Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-22 / 38. szám

úLi, li/UiJ. Uj korszak eisft a magyar aiomkuiatás BUDAPEST, 1955 julius.— Junius 14-én aláírták az | atomkutatás elősegítésére és az atomerő békés felhaszná­lására hazánknak felajánlott szovjet segítséget biztosító egyezményt. Ennek jelentő­sége akkor lesz világos, ha ezt a tényt az atomkutatás, az atomerő békés felhaszná­lásának mai helyeztébe, fela­datkörébe állítjuk bele világ- viszonylatban is, hazánk kö­rülményei között is. Ma a békés célokra csak a néhány ezer kilowattos kis | kísérleti máglyák szolgál­nak. A sok százezer kilowatt; teljesítményű óriási mág­lyák— az imperialisták atom fegyverkezése következtében — az “A”-bombák (magha­sadáson alapuló és a “H”- bombák (hid rogénbomba) töltésére szolgáló “üzemanya­got” gyártják. • Ahhoz, hogy az üzembe­helyezett és tervezett atom­erőmüvek a gyakorlatban be­váljanak, éppen a működésűk közben szerzett sokoldalú ta­pasztalatra. a felmerülő fém­kohászati ' és tudományos problémák megoldására van szükség. Minél számosabb ország kutatógárdája kapcsolódik be­le a munkába, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy rövid idő alatt válik az egész emberiség áldásává az atom­energia. Az atomenergia legfonto­sabb békés alkalmazása je­lenleg a radioaktiv izotópok felhasználása. De bármenyire jelentős és beláthatatlan fontosságú, jólismert ipari, orvosi, kutatási lehetősége­ket adnak is az izotópok az emberiség kezébe, mégis alá­rendelt a jelentőségük ahhoz képest, hogy az atomkutatás­tól legelsősorban a világ energiagondjának megszün­tetését várja az emberiség. Ahhoz, hogy valami a szé­lesebb körök közkincse lehes­sen. még a kutatás vonalán is. el kell jutnia a kifejlődés, a tökéletesedés bizonyos fo­kára, ide pedig kezdeti kuta- 1 tómunka, tapogatózás és pró­bálgatás szükséges. A kezde­ti kutatómunka éppen az a- tom területén roppant költsé­ges. Tudjuk, hogy milliókba kerültek sokkal egyszerűbb találmányok is mig megértek arra, hogy közkinccsé legye­nek (pl. fényképezőgép, rá­dió,, televízió.) Nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az atom tudományt és annak techni­kai segédeszközeit, mint pél­dául az atommáglyát és a kutatáshoz szükséges gyor- sitóberendezéseket a tökéle­tesség mai fokára emeljék. Ezért is felbecsülhetetlen je­lentősége van a szovjet segít­ségnek — a magyar tudósok most a legmodernebb felsze­relést kapják a kutatáshoz. Ne is említsük az egyen­ként százmilliókba kerülő óriási atommáglyákat. Ve­gyük csak példának egy ré­szecske gyorsitóberendezés fejlődését. Ezt a készüléket ,korszerü formájában szintén .készen kapjuk. Az ilyen gyorsító atommagokat, elek­tronokat gyorsít fel olyan óriási sebességre, hogy azok a meglőtt atommagokban vál­tozást idéznek elő. így segít­ségükkel — az atomenergia felszabadítására alkalmas magfolyamatokat kutatha­tunk. Lawrence 1940-ben készült gyorsítójába 3700 tonna acélt, 300 tonna rézhuzalt épí­tettek bele és már az előző tapasztalatok felhasználásá­val is egy millió dollárba ke­rült. De mindössze csak né­hány tízmillió elektronvoltra gyorsította fel a részecské­ket. A Berkeley-ben lévő inté­zet gyorsítója 1946-tól 1952- ig készült. 10,000 tonna acélt építettek bele, de 30,000 mil­lió elektronvoltra gyorsít. Közben annyira fejlődött a technika, hogy a legújabb birminghami proton-szinkot- ronba csak 900 tonna acélt kellett beépíteni s mégis 1000 millió elektronvoltra gyorsít. Összehasonlításul megem­lítjük, hogy 1920-28 között még csak a természetes ra­dioaktiv anyagokból 14000— 22000 km/mp sebességgel ki­repülő atommagokat tudták atommagátalakitásra fel­használni. Ezek energiája nem haladja meg a 10 millió elektronvoltot. Az atommáglya építésére vállalkozó országoknak a leg­nagyobb gondot a nyersa­nyag kérdése okozta és okoz­za még ma is. Kezdetben az uránban dús telepeket (kb. 40 százalék urántartalom) használták fel. Ilyen kevés van a világon. Mindössze kb. 10 000 tonna urán nyerhető még belőlük. Ez az uránmennyiség nem lenne elegendő arra sem, hogy a már