Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-13 / 41. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ October 13, 1955. Az események nyomában Egyiptom "vemhes” fegyverei Kezd már kibontakozni a való helyzet és az igazság az Egyiptomnak szállítandó fegyverek kérdésben. Riasztó célzattal közöltek a lapok híreket napokon keresztül ezekről a fegyverekről, először azzal, hhogy a Szovjetunió akar fegyvereket szállítani Egyiptomnak' aztán, hogy Csehszlovákia. Minél jobban elhallgatták a való tényeket, annál nagyobb lett a rejtély, s minél inkább a szovjetet okolták, annál nagyobbnak tűnt a veszély. Dulles kijelentette, hogy figyelmeztette Molotovot, hogy ha akár a szovjet, akár Csehszlovákia fog fegyvereket szállítani a Közép- Keletre, az nem fogja enyhíteni a nemzetközi feszültséget. E szavak annyival is inkább baljóslatnak, mert október 27-ikére tűzték ki a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi konferenciáját, amelytől a világ népei a hidegháború megszűntét, Németország egyesítését az európai biztonság és a szorosabb gazdasági és kultur- kapcsolatok létrehozását, egyszóval: egy uj kor beköszöntését remélik. Anglia kijelentette, hogy ha fegyvereket szállitahak Egyiptomnak, azzal megbontják a középkeleti hatalmi egyensúlyt s ezt nem fogják a nyugati hatalmak közömbösen nézni... Még semmi pozitívumot nem tudott a világ, máris a szovjetre igyekeztek hárítani a gyűlöletet. Elhangzottak olyan kijelentések is, hogy a fegyverszállítás a genfi szellem megsértése. A Szuezi-csatorna a helyzet kulcsa Legfőbt^ ideje már, hogy a dolgok mélyére nézzünk. Diplomáciai forrásokra hivatkozva irta meg a Dana Adams Schmidt Washingtonból a N. Y. Times október 6 i számában, hogy a három nyugati nagyhatalom: az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország diplomáciájuk minden erejét arra fogják szentelni, hogy a szovjet tömb fegyverszállítását Egyiptomnak megakadályozzák. És ha már Egyiptom esetében el is késtek vele, “uj módszert fognak kitervezni annak az országnak irányában, amely 1956 júniusában, amikor az összes angol csapatokat eltávolítják onnan, a Szuezi-csatorna őrévé válik.” Itt van a kutya elásva. A Szpezi-csatorna, amelyre a nyugati nagyhatalmak mindegyikének foga fáj, jövőre Egyiptom kezébe kerül. Angliának ebbe belenyugodni valóságos gyötrelem. S a gyötrelmet fokozza az a félelem, hogy USA, amely szinte mindenhova benyomult, ahonnan Angliát kiszoritoták, ez estben Egyiptomban is megveti lábát a Szuezi-csatorna körül. Ebbe nem lehet belenyugodni. A koncról azonban Franciaország sem akar lemaradni. A versengésnek egyik célja tehát az, hogy mindegyik nagyhatalom a többiek kijátszásával kapja meg a Szuezi- csatorna feletti ellenőrzést, a másik pedig az, hogy Egyiptomot valamilyen mesterfogással arra bírják, hogy nekik — egyiküknek — legyen lekötelezettje. Amint I. F. Stone, a kiváló hírlapíró, “Week- ly’-jében ezzel a kérdéssel kapcsolatban megjegyezte: “Ha egy nagyhatalom fegyvereket ad el egy kisebb országnak, az a kontrol egyik formáját jelenti. A vásárló továbbra is függő helyzetben marad az eladótól utánpótlás, alkatrészek és munició tekintetében.” — Hozzátehetjük ehhez, hogy a függőség ilyen körülmények közt természetszerűleg politikai függőséggé is kitágítható. Kényszernyomás Egyiptomra A nyugati nagyhatalmak, akik az elmúlt tiz esztendőben is garmadával látták el fegyverekkel a középkeleti arab államokat, úgy gyakoroltak nyomást Egyiptomra, hogy — Izráelt fegyverezték fel. Az előbbemlitett washingtoni jelentés erre nézve a következőket mondja: “Megbízható becslések szerint Izráel