Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-19 / 20. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 19, 1955 AHOGYAN ÉN LÁTOM írja: EHN Kérdések az olvasóhoz NYÁJAS OLVASÓ, szeretném, ha figyelmesen elolvasnád itt következő soraimat és őszintén megmondanád, hogy kerülsz-e néha hasonló helyzetekbe és ha igen, megmondhatnád-e, hogy mi a teendő ? Megyek az utcán, békésen, a legjobb szándékokkal eltelve és szemben velem jön egy- ember. Még elég messze van tőlem, úgy 10—12 lépésnyire, de tudat alatt már érzem, hogy haj un lesznek. Az íuetót nem ismerem, soha nem vétkeztem ellene, de nyilvánvaló, hogy rosszban sántikál, már a szeméből se néz ki semmi jó. Nem akarok vele összeütközésbe kerülni, az agyam gyorsán működik, gondolom, itt Amerikában a szabály jobbra térni, én is jobbra kerülök, hogy megússzam a találkozást a szokott bajok nélkül, ő rámnéz, én ránézek és majdcsaknem egymásra lépünk. Nem ismeri az amerikai szokást, —■ gondolom, — talán most érkezett D. P. és gyorsan balra lépek, hogy. elkerüljem, de ő velem egyirányba lép, mintha összetanultunk volna valami színpadi mutatványt. Most ő azt hiszi, hogy én jobbra j fogok lépni, de becsapom a betyárt, hiába állja az utamat és ; megint balra lépek. Hiába minden agyafúrtság, ő megint '■ Velem lép, össze vagyunk tapadva, mint a sziámi ikrek, mi! lesz ennek a vége ? Tehetetlenül megadom magamat, tudom 1 tapasztalatból, hogy nem használ semmi, ez az apagyilkos olvassa a gondolataimat és akárhová lépek, ő ugyanoda fog lépni. Ilyenkor rendszerint kővé meredek és remélem, hogy az illető igy majdcsak kilép az életemből és hagy engemet félórai késéssel, békésen haladni az utamon. .. Néha, ha hangulatban vagyok, ilyenkor barátságosan megkérdezem, hogy Tenne-e kedve táncolni, ha már igy egybekapaszkodtunk, eljárna-e velem egy valcert, vagy inkább tangóhoz lenne-“- keivé?.. . Azt szeretném tudni, rfyájas olvasó, mit csinálsz Te hasonló körülmények között és kita- láltál-e vájjon olyan módszert, amellyel elkerülöd a hasonló helyzeteket? És ha már erre válaszolsz, közöld velem azt is, hogy mit csinálsz egy másik helyzetben: Találkozol egyik kedves ismerősöddel, akiről már régen nem hallottál, de. őszintén szeretnéd tudni, hogy hogy van és mit csinál. Meg is kérdezed tőled telhető .barátsággal: “Hogy van, mit csinál?” Erre a vicces ember, — mert nagyon vicces az illető, — azt válaszolja, hogy “magával beszélek”... Te belátod, hogy igaza van, tényleg veled beszél, még vitatkozni sem lehet vele, mert ez a való helyzet, viszont Te ott állsz megfürödve, nem tudod, hogy nevess-e vagy szó nélkül sarkon fordulj és faképnél hagyd a régi kedves ismerőst. Ott állsz és hebegsz, de minél jobban heoegsz, az illető annál nagyobbakat nevet és Te alig várod, hogy megszabadulj tőle, anélkül, hogy kiderülne, hogy a vicces ember hogy van és mit csinál ? Azt is szeretném tudni, hogy tapasztalatokkal dús életedben találtál.e megoldást erre a problémára: Szól a telefonod, felveszed a kagylót és szabályszerűen bemondod a nevedet, hogy a drót másik végén az illető azonnal tisztában legyen a helyzettel. Az illető nem követi példádat, hanem .ehelyett azt kérdi, hogy “tudod-e ki beszél?” Te persze azonnal tudod, hogy nem tudod, de udvarias ember lévén azt mondod, hogy “nagyon ismerős a hangja, de nem emlékszem pontosan.” Nagyon resteled, mikor az rádpirit, hogy “ej- nye-ejnye, hát ilyen rövid a memóriád ?!” és a restelkedésed percekig tart, mert az illető a világért sem hajlandó levetni az inkognitóját és ez az a másik-helyzet, amiben tudni szeretném, hogy mit csinálsz? Lecsapod-e a kagylót, hogy a titokzatos illető dobhártyája egy kissé belerepedjen, vagy tovább táncolsz-e a jobb lábadról a ballábadra és viszont és kivárod angyali türelemmel, amig kiderül, hogy az illető a falubeli János, akivel 12 év előtt találkoztál Kalamazooban és az utolsó hir, amit felőle hallottál, az volt, hogy a nagynénje meghalt Vácon? És végül, közöld velem, nyájas olvasó, gyakran vannak-e vendégeid, akik 10 órakor