Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

12 July 7, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Együtt élni vagy elpusztulni Irta: BERTRAND RUSSELL (Nobel-dijas filozófus és matematikus) I (Bertrand Russell, a Nobel-dijas agg, angol filozófus, alant következő érdekes Írása a pol­gári filozófia szempontjából boncolgatja a hid­rogénbomba, a háború és béke kérdéseit, amint Kathleen Lonsdale professzor cikke ezt a ke­resztény erkölcsi felfogás szempontjából cse- lekszi. Russell fejtegetéseiben és jóslásaiban nyomát sem találjuk, hogy a jövő kor kialaku­lásában az anyagi és gazdasági tényezők szer­kezeti változásai is szerepet játszanának, ő is idealisztikus, lélektani feltételek megváltozta­tásától teszi függővé a béke kérdését, az örök­lött, ősi, gonosz szenvedélyek legyőzésétől, lévén a lélektan az idealista bölcselet képzeleti tudo­mánya. Hogy azonban polgári felfogást tükröz- tető Írásokat is közlünk a Függetlenségi Nyi­latkozat egyetemes ünnepnapján, azzal csak akarjuk dokumentálni, hogy a polgári gondol- ( kodók legjobbjai végkövetkezetéseikben, a béke feltétlen akarásában, egybetalálkoznak a mun­kásság törekvéseivel es igy bizonyos meggyő­ződésben közösségben ünnepelhetjük a szabad- i ság és függetlenség napját. — Szerk.) A haditechnikában történt újabb változások teljesen példa nélkül álló helyzetet teremtettek. Háború mindig: volt, amióta szervezett államok vannak, vagyis immár hatezer éve. Ez az ódon intézmény most a vége felé jár. Kétféleképpen végződhet: az- első az emberi nem kiirtása, a második az„ hogy megállapodást kötnek, hogy többé nem háborúskodnak. Nem tudom, melyi­ket fogják választani. Sem a nagyközönség, sem a nagyhatalmú ál­lamférfiak többsége még nem értette meg, hogy modem fegyverekkel vívott háború semmiféle kormány céljait a világon nem szolgálhatja. Elsőrendű fontosságú, hogy megértsék ezt azok, akik keleten és nyugaton a politikát irányítják. Azok, akik abban a helyzetben vannak, hogy kellő hozzáértéssel beszélhetnek, általában beis­merik, hogy teljes védelem atombombatámadás ellen nem lehetséges. Úgy vélem, hogy a legva­lószínűbb feltevésnek kell tekintenünk azt, hogy ha holnap nagy háború törne ki, mindkét fél támadása sikerrel járna, de védelme sikertelen maradna. Ez azt jelenti, hogy ilyen háború első napjaiban a népesség minden nagy központ­ját eltörölnék a föld színéről mindkét oldalon. Azok. akik az első katasztrófát túlélnék, lassan vagy gyorsan elpusztulnának a rádióaktiv felhő lecsapódásai következtében. Az életnek ebből eredő elpusztulása nemcsak hadviselő országokra korlátozódna. A szelek fokozatosan széthorda­nák a halált az egész világon. Legalább is ez az, amitől félni lehet-. Nem lehet azt állítani, hogy a legrosszabb biztosan bekövetkezik, de elegen­dően valószínű ahhoz, hogy minden épeszű em­bert elriasszon ilyen kockázattól. A pusztulás teljességén kívül van egy másik elem is a helyzetben. Azelőtt, a hadi viszontag­ságok során mindkét» fél bizakodhatott abban, hogy az idő múlásával fölülkerekedhetik. Ma már azonban, ha mindkét félnek elég hidrogénbom­bája van a másik kiirtására, semmi előnyét nem láthatja, ha mégegyszer annyi bombája van, mint ellenfelének. E pillanatban a hidrogénbomba áll a közfigye­lem középpontjában, az azonban csak egyik le­hetősége a pusztításnak, amelyet a tudomány felelőtlen politikusok kezébe helyezett. A legha­talmasabb államok tanulmányozzák a vegysze­rekkel és baktériumokkal vívott hadviselést, amelynek legalább olyan borzalmas következ­ményei lehetnek, mint a hidrogénbombáknak. Se vége, se hossza • a halálokozó módszereknek, amelyeket kieszelhetnek. Még ha az emberiség egy része meg is maradna, semmi kétség, hogy a legközelebbi háború, ha a tudományos tech­nika túléli, befejezné azt, amit elődei életben hagytak. Ennélfogva csakis a következő két lehetőség közt Van módunkban választani: vagy lemon­dunk a háborúról, vagy pedig véget vetünk az emberi nemnek. Ha az emberek belátnák, hogy más lehetőség