Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-10 / 45. szám
AX8 il/.YOAtf >/ >»IJMifíA AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 VÖRÖSMARTY MIHÁLY A költő, akire halála századik évfordulóján emlékezünk: a magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Ezt a költészetet alig ismeri a külföld—mindeddig főként Petőfi, s némikép Ady költeményei jelentek meg számos fordításban. Pedig Petőfi és Ady csak legnagyobb csúcsai egy olyan hegyláncnak, amelyben Vörösmartyt is a leginkább kiemelkedők egyikének tekinthetjük. A középnemesi családból születő (1800) Vörösmarty költészetében az 1848-as forradalomhoz vezető ut előkészületeit ismerhetjük fői. Ez a nagy magyar költő, aki nagy müvét Byron halála után egy esztendővel Írja meg, aki szomjasan fogadja be Victor Hugo romantikus drámájának kezdeményezését, aki Puskint és Miczkie- wiczet, két másik kortársát nem ismerve, mégis, az övékéhez hasonló utakon jár: Vörösmarty Mihály az európai romantika magyarországi változatának legjelentősebb képviselője. Romantikája egy forradalom előtti,' átalakulást, váró kor szenvedélyeivel és reményeivel gazdag. A Szentszövetség Magyarországán költővé növekvő Vörösmarty éppúgy érzi az átalakulás szükségét, mint kora legjobb magyarjai, akiknek reform- törekvései a 48 előtti évtizedeket (melyeket reformkornak nevezünk) áthatják. A fiatal Vörösmarty egy elvadult, elmaradt országban tekinthet körül. Rosszul termelő, nemesi birtokokon, nyomorgó jobbágyokon, tudatlanságon, elavult jogrenden, önkényen, — vagyis a felbomló hűbériség csüggesztő képén. Át kell alakítani ezt az országot, modernné, életképessé ifjitani, — felszabadítani elnyomott kihasználatlan erőit, —az elaggott nemesség nemzete helyébe újat léptetni, mely az egész néppé kell legyen. Vannak, akik, mint említettük, reformok utján akarják ezt elérni. És vannak, akik forradalommal. Ez utóbbiak vezére Kossuth, — költőjük Petőfi. Hol van Vörösmarty helye, a reformerek és a forradalmárok közt? Nem forradalmár, — de 1848-1849-ben, a forradalomban és a zsabadságharcban, Kossuth tántoríthatatlan hive marad. A forradalom bukása után pedig az ő egyik költeménye mondja ki az átok szavait az árulókra, — s ez az átokvers egy Shakes- peare-dráma feszültségével, indulataival szólal meg 1849 illegalitásában. Még két, nagy • költeményében szólal meg a levert forradalom: Az Előszóban és a Vén cigányban. Vörösmarty nem az emlékező gyászával fordul a szabadságharc felé, — benne tehetetlen, de nem csökkent erővel marad életben a forradalom valósága. Ez a tebáj és költészet érzékeltetésének ritka alkalmát. Igazi nagyságában Vörösmarty csak a reformkor politikai harcai közé visszatérve, Kossuth harcát megosztva mutatkozik meg. A magyar patriotizmus egyik leg- emelkedetebb kifejezése Szózat cimii költeménye, melyben Petőfi méltó elődjének, úttörőjének érezhetjük őt. Vörösmarty patriotizmusa: tettekre, munkára, alkotásra sürget. Senki nem tudott oly szenvedélyesen lelkesedni a cselekvésért, — senki sem kárhoztatta oly indulatosan a tétlenséget, a restséget, mint ő. A Szózat az ész, az erő s a “szent akarat” dicséretét zengi, s azt' a vágyat, hogy “Nagy fiákban tettek érjenek.” A hazáját szerető, a haza gondján töprengő költő azonban az emberiség nagy kérdéseit is szivén viseli. Vörösmarty a magyar filozófiai költészet egyik legnagyobb müvét alkotja meg. Gondolatok a könyvtárban (1854) cimü költeményével. Vörösmarty az emberiség haladásának kérdését mondja itt ki, — a forradalmak nyomán támadt töprengéseket fogalmazza meg, s für készön. tekint a jövőbe: vájjon az meghozza e az emberiségnek a boldogabb jövőt? Egy másik költeményében, melyet a Gutenberg-albumba irt, egy nagy, de nem eléggé kézzelfogható reményt fejez ki,— reményt, egy igazságos társadalomban, mely tökéletesebb lesz a polgári forradalmak nyomán megvalósultnál, j De őmaga is érezte, hogy ez a remény nem elegendő, mi- ! vei nem váltható át tettekké, I melyeket épp ő sürget. És a könyvtárpolcok előtt töprengő költő, aki már-már úgy érzi, hogy a