működő atom­máglyákat újra felépítsék be­lőle. Ma az uránt általában az 1 ezrelék urántartalmu érc­ből választják ki. A szinurán világpiaci ára kilogrammon­ként 200 dollár körül mozog. Az ilyen áru uránnal össze­állított ipari atomerőtelep je­lentékeny olcsóbban termeli az elektromos áramot, mint a széntüzeléses erőmű. A kí­sérleti atommáglyához 1000 kilowattonként 6000-10.000 kg. urán szükséges. Az utóbbi években annyira fejlődött az urán kiválasztá­sának módszere a sovány te­lepülésekből is, és annyi urán gyűlt össze, hogy az uránt nem termelő országoknak is rendelkezésére bocsátható a kutattáshoz szükséges meny- nyiség. Uj orvos) rendelőt avattak Szegeden, a mi hálytelki részen, a város ha­tárától mintegy öt kilométer­re levő településen. A város­rész 3000 lakosa társadalmi munkával segítette a rendelő megépítését. • Kétezer Toliig megyei fiatal tartott béketalálkozót Gyönkön. Irta: Szevin Anna. Nagy volt az izgalom Mrs. B. divatszalonjában. Leánya Elaine, öt évi párizsi tartóz­kodás után,ma fog hazatérni. Elaine nagyszerűen fejezte be középiskolái tanulmányait, akik látták rajzait, nagy jö­vőt jósoltak neki. Biztatták anyját, hogy küldje PáMzsba, néhány évi tanulás után mű­vészi tökéletességet érhet el. Elaine nem bízott annyira magában, de azért küldték, hát elment, mert az volt édes anyja óhaja és úgy gondolta, hogy ártani valóban nem fog. Egy valami nagyon bán­totta az ifjú leányt, mái- ré­gen úgy érezte és most ez csak megerősödött benne. Anyja sohasem szerette, ha sokat van körülötte. Mikor esténként magára maradt, so­kat töprengett ezen.... Vájjon miért van ez úgy? Ta Ián nem akarja anyja, hogy lássák, milyen nagy leánya van? Talán féltékeny rá? Mindent szívesen megtett vol­na, úgy vágyott anyja szere- tetetére. Gyermekkora óta folyton nevelő intézetbe volt. Ha haza is jött vakációkra, anyja mindig olyan távól tar­totta magát tőle. Mindig ta­lált okot rá, hogy elküldje valahová, vagy felhívott vala­kit, hogy vigye el leányát szórakozni, csak ő nem vett soha időt magának arra, hogy leányával töltse el. Elaine úgy szeretett volna anyjával együtt dolgozni, szi vesen lett volna divattervező, de Mrs. B. hallani sem akart arról. Úgy volt, hogy 1-2 év­ié megy Párizsba, de öt év lett abból. Már azt hitte, hogy ott is marad, jobb is lett volna, gon­dolta magában. ... Mrs. B. pedig alig várta, hogy láthassa, hogy magá­hoz szoríthassa. . . . De azt nem szabad tudni senkinek. .. Volt egy leánykori barátnője, iskolatársnők voltak, őt kérte meg, hogy menjen ki leánya elé a vonathoz. Mrs. B.-nek rengeteg elintézni valója akadt, még a szobát is rend­be Uell hozni, amit eddig ő használt, leánya részére. Mikor Elaine megérkezett, mindketten nagyon Boldogok voltak, de csupán egy percig tartotta mert Mrs. B.-nek me­gint halaszthatatlan dolga akadt, mint mindig. Elaine remélte, hogy már megválto­zott. Mrs. B. nem szerette, ha egy perce is megállt a leány a műhelyben. Szomorúan ment fel szobájába... .Mrs. B. mintha megbánta volna, fel­szaladt utána. A leány úgy szeretett volna egyenesen a nyakába borulni, elmondani párizsi életének rsalódásait, bánatát. Meghitten beszélget­ni édes anyjával, megmonda­ni, miért volt el olyan soká. Elmondani szerelme történe­tét, hiszen volt valakije Pá­rizsban, azt hitte megtalálta jövőjét benne.... de nem volt, aki meghallgassa. Kérte anyját, hogy ne ha­ragudjon, hogy olyan sok pén­zébe került, most aztán dol­gozni akar, hogy visszaadja mindazt, amit anyja ráköl­töt. Az anyának ismét sietve mennie kellett. A leány körül akart nézni, látni milyen körülmények kö­zött élt édesanyja. Talán fel­fedezi nagy titkát, mert foly­ton valami rosszat sejtett. Keresés közben kezébe ke­rült anyja üzleti rekord köny­ve, valaki megzavarta, gyor­san el kellett tennie. Szobájá­ban jutott eszébe, hogy ha­talmas összegeket látott né­hányszor a könyvben, szinte hihetetlen, hogy egy ruha annyiba kerüljön. Gyanúsí­tani kezdte anyját. Egy nap anyja észrevette, hogy köny­veit kutatja, de megjegyezte a nevet és címet, még mielőtt anyja kivette volna