Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-19 / 20. szám
Nagy világesemények hete Oly nagyjelentőségű politikai események zajlottak le az elmúlt héten, amelyek mindegyike kiilön-külön is heteken, sőt hónapokon át szerepelne a világpolitika előterében. Fáj a szivünk, hogy nem vagyunk napilap, hogy ezeket az eseményeket a maguk fontosságához méltóan részletesen ismertessük és elemezzük. , Mindenek előtt itt van az osztrák békeszerződés aláírása. A négy nagyhatalom külgyminisztereinek aláírásával Ausztria visszakapta függetlenségét. Semleges államnak kell maradnia és területén nem létesíthet haditámaszpontokat más országok megtámadása céljából. A Belvedere-palotában fényes külsőségek közt szentesitett osztrák békeszerződés Ausztriát hétmilliós népével egy “uj Svájccá” tette Európában. .A megszálló csapatok az év végeztével kivonulnak az országból. Az osztrák nép oly leírhatatlan lelkesedéssel vette tudomásul az eseményt, amilyenre nem volt példa történelme során. Az osztrákok nvilt utcán sírtak és táncoltak örömükben. A Szovjetunió azonnal azt az indítványt tette, hogy hasonlóképpen üssék nyélbe Németország egyesítését is. Jelentőség dolgában nem kisebb esemény, sőt talán nagyobb az, hogy az amerikai, angol, francia és szovjet külügyminiszterek megállapodtak, hogy a nyár folyamán a négy nagyhatalom államfői is konferenciát tartanak a világfeszültség enyhítésére. A Bécsben lezajlott események közül is kiemelkedett Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozata, amellyel az amerikai és az egész világsajtó is behatóan foglalkozik. Molotov az osztrák szerződés aláírása alkalmával mondott beszédében figyelmeztetett a “német agresszív militarizmus újjászületésének” veszélyére. Németország egyesítését ‘militarizmus nélkül” kívánja létrehozni, Németország se kössön katonai szövetséget senkivel. ne engedje meg hadi támaszpontok építését német földön és maradjon semleges. Kijelentette még, hogy az “európai és világproblémákat nem lehet ugv megoldani, hogy atomháborúra készülődünk”. Az osztrák szerződés nemcsak összefügg a németekkel kötendő szerződéssel, hanem “a nemzetközi feszültség enyhítéséhez is hozzá fog segíteni.” E szavak súlyát különösképpen fokozza az, hogy a Szovjetunió ugyancsak a múlt héten terjesztette be nagyszabású nemzetközi lefegyverkezési javaslatát, mint a békéhez vezető ut egyik leglényegesebb lépését. És hasonlóan a békés megegyezés célját szolgálja az a nagyjelentőségű esemény , hogy olyan magasran- gu személyiségek által vezetett delegáció megy Titó- hoz, mint Bulganin, Kruscsev és Mikoján, hogy megegyezést hozzanak létre a Szovjetunió és Jugoszlávia között. Tito a tárgyalásokat “a békéhez való konstruktiv hozzájárulásnak” minősiti. Az események sorában nem csekély helyet foglal el a varsói konferencia, amelyen a Szovjetuniót és a keleteurópai népi demokráciákat a NATO-nak megfelelő katonai tömbbe egyesítették Moszkvában székelő közös vezérkarral. Mindezek az események tömegesen jelzik, hogy mily nagy a népakaratnak a hatalma és befolyása. A népek azt akarják, hogy minden nézeteltérést tárgyalások utján rendezzenek. A népek békét akarnak. Ezek az események mutatják, hogy a békeerők nagyobbak, mint a háborús erők s a nép keresztül tudja vinni akaratát. hogy béke legyen. Korunk szinte minden problémája van belesüritva ezekbe az esemény ekbe. Még a “N. Y. Times” is azt irta hétfőn, hogy az a tény, hogy a szovjet aláírta az osztrák állami szerződést s megtette leszerelési javaslatát, “arra bírja a politikánkat irányitó közegeket, hogy komoly