történelem nem tud kiszakadni valamely egyenletes és csüggesztő körforgásból, — a jelen sürgető feladataiban találja meg a feleletet kétségeire. Felemelni a nemzetet mély sülyedésé- ből. Ebben az elvben, a haza I szeretet elvében leli meg Vörösmarty azt az ösztönzést mely őt, aki a polgári társadalmak valósága előtt visszahőkölt, s harc, folytatására ösztönzi. A hazájáért vivotl harcban marad Vörösmarty igazán hü az egész emberiség ügyéhez, mely miatt_vi vódásai is támadtak. Amikoi hazáját szolgálja, s visz ; előbbre, a haladás utján j előbbre viszi az emberisége1 ! is. Ez a felismerés sokbar i közös Petőfivel, aki 1848 ma j gyár forradalmát és szabad I ságh arcát az egész emberi ! ségért, a világ szabadságáér i folytatott küzdelemnek lát 'ja. Tanul a nép —BUDAPEST, nov. 1. - .36,0(10 mezőgazdasági szak előadást tartanak a télen a ^ ország községeiben. Az előa dások témájának megválasz tása előtt kikérik a dolgoz , parasztok véleményét. hetetlen erő hívja életre a Vén cigány kozmikus látomásait, melyekben a magyar költészet legmerészebb képzelete kitombolja magát. Vörösmartyt a képzelet mer4szsége avatja az európai romantikusok méltó testvérévé. Ez a képzelet elsőiz- ben egy hatalmas hősköltemény, a Zalán futása (1825) énekeiben bontakozik ki. Vörösmarty a honfoglalás hősi harcát énekli meg ebben a müvében. A napóleoni háborúk után csaknem általánossá válik a magyar költészetben a dicső múlt szembeállítása a “törpe” jelennel. De Vörösmarty azt is érzi, hogy kora előtt csaknem ugyanolyan hatalmas feladat áll, aminő a honfoglalás volt. Hősöket kíván' tehát megidézni- a múltból, hősinek Ígérkező kora elé. A francia. forradalom is hősökért fordult a római történelemhez: Brutusokat, Grachusokat, tribuno- kat, szenátorokat kölcsönzött onnét. A Zalán futásának hatalmas jeleneteiben, csataképeiben a nagyság, a hősiesség példái magasodnak Vörösmarty és kortársai elé. Költészetének egy jelentős része látomásos erővel idéz elénk tündéri tájakat, délszigeti idilleket, álomvilági varázslatot. De Vörösmarty megfordul ezen az utón, « az! álmok közül visszatérőn, mindinkább az élet, a valóság feladataira összpontosítja költészetét. Csodálatos mesejátékában, a Csongor és Tündében úgy tetszik, mintha a jelenések, a szerelmi varázslat világába kívánna menekülni még. Csongor és Tünde szerelme köré az aranyalmákat hullató tündérfa oltalma borul. A mesejáték zárósörai az éjszakát dicsőítik, akárcsak Novalis himnuszai. Csakhogy Csongor és Tünde szerelme nem álom, nem káprázat a romantika éjszakájában, — hanem az élet vigasztaló, meleg valósága. Ebben a mesejátékban a szerelem: dacolás, szembeszegülés az éjszaka világával. Vörösmarty tehát e mese játékával kilép az álom- világból s visszatér a valósághoz. A valósághoz visszatért Vörösmarty tolla alatt a magyar történelem hási és idilli jelenetei elevenednek meg. Egyik legszebb költeménye, a Szép Ilonka, az álruhás királyba szerető, majd bánatában elhervadó leányról szól, A költemény hangja hijján van a Zalán pátoszának, de egyszerű, bensőséges szépségében olyan érzéseket fejes ki, melyik a haza földjének történelmének szeretetét serkentik. A Szép Ilonkánál vannak sorai, melyek a ma- j gyár költészetben halhatat I lanokká váltak, — igy pl. í [ szerelem-emésztette lány las j su hervadásának költői, tö mör képe. Akárki más kézé ben érzelmes történetté vál hatott volna a mese, de Vő rösmarty megtalálta benne ; A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE URAK ÉS PARASZTOK De persze már szó sincs ősközösségről, régi szabadságról. A szolgarendü és a szabad eredetű dolgozók között elmosódtak a különbségek, lassanként mindannyian földesúri hatalom alatt álló parasztokká váltak. A paraszt pedig csak használta a telket, művelte a földet; a birtok tulajdonosa a földesur volt. őt illette a termények egy része, neki robotolt a paraszt az “úri földön”, vagyis a birtoknak azon a darabján, amelyet nem osztottak ki teleknek, hanem a földesur közvetlen rendelkezése alatt maradt. A paraszt nemcsak mezőgazdasági termékekkel