Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-10 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nov. 10, 1955. _!ü:--------------------------------— Magyarországi riport — VASÁRNAP DÉLUTÁN a Népstádion közönsége perceken át tomboló tapssal üdvözölte Iharos Sándort, az egyik legnépszerűbb magyar sportolót. Az 5000 méteren elért legújabb világrekordjával feltette a koronát idei, páratlanul álló eredményeire. Bízvást mondhatjuk, hogy atlétikánk történetében uj szakaszt jelem Iharos idei — ahogyan az egyik svájci sportláp Írja — “abnormális” sikersorozata. Hire, feltűnése a nemzetközi sportéletben egy Paavo Nurmi, vagy Emil Zátopek pályafutásához, népszerűségéhez hasonlítható. Iharos idei eredményei közül öt — mégpedig 1500 méteren 3 perc 40,8 másodperc, 3000 méteren 7:55,6, 2 angol mérföldön (ez 3218 méter 68 centiméter) 8:33, 4, 3 angol mérföldön (4828 méter 02 centiméter) 13:14,2, 5000 méteren 13:40,6 — világrekord. S ha még hozzászámítjuk a Honvéd váltójának 4x1500 méteres világcsúcsát, a 15:14,8— at, akkor elmondhatjuk, hogy Iharos neve hatszor szerepel a mai világrekordok listáján. Alig pár éve csak, hogy a magyar sportközönség kezdte megismerni Iharos nevét. 1930-ban született, a budapesti Terézváros volt az othona. Vékonyka, erőtlennek látszó fiú volt, ugyan ki sejtette volna benne a jövő világrekorderét ?! A sportot azonban már gyermekkorában megszerette, sokszor furako- dott előre a sportpályák állóhelyein, hogy az első sorból figyelhesse a neki oly kedves Hatszoros világrekorder atlétákat. S amikor eljött az ideje, hogy szakmát kellett i tanulnia, a vékonypénzti mü- szerésztanuló nagyot gondolt : sportolni fog ő is. A munkahelyéhez, a Gammához közel eső Budapesti Haladás- pályán jelentkezett, szeretne atlétizálni, futni, vagy akár csak egyszerűen játszódni a többi fiatallal. Meg kell hagyni, nem fogadták valami nagy ovációval, nem fedezték fel rögtön “cső dagyerekként”. Sémi különös nem volt benne, legfeljebb I rendkívül könnyed, termé- , szetes, sima mozgása keltett 'némi figyelmet. Ifjúsági ko- J rában nem is ért el számottevő eredményeket. A fiú neve legtöbbször még csak az “indultak még” között volt. A fordulat akkor következett be, amikor öt évvel ezelőtt önként jelentkezett katonai szolgálatra, s igy a Budapesti Honvéd Sportkörbe került. Itt lett edzője — 1951 elején — Iglói Mihály testnevelő tanár. • A MA 47 éves Iglói Mihály s csupán néhány esztendeje hagyta abba a versenyzést— tiz éven át volt tagja a ma- vgyur atlétaválogatottnak. A középtávfutás volt a kedvence, s bizonyára még sokan emlékeznek arra, hogy Iglói 3:52,2-es 1500 méteres ideje sokáig a magyar rekordlista ékessége volt. Mindig úgy ismerték őt, mint aki fanatikusan szereti az atlétikát, uj és uj módszerekre törekszik, ’s óriási akaraterő van benne. Iglói akkoriban 'j óformán egyedül ált nézeteivel, módszereivel. Csak edzőként sikerült megvalósitani, amit akart, a Honvédban sikerült hasznosítania nagy tapasztalatait. Persze, az elmúlt évek alatt, már edző korában is sokat tanult, örömmel vette igénybe mindazt, amit a megváltozott magyar sportélet a testnevelési és sport- mozgalom pedagógusainak is tud nyújtani. Merített a sporttudomány uj eredményéből, felhasználta a versenyzők rendszeres sportorvosi vizsgálatának, tudományos megfigyeléseinek tapasztalatait. Nos, ez a kiváló szakember gyorsan felismerte Iharos rátermettségét a középfutásra, kezébe vette edzésének, ve r s e nyzésének irányítását. Kezdetben nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Időbe tellett, amig Iharos, az ilyen fiatal, kezdő versenyzőknél meg szokott külön utak vagy titkos köny- nvitések helyett teljesen elfogadta Iglói kemény, áldozatokat követelő edzésrendszerét. Ma már csak derűsen emlékeznek vissza mindaket- ten ara, hogy milyen vitáik voltak eleinte. Iharosn, \ nem mindig ‘ízlett’ a sok edzés. De nem vitatkozott edzőjével a napi receptről, hanem