Amerikai Magyar Szó, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-19 / 20. szám
z AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 19, 1955 BÍZTATÓ JELEK A LÁTHATÁRON Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy a jövőben tartózkodni fogok korábban megjelent cikkeim idézgetésétől, ha szives olvasóim most az egyszer még hajlandók szemet- hunyni e “gyengeségem” felett... Tavaly júliusban “Szél ellen nem lehet pipálni” cimü írásomban próbáltam felmérni a farkasszemet néző Kelet és Nyugat diplomatáinak az államférfim kvalitásait, bölcsességét, előrelátását és következő megállapításra jutottam: “Mondom tehát: ha csupán a két oldalon felsorakozott államférfiak intellektuális párbajának volnánk a szemtanúi, én akkor sem látom biztositottnak a Nyugat győzelmét, mert a másik oldalon legalább egyenrangú versenytársakat látok, akik legalább olyan meggyőző érveket tudnak felhozni a maguk álláspontjának az alátámasztására, mint a Nyugat képviselői — és igen gyakran: sokkal meggyőzőbb érveket... “De itt sokkal többről van szó, mint a két oldal diplomatáinak a szellemi tusáiról. A Nyugat diplomatái magával a történelemmel tusakodnak! A történelem pedig nem ismer megalkuvást — az egy irgalmatlan, kérlelhetetlen ellenfél! Nincs az a mesteri érvelés, amely előtt a történelem meghajolna. Minden erőfeszítés, minden próbálkozás, amelynek az a rendeltetése, hogy a történelem diktátumát megváltoztassa, vagy tartósan késleltesse, nem egyéb, mint hiábavaló idő- és ener- giafecsérlés. “Amig a Nyugat felelős államférfiai rá nem jönnek, hogy ők nem csupán egy Molotov-val vagy Csuenláj-jal állnak szemben, hanem egy semmiféle akadályt vagy gátat nem respektáló történelmi áradattal, addig minden igyekezetük és mesterkedésük — még a legjobb esetben is — Don Quixote szánalmas szélmalomharcára emlékeztet, azzal a különbséggal, hogy ők még Sancho Panza támogatására sem számíthatnak...” Az utolsó pár héten belül olyan súlyos horderejű fordulatoknak voltunk a tanúi, hogy egy kis optimizmussal-nem nem volna tulnehéz elhitetni önmagunkkal hogy imé: a Nyugat hivatalos reprezentánsai végre — túlságosan, de nem reménytelenül elkésve — rájöttek, hogy itt már a legötletesebb furfanggal, a legleleményesebb cselekkel sem képesek a világ arculatát a saját képükre és hasonlatosságukra átformálni és a földkerekség összes dollárja, fontja és frankja sem elégséges ahhoz, hogy a történelem kerekének szédi- tően gyors forgását megállítsa — itt már csak egy dolog segíthet: megértésre jutni a Kelettel és becsületes őszinteséggel SÜRGŐSEN keresni az együttélés módozatait. Egy szóval sem mondom, hogy most már okunk van ökörsütéssel és görögtüzzel egybekötött ünnepségeket rendezni a biztató kilátások feletti örömünkben, hiszen megszoktuk, hogy valahányszor a kibontakozás lehetőségei feltűntek a láthatáron, a Nyugat valamelyik felelősi?) képviselője mindig sietett vagy egy éretlen nyilatkozattal vagy egy hebehurgya lépéssel meggátolni a remények megvalósulását és most sincs semmi garanciánk arra nézve, hogy a “China lobby” méregkeverői nem fogják minden befolyásukat latbavetni, hogy a tervezett négyhátalmi konferenciát megtorpedózzák — mondom tehát: kissé korai volna hozsannázó diszfelvonulásokat rendezni, de annyi bizonyosnak látszik, hogy kormányunk a közelmúltban behatóan átértékelte a nemzetközi helyzetet és korábbi megrögzött, merev álláspontját lényeges revíziónak vetette alá. Mintha valóban eljutott volna Washington annak a felismeréséhez, hogy “szél ellen nem lehet pipálni.” Ha ujjongásra e pillanatban még nincs is okunk, senki sem foszthat meg bennünket attól a