Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-09 / 23. szám

VcfíűSFALÁSSAL FALAZ A “NÉPSZAVA” A Rákóczi és Verhovay Betegsegélvző Egyesület tervezett egybeolvasztásával kapcsolatban megszólalt az A. M. Népszava is. Eddig nem volt véleménye és most egyszerre csak lett. Mondani sem kell, hogy “a leghatározottabban az egyesítés mellett foglalt állást.” Állásfoglalásához nem nézett bele a kérdés részleteibe, sem a kérdés mélyébe. Általános, semmitmondó frázi­sokból állnak az érvei. Szajkózza, hogy az “egyesülés­ben az erő” és pont. Ez minden megokolása. De aztán előjön a farbával. Egy negativ pozití­vummal. Kijelenti, hogy a “Magyar Szó nevű kom­munista időszaki újság” az egyesítés ellen foglalt állást és a következőket fűzi hozzá: “Ha más okunk nem lenne, ez egymagában is elég lenne, hogy az egyesülés mellett legyünk.” Azt hiszi, hogy ezzel mindent meg­mondott. Amerika egész magyarsága tudomásul vette, hogy a “Magyar Szó” hatalmas cikkekben foglalkozott a két nagy magyar betegsegélyző egyesület összeolvasz­tásának kérdésével és ezekben részletes bizonyítéko­kat sorolt fel a tervezett manipuláció leleplezésére. A j tagság előtt eltitkolt alapszabálytervezetet elemezve j kimutatta, hogy egy maroknyi vezetőségi csoport szinte diktátori hatalommal akarja magához kaparin­tani a két egyesületből egybecsapott szervezetet a tag­ság érdekeinek súlyos ártalmára. A “Népszava” azon­ban hozzá sem nyúl a felvetett kérdésekhez és érvek­hez, hanem ehelyett a biztosnak vélt vörösfaláshoz fo­lyamodik. Nem számit az igazság, nem számit száz­ezer magyar munkás érdeke, nem számit az érvek döntő érvénye, a vitatkozásra nekik nem futja, elő hát a vörösfalás mindent megmagyarázó bunkójával. Ez­zel a bunkóval az igazságot szeretnék agyoncsapni. Ámde az igazság nem hagyja magát­Ez nem politikai kérdés és a “Magyar Szó” sem­miféle politikát nem vitt bele. Lapunk csak annak az elkeseredett tiltakozásnak adott hangot; amely a Rá- kóczi-egyesület tagjai részéről jutott el hozzá és csak azokat az érveket hangoztatta, amelyéket az ország­szerte tiltakozó Rákóczi-tagok soroltak fel. Tette ezt azért, mert az egyesületek hivatalos lapjai elhallgat­ták a tagok tiltakozását, elkeseredését és megdöbbené­sét a tervbevett kijátszásuk és jogaiktól való megfosz­tásuk ellen, a sötét mesterkedések ellen, a maszlagok ellen, a megtévesztő sajtópropaganda ellen, amelynek segítségével az a bizonyos vezető társaság a két egye­sületet zsebre akarja rakni. Ez nem politikai kérdés volt, hanem amerikai magyar munkások érdekeinek megvédése, ami lapunk főtörekvése volt minden idő­ben. A reakciós magyar amerikai lapok néhány dollár ellenében odaadták magukat ahhoz a sötét manipulá­cióhoz, hogy cikkekben és hirdetésekben segédkezet nyújtsanak az amerikai magyarság félrevezetőinek. Az egész amerióai magyar sajtóban egyedül a “Ma­gyar Szó” állt ki nyíltan a porondra és rántotta le a leplet a gonosz üzletről, tárta a magyarság elé a bű­nös játszma titkait és világosította fel a magyar mun­kásokat, tekintet nélkül politikai hovatartozásukra. Ennek lett a következménye, hogy a többszörösen bu­kott “Népszava” “Magyar Szó nevű kommunista idő­szaki ujság”-ról mekeg kiérezhető rossz lelkiismerettel. A kérdés lényegére, ami körül a felzaklatott ma­gyar berkekben sok szó esik szerte az országban, va­kító fénnyel világit rá a General Eelctric vezetősége és az iUE-CIO-villanymunkás szakszervezet közt ép­pen most kitört összecsapás. Az IUE-CIO villanymun- . kás-szakszervezet jövő hónapban kezdi meg az uj mun- . kaszerződésre vonatkozó tárgyalásokat a GE-vel és ezeken a tárgyalásokon a garantált évi bért fogja kö­vetelni. Ezzel a követeléssel kapcsolatban a GE alal- nöke, Robert