Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-08 / 36. szám
— Beszélgetés Gietzelt német professzorral — Ki ismerheti jobban az emberi szenvedést, betegségeket, a halált, mint az orvos? Több évtizedes pályámon sokfajta alattomos, gyilkos kórral találkoztam, hadakoztam ellenük, mégis, amit a legutóbbi hetekben láttam, mélyen megrázott. — Ezzel a vallomással kezdte a beszélgetést a Japánból nem hivatalos látogatásra érkezett, s Magyarországon átutazó Gietzelt professzor, a berlini Humboldt-egyetem radiológiai és onkológiai klinikájának igazgatója, a Béke-Világtanács és a Nemzetközi Orvosbizottság tagja. E szavak annál súlyosabbak, mert a második világháború alatt maga is a szenvedések egész sorát élte át. Hitlerék börtönbe vetették, kimondták rá a halálos ítéletet. Gietzelt professzor tagja volt az atombombarobbantás orvosi, biológiai következményeinek kutatására alakult kilenc tagú nemzetközi orvosbizottságnak. A tudósok május 28-tól junius 11- ig kutattak, tanácskoztak Tokióban, Oszakában, Kiotóban, Hirosimában és Nagaszakiban. Az egész világot bejárta éppen tiz esztendővel ezelőtt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pusztításának hire. Sok ember olvasta a szemtanuk beszámolóját az égbenyuló lángnyelvekről, a gomba alakú atomfelhőkről. S ugyancsak sokat hallottunk a Bikini-szigeteken történt atom- és hidrogénbomba-robbantásokról. Gietzelt professzor szavai mégis kétszeresen érdekesek, mert sok uj tapasztalatot közölnek, s mert a professzor az orvos, a tudós szakszerűségével számol be élményeiről. — Azzal kell kezdenem — mondja —, hogy az orvosbizottság japáni tartózkodását, munkáját anyagilag a japán lakosság gyűjtése tette lehetővé. Megindító volt hallani, hogy a legszegényebb .— kevés rizsen és halon tengődő — emberek is adtak pénzt. Bizottságunkban szovjet, kínai, francia, dél-afrikai, chilei, csehszlovákiai, angol, belga és német orvos, tudós dolgozott. Nemcsak a közvetlenül a bombázások utáni ártalmakat, haláleseteket tanulmányoztuk, hanem elsősorban azt vizsgáltuk: vajon léptek-e fel később megbetegedések, s milyen formában. Különös figyelemmel vizsgáltuk a Bikini-szigeteken ledobott bombák következményeit. Gietzelt professzor előkeresi az adatokat, minden kérdésre kimerítő választ ad. — Hirosimában a város orvosaival is tartottunk megbeszélést — folytatja. — Köztük többen maguk is radioaktiv sugárzástól betegek. Hirosimában és Nagaszakiban összesen több mint 300,000-en pusztultak el. A betegségeket, a halált az égési sebek, »Z üvegszilánkok, beomlott épületek, harmadsorban peaig a radioaktiv kisugárzás okozta. Ez utóbbi hatását alaposan megvizsgáltuk. A professzor ezután részletesen felsorolta a rádióaktiv kisugárzás okozta megbetegedések jeleit, amelyek rossz közérzettel, étvágytalansággal, lázzal kezdődnek és végül a vérképzőrendszer pusztulására, a tüdő és más szervek másodlagos baktériumos fertőzésére, halálra vezetnek. Két- 180 ezer, atomrobbantást túlélt emberen végzett vizsgálatok bizonyítják: a gyógyulás igen lassan halad még azoknál is, akiket csak kisebb sugárhatás ért. A sugárhatást szenvedett gyermekek testileg, lelkileg, felfogásban egyaránt lassabban fejlődnek, fáradékonyak. A sugárhatásnak kitett emberek közül sokan hajlamosak különböző idegbetegségekre — különösen a schi- zophreniára (tudathasadásra). Nagymértékben elterjedtek Hirosimában és Nagaszakiban a rákos megbetegedések, a fehérvérűségben szenvedő emberek száma pedig a bombák ledobása óta 4—5-szörösére emelkedett. Gietzelt professzor tény- és adatfelsorolása a legsúlyosabb vádbeszéddé forrósul. “Megnéztük Hirosimában az atombomba-károk megrázó múzeumát is. Itt a legkülönbözőbb, deformálódott, összeégett anyagokat láttuk. A magas hőfok ugyanis a házak köveit, cserepeit a robbanási központtól 1000—1200 méter távolságra is teljesen megolvasztotta. Nagaszakiban' láttunk egy kiégett iskolát, amelynek termeiben még ott voltak a gyermekek elüszkösödött csontjai. . .” Majd