Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-16 / 24. szám
oune 16, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 Douglas bíró az álarcos besugókról99 A legfelső törvényszék úgy döntött, hogy a kormány törvénytelenül bocsátotta el állásából dr. John P. Peters orvosprofesszort a közegészségügyi hivatalban Detöltött állásából “észszerű kétség” alapján. Elrendelte, hogy a közszolgálati hivatal törölje a jegyzőkönyveiből dr. Peters elbocsátására vonatkozó megállapításait. Dr. Peters a Yale-egyetem orvosprofesszora, aki részidős állást töltött be, mint szaktanácsos, a közegészségügyi hivatalban. Peters azzal a váddal lépett fel, hogy nem adtak módot neki, hogy védekezzék “az FBI-nák nem eskü alatt tett, másodkézből vett kijelentései” ellen, nem tehetett keresztkérdéseket a tanuknak és nem cáfolhatta meg a titokban tartott besúgók által szolgáltatott bizonyítékokat. A professzort előzőleg már két hivatal is tisztázta. Earl Warren főbiró a 7:2-es többségi döntésben megjegyezte hogy nem rendel heti el dr. Peters visszahelyezését, mert kinevezése már 1953 december 31-én úgyis lejárt. A legfelső törvényszék döntése azonban megválaszolatlanul hagyta a per alapvető, alkotmányos kérdését, amely szerint elbocsátása megfosztotta őt az alkotmány 14-ik függelékében biztosított “szabadságától és tulajdonától korrekt törvényes eljárás nélkül.” Ügyvédei azt kérték a törvényszéktől, hogy a }>ert csakis ez alkotmányos kérdés alapján döntsék el. Douglas biró kiegészítő véleményéből idézzük az alábbi részleteket: “Minden tiszteletem ellenére sem hiszem, hogy az ebben a perben felvetett alkotmányi kérdés elől kitérhetünk... Ennélfogva szükségessé válik számomra, hogy érintsem az alkotmányi kérdést. Dr. l’eterst álarcos besúgók- révén Ítélték el, ezek közül néhányat még az a hivatal sem ismert, amely elitélte. E besúgók közül néhány nem is eskü alatt vallott. Egyiküket sem vetették alá kereszt kérdéseknek. Egyet sem szembesítettek dr. Peters-el. Amennyire mi. vagy a hivatal tudjuk, azok elmezavarodott vagy megvásárolható emberek lehetnek, mint Titus Oates, akik kéjelegnck abban, hogy besúgók. Lehet, hogy régi haragosai. Keresztkérdések alatt mendemondáik eltűnhetnek. mint a l»ul>orékok. Fülbe súgott vallomásaikról kiderülhet, hogy képtelen mesék, amelyeket kibillent lelkek vagy olyanok eszelhettek ki, akik őszinteségük ellenére silány megfigyelőképességgel vagy emlékezőtehetséggel rendelkeznek. “Szembesítés és kereszt kérdések, eskü alatt, lényeges dolgok, ha a korrekt törvényes eljárás amerikai eszményét közéletünkben életfontosságú erő gyanánt akarjuk megőrizni. Emberek jó hírnevéről és a munkához való jogukról van itten szó, ezekről a magántulajdonnál is értékesebb dolgokról. Itt olyan rendszer uralkodik, amelyben a kormány teljes hatalmával és tekintélyével egy emberi a gyanúsak osztályába és a külső sötétségre ítél a korrekt törvényszéki tárgyalás alapelemei nélkül. Az álarcos besúgók használatának gyakorlata nyilván már széles területen elterjedt. Nemcsak arra használják, hogy lerázzanak kormányal- kalmazottakat, hanem még olyan alkalmazottakat is, akik kormányszerződésekkel biró magáncégeknél dolgoznak. Ezekre vonatkozólag írja líerle ‘A huszadik század kapitalista forradalma’ cimii munkájában többek közt a következőket : ‘Mindenekelőtt foglalkozzunk azzal a helyzettel. amelyben egy hatalmas vállalatnak, amely- az Egyesült Államok kormányával vagy annak valamelyik hivatalával kapcsolatos szerződése értelmében kötelességének tekinti, hogy elcsapjon vagy ne alkalmazzon olyan egyéneket, akiket mint lehetséges biztonsági kockázatokat jelölnek meg számára. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy eml>er, aki talán hosz- szu éveken át alkalmazásban volt, s valamilyen oknál fogva gyanússá válik, a vállalat illetékes hatóságai élőt gyanúsnak mondatik. Akkor gyors egymásutánban a következő dolgok történnek vele. Csak annyit tud, hogy egy szép napon behívják az irodába és megmondják neki. hogy el van bocsátva. Vagy a legjobb esetben áthelyezik egy kevésbé kívánatos állásba. Ha az elcsapása teljes és történetesen olyan városban él, amelyben a vállalat vezető helyen álló munkaadó, a következmények rendkívül nagyok! Az alkalmazás főút ja el van zárva előtte. El kell költöznie egy másik városba és ha tud, valamiféle más állás után kell néznie. Mivelhogy elcsapása valószínűleg követni fogja minden más üzemben, amelynek védelmi megrendelései vannak, sorsa nagyon rögös lesz. Ha fiatalember, akkor sikerül neki valamilyen felismerhetően, a szakmájával rokon állásba vergődnie, mint teszem azt edénymosás vagy tanulatlan munkást igénylő hely. Ha élete delén van, akkor talán az ipari szemétdombon végzi. V alószínűleg sohasem fog rájönni, mi fűrészelte el. A nagyvállalatok személyzeti emberei nem kötik orrára cselekedetük inditóokaiP." Majd igy folytatja Douglas biró: “Férfiak és nők számtalan százait érintette és sorsukat tönkretette már ez. Ez Amerikaellenes gyakorlat, amelyet el kell ítélnünk. Megfoszt embereket a ‘szabadságtól’ az alkotmány ötödik függelékének értelmezését követve, mert az ember szabadságjogainak egyik legértékesebbje a munkához való joga. Ha az embert megfosztják ettől a ‘szabadságtól’ korrekt törvényszéki tárgyalás nélkül, akkor megtagadták tőle a korrekt eljárást. Ha a kongresszus ítélné el és lehetetlenné tennék számára a kormányalkalmaztatást, az annyi volna, mintha a vagyonelkobzás törvényét alkalmaznák rá, noha ezt az alkotmány törvényen kivtií helyezte. Közigazgatási hivatal — a kongresszus alkotása — bizonyára nem gyakorolhat olyan hatalmat, amelynek gyakorlásától maga a kongresszus is elállt. Azok számára, akik ennek az állásfoglalásnak erejét azzal támadják, hogy azt mondják, hogy az értesülések kprjnányforrásait oltalmazni kell, ha a felforgatok elleni hadjárat sikerét biztosítani akarjuk, a válasz egyszerű: ha az információs forrásnak védelemre van szüksége, akkor azt titokban kell tartani. De ha egyszer arra használják fel, hogy tönkretegyék vele egy ember jó hírnevét és megfosszák őt ‘szabadságjogától’, akkor azokat az információkat igenis a korrekt törvényes eljárás próbájának kell alávetni. Az álarcos besúgók használata teljességgel hadilábon áll ezzel a felfogással. Ha lazítunk standardjainkon, hogy álarcos besúgót használhassunk, megsértjük sarkalatos alkotmányos biztositákainkat és majmoljuk azok harcmodorát, akiket megvetünk.” Még az Alsop fivéreket is zaklatják Nyílt titok, hogy a hideg háború kezdete óta becsületes amerikai polgárok százait, sőt ezreit zaklatja az amerikai titkosrendőrség. Telefonfelhívásokat kapnak, melyekben “információk” adá- sára szólítják fel őket, megállítják őket a nyílt utcán, vagy autójukban, a feleségét zaklatják személyes látogatással mig az ember munkahelyén van, sőt gyakran ép a munkahelyén keresik fel, ami nem egy esetben magábanvéve elengendő ahhoz, hogy az illető elveszítse megélhetési lehetőségét. (Lásd különben Douglas biró nyilatkozatát e számunkban.) Az üldözés okaira, céljaira, az ellene való törvényes védekezés módjaira gyakran utaltunk. Ez alkalommal nem e szempontokkal akarunk foglalkozni, hanem csupán rámutatni arra, hogy — ne higyje senki, hogy egyedül progresszív munkások vannak e zaklatásoknak kitéve! Ékes illusztrálásaként annak, hogy abban a társadalomban, amelyben a társadalom hasznos, becsületes tagjainak EGY RÉSZÉT jogtalanul zaklatják, ott SENKINEK jogai nincsenek biztonságban és csak idő kérdése, hogy mindenkit elérjen a titkos rendőrség, idézünk abból a cikkből. amelyben a republikánus párt országos szócsövének a N. Y. Herald Tribune hires rovat- irói, az Alsop fivérek panaszolják el (junius 13), hogy miként tartják őket megfigyelés alatt a szövetségi titkos rendőrség emberei: “A megtorlás három formát ölt. Először, amig a (biztonsági) vizsgálat folyamatban van, az újságírónak feltételeznie kell, hogy telefonját lehallgatják és hogy különböző lehallgató készülékeket rejtenek el otthonában vagy irodájában. A szövetségi fogdmegek ugyan taDouglas tehát megfelelt arra a kérdésre, amelyet Warren főbiró, az országos várakozás ellenére és mindenki nagy csalódására, elkerült. Douglas biró kimondta azt a véleményt és döntést, amely ott él az ország népének lelkében, tiltakozva — olykor hangosabban, olykor némán — a kormány középkori módszerei ellen, amelyek az emberben gondolattársítás révén a Fekete Kéz sötét korhangulatát idézik fel. Amit Douglas mondott, azt érzi az egész ország s ha előbb nem, remélhetőleg a választásokon majd egész hangosan is kimondja. Mi történik ugyanakkor a legfelső körökben? Eisenhower elnök nem változtatta meg a védelmi minisztérium utján nyújtott támogatását a Butler-féle törvényjavaslat mellett, atnely “védelmi berendezkedések”-ről szól s voltaképpen ki akarja terjeszteni a “rostálási” eljárást az egész védelmi iparra, sőt lehetőleg az összes ipar- vállalatokra. A védelmi minisztérium nem változtatta meg szokását, hogy “álarcos besúgókat” használ a “rostálási” eljárásoknál, úgy amint eddig is tette. A Fehér Ház és Brownell igazságügyminiszter sem csökkentette a javasolt 12-tagu kétpárti bizottság felállításával szemben tanúsított ellenkezését, holott a cél az lenne, hogy újabb tanulmány tárgyává tegyék az egész “rostálási” és “biztonsági” rendszert, amely a kormányban s a magániparban dívik. A legfelső törvényszék tehát nem sokat segített a Peters-ügyben hozott döntésével és még hosszú harcokra van kilátás, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtassunk. Mert ez az egész Peters-eset sötét árnyékot vet az uralkodó állapotokra. Dr. Peterst az egész vonalon tisztázták, kezdve attól a hivataltól, amely a hajszát elkezdte. Ártatlansága százszázalékra bebizonyosodott. Hát ha egy teljesen megbízható embert ismeretlen okokból lehetetlenné tehettek, egy olyan kiváló embert, mint a Yale-egyetem orvosprofesszorát, olyan módszerekkel, amelyeket már untig eléggé ismer az ország és nyilván torkig van velük, a jogi rabulisztikának miféle eszközeit használhatták és használhatják olyan emberekkel szemben, akik örök tüske voltak a Wallstreet! érdekeltségek oldalában, mert a munkásság jogaiért és jólétéért harcoltak, s mert nem a kiváltságosak, a monopolisták, hanem az egyetemes amerikai nép szolgálatában állottak? A küzdelem folyik, de még távolról sem dőlt el. Végső soron azonban a népnek kell győznie, és fog is. gadják, hogy ők alkalmazzák ezeket a Gestapo féle módszereket (a newvorki Népszava ép e héten hozott egy ilyen “tagadó” cikket. — Szerk.) de tagadásaik igen gyenge meggyőző erejűek. “Másodszor a szóbanforgó újságíró ismerőseit és barátait a legszégyenteljesebb zaklatásnak teszik ki. Nem tesz semmi különbséget az a tény, hogy a “gyanús” újságíró nem tőlük szerzi információit. “Végül pedig megjegyzéseket ejtenek el, hogy a kérdéses újságíró “kegyvesztett” és en nélfogva kozkázatos dolog vele beszélni.. . “Már most nincs az az értelmes újságíró, aki szívesen veszi azt. hogy a helybeli Gestapo állandóan nyomon követi. Ennélfogva kétszer is meggondolja mielőtt tenne vagy irna valamit, haboz és végül nem Írja meg azt, amit az ország szempontjából fontosnak tart. Ennélfogva elhatároztuk, hogy figyelmeztetjük olvasóinkat hogy cenzúra áll fenn, hogy a Washingtonból érkező híreket komolyan eltorzítják a kormánykörökben, ahol élet-halál kérdéseket takarnak el a közvélemény elől.” Olvasóink megértik, hogy az Alsop fivéreket nem azért zaklatják, mert progresszív szellemben írtak. Az Alsop fivérek reakciós, soviniszta újságírók, akik még kardcsörtetőbb politikának hívei, mint a jelenlegi. Tehát csupán módszerbeli különbség van köztük és mondjuk Dullesék között. De már ezért is rájuk eresztették a titkosrendőrséget. Minden gondolkozni tudó ember elképzelheti, hogy minek vannak kitéve azok az újságírók, akik nem a JOBOLDALRÓL, hanem a baloldalról kritizálják a kormány egyes köreinek háborús politikáját! - -