L. Gibson, egy konvención kijelentette, hogy a garantált évi bér követelése bűzlik “a kommunizmustól, az istentelenségtől és a törvény­telenségtől.” Erre a szemérmetlen kijelentésre az IUE főtitkára, A1 Hartnett, felszólította a GE elnökét, Ralph Cordinert, hogy a GE vezetősége kérjen bocsá­natot a 100 ezer tagot számláló szakszervezettől és ki­jelentette, hogy “a garantált évi bért a kommuniz­mussal, az istentelenséggel és a törvénytelenséggel egyenlővé tenni a GE-munkások gonosz arculcsapása”, mert — folytatta — “a GE-munkások mint testület istenfélő, kommunistaellenes és törvénytisztelő szer­vezet, mint bármely más szervezet az országban.” A szakszervezeti vezér tiltakozik a GE vezetőjének ki­jelentése ellen s hangoztatja, hogy csakis azért tá­madta meg a szakszervezetet, “mert a garantált évi bért követeli, ami nemcsak a személyi megélhetési biztonság elérésének eszköze, hanem ugyanakkor a nemzet vásárlóerejének és a nemzetgazdaság megerő­sítésének elérésére szolgáló eszköz is.” Képtelenségnek tartja az alelnök kitételét azért is, mert az “egyene­sen megtámadja az autómunkások, acélmunkások, gu­miipari munkások és mások vallásos és demokratikus (Folytatás a 10-ik oldalon) AZ U FGRD-EGYEZHÉNY JELENTŐSÉGE \ ol- IV. No. 23. Thursday, June 9, 195 5 NEW YORK, N. Y.—Egyes szám 15c (15c a copy) Published weekly by the Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P. O. of New York, N. Y. __under_the^-Act_of_March^Jh^l879.^N. Y. 3.^JfiBnb3^ed as Second Class Matter Dec. 31,. 1952 Az autómunkások szakszer­vezete és a Ford Motor Co. kollektiv béregyeztető tár­gyalásai megegyezéssel vég­ződtek és megkötötték az uj munkaszerződést. A megvegyezés különböző pontjain áttekintve, az ered­mény — rövid foglalatban — a következő képet mutatja: Az uj munkaszerződést a Ford öt évi időtartamra akar­ta megkötni, a szakszervezet viszont az indulásnál azt han­goztatta, hogy legfeljebb két évre szólót hajlandó kötni. A végén abban egyeztek meg. hogy a szerződés tartama há­rom évre fog kiterjedni. Mi lett a garantált évi bér köve t elésből ? A bértárgyalások első szá­mú kérdése a szakszervezet által követelt garantált évi bér volt, amiről a Ford ter­mészetesen hallani sem akart. A megállapodás nem tartal­mazza a garantált évi bért, hanem csak a garantált fél­évi bért. Walter P. Reuther a tárgyalások kezdetén 100 százalékos hérszavatolást kí­vánt, majd leengedte az évi bér S0 százalékának garantá­lására, de még ennyit sem ért el. A megvegyezés értel­mében az elbocsátott munkás térének csak 65 százalékát garantálják. A munkanélküli - ’geíyét bérének 65 sz ízalé- „ara egészíti ki a válhuat az első négy hétre, az azután kö­vetkező huszonkét hétre pe­dig a levonások után kész­pénzben kapott bérének 60 százalékára, összesen tehát 26 hétig, egy félévig, huzza az elbocsátott munkás ezt a kikerekitett munkanélküli se­gélyt. Ez is csak mához egy évre kezdődik meg abbój az 55 millió dolláros alapból, me­lyet a vállalat oly módon lé­tesít. hogy minden ledolgo­zott munkaóra után 5 centet befizet az alapba. Mához egv évre, vagyis amikor már az 55 millió dolláros alap 39 szá­zaléka együtt lesz, megkezdik a kifizetéseket. A béremelés Ezzel végződött tehát a bértárgyalások leglényege­sebb követelése. Lássuk most a többit: Az évi béremelések a most lejárt ötéves munkaszerződés értelmében úgy történtek, hogy minden évben automa­tikusan 5 centtel nőttek. Az uj szerződés szerint az ala­csonyabb béreket huzó mun­kások 6 és a magasabb osz­tályú minősített munkások 8 és félcentes órabéremelése közt váltakozik az évente automatikusan m e g adandó órabéremelés. A mozgó bérskála továbbra is érvényben marad azzal a javított különbséggel, hogy