Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 30, 1955 r Az az irányzat, amelyet az elmúlt hónapok folyamán észleltünk, hogy a munkások nagyobb harcikészséggel követelnek magasabb gazdasági előnyöket, újabb bizonyítékokat szolgáltatott a legújabb fejlemények során. Némely munkásvezérünk, aki nem ismerte fel az uj szelek fujdo- gálását, zavaros helyzetbe jutott emiatt. És még mindig csak az irányzat kezdeti szakaszánál tartunk. Csak néhány héttel ezelőtt történt, hogy a női szabók szakszervezetének (az International Ladies Garment Workers Union-nak) ötezer mü- helybizalmija s bizottsági tagja egy tömeggyülés alkalmával lehurrogta a szakszervezet régi, konzervatív vezetőit, amikor azok olyan munka- szerződéssel álltak elő, amely a munkásoknak nem ad semmit. David Dubinskyék húsz éve nem tapasztaltak ilyesmit. Már akkor feltehető volt, hogy ami ott történt, az megtörténhet máshol is. Louis Horvath bukása Tavaly* augusztusban egy ember, akit South Benden kívül sehol sem ismertek, Louis Horvath, (sajnos magyar) a Studebaker Local 5, UAW elnöke, a nagytőkés sajtóban és a TV hálózatokon országos hírnévre tett szert azzal, hogy egy nagyobb bérlevágásra irányuló mozgalmat (14 centes levágást, amiből később 25 cent lett) vezetett, hogy a független céget versenyképessé tegye. Nagy hőst csináltak belőle a tőkés lapok, mert egy kisebbségből sikerült neki többséget csinálni a bérlevágások jóváhagyására. A munkaadók imádkoztak, hogy bárcsak országos méretűvé válna az ilyen “gyönyörű” mozgalom! A Local 5 vagy két héttel ezelőtt megejtett választásai alkalmával Horvath már fel sem lépett ujramegválasztása érdekében. William Ogden, aki a bérlevágások elleni harcot vezette, győzött a Horvath-csoport jelöltjével szemben 5,404:3,813 szavazatarányban. Studebakernél az irányzat átlendülőben van a haladás politikája felé. Toledoban, közbevetőleg szólva,, ahol a helyi munkásvezetők, akiket Reuther támogatott, amint támogatta Horvathot is, hasonlóképpen belementek Kaiser-Frazernél a bérlevágásba, hogy “segítsék a vállalatot ez üzleti versengésben”, most nem győznek eleget magyarázkodni, merthogy a vállalat ennek ellenére is Argentínába költözteti gépberendezését és a legtöbb munkás, amióta a bérlevágást életbeléptették, úgyszólván nem kap munkát. Sőt még a CIO-textilmunkások is, akik már sokáig a bérle vágás élén álltak és segítették a new-englandi gyárosokat, hogy “a déli országrészeket” megverjék, most kiadták a jelszót, hogy: megállni! Mi mást tehetnének, amikor a textilgyárosok 10 százalékos bérlevágást követelnek, ez pedig a béreket még alacsonyabbra szorítaná le, mint amit délen kapnak a munkások? Most körülbelül 12 ezer texttilmunkás sztrájkol New Englandben immár harmadik hónapja — küzdve a bérlevágások ellen. Uj szellem a déli munkások közt A sors iróniája, hogy az “elmaradt” déli munkások adták meg a lökést a jelenleg folyó harcos irányzathoz, főleg a nyolc hónapig heves harcokat vivott Louisville and Nashville-vasut- társaság munkásai és a 10 hétig sztrájkoló Southern Bell Telephone alkalmazottai, valamint az egynapos általános szimpátia-sztrájkot rendezett 30 ezer alabamai acélmunkás. Ez az irányzat folytatódik a délen a miami szállodai munkások sztrájkjában, a tizhetes Greyhound- autóbusz-sztrájkban, amelyet a louisianai cukormunkások rendeznek. A munkások harciszellemét mutatja a helyi színvonalakon mozgó küzdelem. Ezeken a helyeken szabadabban juttathatják kifejezésre követeléseiket. Pittsburghban 10 ezer Westing- house-gyári munkás egy álló hétig sztrájkolt tiltakozásul azon munkások megbírságolása ellen, akik egy korábbi munkabeszüntetésben résztvettek. Ez ime az egyik példa. Az olyanfajta vezérek, mint James Carey (1UE-CIO) ma már nem sietnek “engedélynélküli sztrájkoknak” bélyegezni a helyi munkabeszüntetéseket, mert a munkások nem sokat hederitenek rendeleteik- re, hogy térjenek vissza munkahelyeikre. Carey- nek enyhébb húrokat kell pengetnie. , Egy másik példa a terjedő harciszellemre a független UE egyik helyi szervezetébe tartozó 2,000 munkás kilencheti sztrájkja a Landers, Frary and Clark-gyárban New Britain, Conn.