Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-22 / 38. szám
AitiCiKiKAl MAtitAK SZÓ September 22, 1955. Az események nyomában ALGÉRIA A MÚLTBAN ÉS MA Algéria története a hódítások története. Napjainkban a gyarmatosítás ellen, a függetlenségért folyó harc közepette formálódik ki mintegy húsz nép ivadékaiból az egységes algériai nemzet. A történelem kezdetét Algériában a föníciai telepítések jelzik az i. e. 12. században. Az i. e. 8. században 700 évre Karthago uralma alá került. Karthágót a harmadik pun háborúban szétrombolták (i. e. 146) és földjét meghódították a rómaiak. A római kultúra építményeit azután a betörő vandálok pusztították el. Az i. u. 7. században Algériát is elözönlötték az arabok. A 13. gzázadban Észak-Afrikában létrejött három királyság területe már nagyjában megfelel a mai Marokkó, Algéria és Tunisz területének. 1518-tól 1830-ig Algéria török uralom alatt volt. 1830-ban kezdődött az algériai francia uralom története. Akkor több kudarcba fulladt inváziós kísérlet után egy francia konzul elleni sértés megtorlásának ürügyén 37,000 főnyi francia-hadsereget küldtek Algériába. A helyi törzsek azonban Abd el-Kader vezetésével ellenálltak 30 évig fegyveresen harcoltak, és e harc fontos tényezőt jelentett az algériai nép öntudatra ébredésében. A gyarmatosítók megkaparintották a legjobb földeket és a mezőgazdasági termelést saját érdekeiknek rendelték alá. Jóllehet az algériaiak nyolcvan százaléka vallási okokból nem iszik bort, évente közel 20 millió hektoliter bor termelésére kényszerülnek — export céljaira. A lakosság főleg gabonán él. De eg£ francia közgazdász számítása szerint az egy főre jutó gabonatermelés 3'940-ben csak fele volt az 1871. évinek, és ma ennél is kevesebb. Algéria 9 milliónyi lakosának háromnegyede a mezőgazdaságban dolgozik. Ám 1,150,000 tizenöt éven felüli mezőgazdasági dolgozónak talp- alattnyi földje sincs. A falu nincstelenjeinek százezrei tengődnek munka nélkül, és sokan vándorolnak ki Franciaországba, növelve a már oda- veíődött 400 ezer algériai számát. A mezőgazdaságban feudális viszonyok uralkodnak, az ipar és a közlekedés fejetlen. Az országnak azokban a részeiben, ahol nincsenek nyersanyagforrások, nincsenek katonai támaszpontok, ott nincs vasút vagy ut sem. Nemrégiben földrengés pusztított a 8 ezer lakosú Beni-Ras- h-edben, s napokig késett a segítség, mert — utak híján— gépkocsin nem tudták megközelíteni a városkát. Algéria a francia alkotmány szerint ma három ír ancia megyét alkot. A francia uralkodó osztály azért választotta ezt a megoldást, hogy elkendőzze Algéria gyarmati helyzetét. A parlamentben a miniszterek legutóbb például cinikusan aria hivatkoztak, hogy Algériában nincsenek és nem is lehetnek rendezetlen nemzeti problémák, teert Algéria: Franciaország. Algéria mai közjogi helyzete azonban nemcsak tartalmával, hanem formai szempontokból is elárulja alárendeltségét. Kilenc millió lakosát a francia nemzetgyűlésben 30 képviselő képviseli, mig az “anyaország 42 millió lakosát 544. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Algériában nem minden szavazat egyenlő értékű. Az 1 milliónyi európai származású lakosság és néhány ezer mohamedán funkcionárius a gyakorlatban Algéria 30 képviselőjének felét választja, mig a 8 millió mohamedán lakos ugyancsak felét. Ez az igazságtalan rendszer érvényesül a helyi törvényhatósági szervekben is — már ahol ilyenek vannak. Mert a községek többségének élén a francia főkormányzó által kinevezett kormánybiztos áll. De hiába keresztelték át Algériát 3 francia megyévé, ez sem hozta meg a francia uralkodó körök által remélt eredményt. A porhintés nem nagyon sikerült, s a gyarmatosítók az elmúlt hónapokban mind messzebb jutottak a nyílt erőszak utján. Ostromállapotot hirdettek ki. Betiltották a haladó szervezeteket és lapokat. A lakosság megfélemlítésére újabb két hadosztállyal erősítették meg a gyarmati hadsereget. Valóságos hadműveleteket indítottak a lakosság ellen. A falvakba “büntető osztagokat” küldtek, sorozatos razziákat rendeztek, a lakosok százait tartóztatták le és internálták. Egy-egy őszinte pillanatukban a francia trösztök urai nem is titkolták, hogy Észak-Afrika — és benne Algéria -— népein akarják behozni mindazt, amit Vietnamban elvesztettek, s azért is ragaszkodnak Algériához, mert az része az amerikai imperializmus támaszponthálózatának. A francia uralkodó osztály nem akar tanulni a vietnami leckéből. Nem akarja felismerni, hogy a megtorlások csak erősitik az elnyomott népek ellenállását. Algéria ma már olyan ország, amelynek lakosságából egyre inkább egységes nemzet alakul ki. Kudarcba fulladnak a gyarmatosítók kísérletei, hogy éket verjenek a különböző rétegek, igy az arabok és a berberek közé. De hazájának tekinti Algériát az európai származású lakosok többsége is. Legnagyobb részük munkás és alkalmazott, s a gyarmatositók egyáltalán nem számíthatnak biztosan rájuk. Gyakori eset, hogy például a francia származású postások és vasutasok támogatják az őslakó, mohamedán bányászok bérköveteléseit, Az algériai szakszervezeti mozgalom — tagjai európaiak és nem európaiak — egységesen állt ki a rakodómunkások mellett, akik az indokinai háború idején nem voltak hajlandók megrakni az Indokinába tartó hajókat. A nemzeti függetlenségi mozgalom, amely a huszas években, az Októberi Forradalom hatására erősödött meg, s fejlettebb szakaszába érett a második világháború alatt, ma egy újabb fellendülés időszakát éli. A gyarmati rendszer felbomlóban van, s alapjaiban rendült meg Algériában is. A munkásosztály számbeli erősödése (ma mintegy 300 ezer) és növekvő befolyása, a parasztság harca a földért, a munkások és parasztok összefogásának számtalan megnyilvánulása, a helyi értelmiség és burzsoázia erősödése, a szocialista tábor politikai és erkölcsi támogatása, az ázsiai és afrikai országoknak legutóbb Bandung- ban is kifejezésre juttatott szolidaritása és nem utolsó sorban a francia munkásosztály harca az észak-afrikai francia gyarmatok függetlenségéért — mindezek olyan tényezők, amelyek Algériát is a nemzeti függetlenség kapujához vezették. A nemzeti függetlenség és a földreform oly követelés, amely ha megvalósul, minden bizony- zeti zeti és társadalmi fejlődésének. Kilgore a bevándorlási törvényről Harley M. Kilgore, W. Va.-i demokrata szenátor, a szenátus jogügyi bizottságának s e bizottság bevándorlási albizottságának elnöke, hevesen támadta az Eisenhower-kormányt, amiért “nem tudja leszegezni bevándorlási politikájának álap- elveit.” Nyilatkozatában a szenátor azzal vádolja az Eisenhower-kormányt, hogy a “bevándorlási albizottság minden meghívása alól kibújt, hogy tanúskodjon a a bevándorlási törvényen javasolt alapvető változtatások kérdésében. Ennek semmi más oka nincs, mint hogy a kormány nem bir megbirkózni az életfontosságú kérdéssel.” Az albizottság november 21-én kezdi meg a nyilvános meghallgatásokat, e változtatások szükségességének dolgában. A tanuk közt lesznek ügyvédi kamarák, egyházak, tudós társaságok, önkéntes ügynökségek, tudományos, gazdasági, földművelési, nevelési, munkásszervezetek, női és más magán és közérdekű érdekcsoporotok. Eilender szenátor eltussolt nyilatkozata Röviden már jelentettük, hogy Allen J. Eilender louisianai demokrata szenátor, Bécsbe érkezésekor kijelentette, hogy személyi tapasztalatai szerint “a vasfüggöny mögött élő népek békét akarnak”. Ezt a kijelentést, amelyet egy konzervatív, ultrareakciós, déli szenátor tett, a “N. Y. Times” nem tartotta alkalmasnak a közlésre ugyanakkor, amikor minden bolhányi adatot, hirt, amelynek valamilyen nyílt vagy burkolt szovjetellenes éle van, villámgyorsaságga! közöl. Node hiszen a nagylapok politikai