Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-30 / 26. szám
June 30. 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ San Francisco után "Vasárnap véget ért az Egyesült Nemzetek megalapításának tizedik évfordulójára rendezett ünnepi üléssorozat a UN békecélkitüzései újból való megerősítésének hangulatában. Van Kleffens összegezése Az egyhetes tanácskozásokat hatvan tagállam képviseletében folytatták le dr. Eelco N. van Kleffens, holland delegátus, elnöklete mellett. A lefolyt üléssorozat eseményeit van Kleffens nagy beszédben összegezte. — Beismerte, hogy az ülések folyamán a világ- problémák kérdéseiben vélemény- különbségek jutottak kifejezésre, végeredményben azonban az elhangzott beszédeknek volt “közös nevezője”, mondotta. “Az előttünk álló nehézségek éppenolyan nyilvánvalóak, fejtegette, mint a múlt veszélyei és csalódásai. De vezérel bennünket az alapokmány, amely előírja, hogy az Egyesült Nemzeteket a tagállamok akciói összhangbahozásához központul kell használnunk.” Molotov nyilatkozata f *íf'fj Molotov, ígérete szerint, a UN elé terjesztette a béke és a békés együttélés megjavult kilátásairól szóló nyilatkozatát abból a célból, hogy a UN hagyja jóvá. Bizalmát fejezte ki, hogy mind a hatvan delegátus megszavazza. Az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak azonban gyanakvással fogadták a nyilatkozatban található “békés együttélés” kifejezést, azzal a megoko- lással, hogy az propaganda és hogy a gyülekezetnek nem volt célja semmiféle határozat elfogadása. A fennakadást Romulo tábornok, a Fülöp-szi- getek delegátusa, oldotta meg azzal az ajánlattal, hogy Kleffens a nyilatkozatot minden tagállam számára elfogadható szeliditésben bocsássa ki. Kleffens aztán a “békés együttélés” kifejezést egy másikkal helyettesítette, amely igy hangzik: “békében és barátságban élni együtt”, amint ezt Írták be a nemrég lezajlott bandungi konferencián elfogadott határozatba is. Ebben végül megegyeztek. A diplomácia nyelvhasználatában az ilyen különbségnek is nagy fontossága lehet. Az üléssorozat legkiemelkedőbb mozzanata Molotov szovjet külügyminiszter beszéde, valamint Dulles amerikai külügyminiszter erre adott válasza volt. Molotov a békés együttélés megvalósítására hét pontból álló szabatos programot adott. Dulles válaszának kiemelkedő pontjai a következők voltak: Dulles beszéde “Van példa rá, hogy emberek erényt csinálnak — a szükségből. Ma az erényhez való szükséget alapokmányunk felforgatására irányuló eröfe- szitések erélyes meghiúsítása hozta létre. Ha pedig azt akarjuk, hogy ez az erény továbbra is megmaradjon, azt ajánlom, hogy bölcs dolog lenne folytatni azt is, ami létrehozta.” Ennek az a rejtett értelme, hogy a Szovjetunió azért tar. isitort engedékenységet az utóbbi időkben, mert “mi” kemény kézzel bántunk vele. Tanácsos tehát ezután is folytatni a kemény kéz politikáját, vagyis a hidegháborút. Majd Dulles a következőket mondta: “Itt van a német egységesítés problémája. Tiz éve el van választva Németország egyik része a másiktól. Egy nagy népnek ez a természetellenes felosztása súlyos igazságtalanság. Ezt az áldatlan helyzetet nem lehet végtelenül fenntartani anélkül, hogy ne hozzunk még több átkot a világra. Kelet-Európábán olyan nemzetek vannak, amelyek közül soknak nemzeti létére büszke és hosszú történelme van. Ezek ma rabságban élnek. Csak azért szabadították fel őket az egyik zsarnokság alól, hogy egy másiknak vessék alá, ünnepélyes nemzetközi vállalkozásoknak megsértésével. “Azt sem felejthetjük el, hogy van egy apparátus, amelyet nemzetközi kommunizmus néven