Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-21 / 29. szám
July 21, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A. dullesi külpolitika - Genf előtt Találkozó a “csucs”-on! Az emberiség reményteljesen tekint Genf tele. Soha nagyobb felelősség nem nyugvóit vezető államférfiak vállain annál, amellyel Eisenhower elnök, Eden, Bulganin és Faure ülnek le a genfi tárgyalóasztalhoz. A szó legteljesebb ertelmeben a zemberiség élete és halála, a civili- bennmaradása függ tárgyalásuk kimenetelétől. E sorok írásakor nem tehetünk mi sem mást mint hozzáfűztük a békesze- -ONE MOBE TO scalt rető e m b e rek százmillióinak reményeihez a magunkét. Hisszük, . hogy Genf valóban fordulópont lesz az emberiség történetében. Mire e sorok napvilágot látnak, már valószínűleg megjelentek az első bulletinek a tárgyalásokról, de az összefoglaló nyilatkozat csak napok múlva lesz közzétéve. És még több időbe fog telni, mig a konferencia óriási horderejű eredményeit fel lehet mérni. Ez alkalommal tehát arra szorítkozunk, hogy betekintést nyújtsunk az Egyesült Államok képviselőinek a genfi konferenciával kapcsolatos nezeteibe. E nézeteket meglehetős részletesen és hitelesen tolmácsolta James Reston, a N. Y. Times külpolitikai szakértője és riportere, akinek kapcsolatai a külügyminisztériummal közismertek. Ugyancsak fontos betekintést nyújt külpolitikánk labirintusaiba a N. Y. Times kedd július 12-iki vezércikke. Az is köztudomású ugyanis, hogy a N. Y. Times, ha hivatalosan nem is, de gyakorlati szempontból az amerikai külügyminisztérium szócsövének tekinthető. A legfeltűnőbb jelenség úgy a Times vezércikkében, mint Reston cikkeiben a kétkedés, pesszimizmus, tagadó magatartás a konferencia céljait, lehetőségeit és az emberiség azzal kapcsolatos reményeit illetően. Reston, aki, nyilván hosszan tárgyalhatott az ameiikai külpolitikai vezetőkkel, cikkében például a következő hosszú listáját sorolja fel azoknak a teendőknek és reményeknek, amelyeket a mi vezetőink NEM tartanak megvalósíthatónak a konferencián Nem . . . nem . . . nem A konferencián NEM lesz részletes egyezkedés, csak a problémák meghatározása. A konferencián NEM lesz más egyezmény, csak annak megállapítása, hogy a második szakasz a tárgyalásoknak mikor és hogyan fog kezdődni. Az államférfiak NEM fogják nevüket semmilyen egyezmény alá írni, legfeljebb valamiig én el\ i nyilatkozat alá a konferencia végén. Eisenhower és Dulles NEM hajlandó elfogadni a szovjet leszerelési javaslatot, viszont nekik még nincs egy végleg kidolgozott saját tervük e kérdésben. Reston szerint az amerikai külpolitika a következő elvi alapokon nyugszik: 1. A nemzetközi feszültséget NEM lehet csökkenteni mindaddig, amig Németorszg ketté van osztva. De NEM fog a feszültség csökkenni akkor sem, ha Nyugat és Kelet Németország egyesülne ugyan, de ez az egyesitett Németország SEMLEGES lenne. Mert egy ilyen semleges Németország “a soviniszta és militarista elemek” befolyása alá kerülne! (Szóval Dullesék úgy “vélik”, hogy egy FELFEGYVERZETT, egységes és a nyugati katonai tömbbe beiktatott Németországban a soviniszta és militarista elemek befolyása CSÖKKENNI fog! Hát komolyan hiszik, hogy ezt a feltevést lenyelethetik bárkivel, különösen azokkal a népekkel. akiket az egységes, militarizált Németország az elmúlt 2—3 emberöltő alatt már HÁROMSZOR MEGTÁMADOTT?) 