Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-27 / 4. szám
January 27, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Társadalmi és irodalmi szemle Ml VAN COSTA RICA ELLENI MERÉNYLET HÁTTERÉBEN Qaraniáli évi bér harci jelszó lesz Idén nagy küzdelmekre van kilátás az autóiparban. Az 1 millió 350 ezer tagot számláló CIO- autómunkásszakszervezet egy 25 millió dolláros ■ sztrájkalap gyűjtését tervezi úgy, hogy 5 dolláros havi tagsági dijat szed be, miközben a "Wall Street Journal” jelenti, hogy az autógyárak vezetői uj kocsikat halmoznak fel a raktárakban a tavaszra várt sztrájk esetére. A legfontosabb bérvita az autómunkások szak- szervezetének a garantált évi bérre vonatkozó követelése lesz. Walter Reuther, a UAW elnöke, múlt év szeptemberében a következő kijelentést tette: ‘íA garantált évi bért pedig meg fogjuk kapni. E tekintetben semmiféle kétségnek nincs hé- Iye.” Nemrég pedig kijelentette, hogy — bár imádkozik, hogy ne legyen sztrájk — de sztrájkolni fognak a legerkölcsteienebb gyárvállalat ellen. Nem nevezte meg, melyik ellen, de tudjuk, hogy a szakszervezetnek a három nagy autógyárra! var, ötéves munkaszerződése: a General Motorsai. a Forddal és'a Chryslerrel. A munkaszerződések lejárta ugyanebben a sorrendben: május 23, junius 1 és augusztus 31. Mind a három autógyár a legkérielhetetlenebb versenyt folytatja jelenleg, amilyent még nem jegyeztek fel az autóipar történetkönyvében. ^ Az autóipar szócsövei még nem árulták el, milyen magatartást tanúsítanak ezek az üzemek a .garantált évi bér követelésével szemben. Cyrus ( hing, a szövetségi egyeztető hivatal volt főnöke, “képtelen javaslatnak” minősítette, de Seymour E. Harris, harvardi egyetemi tanár, az amerikai közgazdászok detroiti gyűlésének egyik szakcsoportja előtt kijelentette, hogy túlzottnak * tartja a garantált évi bértől való félelmet. Reuther szerint a garantált évi bér kényszerítené a munkáltatókat, hogy az egész éven át szabályozzák a termelést és ezzel járuljanak hozzá a termelés állandósításához. “Mi állandó munkát akarunk, mondotta, nem pedig azt, hogy a mun* ■ 'jküliségért fizessenek.” ■ Nem minden autcmunkás osztja Reuther véleményét a garantált évi bérrel kapcsolatban. Amikor elsőizben merült fel az idevágó javaslat, a szakszervezet hatalmas tömegei állították fel ezzel szemben a 30 órás munkahétért fizetendő 40 órás bér követelését. 1953 márciusában rendeztek egy UAW-konvenciót, amelyen Reuther ezt a követelést úgy jellemezte, hogy “kommunisták tervelték ki és irányítják”, ma már azonban a szakszervezetben általában véve elfogadott dolog, hegy az idei béregyeztető tárigyalásokat legközelebbi alkalommal a fővitapont ez a 3U-óras .munkahét lesz. Más CIO-szakszervezetek, nevezetesen az acél- és a villanymunkások szakszervezete a garantált, cd bért legfőbb követelésüknek tekintik, de az autómunkások szakszervezetére bízták, hogy vállalja a vezető szerepet az érte vívandó küzdelemben. Az autómunkások szakszervezetének egyéb követelményei közé tartozik továbbá egy legalább 5,3 centes órabéremelés, megtetézve más úgynevezett mellékes (“fringe”) kedvezményekkel. Nem lesz többe ötéves munkaszerződés. Azok, amelyek egy mozgóbérskálás záradékot foglalja rak magukban, amely a béreket a drágasági mu- ^ falószámhoz köti, nem lesznek hosszabbak .mint 1 ét évesek. Azok, amelyekben ilyen záradék nem foglaltatik, csak egy évre fognak szólni. A legközelebbi UAW-konvenció március 27-én lesz, a GM-el kötött munkaszerződés közvetlen lejárata előtt — a clevelandi Civic Auditóriumban. Lehet, hogy napjaink legnagyobb munkás- mozgalmi csatája fog innen elindulni. Harlow H. Curtice elnök szerint a General Motors amerikai üzemeiben 