ismernek. Világraszóló összeesküvés ez, hogy olyan kormányformát juttassanak hatalomra, amelyet soha semmiféle országban sem a nép szabad akaratából választottak. “A Szovjetunió azonban újabban jelezte, hogy komolyan készül olyan kezdeményezésre, amelyet hónapokkal ezelőtt tettek az Egyesült Nemzetek leszerelési albizottságának más tagjai. Reméljük, hogy ezeket a jelzéseket konkrét tettekké fogják változtatni, amelyek majd lehetővé teszik a fegyverkezések korlátozását, megbízható és nem csalárd alapon. “Van egy rendkívül egyszerű módszer, amely- lyel véget lehet vetni a hidegháborúnak. Ez pedig a következő: Tiszteletben kell tartani az Egyesült Nemzetek alapokmányát, tartózkodni kell az erőszak alkalmazásától vagy az erőszakkal való fenyegetödzéstől a nemzetközi kapcsolatokban, valamint a más országok intézményei ellen intézett felforgatás támogatásától és irá- nyitásától. A hidegháború megszüntetéséhez tehát nincs szükség hét pontra. Egy is elég.” A N• Y. Times kommentárja Hát bizony igen fogas kérdés a világ népeinek békevágya és Dullesék és társai “békevágy”- ának dilemmája. Akaratulanul bár, de élesen rávilágít ennek a kérdésnek természetére a “N.Y. Times” kommentárja, amelyet éppen ez ezért az alábbiakban ismertetünk: A Szovjetunió a maga érdemének tulajdonítja mind azt a legújabban történt lépést, mely a béke felé vezet. A szovjet “érveinek különösen nagy a vonzóereje a széles rétegekben megnyilvánuló népi békevágyra.” A Times nem mondja meg pontosan, mily népek vágyakoznak a béke után, tehát bele kell érteni az amerikai népet is. A Szovjetunió “belső zavaraival” próbálja aztán “gyengeségnek” feltüntetni azt, hogy a szovjet tárgyalni akar s azt tanácsolja, hogy “ha a szövetségesek szilárdan kitartanak, hamarosan nagy óbb jelentőségű engedményeket tudnak elérni. De mert a közvélemény nyomást gyakorol a szabad kormányokra, a nyugati hatalmaknak résen kell lenni, nehogy a gyanú halvány árnyékára is okot adjanak a tekintetben, hogy nem hajlandók tárgyalni.” A Times szerint tehát a dilemmát úgy kellene megoldani, hogy folytassuk az eddig követett erélyes vonalunkat, de legyünk óvatosak, nehogy azt higyjék az emberek, hogy mi vagyunk azok, akik a békének útját álljuk. Ez azonban véleményünk szerint ebben a formában is “ragyogó” bárgyuság. Kit akarnak félrevezetni? Kit akarnak becsapni? Béke vagy McCarthy? Mindegy. Az Egyesült Nemzetek tizedik évfordulója bebizonyitotta, hogy a UN életfontosságú szerepet tölt be és fog játszani a világnak a béke felé való menetelésében. Mivelhogy tartós békét csak akkor lehet kötni, ha a hidegháborúnak véget vetnek, az amerikai nép örül, hogy a feszültségek — mindent összevéve — enyhültek a San Francisco-i találkozó tükrében. Sokféleképpen függ össze ennek a találkozónak jelentősége a jövő hónapban elkövetkező négy nagyhatalmi konferenciával. San Franciscóban a négy nagyhatalom külügyminiszterei megegyeztek a Genfben találkozó Eisenhower, Bulganin, Eden és Faure közti tárgyalások ügyrendjében. Milyen jelek merültek fel a San Franciscóban, hogy a négy nagyhatalom találkozója fog közös alapot találni a hidegháború megszüntetéséhez? James Reston vasárnapi cikke a “N. Y. Times”- ban azt mondja, hogy Molotov szovjet külügyminiszter a harminchét külügyminiszter csaknem mindegyikével beszélt, és pedig arról, és nem kevesebbről, hogy elérkezett az ideje, hogy a hidegháborút befejezzük.” Mit válaszolt erre tulajdonképpen a mi külügyminiszterünk? Duller arra használta fel az Egyesült Nemzetek szószékét, hogy ugyanazt az álláspontot támogassa, amelyet McCarthy szenátor javasolt a szenátusban