Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-09 / 23. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 9, 1955 (26) Antal végtelen figyelemmel nézett rá. Úgy, ahogy szokott, valami hűséges állatnak a figyelő magatartásával. — Köszönöm Toncsi-Lonesi — mosolygott kissé fájdalmasan Dea — és legelőször is arra kérem, hogy a nagy meglepetésektől védjen meg. Tudja, kedves, én a formák embere vagyok. Szertartást tudok csinálni az élet legminimálisabb jelenségeiből. Ezt akkor figyeltem meg, mikor Nyon- ban a délutáni teázásomban megzavart valaki. Szörnyen bosszantott. Szerettem bámulni az alkonyodó égre, finom erős teát kaptam kis csészében, három-négy dax*ab száraz süteménnyel: Ismeri előszeretetemet az édességekkel szemben, — megnyugtathatom, hogy nem az inyenckedés volt fő élvezet — az egész evés és sok gondolat. Jó volt.. . Magam rendeztem be a pillanatot magamnak s akkor valaki megzavart... Félelmesen hat rám idegen dolgok váratlansága... Lássa, én magát ilyen szent szertartásaim közé akartam beosztani... Antal gróf teljesen nyitott érzékkel figyelt rá. Soha nem ismert nőt, aki érzése szerint ennyire tökéletesen tudta volna kifejezni magát s ennyire elvont gondolatokra méltatta volna őt. — Nagyon helyes — mondta. — Parancsoljon velem. Dea elmosolyodott. Alapjában véve ez egy. nagyon derék és jó fiú, aki a legnagyobb nyugalommal, tapintattal és élvezettel szokta hallgatni az ő kis bölcselkedéseit s amit más előtt rostéit volna, hogy magáról apró intimitásokat mondjon el, ez előtt a kedves Toncsi-Loncsi előtt már szinte sportszerűen csinálta. Kicsit gondolkodott, hogy fejezze ki elégedetlenségét a mostani nagy meglepetéssel szemben, hogy három napra szó nélkül eltűnt és ezzel őt a legkínosabb helyzetben hagyta. Ha idehaza lett volna, akkor bizonyára minden egészen máskép történt volna. — Arról beszélni, kedves, ami megtörtént, csak akkor érdemes, ha az ember azt gondolja, hogy ilyen megbeszéléssel a jövőben hasonló fájdalomtól megkímélheti magát. Én azonban ezt nem hiszem. Én már gyermekkoromban hozzászoktam, hogy a jó és a rossz mindig váratlanul jön. Én minden élet jelenségből lemondást desztillálok ki. Nagyon egocentrikus vagyok, de az is lehet, hogy ez a furcsa borús, bánatos ősz az oka ... Maga ezt nem érti meg, kedves, mert maga nem szokott lehangoló gondolatokkal bibelődni és igaza van. Bennem is sokszor ki-kitör az erős, élniakaró ösztön. De ha ez a kis kohold megjelenik és kinyújtotta a nyelvét, úgy érzem, mintha csufolódni akarna a bennem leyő lelki sajátosságaimmal, melyek között legerősebb az életfélelem és a megalkuvás. .. — Nézze, kérem, —: mondta Antal — nem szabad ilyen dolgokkal foglalkozni. Az embernek akarni kell élni és hinni kell az életben. Dea meglepetve nézett rá. Fájdalmasan nézett maga elé. — Milyen jó és egészséges- ez a maga nagy élethite. Ha visszagondolok a múltakra, bennem ez csak addig volt, mig az uram élt. Anyátlan gyermeknek össze van törve a bizalma az életben. Mindig gyenge voltam és megijesztett, ,de mikor az uram élt, akkor valahogy fölibe kerültem az életnek. Egyszer beteg voltam például, az uram minden injekcióhoz hazajött és mikor a meglévő betegségen túl még skarlátos is lettem, valósággal fejvesztett rémület volt benne s én büszke voltam, sőt boldog, hogy agyonkinozhattam a jósága és gyöngédsége miatt. Jogot éreztem arra, hogy a végtelenségig kegyetlen legyek vele, úgy éreztem, hogy jogom van visszaélni a helyzettel, mert a sors ezt adja ellenszolgáltatásul a szomorú gyermekkorért... Mikor pedig meghalt, jött a visszahatás és nem kellett többet a más gyöngédsége. Emlékszem, egy nagyon kedves rokonom vigasztalni akart és igazán szívből jövő szeretettel kérdezte, szívig ható hangon: hogy vagyok?... Abban a percben kitört belőlem a zokogás s csak annyit tudtam mondani neki: “menjen ki, kedves”, ő persze azt hitte, a kábítószerek okozták az idegességemet, pedig nem, hanem a csúnya, makacs konokság, amellyel magamon állottam bosszút, mikor elhárítottam magamtól minden jó és szépet, amit az élet nyújthatott még nekem — s azért, mert ez az élet tönkretette a boldogságomat, amiről úgy éreztem, hogy engem az megilletett. Antal egész megdöbbenve, mélyen megérintve csodálta a szép