2. Washington NEM hajlandó megfontolás tárgyává tenni semmilyen szovjet biztonsági javaslatot (lásd másutt a szovjet legújabb, julius 12-iki javaslatát Németország egyesüléséről), ami csak Ígéreteken vagy a szovjet vezetők jóhiszeműségén nyugszik. Minden biztonsági egyezménynek tartalmaznia kell a végrehajtásának feltételeit. 3. A genfi konferenciának NEM célja a nyugateurópai és keleteurópai védelmi szervezetek összeolvasztása. A konferencia célja annak meg- a apitasa, hogy a két katonai csoport hogvan egyezkedhet egymással. 4. Washington nem fogad el még csak tárgyalási alapul sem semmilyen olyan megállapodást, amely a törvényesség látszatát adná ‘‘Moszkva kontroljának” Keleteurópa szláv nemzetei fölött. (Hogy Magyarországot külpolitikánk bölcs intézői — es Reston “szláv államnak” tekintik, avagj tudatosan hagyták ki a “moszkvai kontrol” emlegetése közben, az e pillanatban homá l.vos. Feltételezhetjük azonban róluk, hogy nih- csenek tisztában a magyar nép etnográfiájáVäl.) 5. Bármely uj európai biztonsági rendszernek a kelet és nyugat közötti hatalmi EGYENSÚLYON kell nyugodnia. Már most kívánatosabb volna egy olyan egyensúly, amely kisebb had- seregek közt, mint amely nagy hadseregek kozott all fenn. Ha Moszkva elfogadja ezt az e v. > akkor a tárgyalásoknak széles és remény- teljes terepe tárul fel, hangsúlyozza Reston. 6. Amit az ilyen leszereléssel meg lehet majd takarítani, azt a gazdaságilag elmaradt országok életszínvonalának emelésére lehet majd fordítani. K.et civilizáció — két világrendszer Ezek után a meglehetős negativ szempontok felsorolása után Reston a következő érdekes megállapításokat teszi: "A Nyugat ma már nem állítja többé — mikent a második világháború előtt állította _ hogy az ő liberális, egyéni és emberiességen n.\ug\ó civilizációja az egyedüli formája a civilizációnak. Azt sem tételezi fel többé, miként Jaltában és Potsdamban tette, hogy az ő rendszerük és a bizánci kollektivista rendszer meg log tudni egyezni a német kérdésben és a világ- politika többi nagy kérdésében.” A N \ ugatnak most az az álláspontja, hogy most már két rendszer van, hogy ez a két rendszer a világ minden részében küzd egymással, hogy oly alapvetően különböznek egymástól, hogy aligha lehet remélni, hogy közös' elveken tudnának megállapodni. Mindamellett meg van a lehetősége annak, hogy Genfben valamilyen uj gondolatiendszert tudna, esetleg megkezdeni, ami lehetővé teszi majd, ogy külön útjaikat költséges és kevésbé vesz. -es módon járják.” Magyarán megmondva, úgy hangzik, mintha az urak egyedüli elképz^ése Genfről az volna, hogyan lehet egy “olcsóbb” és kevésbé veszélyes hideg háborúban megállapodni. Ami a nyugati civilizáció “emberiességét” illeti, arról most nem beszélünk, csupán röviden utalunk náci Németországra, amely szintén a “nyugati civilizáció” talajából nőtt ki. A N. Y. Times vezércikkileg megállapítja, hogy Genfben a két fél mint EGYENLŐ FÉL fog találkozni és mindakettő ERŐS POZÍCIÓBÓL tog tárgyalni. (Ugv látszik visszaszivták a Dulles-féle (szovjet gyengeségi) feltételezéseket. A háború által hátrahagyott és a kommunista terjeszkedés által csak súlyosbított problémák — hangzik továbbá a Times vezércikke _ oly bonyolultak, hogy sok reményre csalódás vár Genfben. Miként Eisenhower elnök ismételten rámutatott, Géninek NEM az a célja, hogy a problémákat megoldjuk. A legtöbb amit várha- tünk az, hogy az államfők személyes kapcso- latba lépnek egymással és