1954-ben óránként 308,205 alkalmazott dolgozott az év első 9 hónapjában, szemben a megelőző év 392,811-ével a megfelelő időszakban. Ugyanakkor az átlagos munkahét 39.9 órát tett ki az 1953-as év 42.6 órájával szemben. A munkások átlagos heti keresete 89.85 dollár volt, az 1953-as év 93.45 dollárjával szemben. — Viszont ugyanezen időszakban a GM igazgatói megkétszerezték osztalékaikat s a részvényesek az év végén részvényenként a régi 1 dollár helyett 2 dolláros osztalékot zsebeltek be. Rövid jelentésekben ugyan már elmondtuk a costaricai-nicaraguai háborús incidens lényegét, most azonban összefüggőbb és kimerítőbb összefoglalásban próbáljuk megismertetni az ottani eseményeket. Mi volt Costa Rica ’ fegyveres megtámadása mögött? Csupán csak belső lázadás-e ez két szembenálló politikai csoport között vagy pedig Costa Rica északi szomszédja, Nicaragua reakciós diktátorának, Anastasio Somozának szervezett támadása? Mindakettőből volt benne valami, de azért Somoza az igazi tábornok-parancsnok és Nicaragua szolgáltatta a támadók számára a gyakorlóteret és a hadműveleti bázist, ahonnan a támadást elindították. A kérdés azonban az, ki áll Somoza mögött? Tavaly augusztusban jelentette a N. Y. Times, hogy az AFL, a CIO és a United Mine Workers közös nyilatkozatot szövegezőtek, amelyben figyelmeztetnek arra, hogy Somoza katonai támadással fenyegeti Costa Ricát. Ez a nyilatkozat sose látott napvilágot. A N. Y. Times is jelentette, hogy Washington aggódik a két ország közötti feszültség miatt s ezt fűzte hozzá: “Ha Somoza tábornok megámadná Costa Ricát, holott még alig múlt egy hónapja a sikeres guatemalai lázadásnak, az egész nyugati földgömbön szólna a kritika, hogy a tábornokot US bátorította fel, amint tette a guatemalai felkelő vezérrel, Col. Carlos Castillo Armas-al.” Somoza tehát még várt öt hónapig, aztán kezdte meg a támadást. De ki kételkedik abban, hogy a United Fruit Co. és a State Department által szervezett invázióból merített lelkesedést? Any- nyival is inkább, mert Somozának is része volt a Guatemala elleni összeesküvésben, ennélfogva kapott az alkalmon, amikor Washington szabad kezet adott neki. Idestova egy éve, hogy a törvényesén megválasztott kormány Guatemalában okiratott tett közzé, amelyekkel leleplezte azt az összeesküvést, amelyet öt hónappal később csakugyan végre is hajtottak ellene John E. Peurifoy amerikai nagykövet irányítása mellett. Ezekből a hiteles adatokból kiderült, hogy az összeesküvők két gyakorlóteret állítottak fel, az egviket Nicaraguában, Somoza diktátor ültetvényén, és Nicaraguában szerelték fel az általános hadműveleti támaszpontot is. Az egyik fényképmásolatban közölt levelet Armas irta Somozának, amelyben ar- ról értesíti, hogy az Észak (USA — Szerk.) tudtával hozzáfoghatnak a tervek kiviteléhez. Hol van a kutya elásva A guatemalai fejlemények során, amikor Guatemala a külföldi fegyverszállitmányokat várta, US fegyvereket adtak át nagysietve Nicaraguának és Hondurasnak, sőt többszáz főből álló katonai misszió is ment le Nicaraguába. Minden ok fennáll, hogy feltételezzük, hogy a Nicaraguának akkor szállított amerikai fegyvereket használták most fel Costa. Rica ellen, mert hiszen arról nem tudunk, hogy visszaküldték volna. A costaricai események voltaképpen Dulles “felszabadító” politikájáról tanúskodnak Dél- Amerikában. ArLenzet megbuktatták. Getulio Vargas öngyilkos lett, mert nem birta elviselni az északról ránehezedő nyomást. A középamerikai diktatúrák tengerében Costa Rica aránylag demokratikus sziget, ott van Közép-Amerika, ir- ni-olvasnitudó népeinek legmagasabb színvonala (60 százalék), bizonyos haladószellemü munkástörvények vannak érvényben, mégha a