- ben. Ennek a körzetnek egész munkásmozgalma, ( a CIO, az AFL és a független munkások), aktivan támogatja a sztrájkolókat egészen hasonlóan ahhoz, amit a Square D-i sztrájknál tapasztaltunk Detroitban a UE vezetése mellett. A maguk feje után mennek — és győznek A hajómunkások sztrájkja az egész keleti és az Öböl-partvonalon egy másik visszautasítása annak az erőfeszítésnek, amelyet Harry Lundeberg kezdeményezett a nyugati parton avégett, hogy adjanak engedményeket a hajózási vállalatoknak, mondván, hogy ezzel “megmentik őket a csődtől.” A munkások azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy harcoljanak előhaladásukért. A legjelentősebb bizonyítéka azonban a terjedő szellemnek az autómunkások esete a Ford- dal és General Motors-al kötött uj munkaszerződések után. Az ülőszUájkok óta nem mutatAz üldözés céljaira kiszemelt emberek nehéz helyzetben vannak. Közülük soknak nem állnak rendelkezésére a jogi védelmükhöz szükséges pénzügyi eszközök. Egy Petulama, Calif., vagy Grand Rapids, Mich., városaiban élő nem-polgárt letartóztathatnak. Egyáltalán járatlan a bevn- dorlási törvényeket jól ismerő ügyvédek, vagy törvényszékek, vagy a Walter-McCarran-törvéhy rendelkezései dolgában. Senki se mondja meg neki, mik az alkotmányos jogai vagy hogyan védje magát. És szemben találja magát az igazságügyminisztériummal, az Egyesült Államok e hatalmas szervével. Milyen esélyei lehetnek egy átlagos nem-polgárnak ilyen esetben? Az egyetlen hely, ahova egy petulamai vagy Grand Rapids-i nem-polgár fordulhat ma erkölcsi támogatásért, tanácsért, segítségért és jogai védelméért, az American Committee for Protection of Foreign Born. Ez az egyetlen országos szervezet, amely fel van készülve külföldi születésű amerikaiak jogainak védelmére fajra, színre, vallásra, nemzetiségi származásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Erre gondolt a republikánus párt 1940-es elnökjelöltje, Wendel Willkie, amikor 1943-ban kijelentette, hogy a bevándorlók védelmi szervezetének munkája “nélkülözhetetlen munka Amerikában.” Az igazságügyminiszter most meg akarja fosztani a külföldi származásunkat jogaik védelmének biztosításáról.- Az igazságügyminiszter egyénileg akar elbánni a külföldi születésüekkel úgy, hogy minden esély ellenük legyen és minden hatalom hiányzik valami az, az igazságügyminiszternek megvan a reménye, hogy olyan helyzetbe kényszerítse a külföldiszármazásuakat, ahol ki vannak szolgáltatva az igazságügyminiszter ké- nyének-kedvének. De fogjuk azt is bizonyítani, hogy az igazságügyminiszter az amerikaiakat akarja megfosztani attól a joguktól, hogy megvédjék a külföldi születésűek szabadságjogait. Az amerikaiak azon joga, hogy összeálljanak amerikai honfitársaik szabadságának védelmére, most sblyos támadás alatt áll a védelmi szervezet ellen indított eljárás következtében. Nem olyan kiváltság ez, amelyet valamelyik jóindulatú hitak az- autómunkások ilyen függetlenséget és támadó szellemet. A detroiti főiroda tisztviselői tehetetleneknek látszottak, amikor a helyi szak- szervezetek elhatározták, hogy követeléseiket maguk intézik el az ipari munkaadók felével és nem törődnek azzal a váddal, hogy “engedélynélküli