Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-17 / 46. szám
Nov. 17, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I]■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Az események hátterében KÍSÉRETEK A “BÉKEIRÁNYZAT VISSZAVERÉSÉRE” DAVID LAWRENCE, a New York Hreald Tribune szemleirója, a hidegháború “legszebb” napjaira emlékeztető cikket szentelt a genfi külügyminiszteri értekezlet előestéjén kibontakozó nemzetközi helyzetnek. A cikk szerint a helyzet legfontosabb vonása az, hogy “a genfi és a Genf utáni orosz mosolyok ellenére” Moszkva tevékenysége voltaképpen veszélyezteti az enyhülést. A Szovjetunió például “kihasználta az észak-afrikai helyzetet: a francia csapatokat az európai szárazföld elhagyására kényszeri tette, s ezáltal gyengítette a NATO-t”. Moszkva keze. van “a két nyugati szövetséges, Törökország és Görögország közötti vitában is”, végül a Szovjetunió “fegyverek feljajánlásával Egyiptom pártjára állt”, amivel — Lawrence szerint — növelte a feszültséget a Közép-Keleten. Ebből az “elemzésből” Lawrence levonja a következtetést, s meghatározza a tennivalókat is. Igv: “A moszkvai kormány megtorpedózta az óhajtott enyhülést. Ez alkalom arra, hogy a Nyugat a kommunista zavartkeltőkre hárítsa a teljes felelősséget...” Nincs sok értelme részletesen rámutatni azokra a tárgyi “tévedésekre”, amelyeket Lawrence cikke tartalmaz. Nem hisszük, hogy akadna akár egyetlen újságolvasó is, aki elhinné, hogy a Szovjetunió “kényszeritette” a francia kormányt haderői felének Észak-Afrikába vezénylésére. A marokkói és az algériai feszült helyzet ipiatt kellett francia hadosztályt hadosztály után Afrikába küldeni; a marokkói és az algériai helyzet kiéleződésében pedig nem “Moszkva keze”, hanem a szélsőséges gyarmatosítók keze játszott szerepet. Gondolkozó ember a ciprusi vitát sem hajlandó “a Kreml intrikájának” tulajdonítani, hanem inkább annak, hogy a sziget görög lakosságának nem adják meg az önrendelkezési jogot. Ami pedig Egyiptom fegyvervásárlását illeti: hihetünk Nasszer miniszterelnöknek, aki ekként okolta meg lépését a N. Y. Postnak adott nyilatkozatában: “Kizárólag azért kötöttünk fegyvervásárlási egyezményt Csehszlovákiával, mert nem tudtunk segítséget kapni az Egyesült Államoktól...” A «tények oly világosan beszélnek, hogy szinte rejtélyesnek tűnik: miért alapozta fejtegetéseit David Lawrence, ez a tapasztalt publicista eny- nyire átlátszó valótlanságokra? Ha azonban Lawrence Írását nem önmagában vizsgáljuk, hanem összefüggésben azzal a szervezett kampánnyal, amelyet a hidegháborúból élő amerikai tőkés- csoportok a külügyminiszteri értekezlet sikere ellen indítottak — megoldódik a rejtély. S éppen ebben az összefüggésben válik figyelemre méltóvá Lawrence cikke. Ez a cikk ugyanis a külügyminiszteri értekezlet sikere ellen irányuló propaganda egyik fő vonalának jellegzetes terméke, annak a vonalnak, amely egészen különleges érveléssel igyekszik az amerikai külpolitikát a hidegháború útjára visz- szaterelni. Ez az érvelés azon alapszik, hogy az enyhülés “veszedelmes” a Nyugat számára. A “veszedelem” több elembőr áll, s az egyik elem, amelyre Lawrence is rá akarja irányítani a figyelmet, a következő: Amig a Szovjetuniót, mint a világbéke fö veszélyeztetőjét, mint “potenciális agresszort” állíthatták be, a szovjet támadástól való félelem felkeltésével el lehetett fojtani bizonyos ellentétek nyilt kii’obbanását a tőkés- és a gyarmati világban. Amilyen mértékben bizonyosodik azonban be, hogy nincs mit tartani szovjet “támadástól”, hogy tehát nem a szovjet “fő ellenséggel” szembeni összefogás a legfontosabb teendő — olyan mértékben törnek felszínre a belső ellentétek. Genf óta mind több baj