Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-22 / 38. szám
September 22, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A SZÁMOK BESZÉLNEK] írja: Eörsi Béla-------------------- ■■■ ■ *J U S. elpocsékolt természeti kincsei Amikor Mao Ce Tungék 1948-ban — átvették a korrupt úri bandától Kina kormányzatát, első dolguk volt a Sárga-folyót — mely 3 ezer év óta az ország átka volt — szabályozni. A magyar népköztársaság a Tisza szabályozását tartotta egyik első gondjának. Menjünk az Egyesült Államokba, lássuk mit tett a világ leggazdagabb országa a föld humusz rétegének megmentése érdekében. Ha összehasonlítjuk a koldus Kínával, vagy a sokszorosan kirabolt Magyarországgal, azt mondhatjuk, hogy majdnem semmi sem történt ezen a téren. Az Egyesült Államok földterülete egyezerkilencszázmillió acre (kb. magyar kis hold). Eredetileg a terület 40 százalék szűz erdő volt. Az amerikai pioner elégette, vagy kiirtotta legnagyobb részét és ma csak 7 százalék maradt meg erdőnek, és az újonnan fásitott területekkel együtt kb. 20 százalék az erdős terület, vagyis a felét elveszítettük a földeinket védő fásitott területnek. E héten — csak Kaliforniában — 25 hatalmas erdőtűz ellen küzdenek — egyike ezeknek a Sequoia vörösfenyő ezeréves fáit pusztítja a Nemzeti Parknak nyilvánított területen. A lakosság annyira fegyelmezetlen, hogy a Los Angeles melletti erdőkben éppen egy tanító hibája folytán pusztított a sokmilliós kárt okozó tűzvész. Egy tanító, akinek pedig kötelessége lenne a fiatalságot kellő, óvatosságra és fegyelemre oktatni. Hazánkban olyan esztelen pazarlás folyik e téren (s nemcsak e téren), hogy ez tűnt fel nekem először ebben az országban. Ebben a tervszerűtlen, anarchisztikus gazdálkodásban, például, az erdőgazdaság évi kitermelésének több mint egy negyedét nem tudják uj erdősítéssel pótolni. Könnyű tehát kiszámítani, meddig fog az Amerikai Egyesült Államok erdőkészlete tartani. A fa védelmétől megfosztott terület az árvíz károkat sokszorosan hatványozza. Ha az erdők nem állítják meg, a termőtalaj humuszrétegét az árvizek lemossák a tengerbe. A talajerózió évi költsége a földművelésügyi minisztérium 1945-ben eszközölt becslése szerint, 3,844 millió dollár. Három billió tonna talajt vesztünk évente, ami magában hárombillió dollár értéket képvisel! A vasutak, öntöző csatornák lerombolását, hazánkban, kikötőkben és még sok másban okozott károkat naponta láthatjuk a televízión, mint a közelmúlt árvizeinek eredményét. Nem vetődik fel az amerikai agyában a kérdés, hogy a hadifelkészültségre kidobott billiókból nem-e lehetne esetleg ezeket megelőzni, ahelyett, hogy utólag jövő Vö- ráskeresztes könyöradományokkal próbálják enyhíteni azoknak hatását? Az amerikai föld, a pionírok gazdálkodásán kívül, a tőkés gazdálkodás kiuzsorázó rendszere miatt is — elszegényedett. Marx és Engels előrelátták nem csak azt, hogy az amerikai mezőgazdaság fog gyorsabb ütemben fejlődni, mint várták, hanem azt is, hogy a föld kihasználása sokkal tékozlóbb és gyorsabb lesz mint bármikor a világ történetében. Marx Károly “Tőke” cimü klasszikus müvében ezeket irta: “...azonfelül a kapitalista mezőgazdaságban minden fejlődés — fejidős nemcsak a munkás kizsákmányolásában, hanem a föld kizsákmányolásának művészetében is. Minden haladás a föld termékenységének egy időre való emelésében — haladás a termékenység állandó forrásainak végsőfokon való tönkretételében. Minél inkább fokozza egy ország mezőgazdaságának iparosítását modern technikai alapon, — mint például az Egyesült Államok — annál gyorsabb lesz a pusztítás.” Marx látnoki analízisét a tények megerősítették. Az Egyesült Államok kb. 2 billió holdjából ma már csak egynegyed rész alkalmas művelésre. Becslés szerint 282 millió hold szántóföld ment tönkre és ezenfelül 775 millió hold komoly kárt szenvedett. Hagyjuk abba a további tékozlást és helyette használjuk erőnket fogadott hazánk földjének, természeti kincseinek, szépségeinek és egyéni szabadságot biztositó alkotmányának megvédésére. ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MAGYAR SZÓBÓL ÉRTI MEG A GAZDASÁGI, POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK VALÓDI JELENTŐSÉGÉT'. KÉT JOGTIPRÓ TÖRVÉNY A SUPREME COURT ELŐTT Mult héten nyújtotta be a legfelső törvényszék elé 270 oldalas megokolását a KP s arra kérte benne a Supreme Courtot, hogy a belső biztonságról szóló 1950-es törvényt jelentse ki alkotmány- ellenesnek. Ez az a törvény, amelynek rendelkezései alapján állították fel a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalt. Az esetben, ha a Supreme Court helyt adna a keresletnek, akkor ezzel a döntéssel hatálytalanítanák a felforgatást ellenőrző hivatal 1953 április 20-iki rendeletét, amelynek értelmében a pártnak, mint Moszkva ügynökének, nyilvántartás alá kellene mennie. Az ellenőrző hivatalnak rendeletét az Egyesült Államok fellebbezési bírósága 1954 december 23-án, mint a munkásmozgalomnak adott “nemzeti ajándékot”, vagy afféle karácsonyi büntető ajándékot, jóváhagyta, de az sem egyhangúan, hanem csak 2:1 szavazatarányban. Az 1950-es törvény alkotmányellenességének ez az első próbapere, amelyben szinte az amerikai alkotmány megmaradása lesz eldöntve. Ezt a törvényt Pat McCarran, az azóta elhunyt nevadai demokrata szenátor, vitte a kongresszus elé és Truman volt elnök vétója ellenére emelték törvényerőre. Felfolyamodásában a KP úgy jellemzi ezt a törvényt, mint olyant, amely “lehetővé teszi a totalitárius állam felállítását.” Ez a törvény kiköti, hogy azoknak, akik kötelesek nyilvántartásra jelentkezni — vagyis a párt összes vezető emberei és összes tagjai — minden évben tartoznak jelentkezni az igazságügyminiszternél, be kell szolgáltatni évi pénzügyi kimutatásaikat és minden kiadványukat és rádióieadásaikat mint a kommunista akciószervezet által végzett munkát kell megjelölniük. A párt tisztviselői és tagjai, akiktől megkövetelik a nyilvántartást, nem kaphatnak amerikai útlevelet. Nem folyamodhatnak meg és nem tölthetnek be szövetségi kormányállásokat, s nem dolgozhatnak védelmi üzemekben sem. A párt felfolyadmodását John B. Abt (New York) és Joseph Forer (Washington) nyújtották be. ők voltak a KP védőügyvédéi a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal előtt is. Erőteljesen kihangsúlyozzák, hogy a törvény büntető rendelkezései sértik az alkotmány első függelékét, amely biztosítja a szólás- és gyülekezési szabadságot. Az ügyvédek meggyőző erővel kimutatják, hogy ez a törvény az alkotmány ötödik függelékét is megsértené, ha az embereket arra kényszerítik, hogy a nyilvántartás tényével önmaguk ellen valljanak és vádolják magukat. A felfolyamodás többek közt kihangsúlyozza, hogy a törvény kérlelhetetlen cenzúrát intézményesít minden eltérő véleménnyel szemben. Lehetetlenné teszi az önkéntes társulást és kollektiv' tevékenységet alkotmányosan védett célkitűzések érdekében. Törvényen kívül helyez szervezeteket békés politikai ellenzéküségükért. Elrabolja egyénektől megélhetési lehetőségeiket és ártatlan társulásért bünteti őket. Eltiltja a.kül- földreutazást és megbünteti a külfölddel jogos célok érdekében való érintkezést. Uj életre kelti azt a zsarnoki elvet, hogy a bűnösséget önkényesen határozzák meg, a bizonyítékok számára önkényes és a logikával ellenkezőtermészetü szabályokat állítanak fel. Lehetővé teszi, hogy elfogult közigazgatási törvényszék hozzon Ítéletet, mert egyedüli működése abban merül ki, hogy előre megállapított verdiktet kényszerít ki. “A törvénynek az amerikai szabadságjogokra való kihatása a maga egészében nagyobb, mint az alkotmányos jogolf külön-külön való eltiprása. Rendelkezései teljességében nincs törvényhozási párja történelmünkben. Célja a látszat kedvéért a KP és az a politikai gondolatrendszer, amelyet képvisel. A törvény minden szervezet betiltására felhatalmazást ad, ha az nem egyezik meg a politikai maradiság önkényes standardjaival. Úgy bünteti tagjait, mint eretnekeket. “Az, hogy a tagok neve ismeretlen legyen a görbe szemmel nézett szervezetekben, különösen kisebbségi pártokban, elengedhetetlen kellék a politikai akciók szabadságához. Csaknem minden kisebbségi szervezet, amely valaha is hirdetett lényeges társadalmi változtatásokat, ki volt téve elkeseredett támadásnak és közszidalmaknak. Va- lamennyiüket, beleértve minden uj politikai pártot, csirába fojtották volna, ha azt követelték volna tőlük, hogy hozzák nyilvánosságra tagjaik neveit. Ha ezzel a hendikeppel, az ellenfeleik által hozott törvénnyel