Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-13 / 41. szám
October 13, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ aj EGY KIS GAZDASÁGTAN Sok dologhoz nem érték és ezek közé sorozhatom a gazdaságtani tudományokat is. Ennélfogva mi sem akadályozhat meg abban, hogy felcsapjak államgazdasági szakértőnek, vagy ha lejjebb akarnám adni, elmehetnék főprofesszornak valami okos egyetemre gazdaságtant tanítani. Ennél könnyeb dolog nincs is a világon, amióta mind kidobálták és elijesztgették az iskolákból a “hosszuhaju” gyanúsakat, akik konok makacssággal vastag könyveket olvastak és gazdaságtudomány ürügye alatt gondolkozásra forgatták fel az ártatlan diákagyvelőket, ahelyett, hogy hagyták volna őket begyöpösödni. Már pedig mint minden jó farmer földműves tudja, hogy a földeket megóvandó, be kell azokat gyöpösiteni, ahol nagy szelek járják; hát meg a fiatalokat mennyire meg kell óvni, nehogy mindenféle szelek megfujják és megforgassák a gondolatok tex*mő talaját. Ilyenformán a gazdaságtudomány még a kocsiskodásnál is egyszerűbb. A kocsis tudománya szerint be kell fogni a lovakat és úgy huzza meg a kötelet, hevedert meg miegyebet, hogy a lovak egyformán menjenek és egyformán húzzanak. A gazdaságtudomány szerint azonban akkor mtSjy- legjobban a gazdaság szekere, ha a kocsis jól közévág a lovaknak és hagyja, hogy ahányan vannak, annyifelé szaladjanak. Amelyik buta ló pedig ott marad a szekérnél, hát csak huzza, amig vele nem szakad. De a lónak is van magához való esze, másrészről azonban a szekérnek is mozogni illene, tehát a gazdaság kocsisa a biztonság kedvéért a hámhoz kötve hagy egy pár lovat, hogy húzóerő is legyen. így már repülhet a szabad vállalkozás parádés kocsija. Aki pedig enné’, is többet akar tudni gazdaságtanból, azt legjobb lesz kicsit kikérdezgetni arról, hogy az öreg nagymamája kire szavazott volna, ha lett volna a nőknek szavazati joga amikor élt még a jó asszonyság. Nem is volna ennek a nagy tudománynak egyéb bibije csak az, hogy úgy járt, mint a legjobb családból való gyerek, aki rossz társaságba keveredett. “Eddig olyan jó és illedelmes magához való fiú volt” — panaszolta fel kedves papája. — “Az ég tudja mi jött rá egyszerre, rossz könyveket olvasott, hozzá nem való barátokat szedett fel, vagy mi a szösz, de elég az hozzá, hogy nem lehet ráismerni. Most legújabban pedig összeszürte a levet valami politikai nevezetű leányzóval. Hiszen mi mindnyájan jártunk ilyen kis kalandorok után és fenntartunk ilyen összeköttetéseket, de pem kiabáljuk a világot teli és nem sétálgatunk az utcán vele karonfogva a nagy nyilvánosság előtt.” Még ha meg is kockáztatom vele a főprofesz- szorsági álláshoz való reménységeimet, be kell, hogy ismerjem, a legfinomabb családból jövő szabad gazdaságtan végzetesen belekavarodott a politikába. Ugylehet csak azért mert Marxot olvasott vagy miért, de a féltve őrzött családi titok kijött és most már republikánus körökben is erről susognak. Persze finom népekhez méltóan nem fújják fel a dolgot jobban, mint kell. Minthogy a gyerekek is jelen vannak nagy tapintatossággal csak annyiban érintik a dolgot, hogy jövőre választási esztendő, és baj van a parasztokkal . .. akarom mondani a farmerekkel. Az agrárolló... ! A farmer persze egyike a lovaknak, amely véletlenül készakarva a hámba kötve maradt. Az agrárolló pedig az az olló, amellyel nemcsak a farmert lehet kopaszra nyírni, de ha jól megy a füleibe is bele lehet kanyaritani vele. Az olló pedig olyan szerszám, melynek egyik szára fölmegy, a másik meg le és akkor vág vele az em- ben, amikor összecsukja. Az agrárollónak ezzel szemben az egyik szára a farmer, terményeinek az ára, a másik szára pedig a farmtermeléshez szükséges áruk ára, tehát akkor vágja meg a legjobban a farmert, amikor legnagyobbra van kinyitva. Jelenleg pedig a szabad gazdálkodás úgy kinyitotta, hogy a farmerek már nemcsak a fülüket, hanem a nyakukat féltik tőle. Ha a farmerek olyan félősek