a Bikini-szigetekre ledobott bombákról beszél Gietzelt professzor: Mint ismeretes, a robbantások nyomán a Fukurju Maru nevű halászhajót megfertőzte az atmoszférából négy órán keresztül hulló rádióaktiv hamu. A hajón tartózkodó mind a huszonhárom halász megbetegedett, s egyikük, Kubojama a megbetegedés után több mint egy fél évvel, 1954 szeptemberében meghalt. A professzor ezután részletesen beszámol a hajóra hullott por összetételéről. Elmondja, hogy bizottságuk 1955 junius 2-án — tehát több mint egy esztendővel a hidrogénbomba ledobása után — megvizsgálta a halászhajót és megállapította, hogy az még ma is Gamma- és Beta-sugarakat lövell ki. 1954 március 10-én az amerikai atomerő bizottság bejelentette, hogy 450 mérföld sugaru körön belül levő területre szélesítik ki a tilos területet, ami azt mutatja, hogy az amerikai körök nem tudták pontosan megállapítani az atom- és hidrogénbombák robbanásának hatását. Ennek ellenére további robbantásokat végeztek, amelyekkel súlyos károkat okoztak. Még az 1954 junius 27-én Bikinitől 2000 mérföld távolságban kifogott halakon is igen erős rádióaktivitást észleltek. Az 1954 márciusától decemberig rádióaktiv fertőzés miatt megsemmisített husmennyi- ség súlya meghaladja az egymillió fontot. A japán halászati társaságok képviselői kijelentették, hogy a halászati ipar és kereskedelem vesztesége hatmillió dollár. A japán kormány hivatalos jelentése szerint a halak a Csendes-óceánban Japántól Uj-Guineáig, Tajvantól Hakaiig rádióaktiv anyaggal voltak és részben vannak még ma is fertőzve. az mm partján — Riport a Szovjetunióból — Gyönyörű szép ezernyi sziliben tündöklő vidék. Az óriási barna hegyvomilatok és a végtelen tajgák között egy-egy tó vagy nagyobb folyó kékeszöld vize csillan meg. Nagyszerű látvány a Bajkál tó környéke is. A Bajkai tó, amelyből az Angara folyó ered, a föld legmélyebb és legbőviztibb tava. Egyes pontjain még másfélezer méternél is mélyebb. Ezt a gigantikus méretű medencét háromszázharminchat folyó táplálja. Ezek annyi vizet visznek bele, hogy évenként körülbelül két méterrel emelkedne a viz szintje, ha-a tóból eredő Angara le nem vezetné a fölösleges vizet. így az óriástó és az Angara szintje is egész éven át nagyjából állandó. Az Angara sötét szurdokokban, forgókon, zuhogókon át rohan a Jeniszej felé. Gyorsaságát még fokozza, hogy 1853 kilométeres utján, amig a Jeniszejbe ér, 300 méter esik. (A Volga csak nem kétszer olyan hosszú, mint az Angara, s csupán 256 méter az esése.) Víz-bősége s megannyi természetes vízesése kimeríthetetlen energiaforrássá teszi az Angarát. Hozzávetőleges számítások alapján is évente 80—90 milliárd kilowattóra villamosenergiát lehet belőle nyerni, annyit, mint a Volgából, Kámából, Dnyeperből és a Donból együttvéve. ★ A varázslatos szépségű és az egész világon páratlan energiatartaléku Angara egykor ezernyi veszélyt rejtett magában, s bevehetetlen “vizfüggönnyel” zárta el a nyugattól a jakuto- kat, s Délkelet-Szibéria más lakóit. A környékbeliek szinte istenként tisztelték a vad folyót, annyira féltek tőle. Körmeneteket rendeztek partjain, áldozatokat hordtak vizébe, ágyuiövés- sel és harangszóval kérték kíméletét, hogy el ne öntse a partmenti földeket, házakat. Gonosz hírét őrizte nemzedékeken át a szájhagyomány is. Megannyi szibériai mese és anekdota témája a “rettenetes Angara-apó”. Beszélik, az irkutsz- kiak nem egyszer akartak hidat emelni az .Angara fölé, hogy összekapcsolják a város két részét. A makacs folyó azonban mindannyiszor könyörtelenül továbbsodorta az építők kezemun- káját. Csak az októberi forradalom győzelme után, amikor hozzáfogtak a nagy villamosítási terv, a GOELRO kidolgozásához, gondoltak az Angara vizienergiájának felhasználására. Szovjet mérnökök és hidro-technikusok járták be a folyó partjait, gondosan szemügyre vettek minden kanyarodót minden métert, tudományos pontossággal figyelték meg, hogyan viselkedik a hömpölygő víztömeg a különböző évszakokban. A