Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 7, 1955 \ £ AMERIKAI F Magyarázó Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New Yoik City, U. S., Canada $7. — Foreign one year, $4 ball year. — Single copy 15 cents >» elismerés és köszönet iét nagy sajtó teljesít ményért A “Tegnap és Ma” c cimü. elbeszélésgyüjteményünk, a- melyet nyári olvasmányul szántunk olvasóinknak, megjele­nése óta már eljutott mindenkihez. Az eddigelé hozzánk el­jutott vélemények és bírálatok kedvezőek és elismerőek. Várjuk a többi hozzászólást. Senki sem lehet bírálója a maga müvének. A bírálat joga ez esetben az olvasót illeti meg a munka érdeme sze­rint. A-: elkészítésnek van azonban egy technikai része s ennek elismerése elől nem térhetünk ki. így elsősorban a legmelegebb méltánylásunkat kell kifejeznünk a nyomdá­szok önfeláldozó munkájáért, akik nehéz napi munkájuk után különórák alatt fáradhatatlan erőfeszítéssel és bámu­latosan rövid időn belül elvégezték a szedést és a korrektú­rát. El kell ismernünk, hogy a csodával határos gyorsaság­gal csinálták meg. Elismeréssel kell adóznunk a szerkesztés és összeállí­tás kitűnő munkájáért is. Köszönet illeti meg dr. Pogány Kólát az “Előszó” megírásáért és azért, amiért a kötet első novelláját, Eötvös Károly remekművét ajánlta. Nagy-nagy köszönet jár Gábor György munkástársnak, aki a könyv egyik legszebb — talán a legdöntőbb — darabjára, Déry Tibor kis regényére íelhivta figyelmünket. Ilymódon a kö­tet kollektiv erőfeszítésnek lett a gyümölcse. Ha pedig már benne vagyunk az elismerés pálmáinak osztogatásában, nem zárkózhatunk el ez alkalommal a “Ma­gyar Szó” julius 4-iki számát megillető dicséretek elől sem. Itt is természetesén nyomdai műszaki munkástársainkkal kell kezdenünk, mert a 24 oldalas lapszám kiszedését a fent- emlitett könyvhöz' hasonlóan ernyedetlen odaadással vé­gezték. A legforróbb elismerés azonban ebben az esetben olvasóinknak dukál, akik áldozatos hozzájárulásukkal lehe­tővé tették a terjedelmes ünnepi szám hőn óhajtott meg­jelentetését. A Függetlenségi Nyilatkozat aláirásához olva­sóink 300 dollárt csatoltak s ezzel nemcsak a számot tették lehetővé, hanem a lapot is segítették. Talán szerénytelen­ségnek hangzig, de ki kell jelentenünk, hogy megérte, mert az amerikai magyar sajtóban ehhez hasonlítható példára nem akadunk, sem a múltban, sem a jelenben. A legna­gyobb amerikai történelmi eseménynek ez a mélyenszántó történeti ismertetése és értékelése, eredeti cikkek és tanul­mányok olyan tömegével, ^amely egy kis kötet anyagának is beválik, egyedülálló váíalkozás volt lapunk részéről fo­gadott hazánk tiszteletére^ és (ünneplésére. Amikor az ün­nepi szám, a nagy történelmi anyag feldolgozásának és idő­szerűvé tételének terve megfogamzott bennünk, nem is hittük, hogy csökkentett szerkesztőségi és műszaki erőink­kel egyáltalán megvalósitható. De ha mégis megtörtént, az legfőképpen az anyagi áldozatoktól vissza nem riadó, lelkes olvasóink érdeme s reméljük, hogy ezt a kivételes számot el is teszik emlékül. Éljenek olvasóink! Éljenek lapunk lelkes, kitartó, áldozat­kész barátai! Olvasóink írják ... Olvasóink véleménye a ‘Magyar RemsklréLréF Tisztelt Szerkesztőség! Ma kaptam meg a köny­vet.. Igazán megérdemli a gratulációt, nagyon szép. Jó ötlet volt. A cimlap ragyogó a kiállítása, remek. így to­vább. Bódog András • Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 1 dollárt a könyv­ért. Máskor nekem ne kiüld je­nek könyvet, mert vissza fo­gom küldeni. Long íslandi olvasó Végszó a Kovák "polémiához'1 LASSANKÉNT EMSED A HISZTÉRIA Multheti számunkban jelentettük már, hogy a szená­tusban megszavaztak egy törvényjavaslatot az úgynevezett “hiiségvizsgára” és biztonsági ellenőrzésre vonatkozó rend­szer revideálása végett. Amikor tavaly nyáron nagy-sietve megszavazták a kommunista tevékenység ellen