a nyakukkal, attól még senkise esne kétségbe. Akinek nem inge, mért vegye magára? Ott a hiba, hogy jövőre választunk és a farmer nagyon önző teremtés. Oda se hallgat, amikor mondják neki, hogy milyen szabad vállalkozó ő és hogy a kínálat és kereslet törvénye véletlenül most a vasgyárosnak és a nagyvágóknak kedves. A farmer az 50 centes zab árát nézi, a búza, marha és disznó árát: nézi, amikor eladja és azt kérdezi, hogy miért fizet ő többet a virsliért, mint annakelőtte, holott ő olcsóbban adta a disznót és a marhát. De fölment a kenyérmorzsa ára, ezért drágább a virsli. “Jójó,” mondja erre a farmer”, “de miért ment föl a kenyérmorzsa, amikor én a hozzávaló búzát is olcsóbban adtam?” Erre is van válasz. “Mert most több morzsát teszünk a virslibe”. Micsoda nehéz felfogású népség.’ Meg lehet próbálni, hogy értelmesen beszéljenek vele: Fölmegy a munkabér, fölmegy a vas ára, követi az olaj, a traktorok, a gépek, akkor az ennivaló, akkor a munkabér és azt követi a vas, olaj, traktorok csigavonalban. Milyen jó a farmernek, hogy nincs gondja munkabérre, magamagának nem kell, hogy felemelje a munkabért ! “De miért, hogy filléres munkabéremelés dolláros számokban megy be a vas árába?” kérdezi a farméi*. Ostoba kérdés! A haszon a tőke munkabére, hát annak nem jól jön egy kis emelés? De a farmer munkásai: a gép, az olaj és gáz, a műtrágya, mind nagy béremelést kaptak. Maga és családja ennivalójáért és ruházatáért többet fizet. Holott juhainak gyapjáért régóta csak felét kapja, gabonája, csirkéje, állatja egyre alacsonyabb árakon megy el. Hol itt a válasz? Leendő főprofesszor létemre gazdaságtudományi aiapelveim alapján csak azt javasolhatnám, hogy segítene, ha 5—6 millió kisebb farmer otthagyná a dolgot és elhelyezkedne a gyárakban. Most veszem csak észre, ez nem is volna olyan rossz. Teremtene egy kis munka- nélküliséget, ez meg lehajtaná a munkabéreket... ugylehet visszafelé forgatná az árak kerekét.. . ! Évek óta szakadatlanul folyik a vita, vájjon az atomenergia felfedezése nem az emberiség ön- gyilkosságához fog-e vezetni. A Nagaszákira és Hirosimára ledobott bombák, majd az utána következő atom- és hidrogénbomba-próbarobban- tások óta élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét az atomrobbantásoknak az élő szervezetekre gyakorolt hatása és élettani következménye. E súlyos kérdésekben nem sokat számítanak egyéni vélemények, mert ez szakkérdés, tudományos kérdés. Csak a megfelelő tudósok hozzászólása deríthet fényt az igazságra. Éppen ezért fogadta örömmel és megnyugvással az amerikai közvélemény, amikor az amerikai tudományos akadémia, a tudomány legmagasabb honi fóruma, április 8-án bejelentette, hogy ezt a kérdést tüzetes tudományos vizsgálatnak fogja alávetni. Szavait idézve: “az atomkisugárzás élő szervezetekre gyakorolt hatásaira vonatkozó jelenlegi ismereteinket széles alapon fogja felértékelni.” Éppenséggel ilyen hiteles, legfelsőbbfoku tanulmány hiányát érezte az ország. A tervet nagy dobpergés mellett harangozták be. Lewis L. Strauss, az atomenergia-bizottság főnöke megígérte, hogy minden tekintetben együtt fog működni a tudományos akadémia munkájával, a Rockefeller-alapitvány pedig teljes pénzügyi támogatását Ígérte meg. A közvélemény megnyugodott és komoly hittel várta a feleletet e mindnyájunk életét érintő kérdésre. Éppen ezért közöltük azt a nyugtalanító hirt — és lapunk egy másik mai cikkében ismételten foglalkozunk a kérdéssel —, hogy H. J. Muller atomtudóst az atomenergia-bizottság a genfi atomkonferencián eltiltotta hozzászólásának elmondásától csak azért, mert néhány baljóslatú kijelentést tartalmazott az atomkisugárzással kapcsolatban. Ez a tény nemcsak bennünket nyugtalanított. A “N. Y. Post” kiküldte washingtoni tudósítóját, Bob Spivack-ot, az amerikai tudományos akadémiához, hogy megtudakolja, mit végeztek a tudós urak az április 8-a óta eltelt hat hónap alatt e nagyfontosságu kérdésben. Spivack tudósításából az