jogunktól, hogy a küszöbön álló négyhatalmi tanácskozások elé a legjobb reménységekkel tekintsünk és annak kimenetelétől az áldatlan világfeszültség enyhülését és normálisabb viszonyok helyreállítását várjuk. (Közben pedig a szivünk mélyén azon imádkozunk, hogy Eisenhower most az egyszer engedje a saját lelkiismeretét szóhozjutni, ahelyett, hogy a Bridges-Knowland-McCarthy-klikknek a vészjósló fenyegetéseitől hagyná magát befolyásoltatni. Mint katonai szakértőnek, tudnia kell, hogy vagy együtt élünk, vagy együtt pusztulunk — harmadik lehetőség nincs!) ★ A hőn óhajtott világbéke szempontjából felette kedvező jelenségnek találom azt a sokak számára meglepő fejleményt r..... AMERIKAI MAGYAR SZÓ I Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ' 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. — Telephone AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada $7. — Foreign fS one year, $4 half year. — Single copy .15 cent? ül an HIRSZEMLE Up» ÚTBAN A DEMOKRÁCIA FELÉ E hét keddjén, május 17-én volt első évfordulója a Legfelsőbb Törvényszék történelmi 'döntésének, melyben alkotmányellenesnek minősítették az iskolásgyermekek elkülönítését faji alapon. A National^ Association for the Advancement of Colored People cimii néger társadalmi szervezet ezzel kapcsolatban kimutatást készített el, hogy mily mértékben hajtották végre az országban a Legfelsőbb Bíróság döntését. Körülbelül 500 iskolában szüntették meg az elkülönítést és jelenleg kb. 250,000 fehér és néger gyermek tanul egymás mellett olyan iskolákban, ahol azelőtt a gyermekek el voltak különítve. Sajnos ez azonban még mindig csak az elenyésző kisebbség, mert szerte az országban, különösen a déli/államokban még mindig csaknem tízmillió fehér gyermek és kétmillió 397,000 néger gyermek jár elkülönített iskolába. A Legfelsőbb Törvényszék ugyanis csak elvi döntést hozott, de nem adta meg az utasítást a törvény tényleges végrehajtására. Mindenesetre az első lépés megtörtént, sokszáz iskolában megszűnt a szégyenteljes, demokráciaellenes elkülönítés. Megjegyzendő, hogy azokban az iskolákban, ahol az ,elkülönítés megszűnt, a fehér gyermekek a legnagyobb barátsággal fogadták maguk közé néger diáktársaikat, szól a jelentés. Lapunk mai számában kezdjük meg KÖVES LAJOS írásainak közlését. Minden cikke élvezetes, tanulságos. (Lásd 8. old.) Ike, Dulles a békéről Dulles külügyminiszter visz- szatérve európai útjáról, televíziós beszámolót tartott, a- melyben kijelentette, hogy a múlt hét nemzetközi eseményei “fordulópontot jelenthetnek a történelemben.” — Előadását Eisenhower elnök hivatalából közvetítették és az elnök is résztvett benne, ő tette fel a kérdéseket Dulles- hez, majd a beszámoló végén Eisenhower igy nyilatkozott: “Egyszóval: erősek maradunk, éberek maradunk, de nem fogjuk kioltani annak reményét, hogy uj hajnal közeledik, habár a nap lassan kél P A newyorki AFL központi szakmatanácsa, 750 ezer tag képviseletében, megszavazta, hogy támogatja a Miami Beach-i szállodasztrájkot. Lyndon Johnson a szenátus többségi vezére, támogatja David Sarnoff RCA vállalati igazgató tervét, hogy folytassák a teljesméretü hidegháborút. Churchill bizakodó kijelentést tett, hogy a szovjet 'magatartása meggyorsíthatja a béke megteremtését kelet és nyugat közt. A Hoover-bizottság tiltakozik, hogy a kormány versenyre kel a magánvállalatokkal. Ugylátszik maga szeretné az üzleteket lebonyolítani. Diem délvietnami miniszterelnök feloszlatta Bao Dai császár testőrségét. Hamis esküért elitélték Mrs. Marie Natviget, amiért beismerte, hogy mint kormánytanut hazudni kénysze- ritették. Háromnapos éhségsztrájkot