Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-15 / 37. szám
September 15, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Beszámoló a Los Angeles-i lapkonferenciáról ' * ^—————— ■■ Lapunk multheti számában megkezdtük a los- angelesi lapkonferenciáról szóló jelentésünk közlését. Az első cikkben beszámoltunk a konferencia megnyitásáról, a szerkesztőségi és kiadóhivatali jelentésről, melyek után Morandini professzor beszéde következett. Morandini professzor beszéde A konferencia nagy ovációval köszöntötte Mo- yandini profeszort. a neves békeharcost, amikor Gellért -Hugó, az ülésvezető elnök szombat délelőtt 11 óra 45 perckor szólásra kérte fel. Dr. Morandini méltatta a Magyar Szó jelentőségét, mint a legmagasabb színvonalú és a békéért, haladásért következetesen küzdő amerikai magyar újságot, amely összetartja a béke amerikai híveit. A genfi atomkonferencia jelentőségét méltatva felemlítette azt a beszélgetését, amelyet 1947- ben tartott Morrison profpszorral. a Nobel díjas fizikussal aki már akkor hangoztatta előtte, hogy a “másik oldal” értsd a szocialista államokat, mennyire óhajtja az atomfegyverkezés megszüntetését, az atomfegyverek betiltását. Amikoi azidőtájt nemzetközi konferencia volt a Baruch terv ügyében, amely nemzetközi ellenőrzés alá helyezte volna az atomenergia és atom fegj^ver termelést, az első napokban úgy indultak a tárgyalások, hogy eredményre volt kilátás. De akkor, hogy-hogy nem, az amerikai delegátusok azt a magatartást vették fel a másik oldallal szemben, hogy “vagy azt csinálod amit mondunk, vagy nem lesz egyezmény.” Ezért nem volt egyezmény 1947 óta. Ma ismét nemzetközi tanácskozás folyik az atomkérdésben. A tudósok, a világ minden vezető államának atomtudósai már teljesen megegyeztek maguk között, ők egész tisztában vannak azzal, hogy a szovjet atomtudomány egyenlő színvonalú bármely más ország atomtudományával és atomtechnikájával, másodsorban azt, hogy nincs más kiút mint a béke. Genf városában baráti légkör uralkodik a tudósok közt ép úgy mint az egyszerű emberek közt mindenütt, ahol nem gyakorolnak rájuk külső, politikai nyomást. Beszámolt aztán Morandini professzor az általa s 200 más amerikai tudós és közéleti személy ,.által kezdeményezett nagy nemzetközi akcióról melynek célja az, hogy a Russel-Einstein nyilatkozat szellemében felvilágosító mozgalom induljon mely az iletékes tényezők és a közvélemény rém delkezésére bocsátaná az összes tudományos, gazdasági és társadalmi adatokat, tudományos munkák, pamfletek, rádió és televíziós programok felhasználásával az atomenergiával kapcsolatban. A mozgalom többek között a következők közreműködésére számit: , Lord Russel, Linus Pauling, Krishna Menőn, Ralph Bunche. Szilárd professzor, Robert Hutchins, Oppenheimer professzor, Sostakovich, Hemingway, Solokov,' Urey profeszor, Mrs. Rose- velt. Rev. Fosdickc és mások. Morandini professzor inspiráló, magas szárnyalása beszédét hatalmas ovációval, percekig tartó tapsokkal fogadta a konferencián résztvevő közönség. Tárgyalásuk további menetét szinte áthatotta e fontos beszéd jelentősége. Morandini beszéde után Gellért Hugó elnök Alsó Helen munkástársnőt kérte fel jelentése meg- megtételére. ■Jelentés a Legfelsőbb Törvényszékről Alsó munkástársnő a néger nép és más nemzetiségi kisebbségek szerepéről, tett jelentést. Beszédét a kérdés nagy fontosságára való tekintetei teljes egészében közöljük másutt ezen az oldalon. A szombat délutáni ülésszakon Hegedűs Mária vette át az elnöki széket. Bemutat két vendéget, a Freiheit c. testvérlap losangelesi tudósitóját, aki üdvözli a konferenciát. Majd a Civil Rights Congress helyi igazgatójának Mr. Spectornak adja meg a szót, aki igen fontos tényekre hívta fel a konferencia figyelmét. A Legfelsőbb Törvényszék a közeljövőben dönteni fog egy oly fontos ügyben, amely meg fogja határozni, hogy az amerikai nép továbbra is szabadon gyakorolhatja-e politikai jogait, elsősorban a politikai társulás jogát. A Legfelsőbb