a megdöbbentő valóság derül ki, hogy a nagynevű, első helyen álló vezető tudós társaság az elmúlt félév alatt — úgyszólván semmit sem csinált, semmi látható előhaladást nem tett és halvány fogalmuk sincs, mikor, ha egyáltalán valamikor, készül el a jelentés. A legenyhébb megjegyzés, amit erre tenni leNem, nem jó mégsem, az árcsökkenés a haszonra is kihatna. Azonkívül a munkásnak felcsapott farmer biztosan a munkástömeg^;kel szavazna. Mást kell kitalálni. Lássuk csak. Mindenesetre lehet Ígérni füt, fát. De ezt megteszik minden választáskor amugyis. Lehetne nagy vásárlásokkal felhajtani a termények árát pár hónappal válasaztások előtt. A' nagyipar pedig megígérné, hogy csak a választások után emelné az árait. Nem rossz, de a nagy spekulánsok is gondolnak erre, ők vennék le a hasznát és nem sok csöpögne le abból a termelőknek. És sokba kerülne, elvinné tán 2—3 hadihajó árát is... !!! Más egyéb megoldás. Hiszen volna, volna, de nem egyeznek gazdaságtudományunkkal. Hiszen a világon sokfelé kellene a gabona, vaj, sajt, hús, sok minden, de hogy adnánk oda, amikor magunknak is többe van. Azonkívül mivel fizesse meg a külföld, ha nem engedjük, hogy saját cikkeivel fizessen, mert ez belevágna az ipari haszonba. Ha bekét kiabálunk, azt nem szereti a hadiipar és a tőzsde, ha háborút mondunk, azt meg a választó nem szereti. A világnak gépek, masinák, iparcikkek kellenének. Akiknek adnánk, azokat a gazdaságtudományi alapelvek és kelletlen felfegyverkezések fizetésképtelenné tettek, akik pedig fizethetnének érte, azoknak nem adhatjuk, mert ők meg gazdaságtudományi törvényeink értelmében régen csődben kellene, hogy legyenek, de még sem akarják a tudomány szavát követni. Ebben nem tudok eligazodni .Inkább lemondok a professzorságról. Csinálják csak az okosok, akik még nálam is kevésbé tudják a gazdaság- tudományokat ! Bódog András hét, az, hogy — megdöbbentő. Megdöbbentő, mert korunk, vagy századunk, egyik legfontosabb — ha ugyan nem a legfontosabb — kérdéséről van szó, megdöbbentő, mert az ország legnagyobb tekintélyű tudományos szervezetéről van szó. Meggondolták talán magukat? Rettegnek talán, hogy az igazságtól a nagyközönség pánikba eshet? Arra gondolnak talán, hogy jobb hallgatni, mint őszintén megmondani az igazat? De hát miféle hatalomnak van joga demokratikus államrendszerben akár elhallgatással félrevezetni vagy tudatlanságban tartani az ország népét és intézkedni a nép beleegyezése “a kormányzottak belegyezése” nélkül ? És az atomenergia-bizottság, amely ott sür- gött-forgott a beharangozás körül? Mit jelent ez? Úri fölényeskedés? Önelégült közömbösség? Azt várja talán az atomenergia bizottság, hogy atomletargia-bizottságnak nevezzék ? H000VER ÉS A SZABADSÁGJOGOK J. Edgar Hoover, FBI-főnök, a rendőrfőnökök nemzetközi szövetsége előtt mondott beszédében az “intézménnyé vált” bizalmas besúgók használatáról beszélt és elkeseredett támadást intézett azok ellen az “ál-liberálisok” ellen, akiket leghatásosabban felhasználnak a kommunisták a besúgók hitelének aláásására. Hoovert nem győzte meg a hamis tanuk sorozatos leleplezése, akiket munkásvezérek elleni pörökben használtak fel s most ő akarja aláásni azoknak az “ál-liberálisoknak” szavahihetőségét, akik szerinte “gonoszul elferdített és ravasz pro- pagandisztikus írásaikkal és jelentéseikkel” “egyoldalú kampányt folytatnak kormánytanuk disz- kreditálására.” A múlt héten, mint jelentettük, 83 közéleti vezető, közöttük olyan személyiségek, mint Edward Corsi, Jacob Potofsky, Gilbert püspök feliratot intézett a szenátus vizsgálóbizottságához kérve, hogy tekintsenek bele az amerikai polgárjogok aláásásába. Megemlítették a fizetett besúgók kultiválását. Ez nyilván elevenén érintette a rendőrfőnököt. Hoover beszéde alig burkolt terrorizálási kísérlet. Hoover úgy látszik már a maga képmására igyekszik az amerikai demokráciát. Azaz ő szeretné a fáklyát tartani a Szabadság-szobron. Nem oda való. Ne titkolózzanak !
