Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 20, 1955. CSEMEGE .................................................... Irta: BÓDOG ANDRÁS llllllllllllllllllllllllllllllllllltllllalllllllll•lll■lllllll•lllllllll•llllllll Ha rajtam állna, az idei Nobel-dijat habozás nélkül a déliafrikai tudományos és ipari kísérleti tanácsnak ítélném oda azért a határtalan felfedezésért, amelyről most olvastam az újságban. Magamnak leföljebb a dij 20 százalékát tartanám meg, mert végre is én is megérdemelhetek egy kis jutalmat azért a kutató munkáért, amely- lyel a tiz éve elveszett nagymama, a Piriputyi Putyu színésznő házassága és a legeslegujabban piacra helyezett szemétdarálóról szóló diadalének hasábjai között megtaláltam a nagy szenzációt azzal a címmel, hogy “South African miners may get snack plus meal”. Minthogy “snack” magyarul “csemege”, “kostoló”, “falatka étel” — ez a cim nagy-szerényen csak annyit mond, hogy “A délafrikai bányászok az ételen felül csemegét is fognak kapni.” Ez egymagában elég jól hangzik. Csodálatos, hogy miért is nem került ez a hir főhirnek nagy, öles betűkkel, hiszen aki olvassa, mindjárt vissza kell, hogy vonja azt a sok rosszat, amit a Délafrikai Unióról valaha is gondolt. Képzeljük csak el a sok feketebőrü aranybányászt lent a tárnákban, amint a munkafelügyelők korbácsaik helyett szép fehér tálcákat hordozgatva, körbe járnak az elterpeszkedő embercsoportok közt, nyújtogatják feléjük és noszogatják őket a mindenféle csemegével, hogy “vegyél még ebből a kis füstölt halból, Munbi; hát a finom pikáncsos sajtos pogácsát mért nem kóstolod meg, hallod-e; de ezt a mazsolamártásos hideg csirkemellet se vesd meg!” Sajnos azonban a különleges kíváncsiság erőt vett rajtam, hogy megtudjam, mi ütött bele a bányatulajdonosokba ott lent a legsötétebb Afrikában, amiért úgy csemegéztetik fekete bányászaikat, hogy arról érdemes volt ide tudósitást küldeni. Annyit mindig is tudtam, hogy a Délafrikai Unióból jöhetne elég újságokba való csemege naponta, de nemigen kerül ezeknek hely újságjainkban, mert nagyon tele vannak a hírrel, hogy pénteken délelőtt 11 órára elfogyott a fehér kenyér Budapesten a Balaton-utcai pékségben és a váci cementgyár étkezdéjében 1955 október 3-án szilva helyett vegyeslekvárral volt a barátfüle megöltve. De annál is inkább végigolvastam a délafrikai csemegézésről szóló hirt, mert azt a “Science Service” nevű tudósító távi- ratozta Pretoriából. “Mi a fészkes lehet ebben tudományos?” —- csodálkoztam el a dolgon. Hát megtudtam. így mondta el a cikk szó szerint: “A délafrikai táplálkozástudomány képviselőit foglalkoztatja a tény, hogy az alkalmi bennszülött aranybányászok (Megjegyzés: “Alkalmi” alatt értsd a néger munkásokat, akik szervezet hiján egyik óráról a másikra bármikor elbocsáthatók ok nélkül.) jelenleg csak egy érkezésben részesülnek 24 óránkint. Az itteni Tudományos és Ipari Tanácshoz küldött tanulmány szerint: ezidőszerinti szokás szerint csak egyetlen napi étkezést nyújtanak a munkaidő végén (“owing to the exigencies of underground work it is the current practice to provide only one meal a day, at the end of the shift.”) “Ez étkezés alat némely munkás nyolc font ételt is megeszik” — idézte tovább a “tudományos jelentést” a tudósítás, de nem magyarázta meg a “földalatti munka különleges követelményeit.” Exigencies of underground work” csak annyit jelent, hogy a bennszülött aranybányászok naponta 12—16 órát dolgoznak és szögesdrótos elkerített barakokban élnek a bányatelepeken, ahonnan csak 1—2 ha- vonkint egyszer távozhatnak külön engedéllyel, egyébként pedig teljesen meztelenül és minden csomag nélkül kell, hogy a bányákba leszállja- nak. “A