baloldali munkásmozgalom be is va ntiltva. Costa Rica elnöke, Figueres azt vallotta, hogy külföldi magánérdekeltségek “kiszivattyúzzák az ország vagyonát” és ezért enyhén korlátozta az “északi” nagy- vállalatok profitját. Wall Street urai szemében ez mégis olyasmi, mint a “kommunizmus”. A jelenlegi szerződések feltételei mellett például a US kezében levő American & Foreign Power Co. alvállalata, a Compania Fuerza y Luz (villanyte- lep), amely a costaricai villanyerő egyik nagyobb szállítója, a-befektetett tőkének csak 35 százalékát bírhatja részvényekben, az ebből származó profitnak csak 10 százalékát viheti ki s ezért “jelenleg nem tervezi, hogy tovább terjeszkedjék.” Egy uj szerződés értelmében az amerikai kézben levő United Fruit Co., amely éppenugy uralja Costa Rica nemzetgazdaságát, mint Guatemaláét, törvényesen megszadott rátákban kell, hogy jövedelmi adót és minimális béreket fizessen a munkásainak. De azért nem kell félteni: a bérek két éve meg vannak fagyasztva, az adók nem lehetnek magasabbak, mint a nettó jövedelem 30 százaléka és sokat takarított meg azzal, hogy kórházainak fenntartását a kormány nyakába sózta, amint ezt a N. Y. Times jan. 12-én megírta. < Somoza diktátor keze Az amerikai államok szervezetének vizsgálata kimutatta, hogy a costaricai lázadók “hadfelszerelésének lényeges részét az ország északi határán” hozták be. 'Vagyis Nicaraguából. A diktátor Somoza azt állította, hogy semmi köze az invázióhoz, Nicaragua “semleges”, holott nyílt titok, hogy a hadműveletet nicaraguai földön készítették elő. Somoza a Wall St. leghűségesebb kiszolgálója Latin-Amerikában, ő javasolja olykor-olykor, hogy az összes délamerikai hadsereget helyezzék amerikai parancsnokság alá, senki nálánál arrafelé nem nagyobb vörösfaló, senki sem tett nálánál nagyobb szivességeket az északi nagyvállalatok számára, ő szavazott meg szemrebbenés nélkül mindent, amit hidegháborús urai javasoltak. És miközben a N. Y. Times és más nagylapok folyton írtak Somoza Costa Rica elleni fenyegetéseiről, a középamerikai kémszolgálat azt jelentette, hogy nyomát sem találja előkészületeknek. Ugyanez a kémszolgálat dicsekedett annak idején azzal a segítséggel, amelyet a guatemalai kormány megdöntéséhez nyújtott. Amikor a sajtó hetekkel ezelőtt jelentette, hogy Somoza 25 hadirepülőgépet vásárolt Svédországtól, amelyeket eredetileg mint hadi felesleget adott el US Svédországnak, a State Department ugv tett, mintha nem tudna semmiről, holott tavaly a demokratikus Guatemala várt fegyvereket külföldről, a State Department azonnal lecsapott rá. Feltehető tehát,, hogy Costa Rica megtámadása legalább is a State Department hallgatólagos beleegyezésével történt s unnák a négy repülőgépnek, amelyet Washington darabonként 1 dollárért adott el Costa Ricának, tulajdonképpeni célja porhintés volt. Ennek hátterére eddig még nem derült fény. Az sincs kizárva, hogy a merényletet a közben váratlanul kiéleződött kinai helyzet miatt kellett hirtelen abbahagyni. Tény az, hogy a Costa Rica elleni lázadás csütörtököt mondott. Az incidens befejezettnek jélentette ki a costaricai kormány amely talán megtanulhatta ebből, hogy életben- m áradását az sem biztosítja, ha sokban, igy a baloldal (.'nyomásában is, engedelmeskedik ugyan a wallstreeti nyomásnak, de mégsem válik Dul- lesék százszázalékosan engedelmeskedő lakájává. A Boston Hefald azon elmélkedik, fogy ha már “kipucoljuk” a kormányt a mogbríhatatlan elemektől, akkor jó lesz elővenni MacArthur tábornokot, aki alaposan dicsérte az oroszokat. Dullest, aki egyszer (Ilitlerék idejében' azt irta. hogy Amerikának semmi köze Európához és Eisenhowert, aki egyszer egy szovjet tábornokot köszöntött fel.