adózott urának, hanem iparcikekkel is, melyeket házi iparával termelt. A pa-i raszti dolgozó osztály munkája tartotta el az uralkodó osztályt: az egyházi és világi nagybirtokosokká t meg a kisebb földesurakat, udvari vitézeket, várkatonákat. A parasztok munkája változtatta Magyarországot a külföldiek szemében is erős, gazdag, fegyverben kitűnő országgá. A hűbéri rendszer (feudalizmus) kora Magyarországon (1200—1526) A 12. század végére általánosultak a feudális osztályviszonyok a magyar társadalomban, kialakultak a feudalizmus alapvető osztályai: a feudális dolgozóosztály, a parasztság és a feudális uralkodóosztály: a király, az egyházi és világi nagybirtokosok, a kisebb birtokosok, valamint függelékeik, tiszttartók, katonák stb. Kiszélesült az államapparátus. III. Béla felállította a királyi kancelláriát, -ihol Írásban intézték az ország ügyeit. A kancelláriában művelt emberekre volt szükség. Az egyház féltékenyen ügyelt arra, hogy a királyi udvarokban neki megfelelő emberek képviseljék érdekeit; a pápa az egyházi főiskolákon képeztetett papokat kancelláriai szolgálatra. Több magyar diák fordult meg ebben az időben a párizsi főiskolán, részben a király költségén. Külföldi főiskolát végzett Anonymus is, Béla király jegyzője, aki a honfoglalás történetét irta meg. Idehaza is terjedt az egyházi műveltség; központjai a kolostorok voltak. A világi feudális urak nem törődtek a művelődéssel, a tanulást lenézték. A dolgozók iskoláztatásáról még évszázadokig szó sem volt; igy a műveltség monopóliumát az egyház tartotta kézben. Az államháztartás a király magánjövedelmein, elsősorban a királyi birtokok terményjövedelmén alapult. Feltűnnek azonban már egyéb jövedelmek is: a pénzverésből származó haszon, vámok, révek, vásárok jövedelme, bírságpénzek. Ezek az árutermelés és pénzgazdálkodás kezdeti fejlődésére vallanak s a 13. században bekövetkező változások előjelei. Az Aranybulla korának társadalmi harcai A feudális viszonyok általánossá válásával az osztályharc kiéleződött. A kiindulópont a termelőerők fejlődése, a társadalmi munkamegosztás előrehaladása volt. Kialakult egy olyan iparos-paraszti réteg, mely a földművelés mellett főleg háziiparral foglalkozott, a földesurnak ipari készítményekkel adózott s olyan mesterségbeli ügyességre tett szert, hogy már eladásra, piacra is tudott termelni. Az adatok elsősorban az egyházi nagybirtokra vonatkoznak. Ugyanígy a mezőgazdaságban is: a termelőerők fejlődése lehetővé tette, hogy a parasztok saját szükségletükön, az állami, egyházi és földesúri szolgálatokon Jielül felesleget tudjanak már termelni. A felesleg további‘értékesítése a csere fejlődését eredményezte, melyet egyre inkább vertpénz közvetítésével bonyolítottak le. Vertpénzt már I. István óta forgalomba hoztak a magyar királyok, de csak a 13. századtól kezdve lett a kialakuló áruforgalom egyre fontosabb közvetítő eszközévé a természeti pénz (állat, termény), valamint a természeti fémpénz (veretlen, pl. rudalaku nemesfém) mellett. A termelőerők fejlődésének eredményét az uralkodóosztály akarta lefölözni. A földesurak növelni próbálták a szolgáltatásokat. Rákényszeritették parasztjaikat arra. hogy termékszolgáltatásaik egy részét pénzben váltsák meg. Számos per tanúskodik arról, hogy ennek ellenére a földesurak — különösen az egyháziak — a termékszolgáltatást is követelték. Nagy mértékben emelték a robotíerheket is, különösen a fuvarozást. Mig azelőtt a dolgozók különböző csoportjai különböző szolgáltatásokkal tartoztak (voltak akik halat, mások fuvart, ismét mások lisztet adtak stb.), most egyaránt kezdtek tőlük terményt, pénzt, robotot is követelni. Az egyház megpróbálta a tizedet országosan pénzben behajtani. Az uralkodóosztálynak pénzre volt szüksége, hogy növekvő igényeit ki tudja elégíteni, nagyobb fényűzést tudjon kifejteni, katonáit fizetni tudja stb. (Folytatás) NEW YORK UNDERTAKING GO., INC.- SZOLGÁLJUK A NÉPET — Ballá János R. Lie. Mgr. — 240 East 80th Street, New York 21, N. Y. Telefon TRafalgar 9-5404 J * <r?£ vo "A Nov. 10, 1955.