arról kezdenek beszélni, hogy “későre jár az idő, jó lenne hazafelé indulni,” de éjfél lesz, amire felcihelődnek és elbúcsúznak tőled, aki már alig várod, hogy álomra hajtsd a sok üres dumától elfáradt fejedet. A cihelődés és elbucsuzás után azonban, k. vendégeid még mindig jelen vannak, azzal a különbséggel, hogy Te feleségeddel és velük most már az ajtónál állva folytatod a társalgást. A vendégasszony jobbkezével a kilincsen) nagy részletességgel még elmondja a feleségednek, hogy két hét előtt majdnem megvett egy kis vászon ruhácskát, a férje pedig ezalatt neked magyarázza, hogy tavaly husvétkor hibáján kívül elveszített egy durchmarsot, amikor a Bálintéknál rufmárjást játszott níklis alapon.,. Azt szeretném tudni, hogy mit csinálsz ilyenkor? Elkezded-e a vetkőzést, amíg k. vendégeid még ott'vannak és állva beszélnek, vagy erős elhatározottsággal kinyitodi© - az ajtót- és- k-ituszkolod-e - • őket,- mielőtt A holelsztrájk Miamiban Newyorki szakszervezetek kezdenek tömörülni a válságos miami hotelsztrájk támogatására. A déli szállodasztrájk Miami tizenegy legnagyobb szállodájára terjedt ki, amint a newyorki szállodai ipartanács heti szaklapja a “Hotel” legújabb száma jelenti. A közlekedési munkások j CIO-szakszervezete, a női ru-i ha részletelárusitó munkásai ! nak 125. és a textilmunkások! 1790. szakszervezetei (mint! ilyenek, az elsők a newyorki! körzetben,) szolidáritásukról íz óló lüzeneteket küldtek a tztrá j kólóknak. “Az a megdöbbentő helyzet, hogy á Miami Beacb-i szállodák vezetősége nem hajlandó leülni tárgyalni, parancsolóan ügyelmeztet bennü nket, . hogy tartsuk ébren a szak- ízervezeti mozgalomba vetett hitünket,” mondták Michael Quill, a közlekedési munkások elnöke, és más szakszervezeti tisztviselők abban a táviratukban, amelyben “minden eszközzel való” támogatásukra tesznek ígéretet. A sztrájktámogató kassza, j : amelyet a szállodai iparta- ; nács felemel már két héttel ezelőtt közeljárt a 10,000 dől-j | lárhOz,. jelenti a “Hotel” s idézi a tanácsbizottságot, a- ! melv “dicsérte a newyorki! szállodamunkások gyors vá-1 laszát.” “A sztrájkolok lelkesedése! | változatlanul nagy”, jelenti a j I “Hotel“ a sztrájkoló körzet- I bői érdkező beszámoló nvo-1 mán. A szállodatulajdonosok megpróbáltak Kubából hozni : sztrájktörőket, ámde az otta-, : ni szakszervezetek megakadd- i lyozták ezeket a kísérleteket. Az üdv hadserege is megigér- ; te, hogy nem küld sztrájktö- ! rőket a sztrájk alatt álló szállodákba. A 6. szakszervezet lapja, a “Hotel and Club Voice’, gra- ! tulál a szakszervezet tagjainak a “n a g y s z erű” munkáért és felszóllitja őket, hogy j hozzájárulásukat kétféle mó- j dón jutasság kifejezésre: se- i gitsék a sztrájkalapot és gya- , kőrőljanak gazdasági nyo- jmást az üdülőhely szállodáira. A szakszervezet reklám- kampányt is folytat New j Yorkban, tudatva a Miamiba készülő vakációzökat a i sztrájk helyeztéről. Miamiban a következő szállodákban van sztrájk: az | Empress, Di Lido, Saxony, I Monte Carlo, Algiers, Sorren- ! to, Sherry Frontenac, Roney ; Plaza, Sans Souci, Sea Isle és Casablanca. Newyorki szállodai körökben hir szerint kezd már ala- | kot ölteni az AFL- szállodai i ipartanács szolidáritási kam- ! pánya a miami sztrájkkal, 1 mert céljuk az, hogy a város 1 ily módon nyújtson segédke- 1 zet a munkásság hégi követe- 1 lésének m e g v alósitásához, hogy a déli munkásokat is ' meg kell szervezni. A FENNTARTÓ GÁRDÁÉRT Az Országos Lapbizottság május 8-iki ülésén ismét napirendre került a Fenntartó Gárda kérdése. A Fenntartó Gárda megalakítása, mint tudjuk, az 1949- iki emlékezetes clevelandi országos lapkonferencia egyik maradandó eredménye volt. Sokszáz olvasónk tett annakidején fogadalmat, hogy amig csajt tehetségük engedi, s ameddig élnek, minden hónapban egy bizonyos összeggel fognak a lap fenntartásához hozzájárulni. A munkásöntudat, a munkássajtó értékelésének legmagasabb fokú megnyilvánulása volt e mozgalom és e fogadalom. Megállapíthatjuk, hogy azok. akik ezt a nemes fogadalmat