Törvényszék dönteni fog a McCarran-törvény alkotmányossága fölött, amely,,..mint tudjuk “összeesküvésnek” minősített egy amerikai politikai pártot. (K. P.) Amikor e törvényt meghozták, azt a “nyilvánvaló és azonnali veszély”-re való hivatkozással tették. De azóta vége lett a koreai háborúnak, Genfben pedig a népek békés együttműködésének uj fejezetét nyitották meg. Ilyen körülmények között a “veszélyre” való hivatkozással korlátozni a nép jogait nyilván alkotmányellenes. De a Legfelsőbb Törvényszék sem működik légüres térben és a népnek félre nem érthető módon kell tudatni a bíróságot véleményéről. Hangoztatni kell azt, hogy a bíróság tisztában legyen a nép akaratával. Rámutatott ezzel kapcsolatban számos uj örvendetes jelenségre, hogy az amerikai ügyvédi kamara, a kaliforniai is, határozottan utasította tagjait, hogy mostantól kezdve vállalják, sőt ha lehet díjmentesen, a politikai üldözöttek, köztük a Smith-törvénv áldozatainak jogi védelmét. Vita a lapról A vendégek felszólalásának meghallgatása után a konferencia megkezdte a vitát a lap tartalma, politikai, kulturális színvonala fölött. Nánásy Dezső (Elsinore) élesen kritizálja a szerkesztőséget a Novák-levelek közlése miatt. E leveleket egy ágens provokátor írhatta, aki kapva kapott az alkalmon, hogy a munkáslap hasábjain rágalmazhassa a magyar nép újjáépítési munkáját. A lapban lehet válaszolni egy tudatlan, de “jóhiszemű embernek, de ez a levél nem egy tudatlan, hanem egy rosszakaratú provokátor munkája volt. Ilyennek nem szabad többé előfordulni. Nánásy aztán megdicsérte a “Magyar Remekírók” c. kiadványunkat és javasolta, hogy a legközelebbi kiadásba foglalják bele az amerikai magyar remekírók legjobb müveit is, mint például Bódog András némely cikkét. Külön elismeréssel adózott dr. Pogány Béla ragyogó előszavának a könyvben. Szánd (Pittsburgh) meg van elégedve a lap színvonalával, de a bevándorlók ügyeiről a lap nem ir elegendő érzéssel, hévvel. Elitéli azt, hogy a lapban sok dicsérő levél jelenik meg a lapról és a naptárról. Petrás Pál (New York) több gazdasági vonatkozású cikket követel, bár tudja, hogy a szerkesztőség teljesítményét alig lehet már fokozni, niert a maximumot nyújtják. Egy megoldás volna, ha vidékről több gazdasági, szakszervezeti vonatkozású cikket vagy lapkivágást küldenének az olvasók. Faragó Margit (Los Angeles) figyelmezteti a szerkesztőséget, hogy a mccarthyzmus ügyét ne tekintsék lezártnak. A mccarthyzmus nem halott. Még mindig hatalmas gazdasági társadalmi •és politikai erők csoportosulnak mögötte, amelyek csak alkalomra várnak, hogy újból fellépjenek a politikai téren. Ugyancsak elhanyagolta a lap az amerikai magyar nyilasok és egyéb reakciósok üzelmeinek szemmeltartását és leleplezését. Javasolja, hogy a lap indítson egységfronti akciót a Magyarországgal való kulturális kapcsolatok felvételére, a Magyarországra való utazás megengedésére. Ezrek támogatnának ilyen • akciót. Minarik Kálmán (Elsinore) azon az alapon kritizálja a szerkesztőt (Deákot), hogy nem működik harmonikusan együtt a vidéki lapépitőkkel. Nem válaszol pontosan leveleikre. Ezzel szemben engedélyez olyan leveleket, amelyek széthúzást kelthetnek az olvasók között.’ Helytelen az, amikor a szerkesztőnek nincs más viszonya az olvasókkal, mint a dollár. Rév. Gr°ss A. László (Chicago) a chicagói lapbizottság tagjainak üzeneteit tolmácsolja. Ruhig követeli az évi egyszerű pénzügyi kimutatást. (A kimutatást minden delegátus megkapta. — Szerk.) Guderna levelező gárda szervezését javasolja. Schmidt a regény helyett inkább rövid tárcákat javasol, lehetőleg az uj magyar irók tollából. Adelman sürgeti,hogy a lap behatóan foglalkozzon a közelgő választási kampánnyal, a szervezett munkásság ezzel kapcsolatos feladataival, teendőivel. Chul^y a chicagói olvasótábor megelégedésének adva kifejezést azt üzeni, hogy már meg van az első 100 dollár a Magyar Remekírók legközelebbi kötetére. Berkovits Gizi (New York) elég jónak tartja a lap színvonalát, de