sztrájkokat” vezetnek és “szabotálnak.” Egyes helyi szakszervezetek sztrájkja egy hétig is eltartott, amig a vállalat megadta bizonyos követeléseiket, melyekért már oly régóta harcoltak. Egyes ilyen helyi sztrájk egész jelentős eredményeket ért el. Trentonban a GM-gyár 5,000 munkása eltöröltetett egy 15 éves bérkü- lönbözetet, amely átlagban 11 cent volt. Flinten az AC Sparkplug-gyárban 10 ezer munkás, többnyire nők, véget vetettek egy 10 centes bérkülönbözetnek. Alig van olyan körzet az országban, amely ne szolgáltatna további példákat a fentiekhez. Némely munkásvezér majd azt fogja mondani, hogy ilyen időkben nem “okos” dolog figyelmen kívül hagyni a tagság érzéseit. De túlsók közülük görbe szemmel nézi ezt a fejleményt. Mások nyugtalankodnak. Szubjektiven értelmezik a kérdést: nehezebb mostanában rájuk nézve “pórázon vezetni” a munkásokat és féken tartani őket a szakszervezet és gyárvezetőség közti “együttműködés” érdekében. Az irányzat uj alkalomra figyelmezteti a munkásmozgalmat. Örömmel kell üdvözölni és bátorítani kell. Néhány szakszervezet, amint a UAW tette legutóbbi konvencióján, üdvözölte a CIO- AFL egybeolvadását, mint olyant, amely egy további előtörésre nyújt lehetőséget a legközelebbi öt évben, hasonlóan ahhoz, amit észleltünk 1936—40-ben. De amikor azt látják, hogy a munkások már most az 1936-os évek szellemében lépnek fel, nyugtalankodni kezdenek és teli szájjal kiáltozzák: “engedélynélküli sztrájk!” Előrelátó munkásvezérek, akiknek helyén az eszük, meg kell hogy ragadják ezt az alkalmat, hogy a harc színvonalát felemeljék gazdasági és POLITIKAI téren. vatalos közeg ad a népnek szive nemeslelküségé- ből. Ez a nép birtokában levő jog, amelyet az igazságügyminiszter most el akar venni. Be fogjuk bizonyitani, hogy az igazságügyminiszter azért akarja kiküszöbölni a védelmi szervezetet, mei't következetesen harcolt a Walter- McCarran-törvény eltörléséért és szövetségi törvényszékek előtt vonta kétségbe intézkedései alkotmányosságát. Jóllehet Eisenhower tábornok, mikor még csak elnökjelölt volt 1952-ben, ellenezte a Walter- Mc Carran-törvényt és megválasztása óta többizben szigorúan kritizálta, az az ember, akit igazságügyminiszterré nevezett ki, igyekszik jogossá tenni a törvény fajvédő, rendőrállami és megkülönböztetést gyakorló intézkedéseit. Szervezetek százai és egyének ezrei tiltakoztak és tiltakoznak most is a Walter-McCarran- törvény ellen, de azért csakis az amerikai védelmi szervezet volt az egyetlen országos szervezet, amely ennek a törvénynek teljes eltörlése mellett hadakozott és ellenezte intézkedéseinek alkalmazását. Mi ennek a birák elé állított szervezetnek háttere ? 1932-ben az ország a gazdasági pangás gyötrelmeit szenvedte. Erőfeszítések történtek, hogy az amerikai nép figyelmét eltereljék róla azzal, hogy nem-polgárokat használtak fel bűnbakul. Ennek következtében megkülönböztetést gyakoroltak nem-polgárok ellen, kitoloncolással fenyegették őket és ezzel még jobban megszaporitot- ták azokat a súlyos problémákat, amelyek közt az amerikai nép vergődött. A gazdasági és politikai válságnak ezen időszaka alatt jött létre a külföldiszármazásuakat védő országos szervezet, mint pártonkivüli és nempolitikai intézmény, hogy megvédje a külföldi- származásuak polgári és alkotmányos jogait és hogy demokratikus kifejezést biztosítson a közvélemény e testületének, amely ugv tekintette a külföldiszármazásuak jogai ellen intézett támadásokat, mint amelyek aláaknázzák az összes amerikai polgár szabadságjogait. (Folytatjuk) HAJSZA A NÉPVÉDELMI SZERVEZET ELLEN Abner Green ismerteti az American Committee elleni támadást UJ SZELLEM A MUNKÁSMOZGALOMBAN