nőt, aki olyan érzésekről lebben- tette fel a fátylat, amikről neki eddig fogalma cem volt. . — Nézze, Toncsi-Loncsi, kedves, engem az emlí]óricz l—Míjtnoncl: A BETYÁR berek tiszteltek azért, hogy fiatal létemre lemondtam az örömről s magam is azt hittem, -hogy ez az a hűség, amivel az uramnak tartoztam és ami kijárt az együtt átélt boldogságunknak .. . pedig ez tévedés volt... szigorúbban megítélve, csúnya gőg, ami nem akart meghajolni a Gondviselés előtt. \ Antal meghajtotta a fejét, mintha az ő bűneiről lenne szó. Közben azt mérlegelte, hogy ő alapjában véve jó szív, ha ezeket a finom vallomáso- kat'ez a végtelen finom nő számára feltárjaDea csöndesen mondta: — Ma már szégyellem magam érte. Kis szünet volt. Antal semmit sem tudott szólam. Egyrészt lesújtotta valami bánat, melyet részül kapott Deától, másrészt nem volt hozzá- trenirozva, hogy az egyszerű dolgok kifejezésén túl valami mélyebb és -megfoghatatlanabbat is ki tudjon szóval fejezni. Hirtelen valami ötlött fel benne: — S mondja kérem, volt maga féltékeny? Szinte humorosan hatott a váratlan kérdés, amit nem is lehetett könnyen kitalálni, honnan jutott éppen ebben a percben eszébe. Dea meglepetve elgondolkozott. Mért akarja Antal ezt tudni ? Talán ő féltékeny ?. .. Szinte el is mosolyodott s egyúttal el is pirult. . . Ebben a szelíd elmélázásban is állandóan ott égett a lelke mélyén a nagy probléma: a betyár és az arany rojt... Nevetnie kellett... Vájjon Antal nem azért tűnt el oly váratlanul s ezekben a nehéz napokban oly hosszú időre s züllött bele vad dorbézolásba, mert a betyárral való beszélgetése, annak az egész estének sok különös szenzációja fordította ki magábólj... — A házasságban nem — mondta csöndesen. — Mi nem jutottunk odáig. Ha soká együtt éltünk volna, lehet, hogy erre is rákerül a sor, mert majdnem lehetetlen, hogy egy férfi meg ne unja azt a lenyűgöző rabságot, amelyet ugyan ő önként vett magára, de amelyben én könyörtelen zsarnok voltam. . . Ma ezt sem igy csinálnám. .. ma már nem örülnék annak, ha az uram a hivatásánál fontosabbnak tekintene engem s bizonyára össze is szidnám, ha például, olyanokat csinálna, mint mikor váratlanul megérkezett Bécsből, ahol egy fontos tárgyalása volt, és saját bevallása szerint az egész tárgyalásnál csak az az egy járt az eszében, hogy be kell fejezni vonatindulásig, mert tudta, hogy én félek egyedül aludni... Akkor ezt én természetesnek tartottam, mint odaadásának minden mozzanatát. De mégis akkor szerettem legjobban, mikor annál a tragikus hófúvásnál, amikor ki kellett mennie, mert egész falut öntött el a lavina s ő az első pillanatban készen állott, de én közönséges gyáva voltam, — emlékszem, akkor a két kezébe vette az arcomat és olyan szigorúan nézett rám és szólott hozzám, hogy mingyárt elszégyeltem magamat és abbahagytam a sírást... De az nagyon komoly pillanat volt... A házaséletet pedig az apró-cseprő szeszélyeskedések szokták megmérgezni és én erre hajlamos voltam... De ő nevelt ilyennek. Engem egyáltalán olyannak nevelhetett volna, amilyennek akart. Én szerettem és az engedelmeskedés és alkalmazkodás belém volt nevelve... Egyáltalán nem vagyok önálló és föltétien szükségem van arra, hogy valaki felettem álljon. Most is mikor ez az ostobaság történt, hogy a betyár visszaküldte a poharat, egyedül voltam a szobában, mikor felbontottam a csomagot. Az volt ráírva, hogy virágmagvak s én vártam virágmagvakat egy barátnőmtől... Mikor megláttam a serleget, iszonyodva sepertem le az ágyamról s mikor a cseléd kivitte a szemetet, csak azután vettem észre, hogy az aranyrojt ottmaradt a paplanomon... Nagyon megrémültem és ijedtemben elrejtettem... Maga nem volt, senkim sem volt... kénytelen voltam folyton rejtegetni... Észrevettem, hogy a személyzet a bőröndjeimet kinyitogatja: ezért vettem magamhoz, a ruhámba. . . S most benne vagyok a legnagyobb bajban... Antal tágranyilt szemmel hallgatta, de egy kis pillanat múlva már nem érdekelte ez a dolog. Azt kérdezte: — így tudta magát szeretni? Dea ámulva nézett rá. Ki? ö saját magát? — Na, az ura, kérem. Elmosolyodott. — így... Nekem is egész érthetetlen, hogy mért szeretett ennyire? Magyarázgatom magamnak, de nem tökéletesen érthető, ő tizenöt éves korában kikerült