a köny­vet kezéből és szobájába küld­te. • Másnap azt mondta, hogy sétálni megy, de azt a címet kereste fel, ahol a hatalmas összegű ruhát látta a köny­vekben. Megtalálta, de csak a szobaleány volt otthon. Meg­kérte, hogy nem mutatná meg neki azt a csipke ruhát, melynek leírását anyja köny­véből már kívülről megtanuL ta. A szobaleány azt mondta, hogv asszonya minden egyes ruháját pontosan ismeri, de sohasem látott rajta, vagy szekrényében hasonló csipke­ruhát. Közben megérkezett a ház asszonya, aki meglepetéssel látta ott az ifjú leányt. Az asszony biztosra vette, hogy a leány eljött hozzá, mert ott­hon biztosan megmondták ne­ki azt, amit ő tudott. A le- ánv is meglepetten nézte a hölgyet, mert ő volt az, aki anyja helyett a vonatnál vár­ta, mikor megérkezett Pá­rizsból, akit később mamája mint régi iskolatársnőjét mu­tatott be neki. A leány beszél­ni kezdett és mamát említett, mire az urihölgy nagyon bol­dog volt, mert azt hitte, hogy neki szól az. a leány már ugvis mindent tud. A hölgy magyarázatot adott neki, hogy hogyan is történt a dolog. Mikor a két jó barátnő iskolába járt, ő megismerkedett egy férfivel. Elaine volt e barátság gyü­mölcse. Közben eljegyezték őt egy dúsgazdag emberrel és szörnyen szégyelte a tör­ténteket,és barátnőjét kérte meg, hogy vállalja magáénak gyermekét. Mrs. B. elfogadta az aján­latot, mire a hölgy állandóan pénzzel segítette, a párizsi tartózkodás nagyon sokba került, sok zavart is okozott, mondta a hölgy. Mrs. B. na­gyon félt, hogy, a leány meg­fogja tudni a valót és any- nyira szerette őt, hogy félt közelébe menni, nehogy elá­rulja őt, mert ha ő megvonja tőle a pénzt, akkor bajba ke­rül. Mikor az urinő bevégezte mondókáját, a leány hidegen elfordult tőle és elment. Most már megértett sok mindent, megértette, hogy min ment keresztül anyja, hogy meg­mentse a másikat a szégyen­től. Saját életét tette tönkre a másikért, nem ment férj­hez, mert a leánykát úgy sze­rette, mint a sajátját. Haza­ment. . .. Egymásra néztek, a leány átkarolta és nyakába borult és csak azt mondta neki, amit a másik olyan na­gyon várt. ...Édes Anyám! Fiafalit-e a vérátömlesztés? A vérátömlesztésnek tagadhatatlanul van fiatalító ha­tása. A vérátömlesztés úgy is felfogható, mint egy folyékony szövet átültetése. A vérátömlesztésnek ezt az “áthangoló” hatását már régen észrevették a klinikusok. Az áthangolás­nak kísérletileg megalapozott fizikokémiai magyarázatát ad­ták Bogomolec és munkatársai. Az életfolyamatok a szerve­zeten, a szerveken belül a sejtekhez, szövetekhez vannak kötve. A sejteken és szöveteken belül az alapéletfolyamatok­ban nagy szerepet játszik az alapszerkezetet (struktúrát) képező fehérjemolekulák alakja, finomabb- vagy durvább eloszlása. Mennél finomabb eloszlású a fehérje, annál na­gyobb az élettani tevékenysége, annál élénkebben játszódnak le benne az élettani folyamatok. Egyes kóros állapotokban, az elöregedés során a sejtek protoplazmájának fehérjekolloidjai durvább eloszlásuak lesz­nek, és igy aktivitásuk csökken. Ez sejtdegenerációhoz, vé­gül pedig a sejt anyagcseréjének működésképtelenségéhez vezet. Vérátömlesztés alkalmával a vért kapó és a vért adó különböző fehérjéi találkoznak. Ha teljesen megfelelő cso­portú vér transzfuziója történik, akkor a vérfehérjék talál­kozása a sejtek protoplazmájában megy végbe. E találkozás alkalmával a durvább diszperzitásu fehérjemolekulák leüle­pednek, és a legdurvábban diszpergáltak fermentativ folya­maton mennek át. így a legöregebb fehérjék feloldódnak, a protoplazma pedig, miután megszabadult ezektől, mintegy megfiatalodik. Ez a fiatalító hatás elsősorban a regenerációra még ké­pes sejteken megy végbe, de a pusztulófélben levő sejteken is lejátszódik a folyamat. A vérátömlesztésnek ez a “fiatalító” hatása múló jelle­gű, tehát az emberiség általános életkorának emelésére a mai körülmények között még nem látszik alkalmasnak-. HA VAN OLYAN ISMERŐSE, VAGY BARÁTJA, AKIK NEM OLVASSÁK A LAPOT, RENDELJEN ÖT NAP­TÁRT ÉS OSSZA SZÉT KÖZTÜK! "ÉDES ANYÁM...!”

Next

/
Thumbnails
Contents