Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-08 / 36. szám
India függetlenségi napján több ezer békés indiai tüntető hatolt be az Indiában levő Goa portugál gyarmat területére, hogy ott kifejezést adjon szolidaritásának a goai lakosok függetlenségi törekvésével. A delhi rádió szerint “a portugál rendőrség figyelmeztetés és legkisebb kihívás megtörténte nélkül tüzet nyitott” a tüntetőkre, közülök harmincegyet megölt, több mint százat megsebesített, s további több mint százat gumibottal megvert. A portugál rendőrség vérengzése óriási felháborodást keltett egész Indiában. Uj-Delhiben és Bombay-ban általános tiltakozó sztrájkot rendeztek. Heves tüntetésekre került sor más városokban is. Kalkuttában ötezer diák vonult fel a város főutcáin, s erélyes kormányakciót követelt a portugálok ellen. A tüntetők ezután megrohanták a portugál konzulátus épületét. Az indiai parlament több képviselője is határozott intézkedéseket követelt a kormánytól. Nehru miniszterelnök a parlamentben tett nyilatkozatában “kegyetlennek és civilizálatlannak” nevezte a portugál rendőrség eljárását. Goa, a történelmi véres esemény színhelye, az In dia területébe beékelt három portugál gyarmat egyike. A három gyarmat (Goa, Daman, Diu) területe mindössze 3983 négyzetkilométer, lakosainak száma alig több hatszázezernél. Ebből Goa lakossága ötszáznegyven ezer. A portugál gyarmatosítás több mint 400 éves múltra tekint visz- sza. E területek népeinek függetlenségi harca csaknem egyidős a gyarmatosítással. Bár a függetlenségi mozgalmakat mindannyiszor vérbefoj- tották, újból és újból fellángoltak. A második világháború után, Indiának az angol gyarmati uraAMERIKAI MAGYAR SZÓ Ml TÖRTÉNJK GOÁBAN ? lom alól történt felszabadulásával még erőteljesebben lángolt fel a függetlenségi küzdelem a három portugál gyarmaton. E küzdelmet teljes támogatásban részesíti az indiai közvélemény, több ízben rokonszenvéről biztosította a Nehru-kor- mány is. Az indiai kormány több Ízben fordult azzal a javaslattal Portugáliához, hogy kezdjendk tárgyalásokat és keressenek igazságos megoldást Goa, Daman és Diu jövőjéről. 1949-ben és 1950- ben meg is indultak a tárgyalások, de eredménytelenek maradtak, mert a portugál kormány görcsösen ragaszkodik egykori nagy gyarmatbirodalma utolsó ázsiai morzsáihoz. Ez a makacs álláspont nemcsak azzal a gazdasági haszonnal magyarázható, amit e területek jelentenek Portugáliának, hanem azzal is, hogy néhány év óta portugál és más imperialista érdekeket szolgáló légi és tengeri támaszpontokat építettek s építenek mindhárom gyarmat területén. Ezzel az élénk katonai tevékenységgel párhuzamosan — amely veszélyezteti India biztonságát — nagy számban tartóztatják le a goai, a damani és a diui hazafiakat, s csukják börtönbe, vagy hurcolják kényszermunkára Kelet-Afrikába és Portugáliába. A meghiúsult tárgyalások után különböző indiai pártok képviselőiből megalakult a “Goa Fel- szabadaditásáért Küzdő Arcvonal”, amely Goa Indiával való békés egyesítését tiizte maga elé célul. E szervezet irányításával kisebb csoportok «' -r- 'IVl'.ír. '-:KSeptember 8. 1955 jártak át a portugál gyarmatra, ahol békés tüntetéssel juttatták kifejezésre az indiai nép törekvését. A tüntetés után a csapatok visszatértek Indiába. A legutóbbi hetekben ezek a tüntetések megnehezültek, mert a portugál hatóságok különböző megtorló intézkedésekhez folyamodtak. A Goával kapcsolatos nézeteltérések miatt any- nyira kiéleződött a helyzet India és Portugália között, hogy 1953-ban bezárták India portugáliai követségét, a minap pedig Portugália indiai követségét. Ezzel a két kormány között megszakadt á diplomáciai kapcsolat. Nehru miniszterelnök a goai vérengzés után tett parlamenti nyilatkozatában kijelentette, hogy India a történtek ellenére sem folyamodik erőszakhoz. India továbbra is olyan igazságos és békés megoldást keres, amely megfelel a lakosság érdekeinek. Portugália azonban figyelemre sem méltatja India jogos nemzeti törekvéseit, s továbbra is olyan rendszabályokhoz folyamodik, amelyek veszélyeztetik India biztonságát és Ázsia békéjét — hangoztatta Nehru. Nem lehet tudni, hogyan alakulnak a további események Goa körül. Annyi azonban bizonyos, hogy a független India, amely önálló külpolitikát tudományos állomás részére keresnek helyett, az ázsiai béke megvédésére és biztosítására, nem nyugodhat bele, hogy országa testébe külföldi haditámaszpontnak kiépített gyarmati területek ékelődjenek be. A goai események ismét arra figyelmeztetik az imperialista gyarmatosítókat, hogy a függetlenségükért harcoló népek jogos követelését nem lehet többé elnémítani. Khartumban, a szudáni parlament épülete előtt augusztus közepén hatalmas tömeg ünnepelt. A lelkes éljenzés, az örömkitörés a parlament által egyhangúlag elfogadott úgynevezett “önrendelkezési határozatnak” szólt. Annak a döntésnek, amely felhívta Nagv-Britanniát és Egyiptomot, 90 napon belül vonják ki csapataikat Szudánból, és kimondotta, hogy azonnal meg -kelb-teRBÍ-^-emzág--önrendelkez;éaLjogának érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. A szudáni miniszterelnök már be is jelentette, hogy az államapparátusban szudániak váltják fel a külföldi tisztviselőket. Ez a parlamenti határozat határkő Szudán történetében. Kiinduló pontja annak az időszaknak, amikor ez az afrikai ország is — hosszú idegen uralom, elnyomás után — megteheti az első lépéseket az önálló állami élet utján. 56 éve, hogy erre, a Magyarország területénél huszonhétszer nagyobb, 9 millió lakosú országra idegen hódítók tették rá a kezüket. Az 1899-es angol-egyiptomi szerződés értelmében Szudán condominium lett, vagyis a birtoklásáért versengő Anglia és Egyiptom “közös uralma” alá került. Ez a “közös uralom” azonban csak névlegesen állt fenn — a brit imperializmus kizárólagos uralmát jelentette. Hiszen Anglia volt az erősebb, tapasztaltabb a gyarmatosításban, s maga Egyiptom is a legutóbbi időkig brit függőségi terület volt. Az ország sorsában változás csak a második világháború után, Egyiptom és Szudán népei szabadságküzdelmének eredményeként következett be. Egyiptom már 1947-ben a Biztonsági Tanács elé terjesztette a szudáni kérdést, 1951-ben pedig felbontotta az Angliával kötött egyezményeket, igy az 1891-es szerződést is. Egyúttal követelte, hogy az angolok vonuljanak ki Szudánból, és egyezzenek bele Szudán Egyiptomhoz csatolásába. A függetlenségi harc, a külföldi uralom elleni fellépés erősödése végülis tárgyalásokra kénysze- ritette Angliát. Az 1953. február 12-én aláirt brit — egyiptomi megállapodás kimondotta, hogy egy “átmeneti időszak“ után, ha a szudáni parlament megszavazza az “önrendelkezési határozatot”, Szudán önmaga döntheti el: Egyiptommal egyesül-e, vagy pedig független állam lesz-e? Most miután a khartumi parlament augusztus 16-án elfogadta az “önrendelkezési határozatot”, az 1953-as megállapodás értelmében semleges nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett alkot- mánvozó nemzetgyűlési választásokat kell tartani. Ez az alkotmányozó gyűlés hivatott dönteni az ország jövendő sorsáról. Melyik utat választja majd Szudán? Most még nem lehet tudni. Az országban meglehetősen erős Szudán az önrendelkezés útjára lépett az Egyiptommal való egyesülést követelők tábora. Kétségtelen, hogy a brit gyarmati alárendeltséghez képest az önálló, független politikát folytató Egyiptomhoz történő csatlakozás komoly lépést jelentene előre. Figyelemre méltó viszont, hogy a khartumi parlamentben a határozat megszavazásakor egyedül a Nemzeti Unionista Párt szónoka vetette fel ennek gondolatát. A többi párt képviselői ezzel szemben Szudán önállósága mellett szálltak síkra. így például a dél-szudáni Liberális Párt vezetője kijelentette, reméli, hogy a parlament határozata “beveri az utolsó szöget is az idegen uralom koporsójába”. Nem született még megállapodás az alkotmányozó gyűlési választásokat ellenőrző nemzetközi bizottság összetételéről