észlelhető a “szabad világban”: észak-afrikai feszültség, ciprusi vita, izráeli—arab viszály, a Saar-vidék fölött tornyosuló felhők stb. S ha tovább erősödik az a meggyőződés, hogy a Szovjetunió valóban békét akar — a bajok még csak sokasodni fognak. Már csak ezért sem szabad megengedni Genf szellemének további térhódítását, már csak ezért is fel kell újítani a szovjet “fő ellenségről” szóló elméletet, a hidegháború e hasznos segítőtársát. Ez a fajta érvelés a legutóbbi hetekben bizonyos monopolista körök egyik legfontosabb támadási iránya lett. Ezt az irányzatot tette magáévá David Lawrence is. ő durván csinálja: a bajokért közvetlenül próbálja a felelősséget a Szovjetunióra hárítani, * előkaparászva a levitéz- lett “Moszkva keze”-tipusu meséket. Más kollégái finomabb módszereket alkalmaznak. James Reston például (a New York Thnesben) megelégszik azzal, hogy csupán felsorolja ama fejleményeket, amelyek “nyugtalanítják az amerikai külügyminisztériumot és hadügyminisztériumot”, s az olvasóra bízza: ismerje fel, “miért küzdenek a nyugati hatalmak és szövetségeseik nehézségekkel a világ több részén.” (Érdemes közbevetőleg megjegyezni, hogy az angol és a francia sajtó általában nem vesz részt ebben a kampányban. A londoni Times-nak, a Monde-nak és a többi vezető angol és francia lapnak a nemzeközi helv^ettel foglalkozó kommentárjai közt nem találhatók Lawrence “eszmefuttatásaihoz” hasonló fejtegetések. i\em találhatók, bár Franciaországot az algériai kérdésben történt ENSZ-beli szavazás óta fokozottan próbálják a Szovjetunió ellen hangolni az óceán innenső partjáról.), , Hiba volna kézlegyintéssel elintézni Lawrence- nak és társainak e próbálkozásait. A tőkés világ bajainak, a gyarmatosítók gondjainak szaporodása valóban nyugtalanítja a nyugati közvélemény égy részét, s ezt a nyugtalanságot a monopóliumok gyakorlott propapandistáinak bizonyos mértékig talán sikerül gazdáik céljaira kihasznál- niok. Másrészt azonban meg kell látnunk a dolog másik, sokkal lényegesebb oldalát is. S ez az, hogy az “enyhülés veszedelmének” mint érvnek alkalmazása az enyhülés térhódítása ellen — a maga módján ékesen példázza, miiyen mély gyökeret vert a világon Genf szelleme, milyen sikereket aratott a Szovjetunió békepolitikája. A genfi szellem előretörésének másik, ijedelmet keltő közvetlen következménye: az a fokozódó nyomás, amelyet tekintélyes üzleti körök is gyakorolnak Washingtonra a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztése végett. Baldwin, nyiltan megírta: “Az amerikai katonai vezetőket komolyan nyugtalanítja a genfi értekezlet óta 'fokozódó nyomás, amely a Szovjetunióval és a [ RÖVIDEN 1 AZ EMBERISÉG történetében most először fordult elő, hogy tudományosan megállapíthatják, hogy biztosak lehetünk abban, hogy kifogyhatatlan erőforrásunk van az atomenergiában. Legalább is ezt a következtetést vonták le a Geneva, Svájcban tartott konferencia jelentésiből. — A fenti konferenciának ugyanis az volt a hivatása, hogy terveket dolgozzon ki az atomenergiának békés célokra való kihasználására. ★ PROF. HOMI J. BHABI, India atombizottságinak elnöke, azt mondja, hogy tudományos kutatások biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy a most félelmetes erejű hidrogénbombában levő óriási energiát annyira kezelhetővé teszik, hogy bármire fölhasználható, szinte elképzelhetetlen erővé lesz. És előreláthatóan kifogyhatatlan rí lesz, mert a tenger vizében levő végtelen mennyiségű nehéz hidrogént használhatják annak elállítására. Abból pedig egy font annyi használható erőt fejleszt, mint 1 500 tonna szén és előállítása kevesebb mint 200 dollárba fog kerülni. ★ WASHINGTONBAN a Brookings Institute légberöpitette a