Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-03 / 44. szám
November 3, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 EUGENE V. DEBS — A BÉKE ÉS A SZABADSÁG APOSTOLA — Irta: GERÉE JÓZSEF Az igazi demokratikus szellem megértői és követői nem hivei a hősimádásnak, nem hisznek abban a feltevésben, hogy az emberek sorsát természetfeletti erők vagy lények iránvitják, akik időközönként egy-egy nagy-ember személyében jelentkeznek. Ezen feltevés szerint minden jó és értékes dolog, amit az emberiség a civilizáció folyamán elért, természetfeletti lények ajándéka, amiket az ily nagyemberek közvetítésével kaptunk. Ez az elgondolás alapja a hősimádásnak s nemcsoda, hogy ily elgondolás alapján megfelelő propagandával értéktelen emberekből is lehet nemzeti hősöket csinálni, mig más esetekben az igazi nagy-emberek emléke feledésbe merülhet az “agyonhallgatás” következtében. A mi elgondolásunk szerint az igazi nagyembereket koruk körülményei hívták életre. Természetes, kell, hogy megfelelő tehetséggel s jellemmel rendelkezzenek nemcsak koruk égető problémáinak felismerésére, hanem egyben arra is, hogy élére álljanak azon mozgalmaknak, amelyek azon égető problémák megoldását célozzák, tekintet nélkül azon veszedelmekre, amelyekkel az ily vezérszerep jár. Százéves évforduló Az amerikai nép történetében számos ilyen igazi nagyemberrel találkozunk, de még ezek között is messze kimagaslik a munkásosztály jobblétéért, a szabadságjogokért és a békéért egész életén át harcoló, határtalan odaadást és bátorságot mutató EUGENE V. DEB? magasztos alakja. Eugene V. Debs 1885 november hó 5-ik napján született, igy helyénvalónak tartjuk, hogy születésének százéves évfordulója alkalmából kegyelettel emlékezzünk meg az osztályharc e valóban önzetlen katonájáról. Mert Debs nem kívánt vezér lenni. Számos esetben mondotta, hogy ő a munkásmozgalom egyszerű harcosa. Midőn az Amerjcan Railway Union szervezésére (1893) otthagyta évi 4,000 dollárt fizető tisztségét a szervezői állásért, melyért csak havi 75 dollárt kapott, kérdezték tőle, hogy miért csinál ilyesmit? Miért hoz ilyen áldozatokat? Debs ezt felélte: “Azért csinálom ezt, mert örömet találok benne. Semmiféle munkakör sem elégítene ki úgy, mint dolgozni olyan mozgalomban, melynek célja az emberiséget magasabb színvonalra emelni. Ugvlátszik olyan szivem van, mely nemcsak a saját, hanem mások szenvedéseit is érzi s olyankor nekem az éppenugy fáj, mintha engem ért volna valamilyen csapás, így természetes, hogy igyekszem a fájdalmakat okozó tényezők elhárítására. Valójában tehát nem is másokért, hanem csak magamért fejtek ki ily erőfeszítést, — szóval semmiféle áldozatot sem hozok.” Ez a válasz azt mutatja, hogy Debsnél teljes mértékben ki volt fejlődve a közösségi szellem, aki saját boldogságát osztálytársorsosainak boldogságából merítette; akinél az elnyomottak, a kizsákmányoltak szenvedései személyes fájdalom gyanánt jelentkeztek. Munkásszülök gyermeke Eugene V. Debs, Indiana állam, Terre Haute városában született szegény munkás szülőktől és egyike volt a család 10 gyermekének. Mint szegény munkáscsalád gyermeke, elemi iskoláinak. elvégzése után 1870-ben már munkáim állt a “Terre Haute and Indianapolis” vasútvonalnál. Négy év múltán otthagyta a vasúti munkát, egy helybeli kereskedőnél vállalt alkalmazást, de 1878-ban már újból vasúti alkalmazott és erélyesen szervezi a “Brotherhood of Railway Carmen”, “The Order of Railway Telegraphers” és egyéb vasúti munkásszervezeteket. Már 1878-ban az akkor megindított “Firemen’s Magazine” segéd- szerkesztője lett, két év múlva pedig a fűtők szervezetének központi titkárságát vette át. Debs életrajzírói mindannyian megemlítik, hogy ebből a magashomloku, nyilt-tekintetü