tették, csaknem kivétel nélkül hűségesen teljesítették is azt. Viszont az is tagadhatatlan, hogy a mai világban haladószellemü munkások a megélhetés problémáin kívül számos más nehézséggel is szembetalálják magukat és ilyen körülmények között nem mindig lehet hibáztatni azokat, akik valamilyen okból kifolyólag megszűntek a Gárda tagjai lenni. De a legtöbb esetben bizony a kiadóhivatali adminisztrációnk mulasztása volt az, mivel nem küldtük számukra emlékeztető levelet, miként más munkásintézmények teszik. A május 8-iki lapkonferencia egyöntetűen elhatározta, hogy a Fenntartó Gárda nagyszerű intézményét újra kell aktivizálni. Tudja meg olvasótáborunk, hogy a Fenntartó Gárda hűséges áldozatkész tagjai nélkül aligha tudtuk volna "lapunkat a mai színvonalon fenntartani és már rég a legsúlyosabb helyzetbe kerültünk volna. Kérjük hát minden olvasónkat, aki csak megteheti, lépjenek be a Fenntartó Gárdába. Legyen hozzájárulásuk havi 1 dollár vagy 5 dollár, vagy akár csak 25 cent is, áldozat- készségük nélkülözhetetlen tényezője sajtónk fenntartásának, erősítésének a béke ügye előmozdításának. Ne felejtsék el azt sem, hogy lapunkat sok olyan magyar testvérünknek küldjük, akik olyan szerencsétlen életkörülmények közé jutottak, hogy képtelenek rendszeresen fizetni érte, de a szivük szakadna meg, ha meg kellene válni attól. amely egész felnőtt életükben az igazságot, a reménységet képviselte számukra a dolgozók boldogabb jövőjének kérdéseit ismertette velük. A Fenntartó Gárda egyik nemes, emberbaráti feladata az ilyen jellegű kiadásaink fedezése. A másik roppant fontosságú szerepe az, hogy ebből az alapból küldjük a lapot számos olyan magyar testvérünknek, aki ma még nem olvasója ugyan a lapnak, de akinek számá- i ra fontosnak tartjuk a lap küldését. Részben azért, mert kilátás van, hogy megnyerhetjük olvasóinknak, részben, mert fontos, hogy ellensúlyozzuk. a reakciós sajtó vészes propagandáját. Be a benntartó Gárdába, munkástársak! ZJárS a cl a (omhztoá itdó ^ k_____________________________^ Hogy kell hozzájutni az illetményekhez Az illetmények, akár nyugalombavonult munkásról, akár hátrahagy ott jairól van szó, a havi összegek, a temetkezési átalány, nem maguktól indulnak meg az igényjogosultakhoz. Egyszerű, de világos: be kell nyújtani értük a kérvényt, ha azt akarjuk, hogy megkapjuk a havi illetményeket vagy az átalányösszeget. A kérvényeket azonnal ki kell tölteni. Ha valaki elkésik vele, igényt tarthat tizenkét hónapra visszamenőlegesen, de ezen túlmenő igényeit elveszti. Az átalányösszeget, amelyet a temetkezésre fordítanak, a biztosított személy halálát követő két éven belül kell megkérvényezni legkésőbb, máskülönben hiába minden. Gyermeknek vagy tehetetlen személynek járó illetményeket rendszerint szülőnek vagy közeli rokonnak fizetnek ki, hogy az illetők részére használja. Az igénykövetelésre vonatkozó bejelentés pedig a következőképpen történik: Tudakoljuk meg a társadalombiztosítási intézet legközelebbi hivatalának a címét. Aki nem tudja, megkérdezheti a postahivataltól. Akkor el kell menni oda vagy pedig meg kell írni nekik, hogy illetményeinkre jogot kívánunk formálni (I wish to claim my benefits). A család minden tagjának, akinek igénye van, ugyanezt kell tennie, nemcsak egy személynek. A társadalombiztosítási hivatal készségesen se- git mindenkinek az eljárásban, minden megterhelés nélkül, vagyis tanácsaikért nem kell fizetni semmit. Miután valaki bejelentette igényét, a társadalombiztosítás központi hivatala döntést hoz és ha a követelés jogos, megindítja a fizetményeket. A US kincstár küldi ki a csekkeket. A havi illetményeket posta utján küldi meg annak a hónapnak lezárulta után, amelyért az illetmény jár. megtudnád, hogy az elveszített durchmarsban volt-e húsz bele?? Minden tanácsot köszönettel fogadok és velem együtt sokan mások is./akik hosszú évek óta eredménytelenül törik .1 fejüket hasonló problémák megoldásán. KIOLVASTAD E LAPSZAMOT? ADD TOVÁBB’ MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
