Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-19 / 20. szám

May 19, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKÁS ÉS TÁRSADALOM A színes népek függetlenségi nyilatkozata Irta: Geréb József Félszázaddal ezelőtt Európában s valószínűleg Amerikában is ugyancsak ijesztgették a népet az Ázsiából felénk tekintő “SÁRGA VESZEDE­LEMMEL” Abban az időben a világ legnépesebb országa, a természeti kincsekben is igen gazdag Kina bel­ső viszályok folytán annyira elgyengült, bogy az erőszakosan gyarmatosító imperialista hatalmak könnyű prédájává lett. Ezt az alkalmat első Ízben Japán használta kr, elfoglalván Kínától Koreát, Formózát a környező szigetekkel egyetemben, a Laitung-íélszigetet. és számos kisebb szigetcso­portot. Erre aztán Anglia, Németország, a cári Oroszország és Franciaország is megrohanták Kínát, és Japán elleni védelmet hangoztatva újabb területeket és újabb koncessziókat zsaroltak ki az elgyengült országtól. Nemcsoda, hogy a függetlenségükre féltékeny kínai nacionalisták végre fellázadtak és előbb csak az imperialista hatalmakkal megegyező Manchu királyi családot fosztották meg az ural­kodás jogától, majd az idegenek ellen fordultak, akiket ki akartak űzni országuk területéről. Ez' volt az 1899-es BOXERLÁZADÁS, amely­ről olyan'hátborzongatóan rémitő híreket terjesz­tettek mindenfelé, hogy még Dante képzelt pok­lákban sem követnek el olyan rettenetes kegyet­lenségeket, mint amilyeneket a boxerek rovására írtak. A lázadást természetesn leverték az egyesült hatalmak, — amelyben, még az Egyesült Államok is segédkezett s utána még több koncessziót csi­kartak ki Kinából. Ennek a nyilvánvaló rablás­nak az igazolására .találták ki a “SÁRGA VE­SZED ELEM” fenvégetést. Az érem másik oldala Közismert dolog, hogy egyes emberek milyen körmönfont okoskodással, vagy erkölcsi felfogás­sal igyekeznek igazolni gonosz tetteiket. így van ez .nagyban a nemzetek között nagy nemzetközi eseményekkel kapcsolatban is. — Látjátok, — mondották a boxer-lázadás hí­reire hivatkozva, — milyen hihetetlenül kegyet­len és barbár a sárga faj.. Márpedig ez szolgáltat­ja a világ legnagyobb számú népfaját. Mi lesz, ha ez a sárga nép megindul a kultúra, az iparoso­dás terén és éppen olyan fegyverei lesznek, mint a fehéreknek? íme a boxer példa, szinte bizonyos, hogy ki fogják irtani a fehér embereket. íme. ez a “SÁRGA VESZEDELEM.” Az éremnek persze két oldala van. Mert ha a kinai határok közé szorult sárga faj olyan nagy veszedelmet jelentett az európai fehérek részére, milyen veszedelmet jelenthettek a sárgák részé­re azon fehérek, akik 8—10,000 mérföldnyi tá­volságból küldték oda, KÍNÁBA A NAGY HAD­SEREGEIKET?! Kétségtelen, hogy a kínaiak sokkal nagvobb joggal mondhatták volna, hogy íme ránkszakadt a “FEHÉR VESZEDELEM.” A csürés-csavarás módját azonban már akkor is éppenugy.értették a politikusok, mint ma. Mert ma is azt hangoztatják, hogy a Kinai Köztársa­ság veszélyezteti az Egyesült Államok szabadsá gát és nem az amerikai hadiflotta, vagy az ame­rikaiak által felszerelt és kiképzett Csang-haderő veszélyezteti Kinát, holott ott vannak jó kődo- básnyira a kinai partoktól. Bizony a “sárga veszedelem” is csak olyan ki­talált mese volt, mint az, hogy ma a Kínától pár mérföldnyire fekvő Q'uemoy, Matszu, vagy akár Fonnóza-sziget visszavételével is az Egyesült Ál­lamok szabadságát veszéHyeztelik. Nem sokkal jogosabb lenne-e megfordítani ezt az állítást? Dacára annak, hogy a kezdeti, ősi civilizáció terén a kínaiak valószinüleg megelőzték a többi népeket, később azonban mégis elmaradtak. 