megfontolás tárgyává tégy ék azt a gondolatot, hogy az oroszok véget szeretnének vetni a hidegháborúnak.” Ez bizonyos, de hozzátehette volna azt is, hogy a hidegháborút a Wall Street politikusai kezdték, a szovjet pedig szüntelenül ellenezte, nemcsak moät. A Times is elismeri azonban, hogy az osztrák szerződés aláírásával a szovjet eleget tett a washingtoni politika azon követelődzésének, hogy' a szovjet szolgáltasson “bizonyítékokat”, hogy őszintén kívánja a kérdéseknek tárgyalások utján való rendezését, sőt beismeri azt is, hogy “a szovjet leszerelési javaslatokban elégséges engedményt adtak a nyugati szempontoknak ahhoz, hogv a megegyezés vágyát jelezzék vele.” És egy nappal előbb, még vasárnap is beismerte a Times, hogy “a nyugati állásfoglalásban kulcsfontosságú tényező a közvélemény nyomása. A szabad (“sza. (Folytatás a 4-ik oldalon) IV. No. 20. Thursday, May 19, 1955 NEW YORK, N. Y—Egyes szám 15c (15c a co 4 - J-----------------------------------—________________________________________________ ' —Published weekly by the Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P. O. of New York, N. under the Act of March 2, 1879. N. Y. 3. — Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 New Jersey-i munkások válasza a vörösfalóknak! Hiába, na, a szél ellen nem lehet pipálni! Mert a szél iránya megváltozott, vagy legalább is kezd megváltozni. Ennyit, legalább is, bizonyára tanult az Amerikaellenes Bizottság néhány tagja, akik azt hitték, hogy McCarthy kudarca után, a Matusow és Brown-féle besúgók beismerő vallomásai után még mindig eredményesen lehet. a vörös- falási cirkuszokat szakszervezetek rombolására és általában a nép terrorizálására felhasználni. E hét elején kivonult New- arkra a képviselőház Amerikaellenes Bizottsága, azaz teljes nevén az Amerikaellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottsága. Bejelentették, hogy kivizsgálják az ottani szakszervezeteket, elsősorban a villanyipari szakszervezetet, amely igen nagy szálka a monopolisták szemében. A zsoldjukban álló szak- szervezeti basák nyilatkozatot adtak ki, melyben helyeselték a Bizottság látogatását. “Ki a szakszervezetből a kommunistákkal”, hangzott a zsoldosok nyilatkozata. Ezzel szemben azonban New Jersey népének számos komoly képviselője, egyetemi tanárok, lelkészek, ügyvédek figyelmeztetéssel fordultak a Bizottsághoz, hogy a demokrácia érdekei megkívánják, hogy ártatlan embereket ne rágalmazzanak, a bizottság kihallgatását ne tegyék inkvizícióvá, az országnak már elege van a mccarthysta túlkapásokból. Hétfőn megérkezett a Bizottság. A legfeltűnőbb az volt benne, hogy a bizottság elnöke, Walter képviselő nem jelent meg. “Nagyon el van foglalva Washingtonban!” — magyarázták a bizottság többi tagjai. Á tény persze az volt emö- gött, hogy lYalter ur tudja, hogy Corsi megrágalmazásá- val ugyancsak elhajította a kalapács nyelét, az idegen- származású munkások, különösen olasz munkások előtt. És Newarkon és New Yorkban sok az olasz és sok az idegenszármazásu amerikai munkás. Úgy látszik jobbnak látta, ha elkerüli Newarkot és New Yorkot. A Bizottság koronatanúja ezúttal is egy rendőrspicli volt. De a Matusow-iigy any- nyira megrendítette a vörösfalókat, hogy ez alkalommal még csak a tanuszékbe sem ültették a spiclit, még csak el sem hozatták, hanem felolvastatták nyilatkozatát, a- melyben valami 75 newarki munkásra emelte Judás ujját, kommunistáknak nevezvén őket. Majd Nussert, a Kommunista Párt New Jersey állami titkárát akarták kihallgatni. de Nusser, ügyvédje tanácsára és az Alkotmány