Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

July 7, 1955

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

i!_

(Folytatás a 9-ik oldalról)

vették ezt a “politikai tárgyalást” Freudiger Fülöp óvatosabb magatartásánál és kikapcsolták őt a tárgyalások további menetéből. Kaszt- ner és társai a tárgyalások megkezdése óta a nácik védelmét élvezték, akik mindent megtettek, hogy közel hozzák őket uralmukhoz. A “mentőbizottság” a nácik Ízlésének és céljainak megfelelő bizottsággá változott, amelyet védnökségük alá helyeztek. Ez a védnökség és a protekciósok számára engedélyezett kivándorlás szerves része volt a nácik pszichológiai háborújának a zsidók elpusztításában.

A németek “ajándéka”

A biró azután arra tért, hogy Kasztner, amikor kiderült, hogy a zsidók megmentésére vonatkozó tárgyalásai meghiúsultak, mint nagy “ajándékot” fogadta el Kromaynak a 600 zsidó megmentésére vonatkozó ajánlatát. Ebben szerepet játszott az is, hogy szabad kezet kapott a 500 zsidó kiválasztásában. Kasztner hiúságát .egyezte, hogy “megmentheti” a “fontos” (értsd pénzes) személyiségeket, mert ez személyes cionista mentőmunkának tűnt szemében és ezáltal igazolhatta is előző tevékenységi vonalát. Nem <ell csodálkozni hát, mondta Hálévi biró, hogy miután a nagy mentési terv meghiúsult, (amit Kasztner, mint fentebb láttuk, már rég feladott, le zsidó testvéreit, soha egy szóval nem figyel- tneztette a veszély szörnyű nagyságára és közelségére!) Kasztner örömmel fogadta el Kro- may “ajándékát” és “amikor ezt az ajándékot sífogadta, eladta lelkét a sátánnak!” .Ennek agyenes következménye az volt, hogy Kasztner a továbbiakban a nácik kegyétől függött.

A biró szerint Kasztnernek a náciktól független mentőmunkát kellett volna végeznie, amelyet még a nácik bevonulása előtt megkezdték. Ez persze veszélyesebb lett volna számára, mint naponta a náci hóhérokkal feketekávézni

és “tárgyalni”. Kasztner nem ezt választotta, hanem a proteciósok ügyének képviseletét, legfeljebb itt-ott még igyekezett egy-két gazdag ember nevét, megfelelő vérdij ellenében a listára helyezni.

De Kasztner és a “mentőbizottság” tartózkodott attól, hogy figyelmeztesse a vidéki zsidóságot, hogy szervezzék meg a határokon túl való szökéseket, az ellentállást, a deportálások megzavarását.

Kötelező lett a titkolózás

A Kasztnerrel való megállapodás révén az elnyomó elérte célját és a deportálás idejére befolyása alá hajtotta a “mentőbizottságot.” Az elnök szerint Kasztnernek titokban kellett tartania a protekciósok kivándorlását, mert ez is a nácik pszichológiai háborújának része volt és a különvonat szervezésének titokbantartásával voltaképpen magát a zsidóság elpusztításának tervét akarták titokban tartani. Kasztner naponta pontosan tudta a nácik deportálási és pusztitási terveit, amikor a proteciósok vonatát előkészítette.

Ennek a pernek egyik megrázó részlete volt, hogy a bár a budapesti mentőbizottság vezetője pontos információk birtokában volt, a vidéki városok zsidó tömegei — félmillió ember — úgy szálltak fel a deportációs vonatokra, hogy sejtelmük sem volt róla, hogy Auschwitzba szállítják őket. Ez a tény maga is bizonyítja, hogy Kasztner nem figyelmeztette az áldozatokat, jóllehet tudta, mi vár rájuk.

A kegyetlen igazság az — hangsúlyozta Há- Iévy biró — hogy a budapesti mentőbizottság vezetője (Dr. Kasztner) odadobta Magyarország zsidóságának nagy többségét az általa előre tudott sorsuknak, hogy megmenthessen egy kis csoport protekcióst.

A biró szerint ez a magatartás hasonló volt valamely katonai tábor őrzésére kirendelt őrszem viselkedéséhez, akit a támadni akaró ellenség azzal környékez meg, hogy hajlandó élet- benhagyni az őr barátait és kiengedni őket a táborból, ha nem figyelmeztetik a tábor többi lakóit a veszélyre.

A biró a továbbiakban igazoltnak vette Grün- waldnak azt a vádját is, hogy Kasztner háborús bünös.öket mentett meg a háború után. A biró szerint bebizonyult, hogy Dr. Kasztner mentőnyilatkozatot tett Kurt Becher SS főtiszt érdekében a nürnbergi denacifikáló bíróságnál.

