Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-19 / 20. szám
May 19, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ % £ AMERIKAI r Magyarázó I A Los Angeles-i lapkonferencia elé Még ha megkockáztatjuk is annak lehetőségét, hogy kijelentésünket közhelynek minősithetik egyesek, fenntartás nélkül hangoztatjuk, hogy az idei országos lapkonferenciánk, amelyet Los Angelesben fogunk megtartani, egyike lesz a legfontosabb mérföldköveknek sajtónk történelmében. Mire alapozzuk ebbeli kijelentésünket? Mindenekelőtt arra, mert ez a konferencia hazánk és a világ történelmének egyik legdöntőbb szakaszában fog lezajlani. Az elmúlt hónapokban, hetekben mintha meggyorsult volna a történelmi események folyama. Elég ha a bandungi konferenciára mutatunk rá, vagy az amerikai nép felszín alatti, de óriási erejű megmozdulására a béke biztosítására E formózai kardcsörtetők ellensúlyozására. A hideg háború építménye recseg, ropog, éppúgy, mint a mccarthvzmuson és a besugáson alapuló belső reakció és hisztéria. Júliusra van próbakép megjelölve a Nagy Négy találkozója, ami újabb világtörténelmi fejleményeket hozhat magával. Mindezek mellett küszöbön áll a 16 milliós amerikai munkásmozgalom szervezeti egyesülése. Ilyen nemzetközi és belpolitikai keretben fog összeülni lapunk országos konvenciója Los Angelesben. És lapunk építői tudatában lesznek sajtónk szerepének és feladatainak. Gondjuk lesz rá. hogy méltók maradjunk továbbra is a haladószellemü magvarság bizalmára és hogy MEGNYERJÜK AZ EGÉSZ AMERIKAI MAGYARSÁG TÖBBSÉGÉINEK BIZALMÁT. Erről és nem kevesebbről lesz szó a losangelesi lapkonferencián. miként erre hivatkozás is történt ottani barátaink nagyszerű programtervezetében. E konferenciának meg kell találni a módját arra, hogv lapunk a JELENLEGI EZREK HELYETT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG TÍZEZREIT ÉRHESSE EL, köztük a második és harmadik generációs amerikai magyarok nagy tömegeit is. Meg kell találni a módját annak, hogy lapunk és haladó szellemű csoportjaink KULTURTEVÉKENYSÉGÉT AZ EDDIGIEKNÉL SOKSZORTA MAGASABBRA EMELJÜK. 12 hónappal s néhány héttel a losangelesi konferencia titán elnököt fog választani Amerika népe. De nemcsak elnököt, hanem POLITIKAI UTAT is. A békés együttélés Vagy Cadillac-kormányzati hideg háború és népellenes, Wall Street javát szolgáló ut között fog választani. A munkásság szerepe összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz e választásban, mint bármikor ezelőtt. Hogyan és miként járulhat majd hozzá a mi sajtónk ahhoz, hogy az amerikai magyarság többsége a haladószelle- jitüek jelöltjei mögött sorakozzon fel. Erről is tárgyalni fogunk a konferencián. Mély változáson megy át az amerikai magyarság belső élete is. Sajtónknak, haladószellemü csoportjainknak határozottabban mint bármikor ezelőtt kezükbe kell venni a magyar kultúra, a magyar becsület zászlaját, ama zászlót, amelyet a magyar nép becstelen ellenségei nap-nap után sárral, szennyel szórnak be. Ezek, természetesen a konferencia feladatainak csupán körvonalait alkotják. E célkitűzéseken belül a problémák egész serege kíván megvitatást és megoldást. Errenézve üdvös volna, ha minden olvasónk, akinek szívügye a lap, megtenné, még pedig minél hamarabb, a maga hozzászólását, a maga javaslatait a lapkonferenciára vonatkozóan. LAPSZEMLE AZ ALÁBBI LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ A N. Y. POSTBAN JELENTEK MEG: Tisztelt Szerkesztőség! A Bronxban minden ok nélkül lelőtt Blankenship-fiu tragédiája valóságos lidérc- álom ugyan, de vájjon miért álluk megzavarodva az ilyen gyilkosság előtt ? Manapság az, akinek a leghalálosabb fegyver van a kezében, a jog és vezérség szimbóluma, akinek joga van éreztetni a maga súlyát minden tekintetben. Ha nemzeteknek