katonai ereje jelenleg minden tekintetben nagyobb, mint Egyiptomé, kivéve a lökhajtásos repülőgépek számát. Ha azonban Izráelnek sikerül Franciaországtól ‘Mystere’ lökhajtásos repülőgépeket kapnia, hamarosan túl fogja szárnyalni Egyiptomot ebben a fegyverben is.” A jelentés ezek után még egy fontos pontot érint, amikor hivatkozik arra, hogy a legutóbbi választásokon Izráelben az ország terjeszkedési politikáját hirdető nacionalista-imperialista Herut-párt döntő politikai befolyásra tett szert amely napról- napra gyarapszik erőben. Ez a párt fokozott nyomást gyakorol az izráeli államra, hogy a kalandos politika útjára térjen. Más szóval: Egyiptomnak minden oka megvan, hogy szomszédja részéről agressziótól tartson, ez ellen pedig védekeznie kell, a védelemhez azonban fegyverekre van szüksége, bárhonnan kapja is. Egyiptom tehát a nyugati hatalmakhoz folyamodott fegyverekért. Ezek persze — bizonyos feltételek mellett — készséggel szállítottak volna fegyvert neki annyit, amennyi csak belefér, és sajátságos módon nem kiabálták tele a világot, hogy a fegyverszállítások révén megbomolhat a hatalmi egyensúly a Közép Keleten. A nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalások azonban különféle okokból — amelyekre azonnal rátérünk— nem vezettek eredményre. Nasser leleplezi a nyugati hatalmakat Múlt hét szerdáján, október 5-én Gamal Abdel Nasser, Egyiptom miniszterelnöke, Kairóban egy másfélórás sajtófogadáson kijelentette, hogy ő még júniusban értesítette Washingtont, hogy keletről fog fegyvert vásárolni, ha az Egyesült Államoktól nem kap. “Ugylátszik, mondta Nasser, hogy nem hittek nekem, pedig mindenképpen fegyverekre volt szükségem s nern volt más megoldásom, mint hogy keletről lássam el magam”. Hangsúlyozta, hogy nem táplál támadó szándékot Izráel ellen, de minden eshetőségre készen a védelemre fel kell fegyverkeznie. “Vannak nekem információs forrásaim — mondotta az egyiptomi vezér — Párisban, Athénben, Rómában, Brüsszeliben, Cipruszon, és igv jól tudom, hogy mit fog kapni Izráel szerződésileg az elkövetkező tiz, hónap során. Én nem Izráel mai hadseregére gondolok, hanem ara, mekkora lesz az holnap. Izráel például 100 darab 75 milliméteres, nagy gyorsaságú ágyúval felszerelt francia tankot kap az idén. Franciaország ugyan beleegyezett már, hogy ugyanennyi tankot szállít nekünk, de a szállítást megállította. Sőt ami még ennél is csúnyább, azt amit eredetileg nekünk szándékozott küldeni, azt most Izraelnek adja.” Nasser hozzáfűzte, hogy azért akart a nyugati hatalmaktól í-epiilőgépeket, hogy egyenlő erőre tegyen szert azokkal a francia ‘Mystere’ lökhajtásos harci repülőgépekkel szemben, amilyeneket Izráel vásárolt már; puskákat, hogy ellensúlyozza Izráel uj belga kis lőfegyvereit; tüzérségi felszerelést, hogy egyenlő legyen az izráeli 155 milliméteres ágyukkal és tankokat, hogy szembe tudjon szállni Izráel páncélos fegyvernemével. “Most hát, mondta Nasser, a Mys- tere-ek ellen MIG-ekkel fogunk megmérkőzni. Ez még mindig jobb, mit a Mystere-ekkel egyáltalán semmit sem tudni szembeállítani.” A végén Nasser még a következőket mondotta: “Az arabok nem kívánják, hogy kedvezményesebben bánjanak velük, mint Izraellel, habár 50 millió arab van 1 millió 700 ezer izráelivel szemben.’ Washington önmagát leplezi le Nasser miniszterelnök kijelentését, hogy ő idejében figyelmeztette Washingtont, hogy ha USA nem teljesiti kérését, máshonnan fog fegyvereket szerezni, washingtoni hivatalos politikai közegek hitetlenkedéssel fogadták mert — mondják ezek a közegek — a júniusban Egyiptommal folytatott fegyverkezési tárgyalások alatt nem volt arról szó, hogy Egyiptom máshonnan is beszerezheti fegyverszükségleteit. A melléfogásnál tehát elsősorban beismerik, hogy tárgyaltak erről, hogy Egyiptomnak fegyvereket szállítsanak. Sőt a továbbiakban beismerik azt hogy “elvben” beleegyeztek az egyiptomi kérés teljesítésébe “korlátozott mennyiségű tankok, repülőgépek és tüzérségi ágyuk” szállításába. “Elvben": ez annyit jelent, — írja a N. Y. Times —, hogy “hai az egyiptomiak meg tudják fizetni az árát, megkaphatják a fegyvereket. Junius végén azt kérdezték az egyiptomiak, hogy fizethetnek-e saját valutájukkal vagy gyapottal a fegyverekért, de azt a választ kapták, hogy törvényeink szerint ez nem lehetséges.” Figyeljék meg az olvasók, hogy Washington miközben , hihetetlenkedésének, ámuldozásának ad kifejezést, Nasser nyilatkozatáéval kapcsolatban, a maga mentségére, akaratlanul vagy valóban megdöbbentő tehetetlenségből, önmaga ellen vall, de nyíltan beismeri alkudozását Egyiptommal a fegyverszállítás ügyében, nem csinálva még titkot sem abból, hogy csak azért nem adott fegyvert neki, mert sem egyiptomi fontokat, sem egyiptomi gyapotot nem volt hajlandó afegyverekért cserében elfogadni. Csakis dollárért adott volna, tekintet nélkül arra, milyen következményekkel járt volna ez akkor a Közép- Keleten. Kell-e hangsúlyozni, hogy jobban már le sem lehetne rántani a leplet. Dullesék kétszínű játékáró, a szemforgató dullesi kijelentésekről, a nyugati politikai “erkölcs” nagy szócsövéről és bajnokáról, Dullesről? Ha Csehszlovákia adja a fegyvert Egyiptomnak, akkor azok “vemhesek”, de ha GM vagy Duponték szállították volna, akkor “nem. vemhesek”! A ragályos szemforgatás Ez “erkölcsi” nézetek Dulles szájából nem hangzottak volna el, ha Nasser a fegyverekért —kemény dollárokkal készpénzzel fizetett volna. Ráadásul még idézik is Nasser következő szavait: “Három évig próbáltuk ellátni magunkat szokásos nyugati forrásainkból, de kudarcot vallottunk. Miért? Mert egy bizonyos fajta monopólium létezett. A nyugat úgy érezte, hogy ad vagy nem ad rpkünk, ahogy neki jól esik, mert azt hitték, hogy mi csakis őnáluk vásárolhatunk. Izráel befolyása egyes országokban, főleg Franciaországokban, csak súlyosbította a helyzetet. Három évig vártunk és próbálkoztunk. Fegyverkezési verseny folyt és mi csendben vártunk. Mi tehát valóságban nem választhattunk szabadon kelet és nyugat közt.” A megoldás nem a fegyverkezési versenyben van! Szerintünk BÉKÉS ESZKÖZÖKKEL kell megoldani a közelkeleti válságot. Egyetlen ország számára sem volna szabad fegyvert szállítani a Közép-Keletre. A genfi szellemet kell követni a Közép-Keleten is és mindenhol. Dulles ne ultimátumszerű fenyegetéseket küldjön Mólót óvnak, hanem hiyja meg és együtt dolgozzák ki az arab-izráeli válság békés megoldását. RÖVIDEN NYUGALOMBAVONULT katonatisztek az ő 2,000 dolláros évi nyugdijaikon kívül elfogadhatnak hivatalt kormányalkalmazásban 8,000 dollár évi fizetéssel. Ez 10 ezer dollár keresetet jelent, amiből már szépen megélhet még egy nyugalmazott katonatiszt is. — Nem is volna ez olyan rossz. Csak sokan gyanakodnak, hogy amig Eisenhower elnök ahol csak lehet, ha nem nagy üzletembert, akkor nyugalmazott katonatisztet nevez ki majdnem minden magasabb állásra, nem célzatosan van-e ez is ugv intézve, hogy minél több katonával töltsék be az alacsonyabb jövedelmű hivatalokat is? — Egy szép napon arra ébredünk, hogy teljesen militarizált kormányzat alatt élünk, anélkül, hogy észrevettük volna^ hogy mikor és hogyan történt ez. A MAGYAR SZÓ HIVATÁSA, AZ IGAZSÁG MEGÍRÁSA. TANULJON ÖN IS BELŐLE, LEGYEN ELŐFIZETŐJE.