munkaidő végén kapott egyszeri étkezés” tehát valójában a szerencsétlen bennszülött bányász egyetlen napi étkezése, mert se főzni, se pedig vásárolni nincs alkalma még kis szabad idejében sem. E körülmények megmagyarázhatják a tudományos jelentésnek azt a korszakalkotó felfedezését, hogy “az éhség kifáradással jár, e kifáradás pedig több balesetet idéz elő. A munkateljesítmény leesik a munkaidő végeztével”. (Ez volt a legfájdalmasabb része a dolognak.) Nézetem szerint méltán megilletné a délafrikai tudósokat a Nobel-dij ezért a nagy tudományos igazságért. Mert nehogy azt tessenek hinni, hogy a szóbanforgó táplálozási tudósok ezt csak úgy kitalálták a saját fejükből a bányatulajdonosok megszomoritására, vagy ami még rosszabb volna, lázitó és felforgató gazdasági tanok hirdetésére adták magukat. De még az se történt, hogy lementek volna a bányákba pár napra maguk aranyércet fejteni vagy a zuzókba követ hányni és megkóstolni, hogy naponta egyszer a munkaidő végeztével hány font ételt tudnának megenni, ha maradt bennük elég erő, hogy a kezüket a szájukhoz emeljék. Nem. A tudósok egyszerűen “kísérleti tanulmányokat végeztek” oly formában, hogy kísérletként a munkaidő közepén megcsemegéztették a bányászokat (“In studies designed to find the influence nutrition has on production, South African researchers have given a mid-shift snack to the workers underground. The meal was ‘Magou’... fermented corn gruel.. .”) A csemege egy afrikai étel volt, megerjesztett kukoricakása, amelyet magou-nak hívnak. És mi történt? “A munkateljesitmény jelentősen fokozódott étkezés után”. (“Production increased considerably after the meal.”) Csodák csodája! Eddig szólt a tudósítás az afrikai tudósok kísérletéről és tanulmányáról. Hogy a cikk írója semmi kommentárt nem fűzött hozzá, az érthető. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Délafrikai Unió a “szabad világ” érdemes része és kinek mi dolga, hogy hányszor esznek az aranybányász négerek. De még a délafrikai táplálkozástan tudósait se illesse gúny. Végre is nem állhatták volna egyszerűen elő azzal, hogy emberiesség igy, vallás úgy, hogy már a biblia is megmondta, hogy nyomtató ökörnek be ne kösd a száját. Mindenki tudja, hogy az ilyen beszéd csak vasárnapra való 10—11-óráig. De ha ezzel szemben tudományosan és kétséget kizáróan beigazolódik, hogy az elsanyargatott éhezők nem tudnak olyan jól dolgozni, viszont több táplálékkal a szent produkció emelkedik — hát akkor ez megint egészen más dolog. Akkor — egye fene a bennsszülöttek kapjanak egy kis máiét csemegének munkaközben, ha már olyan kényeskeclő a gyomruk. ÉljeTI a tudomány! , Ha igy haladunk, a legközelebbi 200 éven belül a délafrikai tudománytan még azt is fel fogja fedezni, hogy a bennszülötteknek két kezük, két lábuk, szemeik és füleik vannak, idegeik és érzéseik. Egy nagyon merész tudományos feltételezéssel még azt is elképzelhetik, hogy ha megszűrjék őket — véreznek, és ha megsebesítik őket — jajveszékelnek. Mindig is mondtam, hogy a világ halad magától is, ha holmi lelkiismeretlen agitátorok megpróbálják noszogni. s-----------------------------------------------------------1 OfvaáóinL írjak . . . k________________________^ Kollektálással küldte be a hátralékét Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Értem a hozzám küldött b. levelükből és tani- tómesterünkből is olvasom, hogy nagyon sokan vagyunk hátralékban ezen nemes intézménnyel szemben. Én nagy is megértem, hogy ez nem jól van igy, de azt is megértem, hogy a többi hátralékosok ugyanolyan szomorú helyzetben lehetnek, mint jelenleg én is vagyok és már maradok is síromig, mivel már 74-ik évemet is betöltöttem és