és felnőtteknek ez a stílusa, akkor miért volna elitélendő egy felelőtlen ifjonc, aki fegyverre! a kezében érezteti a maga súlyát ? M. T. Chang • Tisztelt Szerkesztőség! A fiatal Santana boxoló akart lenni és beállt a PAL- be. Mi mást, mint boxolást lehet tanulni a PAL-klubok- ban? Lehet, hogy a PAL-ben, akár az iskolában arra tanítják a gyermekeket, milyen az amerikai életmód, hogyan kell mindenki ellen harcolni (aki bírja, marja), leütni a másikat, félholtra verni, nyers individualizmus, üres, nagyhangú duma, csak a hülyék dolgoznak és egyéb szent tapasztalati bölcseségekre. Ha Santana olvasna újságot, láthatná a Carney tengernagyokat, Radfordokat, Knowland- eket, Van Fleeteket és azt a sok tiszteletreméltó amerikait, köztük egyházi vezetőket, akik türelmetlenül sürgetik a háborút atomfegyverekkel, hogy meg mentsék a Szabad Világot. V. V. • Tisztelt Szerkesztőség! Pádról és szószékről, iskolateremből és templomból, sokan, akik orvosolni akarnak és akik a törvény erejével akarnak lesújtani — haragjukat és bánatukat az ifjúkori bűnözésre összpontosítják. Bezzeg törne ki a fenyegető háború, ugyanezek az emberek egymás sarkát letaposnák hogy érdemrendeket tűzzenek ki ugyanezeknek a bűnözőknek mellére, akiknek alapösztöne — hőssé avatná őket. Ha pedig a fiatalemberek netalán irtóznának az öléstől háború esetén, orvosok és tábori lelkészek versengve igyekeznének rendbehozni őket. Tegyük próbára a polgári egészségért küzdő emberek szavait azzal a készséggel, ahogyan a katonai őrületet ellenzik. John D. Hue Tisztelt Szerkesztőség! Hogyan is várhatják el önök, hogy a gyermekek törvénytisztelő polgárokká váljanak, amikor mi magunk is csodáljuk és imádjuk Libe- race-t, aki 50,000 dollárt keres hetenként, amiért zápfo- gait szerelmi epekedéstől beteg matrónáknak és kaland- raéhes homosexuálisoknak mutogatja? Álpompa, hamis értékek, mohóság — bálványaink ma élvsóvárság és uránium. J. B. A NAGY VILÁGESEMÉNYEK HETE (Folytatás az 1-ső oldalról) had”) világon keresztül-kasul vágyódnak az emberek a kérdések rendezésére és olyan lefegyverkezési rendszerre, amely biztosítást nyújtana egy nukleáris tömegmészárlás ellen. Ehhez járul az a széles tömegeket átható remény is, hogy véget érnek a súlyos megadóztatások és a hidegháború által megkövetelt sorozások. Csaknem az összes európai népek szeretnének kievickélni a veszélyes zónából, ami Ázsiában van, még akkor is, ha ez Csang Kaj-sek feláldozását jelentené.” Olvasóink minden bővebb magyarázat nélkül is ráismerhetnek ebből azokra az elvekre és célkitűzésekre, amelyekért a béke világmozgalom és lapunk hosszú évek óta harcol. Láthatják, hogy ezek az eszmék most végre áttörték a wallst reeti elzárkózottság acélfalát. Az eddigi gyakori kardcsör- tetés e pillanatban elhalkul és az uj tavaszon átleng a népek atomenergiánál is izzóbb békeakarata. Ennek a láthatatlan, de mindenütt jelenlevő akaratnak láthatóvá vált tényei voltak a korábbi békeerőfeszitések, majd a múlt héten lezajlott tárgyalásokon megnyilvánult számtalan engedmény, amelyet a “kelet” politikusai tettek a “nyugat” politikusainak úgy az osztrák békeszerződést megelőző tárgyalásokban, mint a leszerelés kérdésében. Ez természetesen nem megy máról holnapra s amint Eisenhower elnök mondotta multheti sajtóértekezletén, ő nem reméli, hogy “néhány óra, néhány nap vagy néhány hét alatt megfordul a világ.” Igen, nem megy egykönnyen az átállás az évek óta űzött irtózatos háborús uszítás, hangulatkeltés és propaganda után az ellenkező irányba. A nagytőke reszket: mi lesz vele, ha sem hidegháború, sem tüzes háború rémével nem lehet kicsaklizni a megrettent nép beleegyezését töméntelen billió dollárok kisajátításába, roppant profitokat jelentő hadi megrendelésekbe és atom-tüzijátékok