4 Az “elmaradás” alatt itt azt kell értenünk, hogy nem fejlesztették olyan tökélyre az ipari terme­lésnél használt szerszámaikat, mint az európai lépek. Mert minden kornál a civilizáció méretét annak a kornak a szerszámai mutatják. De a történelemből tudjuk, hogy a szerszámok fejlesztésének élén a fegyverek jártak. A fegy­ver valójában szerszám, — a háború szerszáma. És mert az emberek mindig háborúskodtak, a fegyverek fejlesztésére nagyobb súlyt vetettek, mint bármely más eszközre. A történelem azt is mutatja, hogy a tökéletesebb (nagyobb gyilkoló és pusztító hatással bíró) fegyverekkel rendelke­ző nemzetek le tudták igázni a náluknál nagyobb, népeket is, ha azok csak kezdetlegesebb fegyve­rekkel rendelkeztek. Ugylátszik, hogy ezt a tényt felismerte az em­ber, mihelyt rálépett a civilizáció első lépcsőjére és azóta energiája és ideje igen jelentékeny ré­szét költi a fegyverek kitalálására és fejlesztésé­re. Manapság, például a “müveit” világ legna­gyobb gondja az, hogy lehetne olyan nagy bom­bákat csinálni, amikkel egyszerre ki lehetne ir­tani legalább az emberiség felét. A tudomány és a technika minden eszközét ennek a célnak szol­gálatába állították. A kinai civilizáció évszázadokon át nem kö­vette ezt a rendszert, azért “maradt el”. Azért lelt prédájává a hódításra vágyó fehér emberek­nek és ráadásul még kitalálták a “sárga vesze­delem” mesét is, amelynek fonákságát csak most láthatjuk igazán. A kinai nép azonban már ráébredt arra, hogy az ipari elmaradottság más népek szolgájává te­szi őket. Most már látják, hogy független ésak az az ország lehet, amelynek szerszámai vala­mennyire versenyképesek a többi országokéval. Ezért fogott hozzá a kinai nép oly nagy eréllyel az iparosításhoz. De nemcsak a kinai, hanem az összes ázsiai és afrikai népek is rájöttek erre és követelik, hogy véget kell vetni a “fehér” veszedelemnek. Persze nem használják ezt a. kifejezést, de ugyanez volt az értelme azon határozatoknak, amelyeket a Bandung (Indonézia) városban tartott konferen­cián hoztak. Mint tudjuk, ezen a konferencián, amit április 18—24 között tartottak, 29 nemzet képviseltette magát, amelyek túlnyomó többsége a színes népek közé tartozik. A Bandung konferencia csaknem minden hatá­rozata, akár.közvetve, vagy közvetlenül azt igye­kezett kihangsúlyozni, hogv AZ EGÉSZ FÖLD­TEKÉN A GYARMATI URALOMNAK A VÉ­GÉHEZ ÉRTÜNK. Mert a gyarmati uralom lényege az, hogy a fe­hér gyarmatosítók veszélyeztetik a színes népek szabadságát, fejlődését és jólétét. Leszámítva a mongol rablóhadjáratokat a 13. században, a sárga népek soha sem veszélyeztették a fehérek Az osztrák békeszerződés aláírásával kapcso­latban Fábián ur ismét megnyitotta jól szabá­lyozható könnycsatornáit és ismét kövér köny- nyeket potyogtatott el a magyar nép -keserves “gyarmati” sorsa, valamint Mindszenty bebör- tönöztetése fölött. Már most mi a világért nem vitatjuk senkinek abbeli jogát, hogy afölött hullattassa könnyeit, aki vagy ami fölött akarja. Ami Fábián ur nyilvános és meglehetősen gya­kori sirógörcseiben meglep bennünket, az, az, hogy ez a Fábián állandóan jajveszékel 9 millió elő magyar fölött és ritkán, vagy talán sohasem gyászolja azt a hatmillió HALOTTAT, magyart, zsidót, lengyelt, oroszt, franciát, akik Hitler ha­láltáboraiban pusztultak el. Ez annál is inkább feltűnő, mert Fábián ur, mint jól tudjuk, maga is szemtanúja volt Ausch­witzban százezrek legyilkolásának. És ime,' cso­dák csodája, egyetlen könny sem szökött szemé­be, most, hogy ép a tizedik évfordulója volt a nácizmus szétzúzásának, a kivégzőtáborok felsza­badulásának. Nem hullat könnyeket Epstein és Heller pro­fesszorok, dr. Tyroler és dr. Hirschberg fo­golytársai mártírhalála fölött, pedig ezeket szintén Auschwitzban égették el a nácik. Nem hullat könnyeket az öreg Birnstein Ju­da bácsi mártírhalála fölött ugyancsak Ausch­witzban, aki szintén fogolytársa volt ott. Nem siratja meg azt a 22 nagyváradi fiút, köztük Bárdi Tamást, akik közül csak három jött vissza élve a deportálásból. Fábián ur az-élőket siratja. A Herald Trióimé­hoz irt levelében kijelenti, hogy “irigyelve néz­tem az .Aranypart más afrikai és ázsiai ország­szabadságát. És minden remény megvan arra, hogy ezután sem fogják, mert az 1917-es orosz forradalom GYAKORLATILAG BIZONYÍTOT­TA, hogy a különböző népek és fajok nemcsak békésen megférhetnek egymás mellett, hanem a modern civilizáció, a modern gazdaság és kultú­ra‘EGYENESEN KÖVETELIK AZ ÖSSZES NEMZETEK, NÉPEK ÉS FAJOK BÉKÉS KO­OPERÁCIÓJÁT. A-bandungi konferencia számos határozatban adott kifejezést ennek a gondolatnak. Ilyen volt például a 3-as számú azon határozat, amely ki­mondja, hogy az ázsiai és afrikai népek kultúrá­jukat a világ többi népeivel való barátságos ko­operációval kívánják fejleszteni. A 4-es számú határozat kimondja az egymás közötti szoros kooperáció szükségességét. Ki­mondja, hogy az erősebb, a fejlettebb segítse a gyengébbet, az elmaradottabbat. És végre ezt a célt szolgálja a 10-es számú azon határozat is, amelyben kimondta a konferencia, hogy a “nukleáris” (atom) energiát csak békés célokra kell használni. A bandungi konferencia az afro-ázsiai né­pek nagykorúságát mutatta; a történelem lom­tárába helyezte a “sárga veszedelem” ijesztge­tést,. amelynek eddigi legfőbb, bár nem exkluzív képviselői (lásd a japán gyarmatosítást!) a fe­hér imperialisták voltak, de egyben nyomatékos felszólítást adott arra is, hogy a GYARMATOSI- TÁSI VESZEDELEMNEK IS OTT A HE­LYE! . A konferencia rendezői és vezetői természete­sen gondosan ügyeltek arra, hogy a szines népek emez első nagy megmozdulásának ne legyen fe­hér-ellenes jellege, azaz, hogy a szines népek akarva, nem akarva, ne essenek ugyanabba a hibába, sőt bűnökbe,-amelyeket a fehér gyarma­tosítók követtek el ellenük évszázadokon át: a faji gőg bűneibe. Ezért nyilatkozatukban még csak meg sincs említve a “fehér” szó. A konferencia rendezői alapjában véve tud­ják, hogy a szines világ elnyomói tulajdonkép­pen nem h fehérbőrű emberiség, hahem fehér­bőrű gyarmatosítók, tőkések, banká­rok VOLTAK, akik csaknem oly mohósággal és kegyetlenséggel nyomják el és zsákmányolják ki saját fehér testvéreiket, a fehérbőrű munkáso­kat és parasztokat, mint a szinesbőrüeket. nak a Bandungban m egjelent delegátusai­nak fényképeit, akiknek hazái nemrég szabadul­tak fel a gyarmati uralom alól.” És aztán szemét dörgölve sóhajtja, hogy bez­zeg az óhazája, mármint Magyarország, még nem jutott el az Aranypart (Gold Coast) — (Fábián ur ezalatt Nigériát értette), vagy mondjuk Je­men, Szíria és Irak helyzetéig. A furfangos Fábián persze az olvasói tudatlan­ságára alapozta krokodilkönnyei hullatását. Fel­tételezte, hogy a Tribune olvasói nem tudják, hogy a “gyarmati sorban szenvedő” Magyaror­szág ipara felülmúlja a második legnagyobb ázsiai állam, a 375 milliós lakosságú India iparát és egymagában kitesz annyit, mint a bandungi konferencián résztvevő 13—20 állam ipara együttesen! , Fábián ur jól tudja, legalább is illene tudnia, hogy a gyarmati elnyomásnak pontosan az volt mindig a legfontosabb ismérve, hogy nem enged­ték bennük kifejlődni az ipart. Ma Magyarország mint jelentős exportállam szerepel Ázsia és Af­rika csaknem minden országa előtt. Magyar vo­natok, magyar autóbuszok, magyar motorkerék­párok keresett cikkek a legtöbb ázsiai és afrikai országban. Krokodilkönnyeket hullat Fábián ur afölött is, hogy Magyarországon nincs demokrácia. Hát csak hulljanak Fábián ur mesterséges könnyei. Addig, amig a magyar nép könnyei hullottak a nagyúri rendszer a fasizmus sötét évei alatt, Fábián ur nem sirt, sőt nem is cikkezett a new- yorki Herald Tribune-ban. Hát csak sírjon Fá­bián ur és ami azt illeti cikkezzen. A magyar nép és a világ minden szabadságszeretö népe csa’s haladjon — és haladni is fog — a maga iuj-.n és - nem a Fábián ur álfa; óhajtott ösvényen. FÁBIÁN BÉLA SZABÁLYOZHATÓ KöNNYCSATOMÁI

Next

/
Thumbnails
Contents