A biró Grünwaldnak csak egyetlen állítását nem látta bizonyítottnak és pedig azt, hogy Kasztner oszotozott elrabolt vagyonon Kurt Becherrel és azért elmarasztalta Grünwaldot a rágalmazási bűntettében.

Tel ügyész procedurális jellegű felszólalása után Dr. Benjámin Hálévy biró kihirdette Ítéletét, amely szerint Grünwald Málkiélt egy font jelképes pénzbüntetéssel (56 cent) sújtja és egyben utasította a kincstárt, hogy fizessen ki Grünwaldnak 200 fontot a perrel járó költségek részbeni megtérítése címén.

Az ítélet után

Eddig szól a Tel Aviv-i Uj Kelet cimü izráeli magyar napilapból szemelvényesen átvett helyszíni riportunk. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ez a lap, miként az izráeli sajtó nagy része erősen kormánypárti és ezért igyekezett az egész beszámolót hangfogóval megírni. A riport például kihagyja Grünwald vádjainak részletes ismertetését, mert annak minden pontja rettentő vádirat Kasztner és az egész magyar- országi zsidó “vezetőség” ellen.

A Sharrett kormány, amely síkra szállt Kasztner mellett, szájkosarat helyezett az izráeli sajtóra az Ítélet kihirdetése után. Az igazságügyminiszter kihirdette, hogy az Ítéletet megfellebbezik, mert az ügy “sub judice” (bíróság előtt van) és igy nem szabad kommentálni.

De ehhez nem is kell kommentár!

szőr s oly meglepetés ez számára, hogy nem bir uralkodni magán. Belesápadt és merev lesz njin- den vonása s szemei dermedten néznek a végtelenbe.

Ennél az asztalnál, ebben a társaságban nem felelhet semmit az Áron gróf kissé kapkodó, kissé felületes és zavaros kijelentésére, de érezte, hogy neki magának megvan a különvéleménye.

Nem hisz a mesében.

Az egészet csak arra találták ki, hogy eltussolják a dolgot. Nem tartozik rá, az igazságügy- miniszter dolga, őrá csak az tartozik, hogy emberileg, egyénileg fenntartja azt a felfogását, hogy itt, akárki csinálta, valóságos betörés történt s mint villámfénynél, meglátta a megoldást. A csomagot Sátoraljaújhelyen adták fel. Högy jutott volna Antal gróf Sátoraljaújhelyre?

Még nem kapta meg az értesítést, hogy a feladó postahivatal az állomási posta milyen véleményt adott. Hirtelen nem is érdekelte tovább a grófok magatartása, ők az urak, csinálják, ahogy tudják, ő saját magát nagyon kárhoztatta, hogy ezt a pontot nem forszírozta.

Felállott, meghajtotta magát:

— Tudomásul veszem méltóságod bejelentését és arról köteles jelentést teszek felettes hatóságomnak. Méltóztassék azonban megengedni, hogy kijelentsem, hogy a körülmények egy valóságos. betörés tényét világítják meg s ebben az esetben hivatalból üldözendő bűncselekményt kell tekintetbe venni. Kérni fogom a fiatal mél- tóságos gróf urat, hogy a dologra vonatkozó tanúvallomását hivatali helyiségemben megtenni méltóztassék, hogy azt jegyzőkönyvbe vehes- sem. Kérni fogom mély tisztelettel az állítólagos csíny bűnsegédeit megnevezni, hogy őket is kihallgathassam.

A társaság némán hallgatott. Áron gróf idegesen kiáltott:

— Kérem, kedves barátom, nem értem tisztán, mit akar, bocsásson meg, süket vagyok, mint az ágyú, igen?. . . A dolog most már tökéletesen rendben van s én még ma beszélek az igazságügyminiszter őexcellenciájával s kérni fogom az egész izé megszüntetését.

A vizsgáJóbiró meghajtotta magát ismét:

— A dolognak ezt a részét méltóságod bölcs belátására bízom, én hivatali esküm s hivatásom parancsa szerint kénytelen vagyok folytatni a sajnálatos bűnügy vizsgálatát.

Ezzel harmadszor is meghajtotta magát, hátat fordított és eltávozott.

HJóricz on cl:

A BETYÁR

(30)

Asztalbontás után átmentek néhány sötét, 'cppant értékkel zsúfolt termen a nagy ablakokkal körülépitett s újonnan az épülethez hozzáépített terraszra, ahonnan gyönyörű kilátás ayilt a parkra és a nádasnak egy sarkára. A Áró szemérmes zavarral pillantott az aktképekre a falakon.

