogy ellensúlyozzuk velük az orosz ás kínai “hordákat”. Ez az “elmélet” persze nem veszi tekintetbe azt, hogy ezeknek a “hordáknak” is van A és H bombájuk! így most már ez sem jelent előnyt számunkra. ■ Nem volna sokkal jobb tehát, í ha mindkét fél beleegyezne ' abba. hogy eltiltsák a nukleáris fegyverek alkalmazását az egész emberiség érdekében? I. F. Stone ELŐZETES JELENTÉS! Tudatjuk olvasóinkkal, hogy dec. 22-iki kiadásunk NAGY KARÁCSONYI SZÁM lesz kibővített terjedelemben, érdekes, gazdag ünnepi tartalommal. Akik a Magyar Szó ut ján óhajtanak karácsonyi és újévi jókivána! ukat küldeni barátaiknak, szeretteiknek ugv Amerikában, mint óhazában, küldjék be azokat a kiadóhivatalba legkésőbb december 16-rai. A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA
