Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nov. 17, 1955. 8 A Supreme sitt a Ii@öarrari4e?¥ény A McCarran-törvény alkotmányosságának el- dfihtésére ült össze ezen a héten, szerdán a legfelső törvényszék. Óriási kérdés ez. Az egész világ figyelő szeme szegeződik most Amerika légin a£ asabbfoku birói fórumára. A fellebbezést az amerikai KP terjesztette a Supreme Court elé a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal végzése elien. “E jogesettel kapcsolatos érvek — irta a N. Y. Times október 23-iki számában Luther Huston letompitott hangon — a legfontosabbak lesznek a törvényszék idei üléssorozatában.” A McCarfan-törvénnyel kapcsolatos tárgyalások csak egy részét alkotják a polgárjogi perek azon sorozatának, amelyeket a legfelső törvényszék felül fog vizsgálni idén. Egy. “második pillantást” fognak vetni a Srnith-tör vényre, amenv- nyiben ezt a Supreme Court beleegyezése vissza- tükiözteti, hogy revideálja a kaliforniai Smith- törvény alapján lefolytatott pert. Ott van továbbá a Steve Nelson pennsylvaniai lázitásí pere; a 14 külföldi származású munkásvezér pere a rendőri felügyelet alatt álló próbaszabadság ügyében; ott van az alkotmány ötödik függelékének kijátszására hozott “mentességi” törvény felülvizsgálása, valamint a polgárjogi perek egész szériája, amelyeknek nagy része az iskolai elkülönítés elleni harcból keletkezett. A nagy változás ideje Hogy mindezekre a revíziókra sor kerülhetett, azt általában véve a megenyhült politikai éghajlatnak tulajdonítják. Ezzel kapcsolatban Walter Lippman á N. Y. Herald-Tribune augusztus 25-i számában a következőket irta: “Egy nagy népi visszahatás kezdeti szakaszaiban vagyunk a hisztéria és a demagógia, a jogtalanság és a kegyetlen igazságtalanságok ellen, amit helyesen neveznek a mccarthyzmus korszakának . .. “Miért volt ez a nagy változás az amerikai közvéleményben, kérdezzük magunktól. “. . . e változás legfőbb oka, azt hiszem, az a roppant érzelmi megkönnyebbülés, amely azóta állt be, hogy az összes nagyhatalmaik nyilvánosan beismerték, hogy nincs más megoldás, csak a béke, hogy tehát a háborút többé nem vehetik tekintet be.” Ezt a “nagy változást” semmiféle más kérdés nem domborothatja ki jobban, mint a McCarran- törvény elleni küzdelem. E kérdés körül fejlődött ki a nagy reménykedés, hogy gyorsan vissza lehet térni az egészséges helyzethez és a Jogok Törvényéhez. Vezércikkében a konzervatív “Watertown Timgs, N. Y.” szeptember 17-i száma arra utal, hogy a törvényszék döntése a McCarran- törvényre vonatkozóan talán “ugyanolyan történelmi fontosságú” lesz, mint az iskolai elkülönítés eltiltására vonatkozó 1954-es döntés. A vezércikk azután a következő reményteljes következtetéssel zárul: “A törvényszék döntése ugyanolyan fordulópont lesz-e, mint volt iskolásgye’'- mekeink számára az “elválasztott, de egyenlő” iskolarendszer ellen hozott döntés?” A koreai háború hisztériájában fogant McCar- ran-törvényt 1950 szeptemberében hajszolták keresztül a kongresszuson elnöki vétó ellenére. Eredeti célja a KP és úgynevezett kommunista frontszervezetek lemondása, igy tehát betiltása volt, de aztán a hisztériás kongresszus még jobban kiszélesítette 1954-ben avégett, hogy a kormány számára lehetővé tegyék az egész szakszervezeti mozgalom felszámolását. A megbélyegzett csoportokhoz ekkor hozzárakták a “kommunista beszivárgás” alatt álló szervezeteket is. A törvény eme szakasza értelmében támadja most Brownell igazságügyminiszter a független Mine, Mill & Smelter Workers szakszervezetet. A legeslegfelsőbb törvényszék •— a nép John Abt és Joseph Forer, a KP két jogtanácsosa, vette kezébe a nagy pert s valahányszor Szólásra emelkednek a legfelső törvényszék birói \ A lakbérlet kérdéseiről Olvasóink Írják . . . ____________/ í<rGuszti bácsi kesergője . . . Él valahol Montreálban egy Guszti bácsi nevű kék vérü magyar. Valahogy nem igen lehet sorsával megelégedve ez a honfitárs, mert egy igen elkeseredett nótát költött Eisenhower elnök megválasztására. Eddig úgy látszik valahol a bőröndjében tarthatta, de most egyszerre két rádión is hallottam keseregni. Micsoda szövege van? Akár csak Rozi nénémet hallanám, mikor a bucsusok- - kai kirándulásra mentek, de Közi néaém azért nem tudott olyan elkeseredetten hangzani, mint Guszti bácsi. Valahogy sikerült néhány szót megjegyeznem, hogy azt mondja, hogy “aki most igaz elnök”, satöbbi. . . A második szakaszból többet értettem, igy “Eisenhower bízunk benned, hogy nagy a jellemed”, . . . szóval arról volt szó, hogy szerezze vissza nagy Magyarországot és a medve pedig menjen vissza a maga odvába... Úgy jártam Guszti bácsi kesergőjével, mint Mátyás király idejében a szlovák atyafi a cinkotai kántorral, hogy mire elkeseregte, akkorra az atyámfia nem tudta megmondani, hogy miről szóit az. De azért nekem egyet sikerült megérteni Guszti bácsi keservéből. .. Úgy veszem észre, hogy Guszti bácsinak valami viszketegsége van, ,amit csak a medve tudott volna meggyógyítani erős karjaival. Guszti bácsinak nem a medvétől kell félnie. Nem a “medve” az oka annak, hogy nincs már nagy Magyarország !- Annak a patkányok az okai. . . Emlékezzen csak rá 33 évvel ezelőtt, amikor a medve sajót odyából takarította ki a férgeket, még “nagy Magyarország” volt. Két évvel később ezt a nagy Magyarországot úgy megfúrták a hazai rágcsálók ott a Tiszánál, hogy hamarosan kis Magyarországgá zsugorodott. De ez akkor jó volt nekik, az volt a fontos, hogy a kis Magyar- országban ők cincoghattak tovább. Kérdem önt Guszti bácsi, mit tehetett arról a medve, ha azok a férgek már olyan szemtelenek voltak, hogy még a medvét is fel akarták falni. Itt az eredmény Guszti bácsi! Nagy takarítást rendezett a medve és a rágcsálók farkincájára lépett.' Lett is erre olyan cincogás a kis férgektől a nagyokig-, mind nekimentek a nyugatnak, neki az Óperenciás tengernek, még- azon is túl. egész a “szabad világig”. Állandóan cincogva. hogy “jaj, a medve! Jön a medve!..:” Még most is égnek meredt szőrrel szaladgálnak itt a szabad világban is, mindenütt csak a medve után szaglásznak. Egyébként Guszti bácsi még ön sokra viheti mint “szabad költő”. Remélem, hogy a nyár utolján Montreálban járt főcserkészről, kisbar- nakiről is irt valami szép kesergőt. Vannak jó- páran Guszti bácsi, akik megérdemlik, hogy megemlékezzen róluk. Guszti bácsi, mint jó prímás, sokat tehet. Mikor még a kis rágcsálókat is a hideg rázza, mikor érzik a medve szagát, ve°ye. csak elő a bandát és egy vig, pattogós csárdást huzzon nekik. Volt ez már rosszabbul is. lesz még jobban is, vagy pedig nem leszünk már RÉGI URAK, Kenyeres pajtás! Egyébként “kitartás”, Guszti bácsi. I. P. emelvénye előtt, szerte a világon élő milliók sze- - rencsekivánatai bátorítják szavaikat, olyan millióké, akik hőn kívánják, hogy Amerika térjen vissza ősi hagyományaihoz, amint azok a Jogok Törvényében vannak lefektetve. A legfelső törvényszék kilenc bírája fog ítéletet mondani. Addig is, a mind között legnagyobb törvényszéken, a nagy amerikai népen múlik, hogy ernvedetlenül emelje fel szavát az alkotmányhoz való visszatérés érdekében szakszervezetei és polgári egyesültetei révén, egyénileg és kollektiven. így és csakis igy lehet végelemzésben megoldani nagy demokratikus kérdéseket és csak igy lehet megőrizni a szabadságot is. Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, hogy és mint van más városokban, de itt Brunswickon nemcsak, hogy nehéz szobát, vagy lakást kapni, hanem ha mégis akad egy-egy, az megfizethetetlen. Olyan magas árakat kérnek, amit az egyszerű, kiskeresetű munkás képtelen megfizetni. A lakás-drágaság akkor kezdődött, mikor a háború alatt a katonaságot Brunswick mellett levő barakkokba hozták, nagyrésze azoknak elhozta családját is és itt a városban vettek ki lakásokat, vagy a közeli környéken. Brunswuckon a mellett sok az egyetemista fiú és lány, akik szintén már régi idők óta lakásokat vesznek ki. Azonkívül a “nedveshátu” Mexikóiak. Ezt csak azért írom igy, mert a Népszava igy nevezi őket, meg a portorikóiak is nagy számmal vándoroltak ide az utóbbi időben, ezeknek is lakás kell, ha munkát kapnak. Azonkívül néhány év óta ellepték ezt a várost a Németországból ideszökött DP-sek, azok aztán annyit fizetnek a lakásért, amennyit kérnek a háziurak. Nem is alkusznak, mert ha az egyik nem, a másik kiveszi. Az a fő, hogy kapjanak, mert az ég alatt csak nem lehet lakni. Az összesek közül a “dipi- sek” miatt van főleg ez a lakáshiány és a tul- magas házbér, mivel ezek, mikor idejöttek többet adtak lakásért, mint a régi amerikaiak, ezek közül a legtöbben akármit kértek érte megtudták fizetni, mert hiszen a háború alatt a zsidóktól elrabolt pénzek még a kirabolt bankok pénzeiből tellett mindenre. Alig három négy éve vannak Amerikában s már saját házaikban laknak. Megérkezésük első évében már uj kocsikat hajtottak. , A drága lakások jórésze ugyanakkor a mai szagu is, megfertőzött levegőjű helyek, ahol sok gyengetüdejü és betegszivü nem képes megmaradni se nappal, se éjjel, mikor aludni kellene, olyan fojtó részére ez a levegő. Persze sokan vannak, akik .a házigazdával s családjával együtt kibírják, sőt sokan még a cigarettafüsttel teszik föjtóbbá. Aki amúgy is gyengélkedik, szive, gyomra vagy tüdeje nem a legjobb azt korai sírba kergeti. Igen sokan viszont nem is törődnek semmivel, még az egészségükkel sem, csak akkor kapkodnak már, mikor elvesztették azt, mikor már valóban késő. Régi brunswicki amerikás A Debbs-cikkről Tisztelt Szerkesztőség! Köszönet részemről, hogy megemlékeztek Eugene V. Debsről. A cikkben van egy tévedés. Debs nem 1885-ben, hanem 1855-ben született. Én egy szózatát megőriztem, mert úgy surrant rajtam keresztül, mint a villám, ami azt jelentette, hogy ébredj ’ te gyarló proletár. íme az idézet: “Túl a börtön rácson a csillagokat látom. Isten' megannyi hírnöke felém ragyog. Lelkemnek szárnya van, ime szabad vagyok!” — (1920.) - M. J. Dulles mesterkedéseiről Olvastam a hirt a clevelandi Plain DaMer-han, hogy “Dulles és Tito Kelet-Európa felszabadítását sürgeti.” Szóval a mi wallstreeti jogtanácsosból külügyminiszterré vált ájtatos szabadságharcosunk tovább folytatja mesterkedéseit. Nem tartja vissza eddigi sorozatos kudarca. Én rendületlenül bízom benne, hogy a “felszabaditási” szemfénvveszfés még akkor sem fog sikerülni, ha már a “kommunista Titóval” társult is össze. Nem föviák tudni szülőhazámra és a szocializmus útjára tért többi országokra ráereszteui a dolgozó néo hóhérait. Nem csak Európát értve, hanem a többi távoli és közelkeleti országokat is, ahol a dolgozó nép rájött nyomorúságának okaira, felismerte emberi jogát, felemelt fővel küzd elnyomói ellen. Egyre másra kiebrüdalják a külföldi rablókat, gyarmatosítókat. Ki, ki velük mindenünnen, pokolba velük az egész világon. Egy akroni magyar munkás Házban, 2141 Southern Boulevard alatt (a ISI és 182-ik utcák között) Ünnepi program! Vacsorajegy $3,00