sem. Mint a jelentésekből kitűnik, ez a kérdés Anglia és Egyiptom között hosszabb vita tárgya volt. Kairói javaslatra végülis úgy döntöttek, hogy kikérik a szuSzovjet tudományos expedíció indul a déli sarkvidékre A harmadik 1957-—1958-as nemzetközi geofizikai év megrendezésében számos ország, köztük a Szovjetunió is részt vesz. Az év programjában a déli sarkvidék felkutatása is szerepel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája expedíciót szervez az Antarktisz szárazföldjének és a déli sarkvidék medence vizeinek geofizikai kutatására. Az expedíciót az ismert szovjet sarkkutató, M. M. Szomov, a földrajztudományok doktora vezeti. Mivel a tudományos kutatómunka megszervezése a déli sarkvidéken nagy nehézségekkel jár, a szovjet expedíció már ez év novemberében elindul a déli sarkvidékre, hogy ott előzetes munkálatokat végezzen. Az expedíció részvevői a különleges, e célra alkalmas 12,600 tonnás “Ob” hajón és egy segédhajón szállnak tengerre. A déli sarkvidék szárazföldjének keleti partján létesítik az expedíció központi állomását. Az expedíció tagjai a szárazföld belsejében további kát folytat, s erőfeszítéseket tesz elsősorban A három szárazföldi állomáson folyó kutatómunkát összekötik a déli sarkvidék vizeinek megfigyelésével. Az expedíció tagjai ezt a munkát különleges hajóval végzik. Az expedíció mindazokkal a problémákkal foglalkozni kíván, amelyek a nemzetközi geofizikai év programjában szerepelnek. (Meteorológia, földmágnesség, sarki fény, ionoszféra, napsugárzás, kozmikus sugárzás stb.) A meteorológusok a többi közt tanuldáni parlament véleményét, s rábízzák a döntést. Ugyanekkor Szudánban mind nagyobb hangot kap az a követelés, amely túllépi az 1953-as megállapodás tételeit is: az ország jövőjéi’ől ne az alkotmányozó gyűlés, hanem népszavazás határozzon. Egyes hírek szerint nem lehetelen, hogy a khartumi kormány ilyen irányú hivatalos javaslatot is tesz Angliának és Egyiptomnak. A_ brit külügyminisztériumban minden esetre malmost kijelentették, hogy “a népszavazás megszervezése szükségessé tenné az 1913. február 12 -i szerződés módosítását, és ez késleltetné az események kifejlődését....” Sok tehát még a tisztázatlan kérdés, újabb hátráltató akadályok is felmerülhetnek. Csak a legközelebbi hónapok mutatják majd meg, hogyan alakulnak a szudáni események. A khartumi parlament keddi. a tömegek által örömmel fogadott határozata azonban már igy is annak újabb bizonysága, hogy Afrikának ezen a részén is lealkonyulóban van az idegen, gyarmati uralom napja. mányozni fogják a déli sarkvidék jéggel borított szárazföldjének hatását a föld légkörének áramlásaira, hogy tökéletesítsék a hosszabb időre szóló időjárásjelentések elkészítésének módszerét. A szovjet expedíció munkája során együtt fog működni az Egyesült Államok és más országok expedícióival, amelyek a déli sarkvidéken ugyancsak kutatóállomásokat létesítenek. Ez év júliusában Párizsban nemzetközi konferenciát tartottak, amelyben a déli sarkvidéken végzendő kutatások megszervezésével és feladataival foglalkoztak. Az értekezleten V. V. Ba- louszov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja ismertette a szovjet tudósok terveit, és javaslatokat tett az Antarktisz kutatásában részvevő expedíciók tapasztalatainak kicserélésére és a kutató munka egybehangolására. Az értekezlet munkájában részt vettek az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Argentina, Chile, Ausztrália, Ujzéland s már országok képviselői, amelyek ugyancsak expedíciókat indítanak a déli sarkvidékre. A kutató munka végleges programját ez év szeptemberében állapítják meg Brüsszelben, a nemzetközi geofizikai év különleges bizottságának ülésén. A tudományos közélet köreiben meg vannak győződve arról, hogy a különböző országok tudósainak együttműködése e nagy problémák megoldásában erősiti a tudósok nemzetközi kapcsolatait, s további sikeres kutatásokra ösztönöz a békés építő munka és kulturális haladás jegyében. •