irányuló törvényt, egyedül Estes Kefauver szenátor tiltakozott ellene és figyelmezteti, hogy ez a törvény minden amerikai polgár szabadságjogait veszélyeztetni fogja. Annak igazolására, hogy többek közt miféleképpen ve­szélyezteti ez a törvény mindenki jogait, elég, ha idézzük — a napi eseményeknek a sajtóban is visszhangzó bizonyí­tékai közül — Richard Neuberger, a tavaly megválasztott demokrata szenátor legújabb kijelentését, amely a követ­kezőképpen szól: “Ha az én hivatalomat tipikusnak tekintjük, akkor minden szenátort eláraszt azoknak a leveleknek zuhataga, amelyeket, mint ‘biztonsági kockázatot’, szövetségi, katonai vagy közszolgálati állásaikból elbocsátott férfiak és nők Mák. Ez elbocsátások, amelyek meghatározatlan ideig sö­tét árnyékot vetnek ezekre a pályafutásokra, a legfel ülete- sc**b és - legfennhéjázóbb vizsgálatok utált történtek még. Smk esetben csak.aránylag rövid idő alatt sikerült-hivata­Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel vettem a Remekírókat, melyért köszö­net jár a szerkesztőségnek. Igazi remekmű ez a kis könyv. Nehéz Írásban kifejez­ni, amit az egyes elbeszélések olvasása közben éreztem. Kü­lönösen tetszett Eötvös Ká­roly. A Kettős Evangyélista, Tömörkény István: Földra­gasztás irányában. Heltai' Je­nő: Tündérlaki lányok, Mó­ricz Zsigmond: Hét krajcár, Mikszáth Kálmán: A major- noki lázadás. De a végére ha­gyom Déry Tibor: Simon Menyhért születése cimüt, az igazat megvallva, ez tet­szett a legjobban. Olvasása­kor rendkívül jóleső érzés fogott el, mert ismét ott vol­tam a Bükkben, ahol magam is jártam valamikor 1935 nyarán a Bálvány, a Bánkuti menedékház, a kis iparvasut a Bélkő, a szénégetők kuny- I hói, mind-mind egy szép em­lék. Sí Déry Tibor olyan cso­dálatosan ir ezekről a he­gekről, hogy még az is oda- ! képzeli magát, aki sohasem járt ezen a vidéken. No és ' azok a remekbe faragott ka­rakterek, mint Espersit er­dész, a fiatal Molnár B. La­jos, az öreg bélapátfalvai or- i vos, a kövér bába asszony, | Pintérné, s midenekfölött az i az összmunka, mellyel le— J győzték a Bükk hóval befu- vott meredekeit, hogy egy emberi életet megmentsenek s egy másikat a világra se­gítsenek. Felemelő olvasmány ez, melyért csak hálásak lehe­tünk úgy az írónak, mint a Magyar Szónak, hogy rendel­kezésünkre bocsátotta. Ez a könyvecske megérdemli, hogy minden olvasó terjessze! S egyben várom a folytatását! C. R. Bronx • Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom a. t .szerkesztő ségel, hogv a könyvet meg­kaptam, ami többet ér min­den könyvnél, amit idáig ol­vastam. Azért ér többet, mert bát-1 ran be lehet vele kopogtatni i minden magyar házhoz, ! mert az összeállitása olyan remekül van és olyan Írók ! tollából, ami Megdobogtat minden magyar szivet és fogják ajánlani barátaiknak. Én mondom, hogy jó gon­dolat volt ennek a könyv­nek kiadása. B. A. Detroit Külföldi államok közül Olasz­ország importálja a legtöbb szenet USA-ból. . . Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önökkel, hogy a julius 4-iki lapkiadáshoz én is hozzájárulok 5 ■ dohárai. Intézzék a ahogy jónak lát­ják, a többit fordítsák előfi­zetésemre. Amig bírok nem maradok hátralékban. Megér­demli, hogy támogassuk ezt az igazmondó újságot. Négy betűjéből többet tudok meg­érteni, mint abból a lepedő- nagyságú angol lapból. Igaz, hegy nem kenyerem az irás, nagyon is nehezen fogok hoz­zá e levél megírásához^ de az a Novák nevű munkástárs kényszerít arra, hogy tollat fogjak kezembe, mert előt­tem bizony igen kétes ennek a Novák urnák a munkás mi­volta. Ha ő egy igazi mun­kásember volna és úgy is ne velkedett volna mint a töb­bi negyedmilliót kitevő ura­sági béres cseléd, abban is igen kételkedem. Azt s kétl- lem, hogy ő: hogy ő valódi munkásszülőktől származott volna, ahol csak anyi alkal­ma lett volna iskolába járni mint nekem, nem