Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-23 / 25. szám

June 23, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A HIDEGHÁBORÚ EGYIK FÖTÉNVEZÖJE Érdekes és jelentős cikket találtunk a napok­ban a “N. Y. Times” pénzügyi rovatai közt, és bár a lap mellékletének első oldalán volt, mégis majdnem eltűnt a pénzügyi hírek monoton ten­gerében. A cikkben azokkal a régi adósságokkal foglalkoznak, amelyeket a “vasfüggöny” mögött élő országok régi, levitézlett urai csináltak. A cikk ezeknek az adósságoknak behajtását szorgalmazza. Node halljuk a cikket: “Ha Oroszország s csat­lósai fel akarják gördíte­ni a vasfüggönyt, amely elzárja őket a nyugat­tól, akkor valamilyen módot kell találniuk, hogy együttélhessenek a külvilágba tartozó kötvény- tulajdonosokkal és a tőkebefektetések többi for­rásaival. (A furfangos cikkíró itt a népeknek egymással való együttélésének kérdését a szocia­lista államok népeinek a külföldi bankárokkal va­ló együttélésével azonosítja! — Szerk.) Ha a rubelekkel ellátott szovjet világ újra üz­leti kapcsolatba akar jutni pénzdolgokban a nyu­gattal, akkor tiszteletben kell tartania és alkal­mazkodnia kell ahhoz, amit a közjog tart a szer­ződés szentségéről. “Amikor a bolsevikiek átvették az orosz kor­mányt 1917-ben, hátat fordítottak a több mint négy és fél billió dollárnyi adósságnak, melyet a cárok idején vállaltak orosz tőkések kötvénykibo­csátások utján, mely kötvényeket külországi — többnyire európai — befektetőknek adtak el, akik hajlandók voltak megtakarított pénzüket a cári Oroszország felépítésébe fektetni a vasutak és más közmüvek rendszerének megjavitásával.” Most aztán innen kezdődőleg felsorolják a cikkben számszerűit — és ezt nincs módunkban ellenőrizni — mindazt az adósságot, amelyet az első és második világháború alatt és után csinál­tak a régi és uj országok s amelyekkel nagyrészt még mindig tartoznak nemcsak amerikai, hanem francia, angol s egyéb hitelezőknek. Ezekbe a részletekbe itt semmi okunk belebocsátkozni, de lényegükre az alábbiakban még visszatérünk. Most csak a cikk befejező strófáit kívánjuk idéz­ni még: A világkereskedelem visszaállítása “A bárminemű méretű kereskedelmi kapcsola­tok felujiíása az Egyesült Államok és egv-egy I. 1955 junius 13-án kezdték meg a nyilvános ki­hallgatásokért az American Committee for Pro­tection cf Foreign Born (a bevándoroltak orszá­gos védelmi szervezete) ellen a felforgató tevé­kenységeket ellenőrző Hivatal előtt. Az igazság­ügyminiszter keresete ellen Abner Green, a be­vándoroltak védelmi szervezetének ügyvezető titkára ez alkalommal a hatóság előtt a követke­ző nyilatkozatot tette: “Az elmúlt 23 év során azon dolgozott a beván­doroltak országos védelmi szervezete, hogy az amerikai nép szabadságjogait erősítette azzal, hogy védi nem-polgárok és honosított polgárok jogait. Munkásságát széles körökben ismertette a nyilvánosság előtt és ténykedése mindenkor a közesemények részét alkotta. Az erről szóló ada­tok és feljegyzések ékesenszóló bizonyítékát szol­gáltatják annak, hogy ragaszkodott a demokrati­kus eljáráshoz és az emberi jogok előmozdításá­hoz. “A ténykedésének nyilvántatársáról szóló ada­tok be fogják azt is bizonyítani, hogy az igazság­ügyminisztérium 1946 óta heves támadásokat in­téz külföldi származású amerikaiak demokratikus jogai ellen. E kilenc év leforgása alatt csak egyet­lenegy országos szervezet szállt szembe az igaz­ságügy minisztérium programjával: az American Committee for Protection of Foreign Born, Jogfosztási kísérletek Az igazságügyiminszter most meg akarja fosz­tani jogaitól ezt a szervezetet, de nemcsak azért, mert ellenzi deportálásokra és a polgárlevelek orosz csatlósállam közt attól a feltételtől függhet, hogy egy bizonyos próbaidőre engedélyt adnának az illető országnak, hogy árucikkeket importál­jon az Egyesült Államokba és az ilyen importból származó haszon