folytatott Ced- rick H. Beifrage, a “National Guardian” főszerkesztője, tiltakozásul a deportálása ellen. Nyugat- Németország tiltakozását jelentette be az osztrák békeszerződés egy részlete ellen. Mézesmadzag és igazság í Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbi sorokban a “Kritika a lapról” Írójának Harwich bácsinak aki finomabb hanghoz van szokva! Az általam írott cikkre a múlt év nov. 25-i lapunkban Ön azt írja, hogy több legyet lehet fogni mézesmadzaggal, mint ecettel. De ugyanebben a kritikában rátér a bórgőzzel fizetésért káromkodó kortesekre. Hát igen, Harwich ur, én három évet és két hónapot szolgáltam az osztrák- magyar hadseregben. Itt megjegyzem, hogy mint iparossegédet akaratom ellenére fogtak be katonának. Nem Ludovi- káról utalták ki felsőbbségi jo gom, hogy gyakoroljak a kezem alá került újonc és közkatonákon. Az ön kritikája alá vett cikkem története egy dombóvári vendéglőben pergett le, ahol a cseh tiszt, “ungáris, sváinhundozta” a mezei tüzért. Hogy mennyi borgőz volt a fejében, nem, mértem le, de biztos- vagyok abban, hogy annak a hatása alatt adták le egymásnak a tisztelgést. Hogy tisztelt Harwich ur, én rám, mint aki leírtam, amit láttam és hallottam, három egymásutáni napon mérné le a két órás kikötést! Egy ilyen feljebbvalói Ítélet is csak borgőzös fejben születhet meg, ha ő követte el a nemzetsértő szó használatát. Itt a U. S.-ben bármennyi ragyogó csillag diszit is egy urat, a deákjaink nemcsak szamár orrt mutatnának neki, hanem összetörnék az orrát és talán fekete szemeket is kapna. Remélem válaszomért nem sértődik meg, de lapunknak azért vagyok több, mint ötyen éve olvasója, mert nem mézesmadzaggal fogja olva- lóit, hanem az igazságok megírásával. D. E. hogy Jugoszlávia és a Szovjet között annyira megjavult a viszony, hogy nem kisebb személyiségek, mint Bulganin, Kruscsev, a KP első titkára, valamint Mikoján helyettes miniszterelnök hamarosan látogatást tesznek Belgrádban, hogy ott Titóékkal a két ország közötti “nyilt kérdésekről”, a nemzetközi helyzetről és a világfeszültség enyhítéséről tárgyaljanak. Ez a tervezett látogatás és a régi barátságnak a valószínű felújítása sokak számára meglepő lehet, de nem az én számomra. Pontosan hét évvel ezelőtt, amikor a Titó- féle szakadás oly nagy port vert fel világszerte, ezt irtani kis hetilapomban: “...De annyit sietünk mindjárt itt az elején megállapítani, hogy Washingtonnak, Londonnak és a Vatikánnak semmi oka sincs kánkánt táncolni örömében, mert ez a konfliktus — mint annyi más kisebb-nagyobb bonyodalom — rövid időn belül el fog ülni az összes félreértések tisztázódni fognak és minden tovább fog folyni a maga medrében, annak rendje és módja szerint. Tul- korainak tartjuk a nyugati “demokráciáknak” azt a vágy álomszerű reménységét, hogy Jugoszláviát a közeljövőben a saját táborukban üdvözölhetik, mint szövetségest... Lassan, páter, a kereszttel! “A vihar egyelőre elült; mennydörgést jócskán hallottunk, de a villám nem csapott le sehová és a szélvész sem tépett ki fákat a helyükből. .. Lesz-e komoly folytatása?— nem tudjuk. De egyet hiszünk és remél- liink: ez a családi perpatvar békésen fog elintéződni...” Amikor a négy kormányfő majd leül a kerekasztal köré, elmondhatjuk róluk, hogy a szó legszorosabb értelmében kezükben tartják a világ sorsát. Tőlük függ, vájjon ez a sors békés haladást vagy példanélküli pusztulást hordoz a méhé- ben. óriási történelmi felelősség fog a vadaikon nyugodni — adja Isten, hogy bölcsességük, jóakaratuk és tisztánlátásuk foka megüsse felelősségük mértékét! vég i íeuéí írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.