ferdítései tömegében ez nem is olyan nagy újság! Eilender szenátor azonban mást is mondott, ö ugyanis Bécsbe érkezése előtt utazgatott a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, sőt Magyarországon is járt. (Igen-érdekes lenne hallani, mit látott a szenátor Magyarországon ?) Visszatérve bécsi nyilatkozatára, Eilender a következő figyelemreméltó kijelentést is tette: “Utazásom kinyilatkoztatás volt részemre. Egészen más volt, mint amilyen benyomást az amerikai State Depart menttől szerezt em. Eleget láttam és elég emberrel beszéltem, hogy belássam, hogy a népek nem akarnak háborút, de gyanakvással néznek ránk és azt hiszik, hogy mi akarunk háborút.” Eilender, aki aztán Jugoszláviába is ellátogatott, rávilágított ezzel a kijelentésével a dollárfüggöny mögött használt módszerekre. Szavaiból' arra lehet következtetni, hogy még a külföldre utazó szenátoroknak is előre megmondja a State Department, hogy mit kell látniuk a külföldön és a “vasfüggöny mögött”. Szavakkal, lefogásokkal, ferdítésekkel egy külön világot rajzoltak be az emberek agyába, amely “egészen más”, mint a valóság, amint erre még reakciós szenátorok is rájönnek ,mikor saját szemükkel győződnek meg a tényállásról. Ilyenkor .is beigazolódik Lincoln hires mondása, hogy örökké mégsem lehet bolonddá tenni az embereket. Számunkra azért különösen nagyfontosságu Eilender szenátor kijelentése, mert voltaképpen azt mondja, amit mi éveken át hangoztattunk. Hogy dühöngött érte az amerikai magyar reakció — és nemcsak a magyar! Mint a farkasok üvöltöztek és agyarkodtak ránk és felfaltak volna, ha elég nagyok lettek volna a fogaik. Vájjon megeszik-e most kebelbarátjukat, a reakciós déli szenátort? És fog-e kapni még egyszer útlevelet Eilender szenátor, mert mások, akiknek nézetei ellenkeznek a State Department félisteneiével, bizony nem kapnak! 68 tagja van a milliárdosok klubjának CHICAGO. — 1953-ban még csak 30 tagja volt a “milliárdosok klubjának”, idén — Teremtőm ! — már 68 tagja van, több, mint kétszerese. Mindez két év alatt történt. Ezt eredményezi az, amikor egy Cadillac-kormány a milliomosok érdekében kormányoz. Mi történt volna, ha az országnak olyan kormánya lett volna, amely úgy gondolta volna, hogy a milliárdosoknak már elég sok pénzük van, intézkedjünk úgy, hogy az ország többi részének is ménjen jól? A 68 milliárdos közt 28 az ipari nagyvállalat, 15 az életbiztositó társaság, a többi pedig bank- és pénzintézet. Legtöbb gubája a Metropolitan Life biztosító- társaságnak van: 12.3-billió dollárja. Utána következik a Bell-telefontársaság 12 billióval, majd a Prudential 10.9 billióval. Negyedik az ország legnagyobb pénzügyi cége, a Bank of America, 8 és félmillióval. A 28 iparvállalat között kilenc olajtársaság van, mind között első a Standard Oil of New Jersey, 5.4 billiót kitevő vagyontétellel. lka - kritikai szemszögből (Folytatás a 3-ik oldalról) Eisenhower arról bizonyára semmit sem tudott, mert azon tanácsadói, akik érdekelve voltak a Dixon-Yates vállalatban, nem mutatták neki. — De amikor végre a Kefauver szenátusi vizsgálat nyomására vissza kellett vonni a szerződést, hát azt megint Ike nagy dicsőségére könyvelték el, mint aki ilyen nagy kártól mentette meg az országot. Ugyanilyen a polgári jogokra vonatkozó magatartása is. Ugylátszik, fogalma sincs arról, hogy az Egyesült Államok börtönei tele vannak politikai foglyokkal. hogy ezer meg ezer embert hurcoltak meg politikai nézeteik miatt és tették számukra igen nehézzé a megélhetést. Minderről nem tud semmit, mert állítólag csak a tanácsadói csinálják az ilyesmiket, amikről ő nem tehet. És ha majd egyszer ráébred, talán azt is megmondja, hogy illene tiszteletben tartani az Egyesült Államok alkotmányát is. És akkor majd azért a nyilatkozatáért megint mint valami nagy, eddig soha nem látott nemzeti hőst fogják ünnepelni. . v—-