nincs, kétségkívül a békét válasz­tanák. És újabban reménykeltő jeleket észlel­tünk, hogy egyik fél sem akarja a húrokat a megpattanásig feszíteni. Igaz viszont vannak másfelől olyanok, akik abban reménykednek, hogy még háború esetén sem folyamodnának atombombák használatához, ez azonban hiú áb­ránd, mert előbb-utóbb mégiscsak arra kerülne a sor bárhogy megfogadnák is, hogy nem élnek (és halnak) vele. Béke — fokozatosan A hidegháborúról a biztos béke állapotába való átmenet nem történhet meg egyetlen nap alatt. De megtörténhet és meg is kell történnie. Fokozatosan kell az átmenetet kiépíteni. Az első fok abból áll, hogy a világ minden hatalmas kormányát meg kell győzni, hogy céljait — bár­milyenek is azok — háborúval el nem érhetik. Ennél az első állomásnál a tudósoknak -— nem­csak atomfizikusoknak, hanem élettani tudó­soknak, bakteriológusoknak, származástani szak­embereknek — igen fontos szerepük lesz. Az ő felfedezéseik teremtették meg a veszélyeket, most hát az ő kötelességük, hogy figyelmeztes­sék a nagyközönséget és a kormányokat, miféle kockázat vállalásáról van szó. E kötelességük teljesítése közben olyan lépésekre kényszerül­hetnek, amelyeket kormányaik rosszainak, de az emberiséghez való hűségűktől nem tántorod- hatnak el. Meg vagyok győződve, hogy minden lehetőt meg fognak tenni, hogy úgy a nyugati, mint a keleti kormányokat rábeszéljék, hogy problémáik megoldásához ne a háborút, hanem a tárgyalásokat vegyék számításba. A következő állomás: meg kell teremteni azt az átmeneti gépezetet, hogy a kelet és nyugat közt jelenleg összeütközéseket okozó kérdéseket tárgyalásokkal rendezzék. Szükséges lesz ezeket a kérdéseket egy a kelet és nyugat képviselőiből álló tárgyaló testület elé vinni. A hatalmi egyen­súly semlegesek kezében lesz. Minden rendezés fontos része lesz természetesen a fegyverkezés erélyes lecsökkentése. Alig hihető, hogy e na­gyon kényestermészetü kérdéseket sikeresen le lehet vezetni az ellenségeskedés feszült légköré­ben, amint az -évek óta fennállt. Mindkét félnek fel kell hagyni egymás örökös ócsárlásával és meg kell tanulni a türelem azon fokának gya­korlását, amelyre évszázados háborúskodás után végre mégis csak eljutottak a muzulmánok és a keresztények, a katolikusok és a protestánsok. Ma nem várhatunk az értelem lassú érvényre jutására hosszú, eldöntetlen háborúk keserves tapasztalatai leszürődésével. Előre kell megta­nulnunk úgy gondolkodni és érezni, ahogyan a múltban az ilyen hosszú háborúk után lehig­gadtak az emberek. Nem mondom, hogy ez könnyű dolog, de ha az emberekkel meg lehet értetni a borzalmas válaszutat, talán mégsem lész lehetetlen. A harmadik lépés Ha a keletet és nyugatot egymástól elválasztó közvetlen problémák igy vagy úgy megoldód­nak, akkor elérkezhetünk a biztos béke felé ve­zető ut harmadik állomásához. Napjaink nem­zetközi problémái nem az utolsók, lesznek majd újabbak is, amelyek másféleképpen fogják meg­osztani a világot, mint ma kommunista és kom­munistaellenes tömbök közt. Mindaddig, amig nincs kiépítve olyan nemzetközi hatóság, amely képes a béke érvényre juttatására, a háború koc­kázata fennforog, és minél jobban előrehalad a tudomány, a kockázat annál rettenetesebb lesz. A korlátlan felségjogu államok sokaságából származó nemzetközi anarchiának véget kell vetni. -A nemzetközi hatóságnak, amely véget fog vetni neki, szövetséginek kell lenni és csak annyi hatalommal lesz felruházva, amennyi szük­séges a világbéke megőrzéséhez. A ráruházott hatalom legfontosabb része, amelyet a legnehe­zebb lesz biztosítani is, a fegyveres erő nyilván­való túlsúlya minden más nemzeti állam vagy államszövetség fegyveres ereje felett. A felség­jogu államok jelenlegi anarchikus szabadsága becses minden nép szemében és nem is fogják egykönnyen feladni, de mégis le kell majd mon­dani róla, ha azt akarjuk, .hogy az emberi nem megmaradjon. A szükséges folyamat olyan, mintt a tizenötödik és tizenhatodik században tapasztaltunk. Addig az ideig hatalmas bárók, kiskirályok ültek