geológusok megállapították, hogy a környező föld méhe mérhetetlen kincseket rejt magában: vasat, szenet, különböző fémeket és bauxitot. ★ Oroszok, beloruszok, ukránok, szibériaiak érVendégünk néhány percre elhallgat. Látszik rajta a megindultság: “Japánban a legszomorubb az volt, hogy a sugárhatásnak kevéssé kiteft, egészséges emberek is félnek a jövőtől. Nem tudni ugyanis, mikor tör ki rajtuk is valamilyen lappangó sugárbetegség — legtöbbször fehérvérűség, amelyet a nép “atombetegségnek” keresztelt el...” Gietzelt pi’ofesszor végül is összefoglalja az elmondottakat: — Az atom- és hidrogénbomba- robbanás következtében keletkező rádióaktiv kisugárzás súlyos hatással van az emberekre. Egyesek azonnal, mások később pusztulnak el, nagyrészt különböző vérmegbetegedésekben. Mindezekre a betegségekre egyelőre nincs specifikus, közvetlenül ható gyógymód, az orvos csupán tüneti kezelést nyújthat. — Határozott hangon folytatja: — Vizsgálódásainkban csak orvosi szempontok vezettek minket. Minden politikai meggondolástól függetlenül dolgoztunk. Bízom benne, méltó visszhangra talál majd felhívásunk: ne robbantsanak fel több atom- és hidrogénbombát, az atomenergiát kizárólagosan békés célokra használják fel!... Ez a felhívás máris meghallgatásra talált a föld minden részén, mert százmilliók leghőbb követelését fejezi ki. Ezek a százmilliók azt is követelik, hogy e roppant energiát állítsák az emberiség boldogulásának szolgálatába. Bodnár Ottó (Budapest) keztek az Angara partjára, hogy nem messze Irkutszktól megépitsék a folyón az első vizierő- miivet. Három év alatt a foly balpartján hatalmas segédüzemek jöttek létre, famegmunkálókombinát, egy félautomata betongyár, nagy javítóüzem, műszaki javítóüzemek, stb. Nem mesz- sze van az építők városa, amelynek már 2 modern áruháza, három könyvtára, három klubja, három iskolája, hét napközije, nagyvárosiasán berendezett szállodája, kórháza, poliklinikája és szülőotthona van. Nyílegyenes autóutak vezetnek az építkezéshez, óriás földgyaluk, lépkedő ekszkavátorok emelik ki a földet. Irkutszk környékén már október elején beállnak a téli hidegek. Januárra, amikor a hideg a tetőpontjára hág, 3—3,5 méter mélységig megfagy a föld (s csak junius közepe táján enged fel telejesen.) A hőmérő sokszor mínusz 40 foknál is nagyobb hideget mutat. Ráadásul az Angara decemberi áradása állandóan árvízzel fenyegeti az erőmű építőit. Most télen is, december végén ( akárcsak az előző évben) megáradt az Angara, s elöntéssel fenyegette a meder bal felőli részében folyó munkálatokat. Megerősítették a zárógátat, munkába állították az építkezés valamennyi szivattyúját, a műszakiak pedig — dacolva a kegyetlen hideggel — éjjpel-nappal őrködtek a gátokon. A meder betonzási munkálatai a fenyegető veszély ellenére is hatalmas ütemben folytak. A munkálatok befejezéséig még körülbelül négymillió köbméter földet kell megmozgatni, s 550 ezer köbméternyi betont kell bedolgozni. (Az erőmű felépítéséhez összesen 11 millió köbméter földet kell megmozgatni, 900,000 köbméter betont és vasbetont kell lerakni és tiz és félezer tonna vasanyagot kell beszerezni.) 1956 áprilisára készül el a gát, s a jövő év végén már áramot ad az erőmű. A régi Angarától féltek az emberek, mert veszedelmet hozott rajuK — az uj Angara engedelmes szolgája lesz az embernek. Szathmári Gábor. EGYIPTOMBAN az Al-Azhar egyetem, amely a világ legrégibb egyeteme és csak férfitanulókat vett fel, most egy uj tanintézetet alapított, amely speciálisan csak nőket fog kiképezni magasabb tudományokban. ★ OLYAN feltűnően szépek voltak a fából faragott tálcák az angliai Bristol egyik uj cafeteriá- jában, hogy egy hét' fclatt ütvenet “ehoptax belőlük. ★ “PARLAMENT”, ezt a szót 1212-ben használták először egy összejövetelen, ahol egy olyan intézmény létesítését vitatták meg. v* f g____________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________________________ September 8, 1955 egy mmHNsaui tapasztalatai *