mig eddig a munkaügyi mi­nisztérium drágasági mutató­számának 0.6 százaléka sze­rint emelték 1 centtel az óra­béreket, ezután elég, ha a mu­tatószám 0.5 százalékkal emelkedik, hogy a munkások órabérét automatikusan egy centtel emeljék. A nyugdíj kérdés és egyéb pontok Emelik a nyugdijakat is, és pedig oly módon, hogy az évente jóváírt munkateljesít­mény alapján 2.25 dollárral emelik a nyugdíjasok havi il letményeit az eddigi évi 1.75 dollárnyi emelés helyett. En­nek következtében egy 40-évi szolgálattal biró munkás ha­vonta az eddigi 161 dollár he­lyett 1S8.50 dollár nyugdijat kap. Ez vonatkozik a jelenleg nyugdíjban levő 10.000 Ford- munkásra is. Az alkalmazottak biztosítá­sát napi 4 dollárról 5-re eme­lik, vagyis 25 százalékkal fel­javítják. — Az eddigi két­heti fizetett vakáció helyett két és félheti vakációt kap­nak a munkások 10—15 évi szolgálat után. — Az eddigi évi fizetett hat ünnepnap szá­mát hétre emelik: karácsony­ra félnapot és újévre félnapot kapnak a munkások. — ün­nepnapi munkáért háromszo­ros bér jár. Győzött a garantált évi bér elve Mindent összevéve, Walter Reuther kijelentése szerint az ilymódon elért eredmények átlagban egy 20-centes óra­béremelést tesznek ki. Úgy a szakszervezet veze­tősége, mint a Ford vállalat tárgyaló bizottsága a meg­egyezést megelégedéssel fo­gadta. A magunk részéről le kell szegeznünk, hogy bár a mun­kásságnak nem sikerült ki­vívnia eredeti követelményét, a garantált évi bért, az, amit mindazonáltal elértek ez al­kalommal, jelentékeny lépés­nek tekinthető. A garantált évi bér elve ezzel a megálla­podással áttörte a fronioí s az elvet lefektették. Minden valószínűség szerint a Ford- dal kötött megállapodás több­kevesebb változatban érvény­ben lesz jövő év végére más nagyiparokban is, igy az acél, gumi-, a repülőgép- az alumi- nius-, a mezőgazdasági gép- és más alapiparokban. Amint Reuther is hangsúlyozta nyi­latkozatában: megtörtént az első lépés s majd a további­akban ki fogják harcolni a teljesméretü garantált évi bért is. Fordék ugyan kijelentet­ték. hogy a megállapodás végeredményben alig változ­tatott a Ford-javáslat pont­jain és bár John S. Bugas, a Ford-vállalat személyzeti ügy osztályának alelnöke, azt mondta a sajtófogadáson, hogy ő és a vállalat igazgató­sága már régóta elismerték, hogy a vállalat felelősséggel tartozik alkalmazottai megél­hetési biztonságának tekinte­tében, az autómunkások győ­zelmét az ilyen látszatmentő kijelentések nem homályosit- hatják el. Mert miközben a felek légmentesen elzárva ta­nácskoztak, azalatt a Ford- munkásoknak több mint a fe­le Detroiton kívül megkezdte a sztrájkot, felállította az őr­vonalakat s ezzel erélyes nyo­mást gyakorolt a vállalatra, jelezve, hogy nem ismer tré­fát. Ez döntő tényező volt a munkások győzelmében. Ezenkívül továbbá az a ve­szély is- fenyegette a Ford- vállalatot, hogy ha Reuther- ékkel nem tud megállapodás­ra jutni és a sztrájk az összes üzemeire kiterjed, mig a Gen­eral Motors, amellyel csak most kezdődnek meg a tár­gyalások, továbbra is üzem­ben marad, a versenyben oly veszteség érheti, amelynek következményei kiszámítha­tatlanok. Mi rejlik az egyezmény mélyén? Természetesen, ezzel a munkásgyőzelemmel még nem következnek be paradicsomi (Folytatás a 7-ik oldalon) INJA ALÁ A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATOT! Nemzeti ünnepünk, julius 4-ike alkalmából nagy amerikai szc- badságszámot adunk ki. Közöljük benne legszentebb nemzeti ereklyénket, a Függetlenségi Nyilatkozat másolatát, melyet nem­zetünk alapitói 1776 julius 4-én írtak alá. ÍRJA ön is alá a szabadság és demokrácia r HALHATATLAN TANUSÁGTÉTELÉT! Töltse ki a szelvényt lapunk 16-ik oldalán!

Next

/
Thumbnails
Contents