kikutathatják a megoldás lehetőségeit és módszereit, tisztázzák céljaikat és az igy támadt légkörben előkészíthetik a további tárgyalásokat a meghatározott problémákról.” “Könnyű a Szovjetnek” A Times— Reston is tudatában van, hogy ez a kétkedő, negativ álláspont csalódást fog kelteni szerte a világon. Különösen, ha tekintetbe veszik, hogy ellentétben a mi politikánk intézőivel, a szovjet államférfiak sokkal határozottabban fognak hozzányúlni a mindkét fél által hangoztatott békeremények MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ. Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter írja Reston tudja, hogy a szovjet álláspont nagy propaganda előnyt fog biztosítani Genfben Bulgfininnak és társainak. A szovjet vezetők ugyanis részletes ‘megoldást’ javasoltak a leszerelés, Németország és a világkereskedelem kerdeseben. Lényegileg ezt mondják a szovjet vezetők: “Vessünk véget a hideg háborúnak. Mi megváltoztunk. Bizonyítottuk ezt az osztrák szerződéssel, a jugoszláviai tárgyalásunkkal,, Japánnal, Németországgal. Kezdjünk mindent újból.” ‘ Az ilyesmiknek nagy propaganda előnyük van. A szovjet vezéreknek könnyű azt Ígérni, a világnak, amit az emberiség óhajt: uj kezdetet, a leg\\ érkezés drasztikus csökkentését, az atom és termonukleáris fegyverek betiltását, növekvő kereskedelmet — miközben a Nyugat abba a helyzetbe kényszerül, hogy visszaveti mindezeket és helyettük a jelenlegi hidegháború lassú módosítását javasolja.” Dehát, sóhajt Reston, a ‘diktatúráknak’—■ könnyű az ilyesmi. Nekik nem kell törődni szövetségeseikkel és a közvéleménnyel, (jól értse ezt meg a nyájas olvasó: NEKÜNK olyan szövetségesekkel és “közvéleménnyel” kell TÖRŐDNÜNK, akik nem lelkesednek a DRASZTIKUS békejavaslatokért!) Másszóval Reston — és a Times —, ájtatos szemforgatással azt akarja elhitetni a világgal és Amerika népével, hogy azért nem foghat bátran a béke biztosításához Genfben — és másutt mert a mi “közvéleményünk” értsd a mi népünk ellenzi ezt! Szóval Amerika népére hárítják a felelősséget saját csökönyös, negativ, önző és veszélyes elvi álláspontjukért a béke kérdésében. Ilyen erkölcsi alapokon nyugszik a Dulles által kidolgozott amerikai külpolitika Genf előtt. Nem hisszük, hogy ez szilárd és tartós alap! A világ népeinek. Amerika népének békekövetelése és a genti összejövetel jelentékeny változást idézhet ebben elő Amerika és a világbéke üdvére. E reménnyel tekintünk Genf felé! Deák Zoltán. deliért Oszkár: MIKOR MÁR ATOMOT ROBBANT.. . Mikor már atomot robbant Y : Rombolni vágyó szenvedélyem: Urani-Terenitőm. A Te békédet hogyan reméljem? Atomot robbantottam? Annál is többet tettem. Ä Beteljesült az átok: Fölrohbantottani az emberi közösség Atomját, a családot. A bibliai átok? i Hogy testvér testvért gyilkolt: & Ábel Káin? Idill volt! i Most Ádámot mind a ketten, Uram-Teremtőm, Első Káinod beh megszégyenítettem. | Mikor kezembe adtad é Minden állataid közt fi Egyedül nekem a Lángot, Uram-Teremtőm, Én bűnbe nem akkor estem. + De az lett örökre a vesztem, £ Mikor leütni Ábelt % Kezembe adtad a fahusángot. Ú 1 .ánggal. vassal, atommal. ^ jg Építeni is lehet még. jga Attól még jó testvér lehetnék. P De a gonosz: a gonosz benn volt. A gonosz a lélekben volt. H? S amit ott rombolt s robbantott, ■gr Uram-Teremtőm, -(•> Azt építsd fel újra bennem: Engedj jó tesvérré lennem! S uj vizözönöddel mosd le H Én iszonyú lelki szennyem.