kastélyaikban, váraikban és dacolhattak a nemzeti kormányokkal. Ugyan­olyan anarchia uralkodott az egyes nemzetek kebelén belül, mint amilyen ma uralkodik a nem­zetek között. A puskapor és a tüzérség aztán véget vetett a belső anarchiának Franciaország­ban, Spanyolországban és’ Angliában. A hidro­génbomba ma ugyanilyen szerepet játszik a nemzetközi anarchia megszüntetésében. A sza­badság elvesztése, bármennyire sincs a nemze­tek invére, éppenolyan természetű, mint ami­lyent az egyéneknek kell elszenvedni, mondjuk a gyilkosság elkövetésének megtiltásával, mert végeredményben éppen ez a gyilkolási jog az, amelynek feladását követelik az eddigelé felség­jogu államoktól. Jogos remények A veszélyekről beszéltem és arról, hogyan le­het azokat elkerülni, de van még valami, amit éppenolyan fontos hangsúlyozni, mert bár a jelenlegi félelmek elkerülhetetlenek, éppenolyan jogosak a reményeik is. Ha megtesszük a kellő intézkedéseket, hogy megszüntessük a félelme­ket, ezzel olyan világot teremthetünk, amely pél­dátlan jólétbe juthat, hogy még elképzelni is alig lehet. A civilizáció kezdete óta eltelt hosszú korokon keresztül, az emberiség zöme nyomor­ban, robotban és rabszolgaságban élt. A nyo­mornak súlyos terhe, amely elsötétítette az em­beriség lassú haladását, ezután szükségtelenné válik. Ha megtanuljuk, hogyan legyünk türelme­sek egymás iránt és hogyan éljünk barátságban, akkor a szegénységet mindenütt tökéletesebben lehet lesz eltörölni, mint amennyire ma el van törölve a legszerencsésebb nemzeteknél. A félel­met le lehet annyira csökkenteni, hogy mind­nyájunk mindennapi életét uj pezsgés és uj öröm járja át. A tudomány müve, amely amig háború létezik, kiváltképpen gonoszságokra irányul, teljesen áldássá válhatik. Semmi sem áll ennek útjában, csak átöröklött gonosz szen­vedélyek sötétsége. A jólét uj műszaki lehető­ségei már léteznek, csak a felhasználásukhoz szükséges bölcsességükben szenvedtünk eddig hiányt. Vájjon kollektiven továbbra is hátat fo­gunk fordítani olyasmiknek, amiket valameny­n.vien egyénenként óhajtunk? Megteremthetnék a fény világát, vagy száműzhetjük az életet bolygónkról. Vagy az egyiket, vagy a másikat kell tennünk, még hozzá hamarosan. Nagy fe­lelősség nyugszik azokon, akik megértik ezt a kettős lehetőséget, mert az ő hivatásuk meg­győzni az emberiséget, hogy a jobb megoldást válassza. Uj, modern 1300 oldalas angol szótár ingyen uj olvasóknak! NE KÜLDJÖN MOST EGY CENTET SEM! Ha Ön jelenleg nem előfizetője a MAGYAR SZÓ-nak, de e lapszámunk meggyőzte Önt első­rangú hírszolgálatáról, kulturszinvonaláról, ren­delje meg három havi próbára. Ne küldjön most egy centet sem, csak töltse ki az \ alanti szel­vényt. Mi azonnal megindítjuk Önnek a lapot s küldjük a számlát 2 dollárról, melynek bekül­dése után a gyönyörű 1300 oldalas vászonkö- tésü angol szótárt ingyen ajándékként azonnal postára adjuk. Ezt az ajánlatunkat csak augusztus 1-ig tart­juk fenn. Töltse hát ki és küldje be a szelvényt postafordultával. MAGYAR SZÓ 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! Én igényt tartok 1300 oldalas nagy angol szó­tárukra, mint ingyen ajándékra. Küldjék szá­momra a lapjukat 3 hónapig, 2 dolláros alapon. Számlájuk vétele után beküldőm az összeget. (A könyv szállításának postai költségére 23 centet kérünk) Az ön neve: .......................................................... Címe: ........................... .......................... MIKOR JÉZUST titkos besúgók fölforgatással és a kormány erőszakos megdöntésére való csel­szövéssel vádolták, a Festus római biró követelte, hogy azok -szembesítve legyenek a vádlottal. —- Vájjon hány hamis eskü alatt tett vád alapján vannak ártatlan emberek ebben a percben a kormány biztonsági tanácsai előtt, akiket nem­csak, hogy nem szembesítenek vádlóikkal, de még csak el sem árulják a hivatásos besúgók neveit. * AZ EGYIPTOMI KORMÁNY számos tanítót külföldre küldött, az elmeileg hátramaradt gyer­mekek nevelését tanulmányozni.

Next

/
Thumbnails
Contents