és amelyet még a republikánus szenátorok is visszautasítottak. McCarthy azt akarta, hogy Eisenhower a kelet-európai népi köztársaságok megdöntéséről “tárgyaljon” a négy nagyhatalmi konferencián. Dulles megcsufolta az amerikai nép akaratát, amikor McCarthy érveit adta elő. Ami azonban MOLOTOV BESZÉDE I Vjacseszláv M. Molotov, szovjet külügyminiszter, múlt hét szerdáján a UN emlék-ülés- sorozat keretében felszólitotta az amerikai népet, hogy csatlakozzon a szovjet néphez a “harmadik világháború” megakadályozására. Beszédében M o lo t o v nemcsak megismételte a Londonba» a UN leszerelési bizottság elé terjesztett javaslatait, köztük a megszálló csapatok visszavonását mind Kelet-, mind Nyugat-Né- metországból, hanem egy újabb indítványt is tett. Ez arról szólt, hogy az Egyesült Nemzetek vagy valamilyen más “kellő tekintéllyel biro nemzetközi központ” hívjon össze egy gazdasági konferenciát avégből, hogy “megkönnyítsék a nemzetközi kereskedelem fejlesztését.” Molotov azt mondta, hogy ezen a konferencián tagállamok és nem-tagállamok egyaránt vegyenek részt, de nem ment bele a kérdés részleteibe. Szovjet delegátusok később azt mondták, hogy “ez éppen csak egy ötlet” s a további lépések azon múlnak, amelyet Molotov javaslata ki fog váltani. Kormányokat okol Molotov kijelentette még,- hogy “USA-n és más nyugati hatalmakon a sor megtenni a következő lépést” a UN-ben folyó leszerelési tárgyalásokat illetően, amelyeket a szövetségesek kérésére ideiglenesen felfüggesztettek addig, amig Genfben le nem zajlik a négy nagyhatalom kormányfőinek találkozója. Szovjet vezető államférfiak változatlanul vallják, hogy a kormányok, nem pedig a népek, felelősek azért a politikáért, amely egy harmadik világháborút idézhet elő. Molotov ez alkalommal az utóbbi években felszólaló mindbn szovjet közegnél kifejezettebben állította, hogy “a feszültség minden további fokozódása a békét fenyegető veszélyt fog jelenteni és u.j háború veszélyére fog okot szolgáltatni.” Molotov arra a politikára hárította a felelősséget, amelyet a “szabad” világ a US vezetése alatt követett a “hidegháború” megszültés*- óta: az újból való fegyverkezésre, a külföldi hadi támaszpontokra, “uj katonai tömbökre és szövetségesekre Európában, Ázsiában és a világ más részeiben”, valamint a legutóbbi párisi egyezményekre, amelyeknek értelmében “Nyu- gat-Németországot ismét militarizálják és katonai szövetségekbe szervezik be, amelyeknek támadó jellege közismert dolog.” Molotov hozzáfűzte, hogy ezek a lépések “elkerülhetetlenül odavezetnek, hogy a másik oldalon is védelmi szövetségeket kell alakítani. A szovjet külügyminisztert nemcsak beszéde elején és végén, hanem közben is többizben meglepő lelkesedéssel tapsolták meg, különösen akkor, amikor a kínai népköztársaságnak a UN-be való felvételét követelte, de még ennél is nagyobb tapsvihar tört ki, amikor a USA és USSR közti megértés fontosságát hangsúlyozta. Dulles néhány asszisztense ezek miatt a tapsok miatt aggályoskodott és maga Dulles is kényelmetlenül érezte magát. jó McCarthvnak, az nem jó az Egyesült Államok népének. Árnyat vet hazánk jó hirére, ha a kül- gyminiszter olyannyira vonakodik a négy nagyhatalmi tanácskozáson igazi, kölcsönösen előnyös megbeszéléseket tartani. Dulles mégcsak Eisenhower elnök általános óhaját sem támogatta a San Francisco-i emléküléseken, hogy “békés és észszerű tárgyalások fogják ezután helyettesíteni a csatatér ütközeteit.” A nép a hidegháború végét akarja látni. Es ezt a vágyat Dullesék lelkére kell kötni, amint egyre jobban közeledünk a történelmi genfi konferenciához. L ______