ötödik Függelékére való hivatkozással megtagta a válaszadást minden kérdésre. A boldogtalan inkvizíció tehát a nap eltelte után sem tudott többet, mint ameny- nyit a ‘vizsgálat” megkezdése előtt tudott, hiszen amit a rendőrspicli vallott, azt tudták mielőtt Newarkra jöttek volna. Dehát azt mindenki tudja, hogy az efféle mccarthysta vizsgálatok célja sohasem az, amire az alkotmány valóban feljogosítja a kongresszust, tudniillik tények beszerzése a kormányzás előmozdítására, hanem hisztéria- keltés és a szakszervezeti mozgalom gyengítése. De á nap legnagyobb meglepetése csak ezután következett. Amikor az Amerikaelle- nesJMzottság tagjai a kihallgatás befejezése után visszatértek lakásukra a Treat- nagyszállóba, ott egy körülbelül 2,500 piketelő munkástömeg, a villanyipari szak- szervezet (UE) tagjai várták őket — még pedig nem babérkoszorúkkal. “Ez a legborzasztóbb tüntetés, amit valaha láttam” mondta a bizottság egyik tagja, Scherer, ohioi republikánus képviselő. Ez a Scherer, mellesleg, egyike azoknak a képviselőknek, akiknek kongresszusi működését úgy az AFL, mint a CIO a munkásság szempontjából a lehető legrosz- szabbnak minősítette. Minden* szavazata a munkásság érdeke ellen volt a kongresszusban. A tüntetők a Walter-Mc- Carran-törvény ellen tiltakozó röplapokat osztogattak. Egy másik röplap elitélte Corsi példátlan meghurcola- sát és menesztését a kormány alkalmazásából. A villanyipari munkások impozáns tiltakozása újabb bizonyítéka annak, hogy valóban kezd alkonyodni a besúgóknak és azoknak, akik a besúgók felhasználásával fúrják, faragják az amerikai demokrácia intézményeit és rendszerét. A MAGYAR KULTÚRÁÉRT Ezekben az időkben, amidőn a magyar nép itteni ellenségei, a renegátok és azok félrevezetett ügynökei azzal töltik minden idejüket, hogy gyaláznak, rágalmaznak, mindent ami magyar, hogy beszennyezzék a magyar nép teljesítményeit, úgy a kulturális, mint minden más téren, egyre inkább a haladószellemü magyarság és sajtója feladatává válik a magyar kultúra, a magyar nép sárbatiport becsületének, jó hírnevének védelme. E megfontolástól vezérelve az Országos Lapbizottság véglegesen helybenhagyta azt, hogy kiadóhivatalunk megkezdje a magyar irodalom legszebb alkotásainak kiadását. Első kísérletként junius havában ki fogunk adni egy kötetet a magyar remekírók legszebb müveiből való szemelvényekből. Eötvös Károly, Móricz Zsigmond. Tömörkény. Mikszáth szebbnél-szebb elbeszélései lesznek e kötetben az uj magyar irodalom néhány nagyszerű alkotása mellett. Ez utóbbiak között lesz Déry Tibor gyönyörű kisregénye: “Simon Menyhért születése”. A tartalmas, élvezetes könyvet, melynek ára $1.25 lesz, junius közepén küldjük ki lapunk minden olvasójának. Meg vagyunk győződve, hogy olvasóink éppoly szeretettel fogják fogadni, mint amilyennel a téli hónapokban kiadott naptarunkat. És hisszük, hogy válaszuk olyan lesz, hogy állandósítani tudjuk majd a magyar irodalmi műremekek, éppúgy, mint hasznos tanulságos könyvek kiadását. Mindezt olvasóink fogják eldönteni azzal, amilyen fogadtatásban részesítik majd első kísérletünket. Reméljük, döntésük kedvező ies?. (Az első kötet tartalmáról lásd “Interjú a nyomdával” c. cikkünket mai lapszámunk 5-ik oldalán.) TISZTELETBELI BÉKEDÍJ BARTÓK BÉLÁNAK! A Béke-Világtanács titkársága jelenti, hogy a Nemzetközi Békedij bírálóbizottsága az 1954. évre tiszteletben (posthumus — halál után megadott) békedijak egyikét Ba' - tők Bélának, a híres magyar zeneszerzőnek ítélte oda. aki müveivel jelentékenyen hozzájárult a népek közötti barátság ügyéhez.