egy részét, mondjuk 5 százalé­kot, fizesse be egy alapba, amelyet csak arra len­ne szabad aztán felhasználni, hogy a fizetéseket beszüntető törvények tőkéjét és kamatait tör- lesszék vele. “Érdemes még azokat a terveket is áttanulmá­nyozni, amelyek szerint ezeket a nemzeti adóssá­gokat az illető országok valutájával törleszthet- nék, nem pedig a sokkal kevésbé liberális tervek szerint, amelyek dollárokban kívánnák a visszafi­zetést, de minden esetre tetszés szerint lehetne válogatni a két visszafizetési lehetőség módjai között.” A történelem furcsaságai Érdemes azonban eltűnődni ezeknek az adóssá­goknak természetén. Amikor az említett cikkben felsorolják a különféle száz meg százmilliós adós­ságot, egy kalap alá fogják a “vasfüggöny” mö­götti országokat, tekintet nélkül arra, hogy a há­ború alatt, előtt vagy után miféle rendszerek alatt éltek és élnek, amikor mégis sokat vissza­fizettek régi adósságaikból. A Szovjetuniótól kö­vetelni olyan adósságokat, amelyeket a cárok csináltak az első világháború előtt és alatt s arra használtak fel, hogy nemcsak más népeket, ha­nem saját népeiket is lemészárolják s most azt kívánni, hogy mészárlásokat túlélő nép fizesse meg az árát, egyenesen képtelenségnek hat, hi­szen annyi, mint ha azt kívánnák egy a leszurást túlélő embertől, hogy ő fizesse meg a kést, mely- lyel leszúrták. .Vagy az, hogy amerikai tőkések százmillió dollárokat fektettek be például Cseh­szlovákia létesítésébe vagy hogy billiónyi frank- kölcsönökkel és hadfelszereléssel építették fel Magyarország ellen az úgynevezett kisantant or­szágokat, Romániát, Jugoszláviát, Lengyelorszá­got, Bulgáriát, hogy belőlük a tőkés országok vé­dő sorompóját, az úgynevezett “folyosót” emel­jék, nemcsak a Szovjetunió, hanem Magyaror­szág ellen is, most pedig Magyarországot egy ka­lap alá venni az adósságba kényszeritett kisan­tant országokkal, amelyek ma már a szocialista rendszerre tértek át, ugyancsak a képtelenség határán mozog, legalább is azok szemében, akik még emlékszenek azokra a régi áldatlan állapo­tokra. visszavonására irányuló terveit. “Az igazságügyminiszter azért akar elpusztíta­ni bennünket, mert számos ízben sikerült nekünk az igazságügyminisztérium jogtalan és emberte­len módszereit lelepleznünk, amelyeket külföldi származású amerikaiakkal szemben alkalmazott. “Az igazságügyminiszter azért akar elpusztí­tani bennünket, mert megakadályozzuk, hogy érvényt szerezzen elnyomó programjának és mert sokszor meghiúsítottuk szándékát a szövetségi törvényszékek előtt. “Tavaly például a seattlei Fred Gonzales ügyé­ben úgy döntött a U. S. legfelső törvényszéke, hogy azok a fülöp-szigeti származású emberek, akik mint a nemzet tagjai jöttek be Amerikába 1934 előtt, nem deportálhatok. Ez egy ötévi de­portálás! hajszának vetett véget, amelyet az igaz­ságügyminisztérium folytatott filipin amerikai közösségek ellen az ország nyugati partján és igy 70,000 filipin amerikai menekült meg a deportá- lási fenyegetésekkel járó zaklatásoktól. “Az elmúlt hónapokban történt dr. Krishma Chandra (Sacramento, Kalif.) esetében, hogy az igazságügyminiszter megmásította az igazság­ügyminisztérium állásfoglalását a volt Interna­tional Workers Order nem-polgár tagjainak de­portálása tekintetében; a szövetségi fellebbezési törvényszék megváltoztatta és visszaküldte Knut Heikkinen (Superior, Wis.) esetét és elrendelte a perújítást. Ezt az embert ugyanis tízévi fegy- házra Ítélték, amiért nem adta be kérvényét út­levélért deportálásának elrendelése után; a szö­vetségi fellebbezési törvényszék megsemmisítet­te a philadelphiai Mike Gates ellen hozott Ítéle­tet, akit hathónapi börtönre Ítéltek, amiért nem Egy uj kor hajnala Node mindegy. Ezekkel az elmélkedésekkel mi nem tudjuk megfizetni ezeket az évtizedes adós­ságokat, de nem is célunk. Bennünket e pillanat­ban sokkal inkább az érdekel, hogy mi rejlik a “N. Y. Times” pénzügyi cikkének megjelenése mögött. Mert e pillanatban ez nem egészen vilá­gos. Megmagyarázására csak feltevésekre va­gyunk utalva. Fontos tudniillik a jelen helyzet és jelen pillanat, amelyben a cikk napvilágot lá­tott. Azért közölték-e, mert a kintlevőségek tény­leges behajtását akarják? Nemigen hihető és egyáltalán nem valószínű, hogy az érdekeltek ma­guk is komolyan vennék, legalább is most. Lehet­séges, hogy csak üzleti fogás, vagy ilyesmi, ami­vel voltaképpen céljukat akarják takargatni és pedig azt, hogy visszaállítsák a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a népi demok­ráciákkal. Ez esetben annyiban volna üzleti fogás a régi adósságok felhánytorgatása, hogy azt je­lezték vele: lám, ti mily sokkal tartoztok nekünk, illő dolog tehát, hogy ha visszaállítjuk a keres­kedelmi kapcsolatokat és megindul az árucsere­forgalom, e régi adósságokra való tekintettel ad­jatok meg nekünk minden lehetséges kedvez­ményt és előnyt. Ha igy állna a bál, akkor a “N. Y. Times” cikke talán egy uj kereskedelmi kor­szak hajnalának halvány előjele lenne, amelyből csak jó származhatna, hiszen a normális kereske­delmi kapcsolatok felvétele minden egyes ország­nak csak hasznára válna, akár kicsi az ország, akár nagy. .Akkor nem volna egyéb ez, mint amit — különösen munkanélküliségi válságok­ban — hangosan követelt az amerikai munkásság jözanfejü része és a szocialista országok népe. a világkereskedelem visszaállításában látva a mun­kaalkalmak óriási lehetőségeit és a nemzetközi feszültség enyhülésének egyik feltételét. Miért van hidegháború? Bárhogy is áll a dolog, az idézett cikk egyben éles világosságot vet a hidegháború egyik tekin­télyes mozzanatára. Arra, hogy egyebek közt mi -oquqSapiq n iui ‘el'ppjSzoui qpCSa n-ioqpqSopiq u ru egyik rejtett rugója, mi a hidegháború meg­szüntetésének egyik feltétele: ha visszafizetik az adós országok a millió és mjllió dollárokat, a régi kintlevőségeket, akkor azzal megvásárolhatják a hidegháború megszüntetését. S ha egyéb tanul­ságot nem okumlálhatunk ki a “N. Y. Times” cikkéből, legalább ezt az egyet levonhatjuk belő­le: nemcsak ideológiai okok, hanem rideg gazda­sági érdekek irányítják a feszültségeket és teszik nyomorúságossá milliók életét. jelentkezett nyilvántartásra és nem jelentette be lakcímét az igazságügyminiszternél 1951 és 1952-ben. “Az igazságügvminiszler arra akarja felhasz­nálni ezt a bizottságot és az 1950-es McCarran- törvénv drákói rendelkezéseit, hogy egy ellenfelét eltegye láb alól. Ez az egyik ok, amiért ma itt állunk. “Az igazságügyminiszter egy 1953 március 17- én elmondott beszédében kijelentette, hogy az igazságügyminisztérium 10,000 állampolgársági bizonyítvány visszavonásának és 12,000 deportá­lásnak ügyeit készíti elő, amelyeknek alapját a kiszemeltek politikai meggyőződései alkotják. “Ez a másik oka, amiért mi itt állunk ma. “Ha ez összefüggés tekintetében kétség merül­ne fel, ott van bizonyítékul az a tény, hogy az igazságügyminiszter a március 17-i bejelentése után egy hónappal, 1953 április 20-án beiktatta ez eljárásokra vonatkozó felfolyamodását. De az időpont egyezésénél még közvetlenebb kapcsolatok is fennforognak. _­Diktátori hatalom Nehéz volna, ha ugyan nem lehetetlenség az igazságügyminisztérium számára 12,000 nem­polgárt deportálni és 10,000 amerikai állampol­gárt megfosztani állampolgárságától mindaddig, amig ezeknek a külföldi származású amerikaiak­nak jogait védelmezik, másszóval mindaddig, mig létezik egy American Committee for Protection of Foreign Born. Az igazságügyminiszter azért akarja kiküszöbölni a Foreign Born védelmi szer­vezetet, hogy diktátori hatalmat biztosítson ma­gának 14 millió külföldi szülelésü amerikai élet« és sorsa felett. (Folytatjuk) • HAJSZA A HÉPMÉDELMi SZERVEZET ELLEN Abner Green ismerteti az American Committee elleni támadást

Next

/
Thumbnails
Contents