Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-20 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink Írják... “Minket csak a sir választhat e! egymástól. r 13 Tisztelt Szerkesztőség! Válaszolva ama olvasó meg­jegyzésére és a szerkesztőség kérelmére, hogy mit szólunk az első oldalas rovathoz, (“Kedves Olvasó”) szerintem az nagyon jó. Az illető azt kívánja, hogy a “mézes- mázos” hang és tartalom helyett Írjon Deák szerkesztő politikai analízise­ket. Azok akik nem csak jára­téi, hanem olvasói is lapunk­nak, tudják, hogy nincs olyan lapszám, amelyben nem volna politikai analízis Deák Zol­tántól, még ha nincs is aláír­va a neve. Én százszázalékosan elisme­rem minden olvasónk jogát a kritikához, viszont a kriti­kával felelős is jár. Miként nem helyeslem azt a kritikát, amelyben olyan ki­fejezés volt, hogy ‘a naptár! csapnivaló”, akként nem he­lyeslem azt a kritikát sem a- ] melyben az volt, hogy “aki ezt a naptárt kritizálja, an­nak velem gyűlik meg a ba­ja.” —A szerkesztő megjegyzése: A feni idézett levél hiányos közléséért olvasóink elnézését kérjük. Az a munkástársnő, aki azt a levelet irta, ezt a megjegyzést természetesen humornak szánta. Az illető­nek, akinek történetesen nemrég kellett operáción át­menni, igazán nincs kedve senkivel sem verekednie, de még a természete is olyan, hogy még egy légynek sem tudna ártani.) Ami magát a naptárt illeti, a szótárt szeretem benne, úgyszintén nagyon jó cikkek vannak benne a professzio­nista Íróktól. De engedtessék meg nekem egy megjegyzés. Az északkeleti államokban élő olvasótáborunkat bizonyos százalékig személyesen isme­rem. Összejöveteleinken időn- kint lapunkkal is foglalko­zunk. Olvasóink nagy részétől hallok olyan megjegyzéseket, hogy részükre az első a mun­káslevelek olvasása és csak azután olvassák a hivatalos íróink cikkeit. Nem azért, mert a munkáslevelek jobbak mint íróink cikkei, sőt megkö zelitőleg sem azok, de ahogy én sejtem, olvasótáborunk nagy része kiváncsi arra, hogy mi hirt hall levellező munkástársainktól országos méretekben. Aztán, nyíltan meg kel mondanom, hivatá­sos íróinkkal bizony időnkint változás történik. Mérlegel­ve félévszázados mozgalmun­kat, voltak estek, amikor leg­jobb tanítóinktól el kellett válnunk. Voltak közöttük, a- ke( börtönbe, vetettek meg­győződésükért, igazságukért». viszont voltak esetek amikor Íróink különböző nézeteltéré­sek miatt hagytak el bennün­ket. Reméljük a legjobbakat, hogy ez nem vonatkozik a jelenlegi Íróinkra. Minden óhajtunk az, hogy tartsanak ki velünk életjik végéig. Viszont a tömegeknél nincs változás — eltekintve a kis- hitüektől. Minket csak a sir választhat el egymástól, meg­győződésünktől, sajtónktól. Amikor hát ezen tömeg­ből sarjadnak ki holmi kis toliforgatók, olyan édesdeden, olyan forró szeretettel kezelik őket — és kell is hogy kezel­jék — mint a fiatal anyák, amikor csöppségeik törlőken­dőt vesznek kezükbe, mely­nek egyrésze a padlót éri csöppségük révén, de segéd­keznek mamájuknak az edény rendbehozásával. Ezen sorok; megírására en­gem nem kéi't fel senki. Én lapunk magas nívójú kultur- tekintélyét akarom továbbra is fenntartani. Ezért, ismét­lem, kedves' kritikusaink, jobban megválogatni szavai­kat*. És még egyet, szerkesz­tőségünk nagy tömeget szol­gál. Hogy minden egyes tag­jának száz százalékosan ked­vére tegyenek ez lehetetlen­ség. Én is ellentétbe jövők né­ha soraim végtt szerkesztő­ségünkkel, viszont én a vitás ügyünket mindig személye­sen intézem el. Szerkesztősé­günk előre bocsátja, hogy nem szeretnék, ha kritikájuk végett akárcsak eggyel keve­sebb munkáslevelező lenne. Ha valaha előfordult, mint­hogy nem egyszer meg is tör­tént, hogy nem közölték vala­mely levelemet, zároszavam mindig az volt, hogy részem­ről a menetrend nem fog változni, alkalomadtán to­vábbra is fogok írni lapunk­nak. Szabó Károlv Hasznos A naptárhoz annyi hozzá­szólásom van, hogy ennél hasznosabb olvasmányt nem igen olvastam, pedig már 76 