inkább úgy segített magán, hogy a kiszabott táv egy részét elbliccelte. Főleg akkor sikerült ez neki, ha Iglói ) hosszabb futásokat irt elő és j eközben nem tekinthette át í az egész terepet. De az óra i mindig elárulta, ha, a futó öt kilométerből — mondjuk — négy és felet varázsolva, előbb ért vissza. S Iglói sem vitatkozott... Egy-két ilyen ! eset után elhatározta, hogy az edzést a legegyszerűbben ellenőrzi—, együtt fut tanítványával. így történt, Iharos megszokta a kemény mun, kát, a napi három edzést. • Gyorsasága fejlődött, sti j lusa csiszolódott, napról nap-1 ra szivósabbá, kitartóbbá vált, gyarapodott a közép-! hosztávfutó erén yekben. j Amikor a helsinki olimpián készült, szükségesnek látszott, hogy a téli hónapokban ■ a futáson kívül mindennap (torna edzést is tartson— igy erősitik majd izmait,_ igy lazítják ízületeit, hogy mozgása még könnyedébb még gazdaságosabb legyen. Iharos akkoriban Budapest környékén lakott. Télen is naponta reggel öt órakor kelt, hogy, elérje a pesti vonatot. Reg-1 gél fél 7-kor már a tornateremben volt, hogy aztán 8-ra pontosan beérjen munkahelyére. Ahogyan megszerették annak idején a Gammában, ahol a müszerésztanulóban szorgalmas, igyekvő ifjút ismertek meg, úgy szeretik és megbecsülik a honvédségnél is Iharos Sándor tisztet, aki példás magatartással kötelességteljesitéssel, az igazi sportembert jellemző szerény ségel igyekszik eleget tenni felettesei bizalmának. Szeretik fiatal sporttársai is. Iharos szolgálati és sportbeli elfoglaltsága mellett arra is szakit időt, hogy a Honvéd kezdő középtávfutóival foglalkozzék, érdeklődjék fejlődésük iránt. Velük együtt részt vesz a DISZ-életben. A Honvéd atlétái, Iharos, Tábori, Rozsaválgyi, Mikes, no meg a töbi magyar futó között eszményi kollektív szellem alakult ki, s a sportbarátok sikereiben nem kis szerepe van ennek az összefor- rottságnak sporttársi segitő- készségnek. Az utolsó években sok-sok versenyen vett részt Iharos itthon is, külföldön is. Nem volt mindig virágos az útja, érték csalódások is. De most, hogy beért a többéves, fáradságos, lelkiismeretes munka gyümölcse, már egyre ritkábbak a balsikerek. Ezek azonban sohasem voltak haszon nélkül — még többre, méer jobbra tüzelték Iharost. Kell-e mondani, milyen jó dolog, hogy hatszoros világrekorderünk olyan ember, akiben van becsvágy és jogos önbizalom, de aki sosincs megelégedve önmagával. Vető József MIÉR? m TNui A SZEdÉHY “F. UR” ALUDNI ? Munkás embereknek oly sokat kell vesződniük a szűkös megélhetésért, hogy nem sokat törődnek, mi mindenre szórják el dollárjaikat a legmagasabb jövedelmi osztályba ’tartozó uraságok. Valahogyan távolról sem beszélnek az emberek manapság arról az igazságtalanságról, amely a jövedelem és a vagyon elosztásának roppant egyenlőtlenségéből származik, mint ahogyan a második világháború előtt tették.- Tizenöt évvel ezelőtt még bajosan lehetett volna elképzelni, hogy a “Wall Street Journal” olyasféle részletes leírást adjon a fényűző életről, mint amely egyik nem régi cikkében olvasható “F. multimilliomos”-ról. Úgy jellemzi az illetőt, hogy azt mondja: “nem törődik azzal, hogy még több készpénze legyen, de azért felhalmozza.” N Amint ez a dúsgazdagoknál divatban van, “F. milliomos” ur is amiatt nyögdécsel. hogy neki meg a feleségének mily roppant sok adót kell fizetnie közös adóbevallási iveik alapján az után a másfélmillió dollár után, amennyit be szándékozik jelenteni. Amikor ez a gazdag pasas a dud- va közt vadászik golf labdája után, a jelentés szerint igy fohászkodik: “Lehet, hogy ez a labda nektek csak 75 centbe kerül, de énnekem 3 dollár 75 centet kell megkeresnem, hogy megvásároljam.” A tizenkét szobás vityilló Az alább következő idézet a “Wall Street Jour- naT’-ből bizonyítékul szolgálhat, hogy miért lehet ez a “középnyugati nagyiparos” könnyüpénzü: “Oda se billen, hogy személyes kiadásait feljegyezze. Alkalmazottaira bízza kiadásainak kezelését. Becslése