igy teljesen munkaképtelen vagyok. Egyedüli bevételem az öregségi segély, ami bizony még a megélhetésre sem elég és igy kénytelen voltam a közelemben lakó barátaimhoz fordulni, hogy segítsenek rajtam, mert nagyon is rosszul esne, ha a lapot beszüntetnék. S igy ők annyit összekollektáltak — 20 dollárt —, hogy megfizethetem hátralékomat. Üdvözlettel: öreg indianai olvasó Tanító: Mire használható legfőképpen a marhabőr ? Joe: Azt hiszem, hogy a legelsősorban és a legfontosabb hivatása az, hogy a marhát összetartsa. I RÖVIDEN 1980-ban, magától értetődő, természetes dolog lesz az, hogy minden munkásnak garantált évi fizetése legyen. A 30 órás munkahét ugyancsak teljesen megszokottá lesz addigra. Ezt jósolta az egyik munkásvezér, a Fortune magazin fórumán, ahova 12 ismert- amerikait hivtak meg annak a megvitatására, hogy milyen lesz Amerika gazdasági helyzete 1980-ban. Fortune magazin $1.25-be kerül példányonként és leginkább az iparbárók részére Íródik. Ezekben a körökben nem valami kellemes érzést válthatott ki a fenti jóslat. ★ MRS. KNOWLES, aki Pennsylvania állam egyik kis falujából Plymouth Meeting-ből jön, megmondta Jenner Indiánéból való szenátornak, az Amerika-ellenes bizottság inkviziciós kihallgatásán, hogy neki nincs semmi köze bárkinek a személyes ügyeihez és nincs joga kutatni senkinek a személyes véleménye után. Mert mindez minden szabad amerikainak a privát ügye. — Hova sülyesztik ezek a Jennerek ezt a szabad Amerikát mikor olyan színben tüntetik föl ezt a világ leghatalmasabb országát, hogy annak rettegni kell egy kis Quaker könyvtárosnőtől? ★ AZ IGAZSÁG az, hogy a munka a legjobban termelő ott, ahol a munkásokat jó' fizetik. A rosszul fizetett munkás a legértéktelenebb munkás az egész világon. (Henry George) KÉSZÜL A NAPTÁR! Nem hisszük, hogy sajtónk 50 egy néhány évi fennállása óta nagyobb lelkesedéssel fogadtak volna egy naptárt, mint az 1955-iki “Mindentudó Kalendárium”-unkat. Az a naptárunk valóban érdekes', tartalmas, magas irodalmi és politikai színvonalú volt. Nos, tudathatjuk olvasóinkat, hogy úgy néz ki, hogy a jövő évi, 1956-iki naptárunk még az 55-ikit is felül fogja múlni, örömmel jelenthetjük be, hogy e naptárunk elkészítésében vezetőszerepet vállalt lapunk népszerű külmunkatársa, Geréb József munkástárs. Geréb József szerkesztésében a Bérmunkás anp- tárai az elmúlt évek folyamán Magyar Amerika legjobban szerkesztett naptárai voltak. Geréb munkástárs értékes tapasztalatait most a mi naptárunk szerkesztésére és minél magasabb színvonalúvá tételére ajánlotta fel, amit mi, magától értetődőleg, ezer örömmel fogadtunk el. Ahhoz azonban, hogy a naptárunk olyan terjedelmű legyen, amelyben a rendelkezésünkre álló végtelenül gazdag anyagot fel lehessen használni, feltétlenül szükséges — miként eddig is mindenkor — olvasóink megértő hozzájárulása üdvözletek formájában. Kérjük tehát minden olvasónkat, aki csak segíteni akar az 1956-iki navtárunk megjelentetésében, hogy üdvözleteiket postafordultával hozzánk eljuttatni szíveskedjenek. Az üdvözlők névsora, hozzájárulásaik ($10, $5, $2, $1) sorrendjéban, az alanti cim alatt fognak megjelenni a naptárban: “Szeretettel köszöntjük a béke hősi táborát a világ minden országában — magyar szülőhazánk boldog jövőjét építő óhazai testvéreinket — az amerikai demokrácia védelmezőit, lapunk olvasótáborát! Használja az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Munkástársak! Én is hozzá akarok járulni üdvözletemmel az 1956-iki évkönyvünk kiadásához. Csatolok......................dollárt. Név: ...................................................................... Cim:< .....................................................
