Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-27 / 4. szám
January 27, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 HEMINGWAY - AZ EMBER ÉS A MŰVÉSZ Irta: STETSON KENNEDY A cikk szerzője Magyarországon élő amerikai iró és újságíró, az amerikai irodalom alapos ismerője. Éppen azon voltam, hogy felkapaszkodjak Sloppy Joe bárjában az egyetlen üres székre, s valami rumos itókát rendeljek magamnak, amikor a szék párnájára pillantva, megütötte szememet a felírás: “Foglalt, Ernest Hemingway részére.“ — Mi ez, vicc? — kérdeztem Solanó-t, a tulajdonost. — Nem, dehogy! — nyomta meg a szót. — Bármelyik pillanatban itt lehet. Minden délután eljön. így aztán állva hajtottam le a pohár rumot, s csatlakoztam azoknak a kiváncsi turistáknak a tömegéhez, akikkel telezsufolódott a Sloppy Joe boltja; a tömeg Hemingway jöttét leste. Nem kellett soká várnunk: Nyitott jeepen érkezett, kikászálódott belőle, bekacsázott a bárba. Fehér halász-shortot és pólóinget viselt. Pár szóval köszöntötte Solanó-t és a 110 kilós néger csapost, majd letelepedett fenntartott székére, hogy elszörpölgesse az italát. Pár pillanat múlva jegyzetfüzetet halászott elő, s nekilátott az Írásnak. A turisták között halk moraj futott végig: értékelték azt a ritka privilégiumot, hogy láthatják “a zsenit működésben.” — Jól bolt ez Sloppy Joe-nak — szólalt meg cinikusan mellettem valaki. — Azt mondják, So- lanó tömi Hemingwayt pezsgővel és rummal, csak jelenjék meg minden nap a boltjában. Ez a kis jelenet Key Westben történt, Floridában, a mexikói öböl egyik szubtrópikus szigetén, ahol Hemingway a harmincas .években élt. Nap mint nap láttam őt ezekben az években. Fölösleges elmondani, hogy Key West folyvást visszhangzott, a Hemingway magánéletével kapcsolatos fantasztikus hírektől. E szép házakkal teleültetett szigeten ő lakott a legszebbikben. A helybeli mendemondák szerint előkelő vendégeivel mezítelenül szokott sétálgatni a kerti ösvényeken, holdfényben. Én magam sohasem láttam ott mást. mint egy-két pávát. Hemingway-nak Sloppy Joe kocsmájában tett látogatásai egyébként nemcsak alkoholfogyasztási szempontból voltak termékenyek. — Képtelen vagyok bármit is kitalálni ezen a nyáron, amiről Írni lehet — mondta a törzsvendégeknek egyszer. — Mondjon már valaki egy történetet, amiből pénzt lehetne csinálni. . . Will Gomez, meg egy pár másik vendég azzal tettek eleget a felszólításnak, hogy továbbadtak néhány élményt, amelyet a Kubából Floridába irányuló rum- és embercsempészés kapcsán szereztek. Hemingway meg regényt irt ebből, ezzel a címmel: “To Have and Have not.” (Akinek van, s akinek nincs.) A regény végszavát egy •haldokló csempész suttogja: Egy ember egyedül fityiszt se ér.. . Sajnos, a cim meg a befejező sor között vajmi kevés, vagy éppen semmi se akadt, ami alátámasztotta volna azt a tételt, hogy a kapitalista társadalomban az egyént olyan erők kényszerítik térdre, melyek teljesen kivid esnek az ő hatósugarán. A csempész a maga mélyenjáró következtetéséhez egészen váratlanul jut el. anélkül, hogy előzőleg bármiféle társadalmi tudatosságot, vagy politikai fejlődést árult volna el. A cim, meg a zárómondat gyenge kísérlet az iró részéről arra, hogy valami jelentőséget kölcsönözzön az egyébként jelentéktelen történetnek. Hollywood kapva- kapott a könyvön, megtartotta a cimet, a szerző nevét, mást semmit. Francónak Spanyolország ellen vezetett fasiszta rablóhadjárata idején Hemingway tudósitóként kereste fel a köztársaságiak vonalait. A népfront annyira népszerű volt Amerikában, hogy például az Esquire cimü hetilap kiadói azt gondolták: a fasisztaellenesség éppen olyan jó üzlet, mint a szekszuális kérdések, vagy a rémregények, így született a “Ken” cimü magazin, rajta Hemingway neve, mint társszerkesztőé. A lap egv- szuszra támadott fasizmust és kommunizmust.. . Amint azonban az első szám megjelent, Hemingway megszakította minden kapcsolatát a lappal, amely aztán"— hamvába halt. A spanyol háború után néhány évet egy regény írására fordított. A haladó emberek világszerte reménnyel.telten várakoztak erre az írásra, hogy az majd a fasizmus erőteljes vádirata lesz. Az “Akiért a harang szól” végül is megjelent. Ámbár hősei köz társasági partizánok voltak, az iró annyira pártatlanul vonta meg az arc- *• uélükeWvhegy épp úgy- harcolhattak volna báfrne- t Ívik oldalon, bármilyen háborúban. Még csak nem is antifasiszta könyv ez. Az amerikai önkéntes és spanyol baj társai, igaz, hősök. Hemingway azonban sohasem engedi, hogy magasabbra nőjenek annál, hogy egyszerűen jó katonák. Hemingway most irodalmi Nobel-dijat kapott, s ez ismét kinyitja a kérdést: milyen magatartást tanúsítsanak a haladó olvasók ez iránt az ember iránt, hogyan nyúljanak müveihez? E sqrok írójának véleménye szerint Hemingway megérdemelte a kitüntetést, még pedig legújabb müvével, “Az öregember és a tenger” cimü novellával. Még akkor is, ha ezen kívül semmivel mással nem járult volna hozzá az irodalomhoz. E kicsiny könyvnek az az irodalmi jelentősége, hogy emlékművet állít annak az évezredes küzdelemnek, amellyel az ember kicsikarja a maga fennmaradását a természettől. “Az öregember és a tenger” egyszersmind a' halászember időtlen históriája, a halászemberé, aparaszté, a pásztoré és vadászé. De ugyanakkor az emberi éi’telem nagyszerű drámája is. Azé az emberi értelemé, amely megkísérli a természetet a maga akaratához hajlítani, azé az értelemé, amely dicsfényként ragyog az emberi fajta homloka körül. “Az öregember és. a tenger”-ben Hemingway végre is befejezte azt a történetet, amelyet nem tudott végigmondani a “To Have and Have not”- ban, vagyis: hogy egy ember egymagában nem sok reménységgel lehet, amikor gyilkos fogaskerekei közé kapja őt a kapitalista társadalom. A kapitalizmusban azok, akiknek nincs, olyanok, mint a fegyvertelen fogoly, akit az életéért megküzdeni kényszerítenek egy állig felfegyverzett gladiátorral. Hemingway igen egyszerűen beszéli el egy öreg kubai halászember történetét, aki éhségtől űzve megkísérti -a messzi tengert, egyedül, kicsiny lélekvesztőjében, azzal a reménnyel, hogy partra vihet majd égy nagy tonhalat, s igy néhány hétre megszerezeheti az élelmét. Horogra is akad a hal, s kegyetlen, éjszakába nyúló küzdelem kezdődik, melyben az öregember étlen- szomjan, élete minden tapasztalatának, s szakmája átöröklött ügyességének bevetésével küzd az elemekkel: az óriás tonhal erejével, kitartásával és ravaszságával, a tenger s az időjárás szeszélyeivel, éhséggel, szomjúsággal, kimerüléssel. Győzedelmeskedve mindezen, a kicsiny öregember végre szigony végre kapja a nagy halat. A hal tulnagy ahhoz, hogy beemelje a csónakba, kipányvázza tehát, s nekiindul lassacskán afelé, ahol a parton a faluját sejti. A kikötői fények már látszanak, amikor megjelennek a cápák s falatról falatra fosztják ki az öreget, mialatt ő ereje utolsó szikráival hiába próbálja elűzni őket, kezében egy törött evező csonkjával. Az öregembert másnap reggel holtan találják a parton. Ott, ahol összeroskadt, miután megpróbált kunyhójáig vánszorogni, maga után vonszolva súlyos halászó szigonyát. A tonhal csontvázát a viz egy divatos tengerparti vendéglő előtt veti partra, hogy ott a turisták nyegle viccelődését váltsa ki. Tragédia ez, de nem defetizmus. Az ember — elbukik, de küzdve bukik, s igy méltó ez hozzá. A könyv kezdetén és végén megjelenik egy ifjú. az öregember segédje és barátja. Az olvasó azzal az érzéssel búcsúzik a könyvtől, hogy a fiatalság, jól megtanulván a leckét, valóra váltja majd, amit tanult. “Az öregember és a tenger”-Hemingway-ie az a művész, aki mesterien megbirkózott egy igen értékes témával, s megrajzolta az ember aiakjat. aki birokra ke! a világgal, amelyben született. Az ilyesfajta hősök nem a szocialista munka hősei ugyan, de hősök abból a fajtából, amely hosszú időn át népesítette be ezt a bolygót. Megbecsülni való elődei ezek a mi szocialista hőseinknek, a ma és holnap hőseinek. Ha valaki politikai álmodozó, akkor talán sajnálkozik afelett, hogy Hemingway megáll, mielőtt kimondaná, hogy: az emberiségnek a biztonságért és bőségért folytatott harcában közösségi erőfeszítésre van szüksége. Ebben az esetben azonban hadd mondjuk meg — a következtetés magától jön, nem kell biztatás. Végül is: az emberiség már ott áll a határmesgyén. “Az öregember és a tenger” nemcsak az ember dicsőítése, hanem erőteljes biztatás az embernek. * VTisztelje meg Gellert Hugót egy uj -előfizető V- szerzésével. A kampány alatt 4 dollárért vehet üitkf el uj előfizetéseké! MIRE TANÍT MA ADY? HARMINCHAT évvel ezelőtt: 1919 január 27-én halt meg az egyik legnagyobb forradalmi magyar költő, a 20-ik század elejének “viharma- dara” — Ady Endre. A négy nagy magyar lírai költő időrendi sora: Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila. Ebben Ady, a “bus bocskoros nemes” származék, az 1867-es kiegyezésből kifejlődött, Habsburg-jár- szalagon tartott nagybirtokos-kapitalista szövetséggel, az “úri Magyarországgal” szemben a századforduló előtt fellángolt agrár-szocialista mozgalomtól remélte a hárommillió magyar parasztkoldus megváltását, majd a jobboldali szociáldemokrácia fékező-áruló magatartása ellenére is: a gyors fejlődésnek indult magyar munkásmozgalomtól úgy a munkásság, mint a parasztság és az egész ország felszabadulását és függetlenségét. Sötét, reménytelennek látszó korában, gyakran egyedül merte a nép igazát, a forradalmat hirdetni; magasan lángoló, sokszor kétségbeesésig fokozott dühvei ostorozott mindent, ami úri és régi. Az 1514-ben tüzes vastrónon megégetett “Dózsa György unokájának” vallotta magát, “uj Dózsa” eljövetelét hirdette. A HÁBORÚ ELLEN A forradalmi erők Európában, kellő vezetés hijján, nem tudták megakadályozni az imperialista háború kitörését. A reakció győzelme és a sovinizmus Magyarországon is szétzüllesztette á haladás laza táborát. Ady méginkább magára maradt. Az Ady szerint “gerinctelen, urizáló hajlamú”, “agyvelőtlen”,‘“zömében korrupt” polgárság és a felső szociáldemokrácia a háború mellé állt, a forradalmi ifjúságot elnyelték a frontok... De Ady nem alkuszik s ekkor nő igazán az emberiség egyik legnagyobb költőjévé, az embertelenség véres tobzódása közepeit: “Már csúfja minden állatnak — Isten hires sarja, az ember.” A kapitalizmus őrjöngő tivornyáját látja a háborúban: “Terítve a föld, lakni tessék”, “Hollókkal és kóborkutyákkal — Kész a lakoma, kész az egység”! Az imperializmus embertelenségével szembefordulva hirdeti, hogy “az ember célja piros, tartós öröm”, s 1915-ben igy ir: “Gaz volna az a képességes ember, aki az emberben, bármennyire lealacsonyítható, ma is mint két évvel ezeló'tt, ne ugyanazt lássa. A küzdelmekkel megjavithatót, a kitalált isten irányába fejlődött, kik a Napot, az Életet, a Boldogságot fogják szeretni, mint a madarak és a pogányok.” Az imperializmus részéről kínált minden szédítő tervet elutasít: az első perctől kezdve elvetette a “Mittel-Europe” német császári tervet. A legborzalmasabb vérengzések közepeit is, Ady “az ember Szépbeszőtt hitének a megtartását hirdeti, “uj emberi uj világban” bízik és vallja, hogy “hívni fog az élet — s a föltámadások örök rendje.” Ady ma is él, és itt is él: itt is tanit, hogy gyűlöljük az imperialista háború embertelenségét, a német újrafegyverkezés H- és A-bombás imperialistáit és csatlósaikat; tanit, hogy szeressük az uj magyar hazát, de szeressük fogadott hazánkat is, hogy nem-alkuvó igaz életre neveljük magunkat, gyermekeinket, a dolgozó tömegeket. (K. M. Munkás) Az automatagépek veszélyéről (Folytatás a 11-ik oldalról) meg. mert a felső rész, a test^a burkolat össze- állitásánál volt eddig a legtöbb szükség az emberi munkaerőre. A CIO tizenhatodik konvencióján “Technológiai haladás és teljes munkásalkalmazás” címen határozatot hoztak, amelyben felhívják a kongresszus figyelmét arra, hogy az automatagép- rendszerü gyártás óriási munkanélküliséggel fenyegeti az országot. Ezek az automata-üzemek szinte teljesen kiküszöbölik az emberi munkaerőt és szaktudást s ezzel előidézhetik “a második ipari forradalmat, amely az emberiségnek vagy \ nagyobb segítséget, vagy nagyobb megkárosítást okoz, mint az első.” Példának felemlítik az elektronfizikai ipart (electronics), amely a termelést 1947 és 1952 között 275 százalékkal, de a munkásalkalmazást mindössze 40 százalékkal emelte. Nyilvánosságra kell hozni azokat a gyárakat, amelyek az uj gépberendezésre, .térnek át s mark most intézkedni kell, hogy az uj termelés hei necsak a munkásokat sújtsák.