rendezésébe. Nem oly könnyű az “erőhelyzetből” adódó politikadiktálásból kibillenni és leülni higgadt tárgyalásokhoz. A wallstreeti nagytőke olyan vezéralakjai, mint Sarnoíf tábornok, az RCA elnöke, már is készítik az uj terveket a hidegháború FOKOZÁSÁRA. Sarnoff már be is terjesztett egy ilyen javaslatot Eisenhower elnökhöz. Erről többet jövő heti számunkban. De azért az uj tavasz aranyló napsugaraiban már a béke reménysugarai s az atomenergiánál is tündöklőbb békeenergiák lengedeznek. | A vasbetonba fuliasziofl munkás Elszorult szívvel, megrendülve és borzadva állunk az ötvenötéves Joseph Lombardi épitőmun- kás holtteste előtt, akit a Columbus Circle-i Coliseum beomlásakor vasbetonba fullasztották és csak három napi mentőmunkálatok után sikerült a csákánnyal, kalapáccsal s acetilénlámpával dolgozó mentőmunkásoknak felfedezni kősirjában. Irtózatos munka volt: a megkeményedett cementet darabonként kellett felfesziteni, amig egy vasbetontömbbe fagyva úgy fedezték fel a borzalmas halált halt munkást, hogy észrevették balkezének kinyúló csuklóját. Lombardi halála tragikus, élethü jelként emlékeztet Pietro Di Donato épitőmunkásnak néhány évvel ezelőtt megjelent, majd filmre is vitt megrázó “Christ In Concrete” (Krisztus cementben) című regényére. Jelenleg öt bizottság is kutatja a szörnyű tragédia okát: a newyorki épülethivatal, az állami munkaügyi minisztérium, a rendőrség és a tűzoltóság bizottságai, valamint a New York állami Ügyészség. Ezenkívül az építőipari AFL-.tanács is folytat magánvizsgálatot. A tanács elnöke, Howard McSpedon, és a bizottság más tagjai beszéltek az épitőmunkások szakszervezetének több tucat tagjával és meghallgatták a beomlásról szóló beszámolóikat. McSpedon egy megjelent nyilatkozatában jelezte, hogy ámbár a szakszervezetek “még eddig nem mutathatnak rá pontosan a szerencsétlenség okára”, de abban már megegyeznek, hogy “a padló nem volt megfelelően alátámasztva és megerősítve annak a súlynak tartására, amelyet tervbe vettek.” Most aztán folyhatnak a szaktanácskozások arról, hogy miképpen kell alátámasztani a padlókat, hogy az építkezéseknél be ne szakadjanak. Pedig hát ezt már a szakiskolákban is meg kellett volna tanulniok a vállalkozó uraknak. Ez annál is inkább sürgős, mert hiszen csak pár héttel ezelőtt történt egy másik épiiletbeomlás a 79. utcában, amikor is a romok az utcára hullva napokig megakasztották a forgalmat is. Itt valami ujabb- fajta építkezési technika yan kialakulóban, melynek az a célja, hogy minél olcsóbban, minél több profittal és minél gyorsabban végezzék az építkezéseket. nem pedig, hogy minél biztonságosabban és minél tökéletesebben. A munkatempó, embertelen :felgyorsitása, mely ellen szakadatlanul harcolnak a munkások, a Coliseum beomlásával egy vasbetonba fullasztott munkás holttestét dobta oda a nyolcmilliós nagyváros polgárságának szeme elé, hogy ébredjen tudatára, hogy a munkairam nemcsak embertelen, hanem halálos és hogy ha nem fékezik meg a munkások verejtékén, vérén és csontjain átgázoló gyorsmunkát, rövidesen nemcsak munkások esnek áldozatul a telhetetlen profitszomjnak, hanem — a polgárok is. De jaj, hány szerencsétlen munkásnak kell még addig hősi halottként elesnie a profitszerzés öldöklő csatáiban, amig az ország népe megérti, hogy mindnyájunkat fenyeget egy Lombardiéhoz hasonló betonhalál és más szerencsétlenség árnyéka. A NATIONAL Planning Asn. jelentést adott ki, amely szerint 1951 óta a kormány 9.3 billió dollárral több veszteséggel dolgozik, mint azt előzőleg jelentették. Ezt egy változtatott könyvviteli módszer tette lehetővé, amely szerint a kor mány költségei nem lettek redukálva, hanem azok egy jó részét ahelyett, hogy kifizették volna, valamikor a messze jövőben való törlesztésre könyvelték el. Jl_____