emberből, ha a szószékre állott, hogy munkásokhoz beszéljen, valóságos mágneses erő áramlott. A természetes jósága, őszintesége annyira visszatükröződött róla, hogy egyesek “krisztusi jelenségnek” mondották. A valóság bizonyára az lehetett, hogy látván munkástársai kizsákmányolását, azok mostoha sorsa oly mély szimpatikus érzelmeket váltott ki belőle, hogy már arckifejezéseiről is észre lehetett venni. Szomorú bérskála Az is természetes, hogy ez a szimpátia hamar jelentkezett nála, mert amikor vasúti munkás lett, ilyen bérskálát talált a Great Northern Railroad vonalon: Vonatvezető havi $80, (tehervona- tokon havi $68) ; Conductorok havi 78 dollárt, fé- kezők 43—45 dollárt, (tehervonatokon napi 2 dollárt), felvigyázók havi 35 dollárt, távirdászok $41.50-t kerestek, pálya vizsgálók, round-house munkások, teher-rakodók átlagos bére napi egy dollár volt. Ezzel szemben, — jegyezte meg Debs egyik levelében, — Butte, Mont. városban például a legsilányabb egyhavi ellátásért 26 dollárt kellett fizetni. Elképzelhető, hogy milyen nyomorban éltek a vasúti munkások akkor, amidőn a “vasutkirá- lyok” már milliókat szereztek. Persze a többi iparokban is hasonló a helyzet. Azért vállalta Debs a szervezői munkát még áldozatok árán is s azért fordult feléje az ország figyelme az 1894-es Pullman-sztrájk idején. Mert az volt az első nagy sztrájk, amelyben Amerika összes munkásai még a szakszervezeti vezérek ellenzése dacára is mély szimpátiával fordultak a sztrájkolok felé. De a sztrájk mégis elbukott, mert a munkáltatók is ugyanolyan hévvel egyesültek a leverésére s miután az államhatalom rendelkezésükre állt, bírói paranccsal utasították Debset és társait a sztrájk beszüntetésére. Ezek nem engedelmeskedtek, mire Debset és a sztrájk több más vezetőjét börtönbe vetették. Évekkel később a “The Comrade” (később “Appeal to Reason”) cimü folyóiratban igy irt erről a sztájkról: “A munkások szilárd helytállása és a nép szimpátiája éppoly győztessé tette ezt a sztrájkot, mint ahogyan győztünk az American Railway Union (előző évben) sztrájkjában. Az összes vasútvonalak megálltak és bénán várakoztak; győzelmünk tiszta és teljes volt. Ebben a helyzetben egészen váratlan oldalról ért az a súlyos támadás, amely megfosztott győzelmünktől. Az első pillanatban a támadás megvakitott, de azután a bajoneltek villogása, puskák ropogása közepette ráeszméltem az osztályharcra. így kaptam az első gyakorlati leckét a szocializmusból.” Szocialista lesz Debs a chicagói börtön után még hat hónapot töltött Woodstock, Indiana állami börtönében. Az egyszerű szakszervezeti mozgalom bátor harcosa itt lett szocialistává. Itt látogatta meg Victor L. Berger, (1860—1929) a szocialista mozgalom egyik vezére és hozta neki ajándékul Marx Károly “A tőke” cimü munkáját. Debs elmondja önéletrajzi adataiban, hogy a szocialista irodalmon keresztül milyen “uj világ” tárult szemei elé. Különösen kedvelte a német Kari Kautsky írásait, akivel éveken át levelezést folytatott. Debs nagyon korán észrevette és panaszkodott is amiatt, hogy a szakszervezeti forma mennyire megnehezíti a vasúti munkások szervezetét, mert egy-egy vasútvonalnál 15—20 különböző szak- májú munkást is alkalmaztak, akik, miután nem törődtek egymás helyzetével, szervezeti erejük nagyrészét elpazarolták. Ezért nagy szimpátiával kisérte azt. a mozgalmat, amely a szakszervezetek helyett az iparok szerinti szervezkedést hirdette. Midőn ezen munkások 1905-ben megalakították az Industrial Workers of the World (IWW) szervezetet, Debs résztvett az alakuló konvención s mindig nagy dicsérettel említette ezen szervezet harcait, noha gyakorlatilag nem csatlakozott hozzájuk, miután az IWW-ban hamarosan túlsúlyra jutott az a frakció, amelyik élesen ellenezte a politikai akciót. Debs azonban már ekkor teljes erejével belevetette magát a Socialist Party (SP) szervezésébe, amelynek elsöizben már 1900-ban elnökjelöltje ^----------------------------------------------------------Vj OiucLódinh irjciL . . . \_______________________f ‘Semmit sem tudtam, amíg nem olvastam a Magyar Szót!’ Tisztelt Munkástársak! Remélem levelem jó egészségben találja önöket. Itt küldök 10 dollárt, amint Ígértem, megrendelem a lapot, mert mig nem olvastam tényleg semmit se tudtam. Semmi érdemes hirt a polgári lapok nem közölnek az én szülőhazámról, csak rosszat, arra meg nem vagyok kiváncsi, annál is inkább, mert kapok én rendesen leveleket fiaimtól, azok pedig semmi rosszat nem írnak sohasem. Csak azt Írják, hogy mindegyiknek van földje és cserepes háza, hát mi kell még egyéb? Ha nekem az lett volna, ma nem lennék itt. de nem volt, azaz ház csak volt elég rendes, de úgy tele volt adósággal, hogy mit értem vele, el kellett jönnöm. Maradok tisztelettel: Szilágyi Vélemény a lapról A lapjukat újabban színesebbnek és tartalmasabbnak látom az ország gazdasági és politikai viszonyaira vonatkozó kritikai cikkek tekintetében. Sokkal több kívánnivalót látok ellenben az óhazai viszonyokat, fejlődését, irodalmát, művészetét megvilágító tárgyilagos és összefogó cikkekben és közvetlen tudósításokban. Ilyenekkel sikeresebben lehetne ellensúlyozni a reakciós sajtó kutmérgező munkáját. Dr. K. lett. De ezenkívül a párt elnökjelöltje volt még 1904, 1908 és 1920 években is. Amig az első választásnál csak 97,000 szavazatot kapott, a másodiknál már 409 ezret s az utolsónál, 1920-ban, noha akkor újból a börtönben ült, közel egymillió ember (a nők még akkor nem szavaztak) kívánta kezébe adni az ország vezetését. Kiváló szónok Dacára annak, hogy Debs négy Ízben is volt a szocialisták elnökjelöltje és igy a neve elválaszthatatlan az amerikai szocialista mozgalomtól, nem számítjuk őt a zártabb kört jelző “marxi” szocialisták közé. Az nem azt jelenti, hogy ellenezte, vagy talán nem ismerte eléggé a marxi gazdasági, vagy politikai filozófiát, vagy mintha opportunista lett volna, hanem inkább csak azt, hogy Írásaiban, beszédeiben soha sem használta a marxi frazeológiát (kifejezéseket). Szónoklatában az ideáljai nem Bebel, Jaures és más hires nemzetközi szocialisták voltak, noha nagyra értékelte őket, hanem az amerikai “liberation” mozgalom (a rabszolgák felszabadításáért) olyan vezetői, mint például William Lloyd Garrison (1805—1879), Wendel Phillips (1811—1884), de különösen Robert Green Inger- soll (1833—1899) népszerű szónok, iró és a vallási babona egyik legélesebb kritikusa. Debs korán ismeretséget kötött Ingersollal és az irás meg szónoklat terén őt mesterének tartja. Debs egyik legjellemzőbb tulajdonsága rendkívüli szerénysége volt. Egyik beszédében például ezt mondotta: “Én nem vagyok munkásvezér s igy nem akarom, hogy engem kövessetek. Ha Mózesre vártok, aki kivezet benneteket a kapitalista sivatagból, akkor elvesztetek. Én nem tudlak titeket kivezetni, de ha tudnám, akkor sem tenném, mert ha én képes volnék ilyesmire, akkor más is meg tudná tenni. De nem tudja, mert ARRA CSAK TI MAGATOK VAGYTOK KÉPESEK. Használjátok a fejeteket a magatok érdekében úgy, mint használjátok a kezeiteket a kapitalisták részére és akkor szabadok lesztek.” De azért Debsre az utókor nem mint a munkásvezérre, hanem inkább mint a szabadságjogok és a béke apostolára fog visszaemlékezni. Mert Debs az igazán dicső s harcias életét úgy fejezte be, hogy bátran sikraszállt a szabadságjogok és a béke védelmére. Miután az amerikai öntudatos munkásság úgy látta, hogy az Egyesült Államoknak semmi keresnivalója sem volt az első világ-