Egy olyan nagy asztal volt az ablak előtt, :ogy alig lehetett beülni a nehéz fotelekbe.

Itt mindenki feketekávét kapott és dohány- készülékeket hordtak körül az inasok. Az urak íatalmas fekete szivarokra gyújtottak. A vizsgálóbíró sem merte visszautasítani, bár gyenge iohányos volt. Rágyújtott, de nagyon erősnek ;alálta a szivar füstjét s a feketekávét is. Aggódva nézte, hogy fog menekedni ettől a külö- iös élvezettől s már érezte, hogy a fejébe száll íz erős bor és az erős kávé és az erős szivar. Itt falóban nem lehet gondolkozni, itt csak élni léiét. Itt külön ki kell tenyészteni az embernek »nmagát, hogy az életnek ezeket a ritka előrelő élvezeteit elbírja.

A mennyezetig érő óriási ablakon a nap opá- ösan fényiéit be és a vizsgálóbírón enyhe ká- mltság vett erőt, mintha ópiumot evett volna.

— Holnap reggel a... az Antal gróf... a firn, — mondotta Áron gróf a vizsgálóbíróhoz ntézve a szavait — a... elutazik a menyasszo- lyával és Bécsben esküsznek.

A vizsgálóbíró megdöbbenve nézett rá.

— Méltóságos uram, alázattal bocsánatot ké- ek, — mondta elfogódva — a vizsgálat érdekéén. ..

— No, a vizsgálat, — mondta Áron gróf — ■ondolom a vizsgálat be is van fejezve, nem?

— Nem, kérem, gróf ur, még csak most kez- ődik.

— Ah, bah. Be van fejezve. A fiam ugyanis

megmagyarázta a dolgot. . . Az egész csak az ő észéről történt kedves játék volt.

Ezzel Áron gróf vidáman körülnézett:

— Nagyon sajnálom, hogy ez a szépen indult

kis rablócsiny ilyen hamar befejezést nyert. Nem?

Füléhez tette a-kezét, hogy süket ember szobása szerint meghallja a válaszokat.

De a társaság alig reagált. Mindenkinek volt mondanivalója a szomszédjához s csak éppen finoman mosolyogtak.

— A fiam, Antal gróf, — mondta hangsúlyozva Áron gróf — akkor este egy kicsit kimulatta magát. Az egészet ő rendezte, hogy a mi aranyos Deánknak egy kis szórakozást szerezzen. Ugyanis arról volt szó, hogy ezen az Alföldön még most is előfordulnak az olyan izék, betyárhistóriák és ő egy kis hamiskás tréfát talált ki. Az egészet ő rendezte és most ezt nekem meg is mondta. Tehát az egész csak félreértés volt, hogy ilyen komoly fordulatot vett a dolog és még a tisztelt bíróságot is érdekelte az ügy, nem? Az egészben csak ezt sajnálom, mert kérem én mindenkor tisztelettel voltam a bírósági eljárással szemben, de miután ma délelőtt családi tanácsot tartottunk és kvázi házi törvényszéket ültünk, a dolog el van intézve.

Körülnézett. A vizsgálóbiró szédült. Nem tudta pontosan a szivartól-e, vagy attól, hogy az ügy ilyen fordulatot vett.

— Antal gróf bocsánatot kért a család tagjaitól külön-külön és egyenként, ahogy illik és megígérte, hogy soha többet ilyen tréfát meg nem enged magának, úgyhogy most már semmi más hátra nincs, csak hogy a dolog kellő megvilágítást nyerjen és ezen kínos affér aktái szépen lezárassanak. Magam vállalom, hogy még ma bemegyek Budapestre, a hazánk fővárosába és beszélek Ducival s megmagyarázom neki, hogy a sok port felvert izé, a lovagiasság szabályai szerint házi fenyítékkel el van intézve.

A vizsgálóbiró csak nézett mereven s nem tudta, hogy ő most fiu-e, vagy lány.

— Nahát, hála istennek, — mondta Áron gróf és nagyot szippantott a szivarjából, akkor a feleségéhez fordult:

— Magának van legtöbb oka, kedvesem, rossznéven venni, hogy ez az éretlen tacskó, ahelyett, hogy előre figyelmeztetett volna. Nem?

A grófné halvány arca nagyon fáradt volt. Csak a szemével intett és ezzel el volt intézve az egész dolog.

A vizsgálóbiró Deára nézett. Most eszmélt, hogy az Áron gróf beszélgetése alatt is folyton őt nézte, de amit hallott, annyira meglepte, hogy nem figyelte külön a Dea arcát. Most értette meg, hogy Dea erről az egészről most hall elő(Folytatjuk.)