feküdnének rá egy kisebbségi pártra, akkor az eleve kizárná a választások, normális menetét.” összefoglaló kijelentésükben a védőügyvédek: idézik az, Egyesült Államok két főbirájának Ítéletét az első függelék támogatására. Majd arra hivatkoznak, hogy a McCarran-törvény ellenkezik a nemrég lezajlott négy nagyhatalmi genfi konferencia szellemével. Felsorolják, hogy a törvény úgy határozza meg, ki a kommunista, hogy annak alapján körülbelül mindenkire rá lehetne mondani, hogy az. A pártnak nincs arra módja, hogy tudja, kiket adjon be nyilvántartásra, ennélfogva vezetői abban a reménytelen helyzetben vannak, hogy akkor is megbüntetik őket, ha elmulasztják a bejelentést, akkor is, ha helytelen bejelentéseket tennének. A felforgatást ellenőrző hivatalnak ‘‘befektetett érdekei” vannak abban, hogy a pártot bűnösnek mondja ki, máskülönben saját létokát kellene feladni. A hivatal két tagja a nyilvánosság előtt tartott beszédeiben már előre kimondta ítéletét az ügyben. Az ellenőrző hivatal a legfőbb bizonyítékokat hitelét vesztett tanuk segítségével hozza fel. Abban pedig alapvetően téved, hogy a párt Moszkva ügynöke, hiszen 1940-ben szakított a kommunista internacionáléval. Végül pedig a KP nem hirdette az amerikai kormány erőszakos megdöntését, hanem “a gazdasági rendszer alapvető megváltoztatását.” Harc a Walter-McCarran-törvény ellen Október 20-ára tűzték ki a legfelső' törvényszék előtt egy másik hírhedt munkásellenes és a bevándoroltak ellen irányuló hírhedt törvény, a Walter-McCarran-törvény próbaperét. Ezt a törvényt 1952-ben hozták mesterségesen felcsigázott országos hisztéria közepette, amint a fent tárgyalt McCarran-törvényt a koreai háború túlfokozott izgatottságában hozták. A McCarran- törvény is ol^smi, hogy a legfelső törvényszék rávonatkozó döntése történelmi fontosságúnak bizonyulhat minden amerikai állampolgár szabadságjogaira nézve s döntő fordulópont lesz a külföldiszármazásu amerikaiak szabadságjogai védelméért folyatott harcban. Elsősorban azokat érinti ez a törvény, (amelyet ugyancsak Truman volt elnök vétója ellenére hoztak tető alá,) akiknek semmiféle állampolgárságuk nincs, mert az Amerikában töltött évtizedek folyamán elvesztették szülőhazájuk állampolgárságát is ,ugy hogy elitélésük esetében nincs is hova deportálni őket. De nemcsak ezeket akarják ebek harmincadjára juttatni a Walter-McCarran- féle fajvédő törvény utján, hanem irányadó esetek teremtésével amerikai állampolgárokat is megfoszthatnak szabadságuktól. Reakciós kongresszusi tagok és az igazságügyminisztérium emberei azt az amerikaellenes felfogást dolgozták ki, hogy mivel a kormány ezeket az embereket nem deportálhatja, rákényszerítheti őket, hogy sajátmagukat deportálják, úgy, hogy ha megélhetési feltételeiket elviselhetetlenné teszik számukra. Deportálásra ítélt, de nem deportálható nempolgárokat felügyelet alatt álló “próbaszabadságra” helyeznek. Próbaszabadságot általában elítélteknek adnak, akiket a fegyházból feltételesen szabadonbocsátanak büntetésük letelte előtt. — Csakhogy az, aki nem polgár, nem követett el semmiféle bűncselekményt, viszont ugv bánnak vele, mint a gonosztevőkkel, ha élete végéig próbaszabadságra helyezik. Ezeknek többnyire havonta egyszer jelentkezniük kell a bevándorlási hivatalnál, eskü alatt kell beszámolniuk társulásaikról es ténykedésükről, lakhelyük körzetét nem hagyhatják el (a házi őrizetbevétel egy változata), nem érintkező köS’jjásngás jeánete tozata ), nem érintkezhetnek “felforgató” emberekkel, vagy “felforgató szervezetekkel” s távol kell tai’tani magukat haladószellemii mozgalmaktól. Minthogy e feltételeknek megszegése a Walter- McCarran-törvény értelmében bűncselekménynek van minősítve egy évi büntetés terhe mellett, nem-polgárok ezreit fenyegeti az a kilátás, hogy ilyen rendőrállami körülmények közt kell élniük, börtönbüntetés veszélyében. Nos, tizennégy nem polgár, aki N. Y. C.-ben él, kétségbe vonta a törvény e rendelkezésének alkotmányosságát. Ez az a próbaper, amely október 20-án fog lezajlani a legfelső törvényszék előtt. Ez a törvény is ellentmondásban van a genfi konferencia szellemével. Eltörlése óriási lépés lenne a hidegháború megszüntetése irányában és az amerikai szabadságjogok —' hetet!»""* L -