sokkal többet kell foglalkozni a nemzetiségi kisebbségek négerek, portorikóiak helyzetével és szerepükkel az amerikai nép demokratikus küzdelmei ven. Sajnos még a mi embereink között is akadnak, akik a reakciós propaganda, faji uszítás áldozataivá váltak és visszhangozzák a fehér faji fensőbbség hirdetőinek szennyes propagandáját. Hirsch Paula (New York) kijelenti, hogy személyes tapasztalatból tudja, hogy a portorikói nép igen lármás és más kedvezőtlen jellegzetessé-; gük van. Szőke Pál (Detroit) ajánlja, hogy a szerkesztőség gondosabban rostálja át a munkásleveleket. Rappaport (Cleveland) azt rójja fel a szerkesztőségnek, hogy keveset Írnak a polgárok jogairól. Emiatt igen sok bevándorolt magyar sikerült a reakciónak terrorizálni, akik aztán távolmaradnak tőlünk, intézményeinktől, lapunktól. Ellenzi az angol könyv kiadását, de helyesli az angol oldalt a lapban. Báberné (Cleveland) sürgeti, hogy a lap több hirt hozzon az utódállamokból, elsősorban Erdélyből. Bakos József (New Jersey) osztja három előtte szóló delegátus kritikáját a lapról. (Nánásy, Szánd, Minarik.) Alsó Heien (Los Angeles) követeli, hogy a lap több teret adjon a néger, a zsidó, a portorikói nép problémáinak. Kritizálja azt, ahogy a lap az’ izráeli Kasztner-ügyről szóló riportot közölte. A szerkesztőségnek magyarázatot kellett volna hozzáfűzni, rámutatni arra, hogy a zsidó népben mint minden más népben miként képes a tőkés osztály elárulni a dolgozó, szegény osztályt. A magyarországi zsidók esetében ez azt jelentette, hogy a zsidó tőkések kiszolgáltatták saját népük 99 százalékát az auschwitzi égetőkamrákba. Kritika a Kasztner riportról » Csont Péter (Los Angeles) elismeri, hogy a lap sokat fejlődött az év folyamán. A julius 4-iki lapszám kiemelkedő teljesítmény volt. Az amerikai demokráciát, az. amerikai társadalmat ismertető cikkeket a jövőben is szorgalmazni kell. Ami a lap összetételét illeti a szerkesztőségnek ezt abból ä szempontból kell eszközölni, hogy egy hetilap nem lehet újság, hírlap, hanem a hírek még pedig a legfőbb, legfontosabb hírek magyarázója, értékelője. Berkovits Miksa (New York) kifogásolja azt, hogy a lap ritkán polemizál a magyar reakcióval és hogy egyre kevesebb magyarországi sporthírt közöl. Szerdiné (Detroit) szerint a lap nem foglalkozik eleget az ifjúság kérdésével. Tolmácsolja a detroiti olvasók abbeli kérelmét, hogy a szerkesztőségből gyakran keressék fel a vidéki csoportjainkat. Eörsi Béla (Los Angeles) túl hosszúnak tartja a lapban megjelenő átlagos cikket. Teljesen elégtelennek tartja a magyarországi hírszolgálatot is. Megemlíti azt az érdekes tényt, hogy számos hollywoodi magyar filmíró vagy színész kölcsönzi tőle rendszeresen a Magyar Szót (miután előfizetni vagy nyilvános helyen olvasni nem merik), mert tudják, hogy csak a Magyar Szóban olvashatják a valóságot Magyarországról. Sajnos igen gyakran csalódnak, mert a lap csak szórványosan és rendszertelenül közöl óhazai híreket. A lapnak rendszeresen kellene hozni a híreket a magyar- országi ipari termelésről, a földművelésről, a technika, a tudomány fejlődéséről, a falvakról, városokból. Inkább ilyen híreket, mint az Apácai Cseri Jánosról stb. szóló cikkeket. Friedman Rózsi (Los Angeles) hangsúlyozza, hogy a legtöbb városban lehetne még működő kulturcsoportokat, műkedvelő gárdát szervezni, ha a szerkesztőség küldene ki megfelelő egyfel- vonásosokat. Neuwald Jenő (Los Angeles) kritizálja a lapot a sok sajtóhiba miatt. Nem tartja kielégítőnek azt, ahogy a lap a Verhovay-Rákóczi egyesülés legújabb fejleményét (a Pennsylvania Insurance Department közbelépése) kommentálta. Sparing Károly (Detroit) követeli, hogy a Magyar Szó magyarázza meg mért magasabbak a Magyarországon termelt iparcikkek árai a külföldi iparcikkekénél. A lapból nem lehet eleget tanulni. Szerdi (Detroit) azt állítja, hogy az a baja a lapnak, hogy nagyon kicsi. Állítsunk be még három jó munkaerőt, mindjárt meg fog javulni. Hegedűs (Akron) elitéli azt, hogy a szerkesztő