éves vagyok. Ha mégis, van valakinek ezen nagyértékü naptár ellen kifogása, az ta­lán csak annak tudható be, hogy a szerkesztő munkástár­sakat még nagyobb buzga­lomra serkentsék, mivel már megígérték, hogy jövőre még ennél is jobb naptárt fognak előállítani. De hát ehhez hoz­zá is kel járulni. It küldök két dollárt a naptárért és egy dollárt a lap javára. Virginiai öreg farmer Javaslatok az 1956-os naptárra Tisztelt Szerkesztőség! Mivel a szerkesztőség kije­lentette, hogy az 1956-os nap­tár készítése már most veszi kezdetét, ugv engedjék meg, hogy a sokoldalú kritikához én is hozzá fűzhessek vala­mit. A naptár formája, papír, és összeállítása elsőrendű. Ha már hozták a hazai és ameri­kai mérték rendszer átszá­mítását,mért hagyták ki a súly átszámítást a lábbeli számainak átszámítását, és a ruhanemű átszámítást? Jó let volna, ha népidemok­ráciákban készített 16 mili- méteres filmek neveit, beszer­zési helyeit és természetesen a magyar filmklub címét is beletették volna. A magyar film és televízió volna is- désről is adhatak volna is­mertetést mert van elegendő anyag. -y Az összes népidemokráciák washingtoni követei és kon­zulátusai címét is kellett vol­na közölni. Kellett volna hozni Rádió Budapest leadási idejét. Ezt a lapban is kellene közölni. Hiányzik belőle Varga Jenő a hires magyar származású nemzetközi gazdasági szak­értő ismertetése. McCarthy, Knowland, Wilson stb. be­mutatása a maguk valóságá­ban, elensulyozni a magyar •reakció ellenkező ismerteté­sét. —Halley üstökös nem képze problémát az amerikai ma­gyarságnak. Úgy szintén ér­téktelen az angol-magyar szó­tár is, amennyiben a kiejtés nincs benne. Ami pedig Shakespeare Lear királyról szóló színdara­bot illeti, az igazán értékte­len. Semmi kétségem nagy- szerűsége iránt. Viszont azt is elfogadhatjuk, hogy az ösz- szes fordítások közül Füst fordítása a leghüebb fordí­tás. De vájjon, hogy tudjuk megbírálni a fordítást, ha nem iesmerjük az eredetit sem? Bár láttam, és olvastam számos színmüvet, sőt ren­deztem is egynéhány tuca­tot, de ezek a szaggatót rész­letek hidegen hagyják szin- irodalom birodalma iránti ér­zékeket bárkinél is, és magát Shakespeart is aláépitik va­lamennyiben. Ez az anyag kitűnővé vá­lik valamilyen irodalmi köz­löny vagy színházi szaklap részére. , , Egy jó tréfás Móricz darab j jobb célt szolgált volna. És végül ajánlom, hogy a ) szerkesztőség minél előbb bo- csájtson ki felhívást anyag gyűjtök, irók és munkástár­sak megszerzésére, hogy a- mikor elérkezik az ideje a naptár összeállításának és nyomásának Jegyen elegen­dő és megfelelő anyag, egy ugyanolyan nagyságú naptár részére mint amilyen az 55- ös. K. Minarik (A szerkesztőség hálásán fogadja '' úgy a fenti, mint “Krisztus palástja mögött ’ January 20, 1953 mmmmmmmmmmmmmmmmi ................ Tisztelt Szerkesztőség! Pár évvel ezelőtt vettem egy könyvet. A könyv írója mellékelt a könyvben egy cé­dulát, mely azt mondta: — Kedves olvasó! Ha elolvastad ezt a könyvet, ird meg a vé­leményedet, stb. stb. — Nos hát én megírtam a vélemé­nyemben, hogy mindaddig, mig ANYAG vagyunk, anya­giakkal kell foglalkoznunk. A lelkek szárnyán ráérünk azu­tán repkedni, az egek felé, ha majd kiválunk az anyagból és nem kell többé sem ruha, de még zabálni valóról sem gon­doskodni. A könyv iró,fh —a jó istenke adjon neki első számú ülő helyet a menyor­szágban — tanult emberhez illően, figyelmeztetett, hogy egy könyv elolvasása nem te­szi az embert tudóssá. Eddig azt hittem, hogy értelmes ember lehet azért az is, aki csak egy könyvet olvasott is el, de most már tudom, hogy ember csak az, akinek diplo­mának nevezett papír darab van a kezében. Azt természe­tesnek veszi az iró ur, hogy a társadalmi rend, melynek az iró ur is hivatalos szolgá­ja, a főokozója annak, hogy egy embernek csak egy köny­vet volt alkalma elolvasni, és sok, sok miliónak még egyet sem. Hát ez egy kicsit elbá­tortalanított és azóta ritkáb­ban irok leveleket. No de, beszéljünk