szerint kosztja, ruházkodása, három lakhelyének fenntartási költségei, autóinak raja és kilenc cselédből álló személyzete neki hetenként 1,000—1,100 dollárjába kerül a hozzávetőlegesen 6,000 dolláros heti keresetéből. “Nem látom értelmét annak, hogy az ember költsön a pénzköltés puszta kedvéért. Ha valamire nagy szükségem van, megvásárolom magamnak, de nem tudok semmiről, amire szükségem volna.” De előfordulnak esetek, amikgr megkiván valami újat. Például a chicagói Lake Michigan-menti nagy városi háza nem volt elég neki, inkább lakik egy 12-szobás “vityilló”-ban, amely egy “öt- akkeros telken épült nem messze a gyártól”. Mindamellett autói és jachtja az igazi szenvedélye. Neki és k. feleségének három Cadillacja van a városban, egy Lincolnja és egy Plymouthja Floridában, ahol harmadik lakhelye is van, ahol a házmesternek évi 5,200 dollár évi fizetést ad. A két középnyugati otthonában szolgáló cselédei évente 12,000 dollár fizetést húznak. Nem éppen szenvedélyének Írják le F. kétmo- toros repülőgépét, amely 175,000 dollárjába került s amelyet olykor kölcsönbe ad a vállalatának, ennek folytán “visszanyeri” költségeinek egy részét a repülőgéptartásért. Ezt a repülőgépet mellesleg “becserélési” alapon vette, mert volt egy régebbi repülőgépe. Életének olyan lélekemelő részleteit is feltárják a cikkben, hogy a fasirtgombóeot jobban szereti, mint a sztéket meg hogy a bóbitás szobalány gin-t tart készen a számára, amikor irodájában végzett napi munkája után “fáradtan” hazatér és két színes TV-készüléke valamelyike előtt kiszuszogja magát. Darabja 1,000 dollárt kóstált. Nem bolond, hogy a sokkal drágább részlettörlesztési alapon vásárolja TV-it. Még azt is elárulják nekünk, hegy F. ur nem alszik jól. Mi tarthatja ébren? Ezt nem kötik az olvasók orrára, csak annyit árulnak el, hogy gyakran panaszkodik a “magas adók” miatt meg hogy rendszeres befektetéseket eszközöl az olajiparba, ahol a “készletcsökkentésekre adott kedvezmények” a gazdagok számára lehetőségeket nyújtanak “adóterheik” enyhítésére. Egyesek feltételezhetik, hogy F. milliomos urat az tartja ébren, hogy ugyan mennyi gond emésztheti gyára munkásait a családjaik eltartása miatt. Azt azonban már kétlik, hogy F. ur magánsoffőrje odahajtja-e valamelyik Cadillac- kocsiját a munkások vityillóinak közelében. Hát még az eszébe juthat-e néha. hogy évi másfélmillió dolláros osztalék-jövedelmének nagy részét ugyanezek a munkások gürcölik ki neki? Itt vannak a francia színészek! A Broadway Theatre-ben a múlt héten kezdte előadásait a leghíresebb francia színtársulat: a vendégszinészek a Comédie Francaise tagjai. Öt darabot mutatnak be, a francia drámairodalom remekeit — a sok közül: Moliére “Úrhatnám polgár”-át, (17. század), Marivaux “A szerelem tanítja Harlequint”, (18. század), Beaumarchais “Szevillai borbély”, (18- század), Alfred de Musset “Szeszély” (19. század), cimü darabjait és még egyet, amelynek cime hirtelen nem jut eszünkbe. A kultúra nagy ünnepe ez és éppenolyan szeretettel üdvözöljük a francia színjátszás nagymestereit, mint amilyen elégedettséggel fogadtuk a szocialista országok kiildötttségeit is. A genfi külügyminiszteri konferencia megnyitásának hetén kezdte meg vendégszereplését a Comédie Francaise. örömmel állapítjuk meg, hogy az a cél, amelyet a júliusi genfi konferencián a béke szellemében találkozott négy nagyhatalom ország vezetői mint negyedik pontot a külügyminiszteri k o n t e r encia ügyrendjére tűztek: a kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatok fokozása, már a megvalósulás stádiumába lépett, még mielőtt a konferenciák kézzelfogható eredményeket értek volna el. Ez annak a jele, hogy a népekben ellenállhatatlan sóvárgás él egymás kultúrájának közelebbi megismerése után. És azt kívánjuk, hogy amilyen gyorsan a megvalósulás útjára tért a kulturközeledés, éppenolyan gyorsan valósuljon meg a világ népeinek többi vágya, örök békeakarása is.