N. Y. Stock Exchangenek azt a fantasztikus állítását, hogy 15—20 millió a részvénytulajdonosok száma. A legszorgosabb kutatás után csak 6 és félmilliót talált. Tudnivaló az, hogy azt szeretnék a néppel elhitetni, hogy a részvénytulajdonosok nagy része kis ember. — A N. Y. Stock Exchange 90 ezer dollárt rí ennek a kutató társaságnak a kimutatás elkészítéséért. Tehát nem lehet részrehajlással vádolni. Ebből mindenki látja, hogy a részvénytulajdonosok nagy adóelengedése is csak a gazdagokat tette még gazdagabbá. ★ BRÉMÁBAN csúnya vereséget szenvedtek Adenauer koalíciójának a követői. Dacára minden ijesztgetéseknek vagy hamis ígéreteknek, a német nép ahol csak lehet kifejezi ellenszenv *t a North-Atlantic Treaty ég Németország újonnan felfegyverzése ellen. — A választáson, ahol Adenauer követői oly giagy vereséget szenvedte'-, 100 képviselőt választottak a Bremen állami parlamentbe. DETROITI MAGYAR ÜZLETEK DETROIT HUNGARIAN BUSINESS GUIDE linlftch Mnyprc «la. Működési engedély 12 államban lllliawil ITIIIVCI9 Költözés, csomagolás, beraktározás, zongora, jégszekrény és kályha. — Telefon WA 8-9090. — Victoria Avenue, Lincoln Park 25, Mich. Canadian License. AhIÍmahi, — Szem vizsgálat, szemüveg' készités, — Uobrik Opticians 5g00 w FORT ST., Telefon: VI 1-0350 DETROIT, MICHIGAN. — BEJÁRAT A CAMPBELLEN. Paul’s Shell Service Auto Parts, 1905 Allen Road, Melvindale, Micb. Tel.: WA 8-9806. Zavargások Cipruszon NIKOSZIA, Cpirusz. — Austin Chamberlain, volt angol külügyminiszter, fiát, Joseph Chamberlain ezredest, aki Cip- ruszban az angol rendőrségi különítmény parancsnoka, tüntető diákok támadták meg, de a rendőrök kiszabadították. A diákok elégettek egy angol zászlót, felvonultak a város utcáin és követelték Ciprusz egyesítését Görögországgal. Később egy moziból távozó angol katonákat támadtak meg, kettőt megsebesítettek közülük, akiket kórházba kellett szállítani. Kőzaport zúdítottak egy iskolára is, ahol rendőrök voltak, tiltakozásul, amiért a fellebbezési bíróság nem halasztotta el egy halálraítélt görög ifjú kivégzésének végrehajtását. — A görög rn-- lament házelnöke, Constanti-e Rodopoulosz, kijelentette, h *ry támogatja a cipruszi nép önrendelkezéséért vivott harcát. NYITVA AZ UT-----------------------I MAGYARORSZÁGRA, ROMÁNIÁBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA való utazásra! Az Egyesült Államok útlevele érvényes a látogatásra. Teljes felvilágosítással szívesen szolgálunk! ATLANTIC EXCHANGE - Utazási Iroda 1351 Third Ave, New York, N. Y. <77th Street sarkán) Tel.: BU 8-5700—BU 8-9571 László Miklós, tulajdonos többi kommunista országgal való kereskedelem bővítését követeli.” A harmadik, “legfélelmetesebb” következmény pedig az, hogy a genfi szellem megnehezíti a fegyverkezési verseny fokozását, sőt még a jelenlegi színvonalon tartását is, magában az Egyesült Államokban. Ismeretes az Egyesült Államok “felfegyverzett gazdaságáról” szóló elmélet, amelyet Zelomek, az egyik tekintélyes polgári közgazdász igy foglalt össze: “Mi üzletemberek tudjuk, hogy fegyvergyártásunk mai színvonala körülbelül biztositja a nemzetgazdaság fenntartását. . . A béke mindig felfegyverzett béke leíy;, s gazdaságunknak felfegyverzett gazdaságnak kell lennie.” Az enyhülés egészen más távlatokat nyit meg. E távlatokat a Journal of Commerce igy rajzolta meg: “A hidegháború további lanyhulása súlyosan hat majd.. . a pénzügyi helyzetre. Nagyon lehetséges, hogy legelőször és leginkább a védelmi kiadások fognak csökkenni.” Mindez természetesen nagyon komolyan lerontja a hidegháborúból eredő profit fokozásának esélyeit. Ezért kell minden áron — Stone, amerikai hírmagyarázó szavaival élve — “visszaverni a békeirányzatot.”