levelünk céljáról, a naptárról, és a Magyar Szóról. Hát ami a Naptárt illeti, az én vélemé­nyem szerint kifogástalan. Szép irodalmak, tanulságos történeteket tár az olvasó elé. A pálmát az “MMB”-nek íté­lem oda. Megláthatni belőle az “úri becsületet”, az úri gondolkozást, a ‘tanultáágot” még, egy elmebeteg is jó lett volna nekik Magyarország miniszterelnökének, de a csattanója mégis az volt, mi­kor készültek a vonatban a szónoklatokkal és a debreceni állomson még egy kutya sem várt rájuk. Éppen elege volt már az ezerszer megkínzott magyar népnek velük, sem­hogy még bandériummal vártak volna rájuk. Kár, hogy nem az egész regényt hozták le á naptárban. Aztán véleményem szerint, a naptár nívóját emelte volna, ha a hónapok mellett, úgy mint a mi Kanadai Magyar Munkás Naptárunkban látható, van egy szép vers mellékelve, minden hónaphoz. Pl. Varga Józseftől a “TOBORZÓ’. Vár­nai Zseni gyönyörű verse: KATONA FIAMHOZ. Gábor Andor: Proletárnak rossz na­minden más tanácsot a jövő évi naptárunk összeállítására. Kérjük olvasóinkat küldjenek már most be hozzánk Olyan anyagot, amelyet szeretnének a jövő évi naptárunkba látni: magától értetődőleg az anyag megválasztásánál illetve elhe­lyezésénél a szerkesztőségnek tekintettel kell majd lenie a naptár terjedelmére és más fontos szempontokra. Különösen értékelnőők, ha valaki betudná küldeni hoz­zánk a Minarick munkástárs által említett mértékegysé­gek átszámítását amerikai méretekre.) ~r* pokra és igy tovább. Én azt hiszem ilyen hozzá adással még szebb lett volna a nap­tár. ­A Magyar íjzó is megfelel az én gondolatvilágomnak. Hála- és köszönet minden Író­jának azért, hogy olyan oda­adással, olyan lankadatlan szorgalommal igyekeznek a tudás fáklyáját magasan tar­tani, hogy mindenki aki ta­nulni, gondolkodni akar, és képes, találhat benne tanul­ni valót. Természetesen jobb is lehetne, ha az a sok tanult ember ‘ belátná már, hogy jobb lessz végre tudtul ven­ni amit a Biblia is állít, hogy ‘ÉS NEM LESZEN UR ÉS NEM LÉSZEN TÖBBÉ SZOL­GA A FÖLDÖN” és hozzá fognának tehetségeiket a köz javára felhasználni, mintsem terveket szőni 100,000 ma­gyar nyakának az átvágásá­ra, mert az a kés esetleg két­élű is lehet. Nagyszerű az “Olvasóink írják” levelek. Feltűnt ne­kem Rev. Gross László rovata Mindszentyről. Plogy mit akart Mindszen- ty keresztül vinni, hogy mire használta fel a Krisztus pa­lástját, azt a tulajdonomban levő “Mindszenty Bűnügyi Okmányai” fényesen igazol­ják. És azt hiszem Rév. Gross Lászlónak is megvan ezen okmánykönyve. Nem hiszem, hogy ez esetben Rev. Gross nézete lapunk ol­vasótábora többségének néze­tét tükrözte vissza. Kovács János Dajkamese Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, már át is lapoztam. Lehetett vol­na jobb is, több cikk kellett volna munkásiróinktól. Hogy hogy nyerte el Mátyás király juhásza a burkus király or­szágát a lányával együtt, az engem nem érdekel. Gyerme­keknek való dajkamese. Nem érte meg a nyomdafestéket. Ehelyett Írhattak volna egy figyelmeztető cikket a szervezett munkásság részé­re, hogy hova vezethet, ami­kor a CIO acélmunkások el­nöke David J. McDonald pu­szibaráti körútra megy Ben­jamin Fairless-el az acél- tröszt elnökével. De azért itt küldök három dollárt a naptárért. Boldog újévet. Cantoni olvasó Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom miért nem le­hetne tűrni a “Kedves Olva­só” előszót a lapunkban. Ott mindjárt megtudjuk az új­ságunk tartalmát, vagy ne­künk nem szabad szépen szól­ni egymáshoz? A regényt sem szereti va­laki, hog ymár valamikor volt az usjágban. Én azt mondom, hogy Móricz Zsigmondiéi két­szer is lehet olvasni valamit, úgy hogy,nem lehet megunni. S hogy orvosi rovattal sem töltsük meg lapunkat? Véle­ményem szerint arra nagyon is nagy szükség van. Bárcsak a Nők Világában is volna or­vosi rovat. Dehát talán azért is olyan jó a lapunk, mert azf olvasó megkritizá Ihat ja. Egy Hammortd-i. olvasó _4______

Next

/
Thumbnails
Contents