hiszem, hogy félhasábot tudna Írni politikáról szépen kicirkal- mezva, ha csak kilenc hóna­pot járt volna iskolába mint én, a sok, sok tízezer béres gyerekkel együtt; 4 kilómé tért gyalogolni az erdőn ke­resztül, silá.ny öltözetben, térdig érő hóba, 18 fokos hi­degbe. éhesen is, mert hiszen öten voltunk a családba. Én voltam a legidősebb, mihelyt felcseperedtem annyira, hogy dolgozni tudtam, már nem járhattam iskolába, mert nem volt elég komenció mé­réstől mérésig. Az én mun­kámra is rávoltunk utalva, így csak a nagy hidegekben mehettem volna újra iskolá­ba, ha lett volna ruhám, meg lábbelim, de nem volt. Ha a Mr. Nováknak is ilyen kö­rülmények között kelett vol na iskolába járni, akkor alig öltögetné nyelvét szülőha­zája és magyar testvérei el­len. “Csúnya madár az. aki saját fészkébe piszkit!” Még azt írja, hogy “sírni lehetne az olyan rendszeren, mint amilven most van oda­haza.” Bizony én azt mon­dom Novák urnák, hogy sir­tunk mi eleget a régi alatt. Hát most mán sírjanak azok akiknek a régi rendszer pa­radicsom volt, a grófok, bá rok meg talpnyalóik. Bizo­nyára nem volt alkalma No­vak Urnák olyan dolgokat vé­gignézni. mint amilyeneket én végignéztem, kényszerből. egvet ragadok ki a sok közül, pedig sokat tudnék hwiiudni aivi, ami napiren­den volt. Az egyik béres asz- szony két napos gyermek­ágyas beteg volt. Legna­gyobb gyermeke hét éves le­hetett. Az anya vízért küldte a kútra, ami vagy 3-4 száz méternyire lehetett a háztól, lent a völgyben. De hát az a gyermek úgy sem tudott volna arról a kútról vizet hu zni, hiszen a veder maga is nehéz lett volna neki. Min­dig ketten húzták azt fel. Egy kötél volt erősítve a kut- ágas végére és azon segítet­tek huzni felfelé, persze a gyermek ha akkor ment vol­na, mikor a béresek itattak, azok megtöltötték volna neki a vedret, de akkor ment mi­kor a béresek már a határba voltak szántani. Ilyenkor már csak az marad a tanyán, aki a jószág számára a takar­mányt készíti, igy a vizet is az viszi- az ispán lakására. A kis fiú egy kétkerekű tákol­mányra kötött dézsával in­dult lefelé a völgybe. Az is­pán lakása előtt éppen fogta ki az ökröket az egyik béres viszatérőben a kútról. Magá­hoz intette a kisfiút és meg­töltötte dézsáját. Éppen ak­kor ért oda az ispán. Nem szólt az egy mukkot, sem. de olyan pofont kent le a béres­nek, hogy rögtön kiköpte két fogát. Orrból, szájból ömlött a vér. Ez a pofozás különben napirenden volt. Nem csoda, ha fáj az uraknak, hogy vé­ge van a pcfozásnak, hogy az véglegesen megszűnt. Szerkesztő Munkástársak, nem érdemes az olyan Novák féle megrögzött megmérge­zett gondolkozásu emberekre a drága papirt pocsékolni. Az urak minden korokban gon­doskodtak arról, hogy a sze­gény emberek egymást mar­ják. Odahaza a csendőrök is valamennyien a parasztok gyermekeiből kerültek, mi­ként a katonák is' akik nem egy ízben készek voltak szu­ronyt szegezni tulajdon atyjukra. Ez a Novák is ugyanezt teszi a szayak mér­gezett tőrével. Kérem önö­ket, ne pazarolják lapunk drága sorait ennek a szeren­csétlen embernek a tőkés saj­tó hasábjairól merített őr­jöngéseire. T. J. New Jersey-i munkás (A szerk. megjegyzése: Mi is grre a konklúzióra ju­tottunk.) A nickel (Ge) csak'. 2554-ban nickel, 7fr%~a- - rézből készül cm tonsági kockázat’ címén megbélyegzett személyek teljesen hűséges polgárok. A Harry P. Gain volt szenátor által je­lenleg vívott harc minden hiányossága ellenére is megér­demli, hogy az Egyesült Államok szenátusában néhány ha­tározott és ékesenszóló hang tevékenyen és kitartóan tá­mogassa.” Ilyen és ehhez hasonló, magas helyről származó kije­lentés után minden okunk megvan remélni, hogy az elnyo­matás, terror és hisztéria fülledt légköre hamarosan meg fog-változni hazánkban és polgáraink* rettegés nélkül ismét élyezbetijt.aiínyi^ .,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents