Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-27 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 27, 1955 Mi újság az óhazában? Emlékünnepély a budapesti gettó felszabadulás iUBAFEST s mk tizedik évfordulóján BUDAPEST, jan. 18. —< Kedden, január 17-ikén jelentőségteljes ünnepélynek volt tanúja Budapest népe. A Wesselényi és Kertész utca sarkán nyílttéri gyűlésen meg ; emlékeztek a budapesti gettó j felszabadulásának 10-ik évfordulójáról. Az ünnepély főszónoka Illés Béla Kossuth-dijas iró volt, aki a szovjet hadsereg őrnagyaként az elsők között törte ót annakidején a gettó falát. Többek között ezeket mondta Ulsé Béla: —Tíz esztendővel ezelőtt —kezdte beszédét— egy páncélozott orrú szovjet teherautó innét tiz méternyire áttörte a gettó falát. Huszonnégy órával azelőtt a 2. ukrán hadseregcsoport katonai parancsnokságának politikai osztálya azt a parancsot adta ki, hogy a Budapesten harcoló szovjet egységek szabadítsák fel a gettót olymódon, hogy az abba bezárt 70,000 ártatlanember életét és testi épségét a katonai lehetőségek határán belül biztosítsuk. Nagyon nagy parancs volt ez: biztosi-! tani egy városnegyedet, egy városnegyedben tétlenségre kényszeritett embercsoportot, nagyobb feladat, mint egy vesbetonerődöt szuronnyal elfoglalni. De a Szovjet Hadsereg, annak minden katonája megértette és átérezte az erkölcsi jelentőségét és súlyát ennek a parancsnak s mindent latba vetett, hogy ezt a parancsot a lehető legpontosabban' teljesítse. És a gettó körül válóban nem folytak komoly harcok. —Amikor az- a hat tiszt és kilenc közkatona, aki elsőnek nyomult be a Wesselényi utcába, valami akaratlan de történelmi pillanat diktálta lassú ünnepélyességgel végigment a Dohány utcán, a borzalmakkal teli háború egyik legborzalmasabb és egyben egyik lefelemelőbb pillanatát élte át. Borzalmat láttunk sokat, a budapesti gettó mégis megrázóbb volt mindennnél, amit a három és fél- négy esztendő alatt láttunk, mert maga a város is meggyötört, kivérzett, majdnem reménytelen képet nyújtott. S amikor az arcába néztünk azoknak, akiket itt találtunk a Wesselényi utcában, a Dohány utcában, szemek néztek ránk mereven és nem látták. És ha láttak azok a szemek, akkor nem hitték el azt, amit láttak. Fegyvereket és robbanószereket láttak, amelyek nem fenyegették, hanem védelmezték őket. Embereket láttak tele erővel és akarattal, akik tisztelettel szóltak hozzájuk s kenyeret nyújtottak nekik. Néztek az emberek a szovjet katonakenyérre s nem mertek utána- nyulni, nem hitték, hogy a ■ kenyér nekik szól, nem hitték el, hogy a szeretet nekik szól, nem hitték el, amikor tisztelgett a szovjet katona, hogy a tisztelgés nekik, az ő szenvej désüknek, az ő emberi mivol- | tuknak szólt. Ez volt a legmegrázóbb. Meg kelett győz- j ni azokat, akik csalódtak az | emberben, hogy az ember ! tiszta és nagy és tiszta és nagy jövendőért harcol. —Tiz esztendővel ezelőtt azt hittük — folytatta —, hogy a faji gyűlölet elleni harc véget ért és az ember soha töbé nem készít elő gettót embertársai számára, hogy az ember soha többé nem vállalkozik arra, hogy a földet kinzókamrává, kiVég■ zőhellyé alacsony it ja, lg. Csalódtunk. Hitler világhódító lázálmainak örökösei túltesz nek Hitleren és ismét felfegy- verzik a nácikat. Újjáépítik a főváros három régi kávéházát Három régi kávéházat állítanak helyre rövidesen a fő városban. Egyik az egykori Belvárosi Kávéház a Felszabadulás terén. Az átépítési tervek most készülnek. A régi karzatot változatlanul meghagyják. Hamarosan megkezdik a József körúton a volt Spola- rich kávéház átalakítási munkáit is. A kávéházaknak lesz járhelyisége is. Nagyszabású tervek alapján épüli újjá a Thököly utón a régi Corso kávéház, amelynek ponyvával fedhető nagy kerthelyisége is lesz. Az 1848 as szabadságharc • küzdelmeiben Csákberény népével együtt vett részt Manz- barth Antal katolikus plébános és Szikszai János református pap. Az osztrákok letartóztatták és ítélet nélkül agyonlőtték őket. Most a község népfrontbizottsága elhatározta, hogy a két mártírhalált halt papra vonatkozó emlékeket összegyűjti. • Melegvizforrás tört fel még évtizedekkel ezelőtt Csurgón. A lakosság azóta is szorgalmazta egy fürdő építését. Most a népfrontbizottság kévésére a tanács tavasszal megkezdi a fürdőépület és egy betonmedence építését. fás megye 518 lakásépítési engedélyt a- dott ki eddig a Vas megyei tanács. Ebből 150 újonnan épült házba már be is költöztek a tulajdonosok. Illés Béla beszéde dián gyászir-duió hangjai csendültek fel, majd az emléktáblát a kerületi pártbizottság, a tanács és a népfront, vala mint az Izraelita Hitközség képviselői megkoszorúzták. Kikkel fog a magyar válogatott játszani 1955-ben? A magyar labdarugó válogatott 1955 évi műsorából már véglegesek a következő időpontok: Tavasszal: április 24: Bécs- ben Ausztria; május 8: Oslóban Norvégia; május 11: Stockholmban Svédország; május 15 Koppenhágában Dánia; május 19: Helsinkiben Finnország; júniusban később kijelölendő időpontban : Skócia. ősszel: szeptemberben Svájcban: Svájc, szeptember 25-én Budapesten: Szovjetunió, október 2-án Prágában: Csehszlovákia, október további folyamán Budapesten: Ausztria, november 13-án Budapesten : Svédország, november 20-án Budapesten: Olaszország. Az osztrák, szovjet és csehszlovák válogatott mérkőzések napján a B-váloga- tottak is találkoznak. Felhívás a világ zsidóságához A szovjet sajtó felhívást közölt a világ hivő zsidóságához. A felhívást Schliffer főrabbi, a moszkvai zsidó hit község, elnöke irta alá. A felhívás a következőket mondja:-— A második világháború a- latt a zsidó nép a többi néppel együtt hatalmas veszteségeket szenvedett. A német fasizmus népünk teljes kiirtására törekedve, sokmillió védtelen zsidó nemzetiségű embert pusztított el. A nácik gázkamrákban semmisítették meg, felakasztották, agyonlőtték, elevenen elásták az embereket. — A majdaneki és auschwitzi temetők hamuhegyei, öz vegyek, árvák és nyomorékok milliói, elpusztított hitközségek ezrei szörnyű emlékezte-! tők népünk számára. — A kapitalista államok ! pénzmágnásai katonai egyenruhákba akarják bujtatni a nünftpi gyilkosokat és újabb gaztettet készítenek elő az emberiség ellen. Az emberek százmilióit fenyegető, az egész emberi kultúra létét fenyegető halálos veszély lát-, tára minden hivő zsidónak “nem”-,et kell mondania a háborúra. A népek nem léphetnek az öngyilkosság útjára. A különböző politikai rendszerű államok békés együttélése teljes mértékben lehet-_ séges és csak a béke ellenségei állítják ennek ellenkezőjét. —Mi, hivő zsidók, akiket nagy prófétáink és tanítóink tanításának szellemében neveltek, a népek testvériségének és barátságának gondolatát állítjuk szembe a háborúval. Mi v a 1 a m ennyien ugyanannak az égi Atyának gyermekei vagyunk és a vallásos emberek lelkiismerete nem békélhet meg a testvérek vérének kiontásával. A zsidó vallást a béke gondolata hatja át. Nagy prófétáink és tanítóink szüntelenül a békéről beszéltek. — Gyermekeink életének nevében, a kultúra nevében, az Isten nevében felszólitjük 1 minden ország zsidóságát, harcoljon a háború ellen. — Emlékezzetek a fasiszták gaztetteire és ne feledkezzetek rpeg róluk! Harcoljatok a békéért, a Biblia szavainak megfelelően: “Keresd a békét és törekedj rá.” KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Nem tudja Péter . . . A hidegháború bus ködén fénysugárként csillant át Charles E. Wilson védelmi miniszter múlt- heti kijelentése, amelyben azt mondta, hogy kívánatosnak tartja a. szocialista országokkal való kereskedelem fokozását nem-stratégiai árucikkekben. Wilson ezt a kijelentést azzal támasztotta alá, hogy ilymódon ki lehetne küszöbölni a “vasfüggöny” mögötti országoknak az Egyesült Államokkal szemben érzett “félelmeit és ellenkezéseit”. Wilson példaképpen javasolta, hogy szállítsunk vaj fölöslegeinkből, ha érte mangánt kapunk ... Ez a példa eléggé rávilágít arra, meddig terjed a védelmi miniszter engedékenysége. Vajfeleslegeinktől, még mielőtt ránkbüdösödik, szívesen megszabadulunk, ha érte az acélgyártáshoz oly fontos anyagot, stratégiai anyagot kapunk. És mi nem is kételkedünk abban, hogy úgy a szovjet, mint a népi demokráciák, például Magyarország, szívesen venne át amerikai vajat, mert mi csodálkoznivaló is volna azon, hogy Magyarországon talán még mindig nincs elég vaj, hiszen a háború végén a német nácik és a magyar nyilasok elhajtották az ország egész állat- állományát! Furcsa katonai elmére vall azonban, hogy miközben a “nemstratégiai anyagok gondos megrostálását” hangoztatja, amikor arról van szó, hogy mi mit szállithatunk, de arcpirulás nélkül kíván érte-fontos stratégiai anyagot. De nem is ezen a gyermeteg elfogultságon van a hangsúly hozzászólásunkban... Wilson alapjában véve helyesen közelítette meg H kérdést, de a megkönnyebbülés öröme nem tartott sokáig, mert már másnap beleszólt Eisenhower elnök, hogy hideg zuhanyt bocsásson a reménykedők nyakába. Eisenhower a heti sajtóértekezletén nyúlt ehhez a kérdéshez és igyekeaett eloszlatni a Wilgon kijelentéséből származható félreértéseket. Annyira fontosnak tartotta megjegyzéseit, hogy szokás ellenére felhatalmazta a sajtót szavainak szószerinti közlésére. Az idézet igy szól: “Nos, a mi politikánk egyszerű: előmozdítani a békés kapcsolatokat a világban, és azt mondanám, hogy soha soha senkivel sem folytatnánk kereskedelmet, hacsak nem hinnénk, hogy ez az ügy csak nyer általa, és bizonyos, hogy a jelen körülmények közt igenis teljes kereskedelmi zárlatot alkalmazunk bizonyos országokkal szemben úgy, hogy valamilyen ilyentermészetü alkalmi kijelentés nem szegi meg, illetve azt akarom mondani, nem változtatja meg politikánkat.” Más szóval Eisenhower elnök megsemmisítő módon le akarta tompítani Wilson kijelentését, amelyet “alkalmi kijelentésnek” minősít, amelytől nem kell eddigi politikánk megváltozását remélni. Majdhogy nem felér egy kevéssé burkolt megcáfolással. Van azonban egyéb is az elnöki cáfolat mögött. Először is mindenki agyában felmerül a kijelentés olvastára az a kérdés, hogy hát ha igy a. a bál, akkor tulajdonképpen ki emeli a vasfüg gönyt, ami eredetileg a szocialista országok teljes elzárkózását akarta jelképezni, amiért váddal és nehezteléssel igyekeztek nyugati országokból kelet felé tekinteni.... Felmerül továbbá az a kérdés is, vájjon minden rendben van-e a kormányban, ha mást mond a kormánynak egy olyan fontos tagja, mint a védelmi miniszter és mást mond a kormányfő? Nem úgy szokott-e rendes körülmények között történni, hogy a kormány tagjai a kormányfővé1 egyetértésben tesznek nyilatkozatokat a nemzet előtt? Nem különös-e, hogy ez a két ember egymással szinte homlokegyenest ellenkező elvi álláspontra helyezkedik ? Még egy fokkal mélyebbre hatolva, felmerül a következő kérdés is: Tulajdonképpen ki határozza meg hát politikánkat?... Elnökök jönnek és elnökök mennek, de a General Motors (amelynek Wilson a főnöke volt) marad. Úgy értjük, hogy a General Motors, a mögötte álló érdekcsoportok, a monopóliumok, a sorsdöntő gazdasági nagyhatalmak. Ki választja az elnököket? Természetesen a nép! Rendben van, igaz, no de hogyan és kit választ a nép? Mi kell elsősorban a választáshoz? Tagadhatatlanul: pénz, pénz és újra csak pénz. No és hol van a pénz? Az bizony a gazdasági nagyhatalmaknál van. Lehetséges tehát, hogy a kormány feje és az ország elnöke — az Elnök, de a hatalom igazi urai a gazdasági kiskirályok és az szokott történni, amit ezek akarnak. Ki hát á nagyobb ur: Eisenhower vagy Wilson?