Svájcba, Németországba, Angliába s ott nevelkedett. Az otthont mindig nélkülözte, mert nagyon családias érzésű volt- Amellett, mint egy-egy elejtett szavából észrevettem, — nem szeretett róla beszélni — különösen Németországban a diáklányokkal nagyon szabad modorban volt szokás érintkezni. Ez volt a társasága, s pénze volt, tehát sok szabad volt neki, de ez a lényét kielégítetlenül hagyta, ő, amint megvallotta, addig mig engem meg nem ismert, nem gondolt házasságra. Én viszont egy nagy liba voltam. Ismétlem, engedelmes, tekintélytisztelö leány voltam, mint nagyleány sem olvastam volna el tiltott könyvet, beszélni sem beszéltünk ilyesmiről soha, a nővérem is, én is igen szemérmes- sek voltunk. Engem nem is érdekeltek a szexuális dolgok, az is igaz. így a házasság meglehetősen készületlenül talált, vagyis bizonyos irányban elég fejletlen voltam. Lehetett volpa ebből katasztrófa is. De ő nagyon megértő volt és türelmes, nem bánta, hogy az első idők mámorában nem bírtam veleatartani. Már ahogy utólag megítélem a dolgot, igy lehetett, hogy észrevétlenül érteni asszonnyá az ő karjaiban. Én azt hiszem, ez a tény okozta azt az erős összetartó érzést, ami köztünk létrejött. S igy utólag, azt gondolom, hogy jobb is volt, hogy akkor szakadt meg, mikor a legszebb volt és nem kellett megérni nemcsak a kiábrándulást, de még az elhétközna- piasodást sem. * Kicsit ijedten hallgatott el. Megdöbbent, hogy ennyire őszinte tudott lenni evvel az emberrel szemben, aki egészen más világból való. mint ö. De az az állhatatos és kitartó alázat és odaadás, melyek nem szavakban nyilvánultak meg Antalban, őbelőle a szavak finom áradatát váltotta ki. Egyáltalán szerette magát analizálni, de erre igen kevés alkalma volt. Csak egy barátnője volt, aki előtt ennyire leplezetlenül tudott akármeddig beszélni önmagáról. S ez előtt a kedves naiv Antal előtt oly nyugodtan beszélt, mintha egyedül lett volna s csak gondolkodnék: ez nem fog soha még emlékezni sem azokra, amiket ő kimond, nem hogy valaha s valamiképpen visszaéljen a vallomásaival. Már máskor is beszélt igy vele, ha nem is ennyire intim érzéseket, oly szépen tudott hallgatni s a hallgatásában valami lelkesítő volt. Tulajdonképpen egy infantilis lénynek tekintette, de arra nem gondolt, hogy ennek a mai titok- felnvitogatásnak mélyebb és ravaszabb célja is lett volna, pedig azért tárta fel lehetőleg egész lényét, hogy ezt a fiút, aki társadalmi s vagyoni helyzeténél fogva mindennek felette állott, végkép lekösse magához, védővéjé és megmentőjévé tegye. Kint az eső elállott. A kis vadászház egyszerre napsütésbe került, mintha ez szimbolikus kép lenne. Dea fellélegzett, már egészen meg volt nyugodva, hogy elmúlik feje fölött a vihar és még lesznek szép napjai az életben. Antal csak hallgatott éS nézett. Még a cigarettáról is elfeledkezett. Ez is gyöngédség volt? Tudja, hogy ő nem nagyon szereti a füstöt, kivált ilyen kis helyiségben, mint a vadászháznak ez a kis szobája? A kandallóban a nagy fahasábok szépen elégtek, kellemes meleg volt s ha odakint* az élet nem állott volna őrt, csendőrfegyverre], azt lehetett volna hinni, hogy az egész élet bu és baj nélkül enyhe örömökben és nyugalomban fog elfutni velük egy előkelő úri fogaton. — A papa és a mama — szólt Antal — valamikor nagyon szerelmesek voltak. .. Egymásba természetesen. . . Kölcsönösen. . . Igen fiatalon házasodtak össze. .. Az a gyanúm megvan, hogy a mama öregebb... Sajnos, az idők folyamán, hogy úgy mondjam, eltávolodás állott be. Kettőjük közt... kölcsönösen... Milyen kár, hogy az idilleknek vége. Most kérdés, a papára kell-e követ vetni, hogy ez bekövetkezett. Vagy az a következtetés-e az igazságos, hogy bizonyos koron túl a felek kötelezv.e vannak elidegeníteni egymástól ? — Drága Toncsi-Loncsi, valahogy igazat adok magának, ha azt mondja, hogy nem hibás a férfi, aki az elöregedett feleség mellett fiatal iránt érez vonzalmat. Mit tehet róla? De valahogy úgy kell ezt megoldani, hogy a feleség ne szenvedjen, mert az is jogos, ha az asszony, aki a virágzását egy férfinak adta, vele akarja leélni a hervadá- sát is. — No nem, — mondta Antal gróf — a mama .. . kérem, a mama élt a jogával... ő nem engedte magát igy háttérbe szorítani ... (Folytatjuk)
